Mozi

Az év legviccesebb sci-fije: Guardians of the Galaxy – kritika


Vinnyogva röhögtem végig A galaxis őrzői sajtóvetítését, de nagyjából a teljes nézőtér így volt vele: a film ugyan nem paródia, nem vígjáték, de így is az egyik leghumorosabb alkotás, ami az elmúlt években vászonra került.

Persze nyilván nem veheti magát komolyan egy olyan film, ahol az egyik főszereplő egy fegyvermániás mosómedve, meg a haverja, egy óriási, sétáló fa, aki mindenre csak azt tudja válaszolni, hogy I am Groot. Rocket Racoon – a magyar ferdítésben Mordály – tisztára egy mosómedvésített Han Solo, csak az ő esetében fel sem merül az, hogy ő lőtt-e először, mert biztosak lehetünk benne.

Adná magát a film kapcsán egy csomó Csillagok Háborújás párhuzam – kezdve azzal, hogy különösebb pöcsölés nélkül dob minket bele egy olyan galaxisba, amit még nem ismerünk, de nem baj, majd szépen a helyére kerül minden. A legjobb párhuzamot azonban mégis az alábbi mém ragadja meg:

gotg-firefly

 

– A Guardians of the Galaxy egy rakat pénzt csinált. Kéne nekünk egy sorozat, ami pont ilyen. Egy csapat bűnözővel, akik megmentik a világegyetemet.
– Egy vagánnyal, akinek sok fegyvere van.
– És egy király űrhajóval.
– Volt ilyenünk. Úgy hívták, Firefly…

Guardians of the Galaxy csapata nem a klasszikus értelemben vett szuperhősökből áll: remekül pofozkodnak ugyan, de annyival nem erősebbek a környezetüknél, mint mondjuk a Vasember vagy épp Hulk. Ez inkább vesztesek csapata, ahogy ezt ki is mondják egy jelenetben: van, aki a teljes családját veszítette el, van, aki a Földről elrabolt gyerekként került kalóztársaságba, ahol az is nagy eredmény volt, hogy nem ették meg őt. És amúgy a kibernetizált mosómedve sem feltétlenül akart kibernetizált mosómedvévé válni. Valahol mindegyik szereplő frusztrált, nem találja a helyét ebben a galaxisban, az egyetlen biztos pontja a világnak az, hogy azt a mászkáló fát Grootnak hívják. Szerencsére amikor túlságosan patetikussá vagy érzelmessé válna egy jelenet, akkor jellemzően pont a mosómedve az, aki egy jól irányzott beköpéssel szétzúzza a hangulatot.

Míg a legelső Star Wars filmnek volt egyfajta népmesei bája, amiben a jószívű paraszgyerek egy gáncsnélküli lovag útmutatása alapján elindult megmenteni a hercegnőt, addig itt inkább egyfajta Han Solo és barátai nézetből láthatunk egy messzi-messzi galaxist. Ahogy ezt a Firefly esetében is imádtuk. A film végén egy picit olyan érzéssel is álltam fel a székből, mintha nem is mozifilmet néztem volna, hanem egy új sorozatnak a pilot epizódját – jövő héten akkor várnám a folytatást. A történet pont arra elegendő ugyanis, hogy egyik szituációból a másikba rugdalja a hőseinket, akik tudnak brillírozni egyes helyzetekben, hogy így megismerjük és megszeressük őket. Folytatás nyilván lesz, csak sajnos nem a jövő héten.

Mindenesetre a Guardians of the Galaxy az pont azon filmek sorába tartozik, amiknél az ember feláll a stáblista (és azt azt követő Marveles trollkodás extrajelenet) után, és komolyan megfontolja, hogy akkor befizet a következő vetítésre is. Ha nem is született egy új Star Wars, azért ez is egy olyan galaxis, amiben szívesen eltöltjük az időnket.

Verdikt

Karakterek 100%
Történet 80%
Látvány 95%
Összhatás 100%
I am Groot 100%
Final Thoughts

I am Groot

Overall Score 95% I am Groot
Readers Rating
14 votes
92