Az Ant-Man annak ellenére (vagy talán pont azért?) nagyon szórakoztató, mert lényegében semmi újat nem mutat fel a Marvel Cinematic Universe keretein belül, hanem egy nagyon jól bevált receptet követ – konkrétan az Iron Manét, amivel kilőtt az egész széria. Az első Avengers filmet követő Phase II-es filmeket azért is bírtam nagyon, mert mindegyik nagyon más volt: Thor 2 egy remek fantasy-scifi keverék lett, a második Captain America egy jó érzékkel eltalált összeesküvéses thriller, Guardians of the Galaxy pedig egy önmagát nem túl komolyan vevő űropera. Az Iron Man 3, annak ellenére is fel tudott mutatni valami újat, hogy a leggyengébb Vasember-film. A hírek szerint az Ant-Man is hozhatott volna hasonló módon újdonságot a Marvel filmes univerzumába – ha hihetünk a pletykáknak, akkor Edgar Wright egyfajta heist moviet, egy rablós-átverős filmet képzelt el, mint amilyen például az Ocean’s Eleven. Akármi is az igazság, és bármi is vezetett a távozásához, az új gárda úgy tűnik, inkább biztonsági játékra ment. A sztori sok szempontból egy Vasember-utánérzés lett. Adva van egy közel sem tökéletes főszereplő: egy nagyon jó dumás multimilliomos playboy/egy ügyes betörő, akiből senki nem nézné ki, hogy szuperhőssé válhat. De aztán a film során szép lassanként felfejlődik odáig, hogy kiderül róla: mégis csak meg van benne az a tartás, ami ehhez a szerephez kell. Adva van egy szupertechnológia, mindkét esetben egy páncél, amit a céges köcsög főgonosz a saját céljaira akar felhasználni. A főhős a film folyamán kisebb-nagyobb macerák után megtanulja használni a saját szuperpáncélját, a főgonosz a film végére a főhős megszívatásával működőképessé tudja tenni a saját páncélját. A film végén epikus/vicces módon összecsap a két szereplő a saját páncéljában. Finito. Szóval, az Ant-Man a történetét tekintve nagyon-nagyon nem tud újat felmutatni. Ugyanakkor talán emiatt is igyekszik nem túlságosan komolyan venni magát. A humorfaktort illetően nagyjából a Guardians of the Galaxy színvonalát hozza, a nézők rekeszizmait folyamatosan ingerli a film. Az oltári jó beszólások mellé pedig remek akciók társulnak – amiben viszont tud újat mutatni a Marvel. Hangyaperspektívából, IMAX 3D-ben nézve például tényleg totál félelmetes dolog tud lenni egy olyan átlagos dolog, mint egy fürdőkád. Vagy egy okostelefon egy bőröndben. Vagy Thomas, a gőzmozdony. Najó, ez utóbbi már nem annyira félelmetes, inkább egy jól eltalált poén. Amire nagyon ügyeltek az alkotók az az, hogy minél jobban beágyazzák az Ant-Mant az MCU világába. Már rögtön a nyitójelenet is egyértelművé teszi ezt, az öreg Hangya remekül elmondja a véleményét Tony Starkról, meg hogy milyen ügyesen tudnak ezek a srácok városokat reptetni, de a Bosszúállókra nem csak utalgatás történik, hanem egy nagyon ütős jelenettel tovább mennek az utalgatásnál. Nyári blockbuster kategóriában abszolút rendben van a film, pont annyira könnyed és szórakoztató, mint amilyennek lennie kell. A magam részéről azért örülnék, ha egy második Ant-Man film már elrugaszkodna a biztonságos talajról. Mondjuk remény az lehet erre: a Thor és a Captain America is inkább a második filmmel tudott belelendülni a mókába és igazán izgalmas lenni. Az alapanyag jó: a karakterek jók benne, a színészgárda remek. Egy kis képzavarral élve tényleg csak egy bátrabb sztori kell ahhoz, hogy a Hangya felnőjön a többi Marveles szuperhőshöz.]]>