Poszt-apokaliptikus jövőben fog játszódni a széria – ebben a verzióban az áram megy el egyik pillanatról a másikra, és soha nem is jön vissza. Ebben a jövőben semmilyen elektromos eszköz nem képes üzemelni, így búcsút mondhatunk a számítástechnikának, a televíziónak, az autóknak. A társadalom természetesen felbomlik, különböző, területeiket védő hadurak és milíciák veszik át az irányítást.

A Revolution 15 évvel a sorsfordító esemény után veszi fel a szálakat, a főszereplők a Matheson-család tagjai, akik birtokában van egy különös eszköz – aminek segítségével talán kideríthetik, hogy mi is történt annak idején.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Alpha – új szuperhős sorozat a SyFy-tól Alfák – olyan átlagemberek, akik nem is átlagemberek, mert szuperképességeik vannak. A SyFy korábban Stan Lee-vel közösen egy szuperhősös valóságshowt csinált, nyáron azonban saját tévésorozatot...
2. HBO sorozat a Nine Inch Nails Year Zero albumából A 2007-es esztendő egyik legsikeresebb zenei albuma volt a Nine Inch Nails együttes Year Zero című lemeze – már a meglehetősen innovatívra és interaktívra sikerült...
3. Spirit: Paranormális Helyszínelők – CSI-stílusú sorozat jöhet Spirit címmel készít pilotot a CSI – Helyszínelők sorozatot jegyző Anthony Zuiker, valamint Jesse Alexander (Heroes, Alias). A recept: végy egy kis Helyszínelőket, ereszd rá...

Az est háziasszonya: Sohár Anikó

A beszélgetés résztvevői:
Gálvölgyi Judit, Kleinheincz Csilla, Békés András és Pék Zoltán

A példaszöveg Tom Holt írása.

A belépés ingyenes, mindenkit szeretettel látunk!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. SF Irodalmi Szakosztály alakult 2008 október 9-én, csütörtökön megalakult a Magyar Írószövetség keretén belül az SF Irodalmi Szakosztály. A jelen lévő tíz sci-fi író egyöntetűen nyilvánította ki akaratát egy...
2. Az SF Szakosztály féléves programtervezete az Írószövetségben 2012 első félévében a Magyar Írószövetség SF Szakosztálya hat alkalommal is várja az érdeklődőket az Írószövetség Bajza utca 18. szám alatti épületébe Budapest hatodik kerületében....
3. Előadás az Írószövetségben: A magyar sci-fi 1945-1970 A Magyar Írószövetség SF Irodalmi Szakosztálya 2012. április 18-án, szerdán 18 órai kezdettel tartja következő estjét, amelynek témája a háború utáni magyar tudományos-fantasztikus irodalom. Eőadások:...

A készülő Star Trek 2 egyik legnagyobb kérdése volt, hogy akkor Leonard Nimoy ismét feltűnik-e a filmben. A pletykákat táplálta az a tény is, hogy a színész feltűnt a forgatáson is, és viszonylag gyakran találkozik a stáb egyes tagjaival is. Nimoy vulkánihoz illő határozottsággal és logikával oszlatta el a pletykát.

Valamelyik nap ellátogattam a díszletbe és ez elindított egy pletykát, hogy vajon mit csinálok a filmben. Mindezek azonban csak spekulációk. Rendszeresen beszélgetek ezekkel az emberekkel. Zachary Quinto és én olyan gyakran ebédelünk együtt, ahogy csak tudunk. Három-négy hete is volt egy ilyen alkalom. J.J.-vel a családról beszélgetünk. A szülei és én jópár éve barátok vagyunk; már azelőtt régóta ismertem őket, mielőtt találkoztam volna J.J.-vel. Szóval gyakran beszélgetünk.

Egy nap meglátogattam a forgatási helyszínt, mivel sosem láttam a hidat. Amikor az előző filmen dolgoztam, egyetlen jelenetem sem játszódott az Enterprise hídján. Látni akartam a hidat, és a híd elképesztő volt. Gyönyörűen megtervezett és megépített híd.

Beszélgettünk. Ez nagyszerű. Azt hiszem, gigantikus film lesz. Nézzétek, azt hiszem, összeszedett egy nagyszerű szereplőgárdát; az íróinak jó képzeletük van és energikusak. Azt hiszem, egy újabb nagyszerű Star Trek filmet fogunk látni.

Bár Nimoy néhány éve visszavonult, azért néha feltűnik egy-egy cameoban – mint például néhány hete a The Big Bang Theory-ban hallhattuk a hangját, amint egy Spock-bábút szólaltatott meg. Ezek a visszavonulás utáni apróbb munkák hozzátartoznak ahhoz a folyamathoz, ahogy a színész “lelassít”. Mint elmondta, olyan számára, mintha egy gőzhajó kapitánya megállást rendelne el – de egy hajó nem áll meg abban a pillanatban, hanem kell idő, amíg lelassul. Nimoy sem képes egyik pillanatról a másikra megállni, néha muszáj néhány munkát elvállalnia, amit élvez. Különben unatkozna.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Leonard Nimoy Spock jövőjéről Leonard Nimoy, azaz Spock (újabban elsődleges Spock) megformálója több ízben is azt nyilatkozta különböző újságoknak és weblapoknak, hogy szerinte a készítők méltánytalanul hanyagolták a karakterét,...
2. Leonard Nimoy visszavonul a színészkedéstől 60 évet töltött el a kamerák előtt Leonard Nimoy, akit világszerte Spock-kal azonosítanak a rajongók milliói. A most 79 éves színész az 50-es években kezdte...
3. Roddenberry is szerepel a Star Trek filmben Nem Leonard Nimoy az egyetlen régi Star Trek szereplő, aki J.J. Abrams új filmjében szerepel: Gene Roddenberry özvegye, Majel Barrett-Roddenberry szintén szerepet kapott. Eredetileg ő...

 Ha létezik bármi, amit Bean az utcán megtanult, az a túlélés. Nem ököllel és izommal, ahhoz ő túl apró. Ésszel. Bean csodás elméje elemez és számít, ügyesen használja ki ellenfelei gyengeségeit.

Mi is lehetne ennél kívánatosabb tulajdonsága annak a tábornoknak, akinek le kell győznie az emberiséget elpusztítással fenyegető idegen fajt, a hangyokat? A Hadiskolába kerülve Bean megismerkedik és barátságot köt egy másik lehetséges jövendőbeli hadvezérrel, Ender Wigginnel, az egyetlen lehetséges riválisával. Ám mindkettőjüknek ugyanaz a problémája: a jövő immáron a jelen.
A legendás regény, a Végjáték, ezúttal Bean szemszögéből.

Előszó

Ez a regény, ha szigorúan vesszük, nem folytatás, mert nagyjából ugyanakkor kezdődik, amikor a Végjáték, és nagyjából ugyanott is ér véget. A szereplők és a helyszínek javarészt azonosak, sőt, ami azt illeti, maga a történet sem változott igazán, ám ezúttal egy másik karakter nézőpontjából követhetjük az eseményeket. Nehéz pontosan megnevezni, mi is az Ender árnyéka. Társregény? Párhuzamos regény? Talán a “parallaxis” a helyes kifejezés, már ha ezt a csillagászati kifejezést átemelhetem a próza világába.

Ideális esetben azok számára is élvezetes, akik nem olvasták a Végjátékot, és azoknak is, akik többször is végigrágták. Mivel nem folytatás, nem igényli a másik kötet ismeretét, ám ha sikerült elérnem irodalmi célkitűzésemet, a két regény kiegészíti és kiteljesíti egymást. Bármelyiket is olvassuk először, a másik is megáll a saját lábán.

Éveken át jóleső érzéssel figyeltem, ahogy a Végjáték népszerűsége egyre nőtt, különösen az iskoláskorúak körében. Bár nem ifjúsági regénynek szántam, örömmel láttam, hogy e korosztályból is sokan a szívükbe zárták, és sok tanár is felhasználta így vagy úgy az osztályában.

Nem lepett meg, hogy a folytatások – a Holtak szószólója, a Fajirtás és a Tudat gyermekei (Children of the Mind – magyarul nem jelent meg) – már nem találtak ilyen kedvező fogadtatásra a fiatalabb olvasók körében. A nyilvánvaló ok az, hogy a Végjáték egy gyermekről szól, míg a folytatások felnőttekről; mi több, a Végjáték – a felszínen legalábbis – egy hősies, kalandos regény, míg a folytatások teljesen más műfajt képviselnek. Lassabbak, töprengőbbek, ideaközpontúak, és az ifjabbaktól távolabb álló témákkal foglalkoznak.

Nemrégiben azonban rájöttem, hogy a Végjáték és a folytatásai közötti 3000 esztendőnyi rés számtalan lehetőséget kínál az első regényhez szorosabban kapcsolódó írások számára. Bizonyos értelemben a Végjátéknak nincs is folytatása, hiszen a másik három kötet egyetlen összefüggő eseménysort mutat be, míg a Végjáték önálló történet.

Rövid ideig kacérkodtam a gondolattal, hogy megnyitom a Végjáték világát más írók előtt; odáig merészkedtem, hogy bevontam Neal Shustermant, akinek a munkásságát nagyra tartom, hogy közösen gondoljuk végig a katonai akadémia, Ender Wiggin és társai történetét. Beszélgetéseink során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a legkézenfekvőbb karakter, akivel foglalkozni érdemes, Bean, az ifjú diák, akivel Ender pont úgy bánt, ahogy vele a felnőttek.

Aztán történt valami. Minél többet beszélgettünk, annál féltékenyebb lettem Nealre, amiért ő írná meg a könyvet és nem én. Végül számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy még nem végeztem a projekttel, amit magamban cinikusan “gyerekekkel az űrben”-nek neveztem. Volt még mondanivalóm, tanultam egyet s mást a Végjáték első, 1985-ös megjelenése óta. Így aztán, remélve, hogy még dolgozhatunk együtt valami máson Neallel, gyorsan visszaragadtam magamhoz a projektet.

Hamar rá kellett jönnöm, hogy a feladat nehezebb, mint amilyennek tűnik – kétszer elmondani ugyanazt a történetet, másként. Hátráltatott az is, hogy bár a nézőpont karaktere eltért, az író ugyanaz maradt, és alapvetően még mindig ugyanúgy gondolkodott a világról. Segített, hogy az eltelt évek során tanultam pár dolgot, így képes voltam másféle gondolatokat, mélyebb megértést vinni a projektbe. Mindkét könyv ugyanabból az elméből született, de mégsem ugyanaz; ugyanúgy a gyermekkor emlékeiből merít, de más perspektívából. Az olvasó számára a parallaxist Ender és Bean hozza létre, akik egymáshoz közel állva haladnak végig ugyanazokon az eseményeken; számomra, az író számára, a parallaxist az a tucatnyi év adja, ami alatt idősebb gyermekeim felnőttek, és újak születtek, a világ pedig megváltozott köröttem. Sokat tanultam az emberi természetről, a művészetről, ismereteim bővültek.

Ezt a könyvet tartja most kezében a kedves olvasó, és remélem, az irodalmi kísérletet élvezetesnek találja. Nekem megérte ugyanabból a kútból merítenem; az eltelt évek alatt sokat változott a víz, és ha nem is vált borrá, talán mégis nemesedett valamelyest. Mindenesetre bízom benne, hogy ugyanúgy élvezni fogják az Ender árnyékát, mint a Végjátékot, talán még jobban is.

Greensboro, Észak-Karolina, 1999. január

Szerző: Orson Scott Card
Kiadó: Alexandra
Kiadás dátuma: 2012
Cím: Ender árnyéka
Tematika: science fiction
Terjedelem: 480 oladal
Bolti ár: 2699,- HUF.

Megvásárolható az Alexandra Kiadó boltjaiban.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Orson Scott Card: Végjáték – második kiadás ősszel Ipari kémeink jelentése szerint a Dáin Kiadó vállalta fel, hogy újra kiadja Orson Scott Card remekművét, a Végjátékot, amelyből mostanság az Orci – Kurtzmann páros...
2. Orson Scott Card: Formic Wars – Végjáték előzmény képregényben 6 forgatókönyv vázlatot már visszadobott Orson Scott Card a Végjáték tervezett filmváltozatának előkészítése során, és még sok-sok évig elhúzódhat ez a project. Azonban egy képregény...
3. Orson Scott Card: Végjáték – második kiadás, új fordítással 60 éve született Orson Scott Card, a sci-fi egyik óriása. Legismertebb és legsikeresebb műve a gyermek Ender Wiggin kálváriáját feldolgozó Végjáték, mely idén ősszel jelenik...

A 2012-es Zsoldos Péter-díj zsűrije:

Dr. S. Sárdi Margit – elnök
Vásárhelyi Lajos – kritikus
Csák Tamás – Avana Egyesület
Szentesi Ágnes – szerkesztő
Dr. Pacher Tibor – kutató
Cselenyák Imre – Magyar Írószövetség, a Prózaműhely elnökhelyettese

Regény kategória

Antal József: iDeal (SFportal e-book)
Bruck András: A fogadalom (XXI. század kiadó)
Ízing Róbert: Támadás az űrből (Agave kiadó)
Kovács Ákos: Vágyálmok ligája (Scolar Kiadó) (2011-es jelölés)
Lovas Lajos: N (Metropolis Media) (2011-es jelölés)
Mészáros László (Dave Howard): A démoncsászár fejvadászai (Tuan Kiadó) (2011-es jelölés)
Mészáros László (Dave Howard): Angyalok és tolvajok (Tuan Kiadó)
Pierrot – Szélesi Sándor: Jumurdzsák gyűrűje (Alexandra Kiadó)
Rostás Erzsébet: A hajó (Gold Swan)
Soós Tibor (T.R.Salty): Bellum Atlantis (Digitalbooks)
Szélesi Sándor: Vadászat egy szimurgra (Tuan Kiadó)

Kisregény kategória

Antal József: Vektor (SFportal e-book)
Antal József: Kód (SFportal e-book)

Novella kategória

Antal József: Vénuszlakók – A földlakó (Galaktika 257., Metropolis Media)
Antal József: Vénuszlakók – A politikus (Galaktika 253., Metropolis Media)
Antal József: Vénuszlakók – Idill (Galaktika 260., Metropolis Media)
B. Kósa Katalin: Piramis a Romuluson (Új Galaxis 17., Kódex)
Bajzafi Ferenc: Gyerekjáték (Új Galaxis 18., Kódex)
Bárdos Bence: Rekord (Új Galaxis 17., Kódex)
Bukros Zsolt: Kilövési gyakorlat (Új Galaxis 17., Kódex)
Bukros Zsolt: Végtelen körök (Új Galaxis 17., Kódex)
F. Tóth Benedek: Éjnek hajnala (Galaktika 262., Metropolis Media)
Fazekas Beáta (Kyra Potter): Az ugrás (Az utolsó világ antológia, Cherubion kiadó)
Hamza Pál: A határ (Új Galaxis 17., Kódex)
Hantos Norbert: Egydolláros sorsjegy (Pillantás a pokolba antológia, KIMTE)
Hantos Norbert: Valami zöld (Új Galaxis 18., Kódex)
Hantos Norbert (Daniel Winfield): Ikerbolygó (Az utolsó világ antológia, Cherubion kiadó)
Horváth Zoltán: Tik-tak (Új Galaxis 18., Kódex)
K. Varga Beáta: Áldott légy, Szent Struktúra! (Galaktika 251., Metropolis Media)
K. Varga Beáta: Az emlékkufár (Galaktika 258., Metropolis Media)
Kasztovszky Béla: A tabu (Galaktika 251., Metropolis Media)
Kis Zoltán: Gyilkos csatolás (Galaktika 254., Metropolis Media)
Kleinheincz Csilla: Fehér elefánt (Új Galaxis 18., Kódex)
Körtvélyes Ákos: Chang’e, kedvesem (Új Galaxis 18., Kódex)
Márki István: Az idő sodrában (Galaktika 259., Metropolis Media)
Maron A. Andrea: Kísérleti szex (Új Galaxis 18., Kódex)
Mayer István: Offlinia (Galaktika 252., Metropolis Media)
Mayer István: Örökölt hajlam (Galaktika 261., Metropolis Media)
Moskát Anita: Kelj fel, és járj! (Galaktika 254., Metropolis Media)
Pap Viola: Az üres fájl (Galaktika 253., Metropolis Media)
Radics Roland: Karthágó lányai (Új Galaxis 18., Kódex)
Sümegi Attila: Apa teleportáló gépet vett (Galaktika 251., Metropolis Media)
Szélesi Sándor: Hajnalodik (Galaktika 256., Metropolis Media)
Touchee (Kovács “Tücsi” Mihály): Nyugtalanság tengere (Galaktika 256., Metropolis Media)
Touchee (Kovács “Tücsi” Mihály): Van kapás? (Galaktika 253., Metropolis Media)
Varga Tamás József (Craz): Barbár borbár (Lidércfény, V.évf. 5.szám, 2011. május)
Varga Tamás József (Craz): Troll a híd alatt (Téridő Horizont, 9. szám, 2011. január)
Varga Tamás József (Craz): Uluru (Meztelen ügynök, I.évf. 2.szám, 2011. november)

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Zsoldos Péter-díj 2011: Pontozótábla Az alább látható a 2011-es év Zsoldos Péter-díjának teljes pontozótáblája. (...)Teljes bejegyzés: Zsoldos Péter-díj 2011: Pontozótábla © SFportal for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs...
2. Zsoldos Péter-Díj 2009 – Pont eredmények Dr. S. Sárdi Margit zsűrielnök és Mandics György zsűritag szöveges értékelései mellett megérkezett a teljes pontozó tábla is, amelyet az alábbiakban közlünk. (...)Teljes bejegyzés: Zsoldos...
3. 2008. évi Zsoldos-díjra nevezett művek Lezárult a Zsoldos Péter-díj nevezési időszaka. Honlapján az Avana Magyar Tudományos-Fantasztikus Művészetért Országos Egyesület közzétette a regény és novella kategóriában nevezett műveket. Emlékeztetésképpen: idén nyáron...

A tüskés bulbát sok faj – köztük az ínyenc gooloditák is – szívesen fogyasztják, ha nem tudnak rákhoz jutni. Közegészségügyi szempontból üldözendőek, ezért a Sötét Zsaruk igyekeznek szemmel tartani a faj összes tagját. A földönkívüli crustacioidák megfelelően elkészítve a tintahalra hasonlítanak.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Men in Black 3 előzetes Újra itt van K (Tommy Lee Jones) és J (Will Smith) ügynök, a két fekete ruhás ügynök, hogy újra elkenje a csúf arcú idegenek száját....
2. Hancock folytatás jön Az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb szuperhős-paródiája volt a Will Smith főszereplésével bemutatott Hancock – az anyagi siker pedig garantálta, hogy lesz folytatása a történetnek. Most...
3. Filmkritika: Hancock Will Smith az arcába húzza a sapkáját, szemére teszi a napszemüvegét, és csak a borosta látszik belőle – ő a legújabb szuperhős-típus. Hozzászokhattunk már lecsúszott...

Az intergalaktikus peterakó: A műholdfelvételek alapján kisméretű, kistömegű lépegető szinte pókszerű izé. A mozgását tanulmányozva bizonyos jól körülhatárolható területeken kisméretű petéket helyez el. Az IMF szerint ezekkel reprodukálja magát és a nagy invázió jövő év májusában valószínűsíthető. Pókszerű felépítéséből arra következtetnek, hogy minden keréken vagy ahhoz hasonló bármilyen forgó mozgással haladó robotot ellenségnek tekint és ennek beláthatatlan következményei lennének. Olyan robotot kérnek tőlünk mely képes megtéveszteni és elfoglalni az idegen számára fontos területeket idén is megmentve ezzel a világot.

Minden további információ megtalálható a küldetés honlapján:
www.magyarokamarson.hu

Elő közvetítés a Galileo Webcast honlapján:
www.galileowebcast.hu

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Magyarok a Marson – élő közvetítés Megtörténtek az utolsó előkészületek az “Ötödik Magyar Alkalmazott Mérnöki Tudományok Versenye”, rövidebb és népszerűbb nevén “Magyarok a Marson” szombati (május 8-ai) döntőjének élő internetes közvetítésére....
2. Az űrsiklók utolsó repülése – élő közvetítés A soronkövetkező pénteken (8-án) délután esedékes az Atlantis űrrepülőgép – és ezzel az egész űrsikló-program – utolsó indítása. Szokásunknak megfelelően az eseményt élőben közvetítjük a...
3. Új életet talált a NASA – A bejelentés hanganyaga magyar szakkommentálással A NASA közzétette, hogy eddig nem ismert baktériumot talált, de itt a Földön (Mono-tó, Kalifornia). A baktérium különlegessége, hogy a DNS-e nem abból a hat...

A Wikipad egy 10.1″-os Android alapú tablet lenne, amit egy irányítópulttal egészítenének ki. A tablet különlegessége még az lesz a tervek szerint, hogy szemüveg nélküli 3D megjelenítésre is képes lesz. A tablet képes lesz HD felbontású grafikák megjelenítésére is, wifi és opcionálisan 3G modult is találhatunk majd benne. A Wifi-Direct nevű szolgáltatással pedig a képet akár HD tévékre vagy monitorokra is ráküldhetjük majd, így hordozható konzolként is fog funkcionálni a Wikipad, amely egyébként normális, Androidos tabletként is használható lesz.

A játékkínálatot természetesen a Gaikai fogja szolgáltatni – hiszen ezzel a felhő alapú modelljével alkalmas arra is, hogy akár tableten is játsszunk a legfrissebb, erőforrásigényes játékokkal.

A Wikipad ára és megjelenési ideje egyelőre ismeretlen.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Gaikai – Mass Effect, Deadspace és egyéb PC játékok böngészőből No és persze a Mass Effecten kívül sok más egyéb játékkal is. Az idei Game Developer’s Conference egyik legnagyobb bejelentése a Gaikai.com és a Bioware...

A sötét lovag – Felemelkedés

A csodálatos Pókember

Prometheus

Ti melyik filmet várjátok a legjobban ezek közül?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Barack Obama és a Csodálatos Pókember találkozása “Amikor meghallottuk, hogy Obama, a megválasztott elnök gyűjtője a Spiderman képregényeknek, tudtuk, hogy ennek a két történelmi személyiségnek találkoznia kell egy füzetünkben” - indokolta Joe...
2. Batman visszatért – The Dark Knight (A sötét lovag) kritika Hihetetlen jó érzés, amikor az ember nyugodtan az egekbe helyezheti a lécet, már ami az elvárásait illeti, mert tudja: a gárda meg fogja ugrani a...
3. Prometheus új előzetes Kicsit megkésve tesszük közzé, de a napokban kijött egy új előzetes a Prometheus című Alien előzményhez. A film július 7-én kerül a mozikba, állítólag vágatlanul,...

Az Avengers bemutatója előtti hétvégén a John Carter mindösszesen a 38. helyet foglalta az adott hétvége bevételi listáján, a szuperhősök premierje után viszont felugrott a 12. helyre, ami egyedülálló kiugrást jelent. Ez nagyjából másfél millió dollárral növelte a jegybevételt, ami a megelőző hetekhez képest mintegy 1000%-os növekedést jelent.

De mi is a trükk ebben?

Az Egyesült Államokban még mindig divatosak az autósmozik, amik viszont gyakran szerveznek dupla vetítéseket. Így történt most is, 150 autósmoziban a John Cartert és az Avengerst párban adták. Bár általában az ilyen dupla vetítések nem hoznak kiugró nézettséget, most mégis így történt: a mozik megteltek azon rajongókkal, akik még a John Cartert is hajlandóak voltak végigülni, csak hogy láthassák utána az Avengerst.

A kérdés már csak az, hogy vajon élvezték is a Disney produkciót, vagy türelmetlenül várták, hogy végre a szuperhősök tűnjenek fel a vásznon? Valamint Ti szívesen járnátok autósmozikba?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az Avengers mozifilmé minden idők legjobb nyitóhétvégéje Még a Marvel fejesei is hitetlenkedve nézték a számokat, az Avengers mozifilm nyitóhétvégéjének bevételi adatait – a szuperhősök első közös akciója ugyanis a bevételi rekordok...
2. Filmajánló: Ha eljön John Carter Talán egyetlen egy filmet sem övezett akkora várakozás, mint az elmúlt két évben a John Cartert, amire a tegnapi premier is tökéletes példa. Az Aréna...
3. Újabb két Avengers moziplakát A San Diego Comic Con-on óvatosan adagolva filmplakátokkal csigázták a rajongókat az Avengers mozifilm készítői – legutóbb egy Thor-t és egy Nick Fury-t és ügynökeit...

A Sztrugackij fivérek a hivatali bürokrácia útvesztőinek beható ismeretében kacagtató szatírát írtak az irathalmokba fúló emberi fantázia lázadásáról. A regény most először jelenhet meg csorbítatlanul, teljes egészében, és hányatott keletkezésének krónikáját exkluzív szerzői utószó taglalja.

A varázslók és boszorkányok a régi időkben jobban jártak, ha nem verték nagydobra, milyen mesterséget gyakorolnak, amennyiben nem akarták egy füstölgő máglya hegyiben találni magukat. Ma már természetesen felvilágosultabb korban élünk, senkit nem égetnek meg többé – ezt a feladatot mindenki saját maga végzi el a vállalkozások és adók világában. Sőt a mágia akadémikus kereteket kapott, megalakult a BOVATKI: a Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete. Itt konferenciákat tartanak, disszertációkat és jelentéseket írnak, az intézmény folyosóin az ember ősi istenekbe botolhat, a munkavédelmi oktatás részét képezik a babonaságok, és nehezebb napokon még a pokol kapuja is megnyílhat.

Szása Privalov, a fiatal programozó mit sem sejtve lép munkába ezen az igen különös helyen, de hamarosan már azon sem csodálkozik, ha egy beszélő kandúr kerül az útjába vagy személyesen Merlin jelenik meg kénszagú villámlás közepette a laborban.

Részlet

A padló hirtelen megingott a lábam alatt. Éles, vontatott csikorgás, azután távoli földrengés morajához hasonló zúgás hallatszott. A ház ringani kezdett, akár a sajka a hullámokon. Az udvar odább siklott, az ablak alól pedig előbújt egy óriási kacsaláb, mély barázdákat húzott a fűben, s újra eltűnt. A padló meredeken megdőlt, éreztem, hogy elesem, két kézzel valami puhába kapaszkodtam, oldalammal és fejemmel beleütköztem valamibe, és lehuppantam a díványról. A futószőnyegeken feküdtem, a párnába csimpaszkodtam, amely velem együtt lepottyant. A szobában egészen világos volt. Az ablak alatt valaki körülményesen köszörülte a torkát.

– Nos, kérem, szóval… – kezdte egy iskolázott férfihang. – Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy király, akinek a neve… mi-i… nos, ez végtére is nem fontos. Mondjuk, mi-i… Poluekt… Volt neki három fia. Az első… mi-i-i… A harmadik tökfilkó volt, de az első…

Lehajolva, mint katona a golyózáporban, az ablakhoz osontam és kipillantottam. A tölgyfa a helyén volt. Háttal feléje, elgondolkozva ott állt a hátsó lábain Vaszilij kandúr. Foga között tündérrózsát tartott. A kandúr a lába elé nézett, és vontatottan motyogta: „Mi-i-i…” Azután megrázta a fejét, mellső mancsait a háta mögé dugta, s kissé meggörnyedve, akárcsak Dubino-Knyazsickij docens az előadásokon, könnyed léptekkel odább ment a tölgytől.

– Jól van… – mondta a foga között a kandúr. – Élt-éldegélt egy király meg egy királyné. A királynak, a királynénak volt egy fia… Mi-i… Természetesen tökfilkó…

Bosszúsan kiköpte a virágot, egészen összeráncolta a képét, s megdörzsölte a homlokát.

– Kétségbeejtő helyzet – mondta. – Hiszen emlékszem én egy és más dologra. „Ha-ha-ha! Lesz miből lakmározni: a ló ebédre, a vitéz vacsorára…” Ugyan honnan van ez? Ivan pedig, hiszen tudják, tökfilkó, így válaszol: „Ej te, ocsmány szörnyeteg, ki fehér hattyút nem fogál, s mégis eszel!” Azután természetesen izzó nyílvessző, mindhárom fej leröpül, Ivan kiveszi a három szívet, és a hülye, hazaviszi az anyjának… Szép kis ajándék! – A kandúr gúnyos kacajra fakadt, majd felsóhajtott. – Van egy ilyen betegség is: érelmeszesedés.

Újra felsóhajtott, visszafordult a tölgy felé, és rázendített: „Kra-kra, én kis magzataim! Kra-kra, galambfiókáim Én… mi-i… könnyel itattalak… illetve tápláltalak titeket…” Harmadszor is felsóhajtott, s kis ideig szótlanul ment. Amikor a tölgy mellé ért, hirtelen nem valami zenei hangon ordított fel: „A legédesebb falatot hagytam ott!…”

Mancsai között hirtelen egy masszív guszli tűnt fel – észre sem vettem, honnan szedte. Kétségbeesetten rácsapott a mancsával, és karmaival a húrokba fogózva, még hangosabban üvöltötte, mintha el akarná fojtani a zenét:

Dass im Tannwald finster ist,

Dass macht das Holz,

Dass… mi-i… mein Schatz… vagy Katz?

Elhallgatott, és egy ideig némán pengetve a húrokat járkált. Majd halkan, bizonytalanul rázendített:

Ó, jártam abban a kertecskében,

Meg is mondom az igazat szépen,

Nos, szóval ott

Kapálják a mákot.

Visszatért a tölgyfához, nekitámasztotta a guszlit, s hátsó lábával megvakarta a füle tövét.

– Munka, munka és munka – mondta. – Csakis munka!

Megint a háta mögé dugta a mancsait, s a tölgytől bal felé indult, miközben ezt dünnyögte:

– Tudomásomra jutott, ó, hatalmas király, hogy a dicső Bagdad városában élt-éldegélt egy szabó, kinek neve… – Négykézlábra ereszkedett, ívbe hajlította a hátát, és dühösen sziszegni kezdett. – Hát én ezekkel a nevekkel különösen pocsékul állok! Abu… Ali… Valamilyen ibn, valakinek a fia… No, jó, mondjuk, Poluekt. Poluekt ibn… mi-i… Poluektovics… Úgysem emlékszem, mi volt ezzel a szabóval. Üsse kő, kezdjünk egy másikat…

Az ablakpárkányon hasaltam, s dermedten néztem, amint a szerencsétlen Vaszilij jobbra-balra kószál a tölgy körül, mormog, krákog, üvöltözik, felmordul, az erőlködéstől négy lábra ereszkedik, egyszóval szörnyen kínlódik. Ismereteinek skálája hatalmas volt. Egyetlen mesét, egyetlen dalt sem ismert felénél tovább, viszont ezek orosz, ukrán, nyugati szláv, német, angol, sőt szerintem japán, kínai és afrikai mesék, legendák, példabeszédek, balladák, dalok, románcok, rigmusok és lakodalmas nóták voltak. Az érelmeszesedéstől dühbe gurult, néhányszor a tölgyfa törzsére ugrott, és karmaival szaggatta a kérgét, sziszegett és köpdösött, s ilyenkor a szeme úgy izzott, akár az ördögé, vastag, bolyhos farka pedig hol az ég felé meredt, hol görcsösen rángatózott, hol pedig az oldalát csapdosta. Az egyetlen dal azonban, amelyet végigénekelt, a „Kicsike-csízecske” volt, az egyetlen mese pedig, amelyet összefüggően elmesélt, „A ház, amelyet Jack épített”, Marsak fordításában, de azt is bizonyos kihagyásokkal. Beszédén – nyilván a kimerültségtől – egyre jobban érződött a macskaakcentus. A „mezi-in, a mezi-in – énekelte – magától jár az e-ki, és… mi-i… és… mi-a-a-u!… az, aki után maga… mi-a-u-a-u!… maga az Úristen járkál… vagy mászkál?…” Végül aztán teljesen elerőtlenedett, leült a farkára, s egy ideig lehorgasztott fejjel gunnyasztott. Azután halkan, bánatosan nyávogott, hóna alá csapta a guszlit, és három lábon lassan elbicegett a harmatos fűben.

Lemásztam az ablakpárkányról, elejtettem a könyvet. Tisztán emlékeztem arra, hogy utoljára „Az elmebetegek alkotó tevékenysége…” volt, és szentül hittem, hogy éppen ez a könyv esett a padlóra. De most A. Svenson és O. Wendel A bűncselekmények felfedése című művét szedtem fel és tettem a párkányra. Fásultan kinyitottam, találomra átfutottam néhány bekezdést, s úgy rémlett, hogy a tölgyfán akasztott ember lóg. Félve emeltem fel a tekintetemet. A tölgy legalsó ágáról ezüstös zöld, nedves cápafarok csüngött alá. Himbálta a reggeli szél.

Hátrahőköltem, a tarkómat valami kemény tárgyba ütöttem. Csörgött a telefon. Körülnéztem. Keresztben feküdtem a díványon, takaróm lecsúszott a padlóra, az ablakon, a tölgyfa lombján keresztül, betűzött a reggeli nap.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Lakott sziget (részlet) Arkagyij és Borisz Sztrugackij Lakott sziget című regényét jelentette meg nemrégiben a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban a Metropolis Media. A szerzőpáros korábban mind hazájukban, mind nálunk...
2. Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Lakott sziget – recenzió Elolvashattam végre a zsenipáros Arkagyij és Borisz Sztrugackij korai művét  - megírása után 42 évvel. Egy sokáig betiltott regényről van szó. 1971-ben a Szovjetunióban ugyan napvilágot látott...
3. Megjelent Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Bogár a hangyabolyban teljes kiadása Lev Abalkin Progresszor eltűnt. Utoljára a Szigetbirodalom politikai csatározásaiba keveredett bele, majd hazarendelték. Azóta valahol a Földön bújkál, de hogy a lelkiismerete elől, vagy egy...

A bemutatón jelen lesz Pék Zoltán, a könyv fordítója, és Farkas István alias Dworkyll, a kötet olvasószerkesztője is. A Vének háborúja egyébként 40% kedvezménnyel megvásárolható lesz, a megspórolt forintokból lehet majd innivalót venni, amivel koccinthatunk.

Lesz hagyományosabb előadásunk is, méghozzá az @501-es Légió magyar helyőrségének tagjai fognak előadást tartani arról, hogy miért a világ legjobb dolga rohamosztagos és egyéb páncélokban szaladgálni, illetve hogyan is készülnek ezek a jelmezek.

Szélesi Sándor, alias Anthony Sheenard immáron 10 éve vesz részt különféle nemzetközi találkozókon, a minden évben más, európai nagyvárosban megrendezésre kerülő Euroconokon. Más ország, más kultúra, hangulatában is gyökeresen eltérő sci-fi találkozók – az előadásban ezekről hallhatunk érdekességeket.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. SFportal Meetup május: Reklámok és sci-fi 2009. május 21-én újra SFportal Meetup a Főnixben, este hét órától! Egyik előadónk Berényi Konrád lesz, aki a sci-fi és a reklámok kapcsolatát boncolgatja majd....
2. SFportal Meetup sci-fi találkozó – 2010. május SFportal Meetup májusban is a Tündérgyárban! Újabb remek előadások, plusz jó hangulatú sörözés. Dobay Ádám – A hős útja Joseph Campbell a mai amerikai tömegkultúrára...
3. Milyen sci-fi könyvek jönnek 2012-ben? [SFportal Meetup] Négy könyvkiadó lesz az idei első SFportal Meetup vendége – valamennyien beszámolnak arról, hogy milyen könyvekkel készülnek 2012-ben. © SFportal for SFportal Sci-Fi Magazin, 2012....

Arthur C. Clarke, akinek nemrég jelent meg BÖLCSŐ című regénye, egy különös fegyverkezési versenyről tudósít, Brandon Hackett az ISTEN GÉPEI után most az utolsó író karrierjét énekli meg, Alastair Reynolds pedig egy világégés túlélőit mutatja be, embereket és gépeket egyaránt. Richard Matheson egy időutazó kálváriáját írja le, míg Ursula K. Le Guin egy nem mindennapi disszidálási kísérlet krónikása. A havi retro V. Nagy Zsuzsanna munkája, ő a párkapcsolatok kliséinek örökkévalóságát hirdeti.

Exkluzív sztárinterjú szólaltatja meg Emma Watsont, a Harry Potter-filmek főszereplőjét, a filmrovat az egyre népszerűbb független SF-ekkel foglalkozik, az Intelligens dizájn megemlékezik egy közelmúltban elhunyt játéktervezőről, a tudományos hírek között pedig olvasható még cikk a zöld informatikáról, a jövő bevásárlókocsijáról, egy gázturbinás sportkocsiról és egy kultautó elektromos változatáról.

A Galaktika 266. számát keresse az újságárusoknál!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Galaktika 265. szám – exkluzív interjú Harrison Forddal A Galaktika magazin áprilisi számában új folytatásos kisregény kezdődik, címe „Glória”, és közlésével a 70 éves szerzőt, Kasztovszky Bélát köszöntjük. A központi tudományos téma placebo-hatást...
2. Galaktika Magazin 264. szám – exkluzív interjú Robert Downey Jr.-ral A Galaktika magazin márciusi számában befejeződik Colin Kapp izgalmas folytatásos kisregénye, a „Felhőépítők”. A központi téma egy olaj nélküli jövő lehetőségét vizsgálja. A novellafelhozatal igen...
3. Exkluzív True Blood videó – Stephen Moyer interjú November 17-én mutatják be az HBO műsorán a népszerű vámpír sorozat, a True Blood második szezonját. Az HBO Magyarország jóvoltából alant egy exkluzív interjút nézhettek...

Talán hihetnénk is ebben a megoldásban, ha nem azt látnánk, hogy trendszerűen fulladnak botrányba és/vagy érdektelenségbe a Bioware játékai. Úgy tűnik, a sokáig méltán ünnepelt fejlesztőcég egyfajta kreatív válságot él át.

Ha csak egy játéknál merülnek fel a játékosok jelentős részénél kifogások, az még belefér: nincs olyan fejlesztő, aki néha-néha ne nyúlna mellé, ne botolna meg egy pillanatra. Amikor három-négy egymást követő játék sorozatban bizonyul problematikusnak, akkor viszont komoly gond van.

Sokan voltak úgy már a Mass Effect 2 kapcsán is, hogy a Bioware butított a játékon, inkább az akció részre, mintsem a történetre vagy az interaktivitásra helyezve a hangsúlyt. Személy szerint ezzel sosem értettem egyet, szerintem összességében véve a játékélmény csillagos ötöst érdemel, a történet, a karakterek rendben voltak, akárcsak az akciórészleg. Sőt, utólag visszanézve az ME2 a trilógia legkiegyensúlyozottabb darabja. Az viszont egyértelműen érződött, hogy a Bioware próbál nyitni, nem elégszik meg az amúgy népes rajongótáborával, hanem igyekszik minél szélesebb körben fogyaszthatóvá tenni a játékait. Érzésem szerint ekkor még megtalálták a megfelelő egyensúlyt az interaktív film és a számítógépes szerepjáték között – azt a vékony határvonalat, ahol még az rpg rajongóknak is el lehetett adni a játékot, de képes volt megszólítani a nagyközönséget is. Persze így is sok szerepjátékos fanyalgott, a klasszikus szerepjáték elemeket hiányolva a végeredményből – de ez a probléma elment még ízlések vs. pofonok kérdésnek.

A Dragon Age 2 viszont végképp átesett a ló túloldalára. Ez már ugyanis egy végképp felhígított, nyomokban rpg elemeket tartalmazó interaktív akciójáték, és ha van ilyen kategória, hát akkor nem épp a legjelesebb képviselője. Én speciel egyszeri végigjátszásra élveztem a játékot, de főleg azért, mert én már az első résznek sem voltam egy kimondott rajongója. Viszont volt rengeteg játékos, akik imádták az Originst, és ők nagyjából úgy érezték magukat, mint akit hirtelen pofánvágtak egy vödörrel. Végtelenül lebutították, lineárissá tették - írta Dzséjt kollega kritikájában. Ez az irány, amit a Mass Effect 2-vel vettek fel és úgy érzem, a Dragon Age 2-vel át is estek a ló másik oldalára, nem jó, ne kövessék, mert csúnyán belebukhatnak – tett látnoki magabiztosságú jóslatot zárógondolatként. Bár ma még elég korai bukásról beszélni, egy év elteltével a baljós előjelek egyre nyilvánvalóbbak.

Ha valaha volt esélye a Biowarenek / Electronic Artsnak arra, hogy a World of Warcrafthoz hasonló sikeres MMORPG-t csináljon, akkor az a Star Wars: The Old Republic-kal jött el. A kísérlet ígéretes volt, a single player játékoktól megszokott történetmesélést ígérték összemixelni az MMO-kra jellemző tulajdonságokkal. Az elején még magam is lelkes voltam, a beta tesztek során imádtam a játékot – legalábbis az első fejezetét. Amikor kijött a játék, akkor viszont két dolog vált nyilvánvalóvá: az egyik, hogy az “egyjátékos” történet, az adott karakterosztály sztorija a végére egész egyszerűen elfárad, a küldetések nagyon hamar repetitivvé válnak. Gyakorlatilag minden küldetés megmarad a “menj ide, ölj le ennyi akármit, hozd azt a bizbaszt”- vonalon; a felüdítő különbséget az átvezető animációk, beszélgetések jelentik. Viszont a beszélgetések minősége nem igazán közelíti meg a Mass Effect színvonalát: sem a “filmrendezés” szempontjából, sem pedig a hosszútávú kihatásokat tekintve. Merthogy néhány kivételtől eltekintve igazából nincsenek hosszútávú kihatások azon túl, hogy akkor kapunk-e Sötét vagy Világos oldal pontokat. A másik fájdalmasan nyilvánvaló dolog, hogy végjáték, mint olyan, nem létezik az SWTOR-ban: az endgame content az egy nagy nulla, márpedig egy MMO-t pont az tud eltartani. Az SWTOR az tulajdonképpen egy (najó, karakterosztályonként egy, azaz összesen nyolc) interaktív film, ahol néha közösen lehet mozizni; és ezen “filmek” minősége legalábbis hullámzó.

Így utólag már ki merem jelenteni, hogy sokkal jobban jártunk volna egy tisztességes KOTOR3-al, mint az MMO részleg erőltetésével. Az SWTOR egész egyszerűen nem készült el az indításra, de ezen még plusz néhány hónap fejlesztési idő sem segített volna – sajnos alapvető játéktervezési hibák vannak például a PvP részben, ami sok esetben inkább rossz vicc, mint élvezetes játék.

A folyamatot pedig betetőzte a Mass Effect 3  bukása. Mert ami az ME3-al történt, azt nyugodtan nyilváníthatjuk bukásnak: az, amit az év játékának vártak a játékosok és a szaksajtó is, iszonyatos mértékű – és jogos – felháborodást keltett a rajongókban. Annak ellenére, hogy a játék túlnyomó része jó: jók a különböző karakterek közötti interakciók, néhány fontos történetszálat valami hihetetlen írói zsenialitással zártak le (mint pl. a krogan kérdést), az egész sztori élőbb, mint a megelőző két epizód során valaha, a játékmenet és a harcrendszer abszolút kiforrott, és a multiplayer is ott van a szeren. Ugyanakkor ezt sikerült ellenpontozni néhány oltárira kínos buggal: például hogy a főszereplő arcbeállításait sok esetben nem lehetett importálni az előző játékokból, vagy hogy egyes végigjátszásokban feltűntek a korábbi játékban meghalt karakterek is. Valamint sikerült kitalálni egy olyan borzasztó rossz lezárást a történetnek, amit a játékipar még évtizedekig emlegetni fog.

A Mass Effect 3-nak egyébként nem a lezárás az egyetlen problémája, bár valóban az a leghangsúlyosabb. A gond az, hogy több folyamat ért be egyszerre a Bioware-nél.

Az egyik, hogy végtelenül lineárissá tették a sztorit – pont úgy, ahogy az a Dragon Age 2-nek sem állt már jól. Azt hihetné az ember, hogy csak tanulnak a fejlesztők egy komoly pofonból, de nem. A Mass Effect 3 esetében a fő történetben annyi elágazás és interakció van, mint egy metróalagútban. Ha a második epizód még pont megtalálta az egyensúlyt az interaktív mozi és a szerepjáték között, akkor a harmadik egyértelműen túllépett rajta. A fejlesztők – valószínűsíthetően leginkább Mac Walters vezető forgatókönyvíró és Casey Hudson producer – már nagyon-nagyon a saját történetüket akarták elmondani: ami egy filmben működik, de egy szerepjátékban, ahol be kell vonni a játékost, már nem. Megpróbálták minél pontosabban átvenni a filmes dramaturgiát, az akcióscifik ritmusát – ami egy határig működik, de sajnos közben úgy tűnik, elfelejtették, hogy ez valójában továbbra is egy akció szerepjáték.

A másik folyamat, ami idáig vezetett az az, hogy a Bioware elkezdte elhinni magáról, hogy ő a játékipar egyik művésze, és ez bizony arrogánssá tette. Magam is egyetértek az alapító Dr. Ray Muzyka azon meglátásával, hogy a videójáték az éppúgy a művészet egyik formája, mint teszemazt, a festészet. Amikor viszont egy egyértelműen elrontott befejezés miatti felháborodásra azzal reagálnak, hogy márpedig a művészi víziónknak ez felel meg, és punktum, akkor az röhejes és arrogáns. Az átgondolatlanság, az összecsapottság, a könnyebb út keresése az nem művészet – akkor sem, ha a Bioware művésznek gondolja magát. Miközben a Bioware szép lassanként üzemmé vált.

Sok rajongó hajlamos az Electronic Arts-ot az ördögnek tekinteni ebben a kérdésben, de a válasz valószínűleg nem ennyire egyszerű. Tény, hogy egy ekkora multinacionális cégben másképp működnek a dolgok, mint egy kis fejlesztőstúdióban, mint amilyen tíz éve volt a Bioware. Ugyanakkor úgy érzem, hogy maga a Bioware is nagy stúdióvá akart válni, jól megtervezett üzleti folyamatokkal, jól funkcionáló menedzsmenttel – hogy legyen pénze az olyan drága címek előállítására, mint amilyen a fentebb felsorolt négy játék. Csakhogy ez magával von egy üzemszerű működést, aminek nem kellene automatikusan a kreativitás kárára válnia, de úgy tűnik, ez megtörtént a Bioware-nél. Az SWTOR és a Mass Effect 3 végjátéka egyforma szimptómákat mutat: látszik, hogy már nem volt idő, pénz és energia tisztességesen megcsinálni azokat. Az üzleti logika szempontjából persze érthető a dolog: miért finanszírozzunk még egy év fejlesztést, amikor most is ki lehet adni a játékot, ugyanúgy el fognak fogyni a példányok, egy év múlva pedig nem fogunk annyival többet eladni, mint amennyibe a plusz fejlesztés került? Ami a kreativitásra a legrosszabb hatással van, az nem a cégszerű működés – hanem az, ha az adott cég nem a fogyasztóinak és saját magának tartozik elszámolással, hanem részvényesek arctalan tömegének, befektetési alapok kezelőinek. Így szólhat bele a fejlesztési határidőbe az, hogy mikor kell a következő negyedéves pénzügyi jelentést leadni, mert az aztán befolyásolni fogja a részvényárfolyamot.

És ezzel vissza is kanyarodtunk az első problémához – hogy miért kell butítani, egyszerűsíteni, lineárisabbá tenni (kívánt rész aláhúzandó) a játékokat. Mert a nagy pénz a nagy tömegekben van. A részvényesi logika nem elégedhet meg azzal, hogy van egy kisebb, de stabil célpiac, ami rendszeresen fizet – növekedés kell. És azt látja, hogy a Farmville-klónok olcsóbban előállíthatók, és brutális bevételt termelnek, tehát apró lépésekben efelé kéne közelíteni. A Bioware is egyszerre akar művész lenni és nyitni a nagy célközönség felé, szűznek is maradni, de… hagyjuk.

A fenenagy nyitás, interaktív sztorizás, filmszerűség, művészkedés és üzleti sikerek turbózása közben sajnos a Bioware egyre ölesebb léptekkel távolodik attól a közönségtől, amire építve ki tudott emelkedni a többi garázsfejlesztő közül. Lehet, túlságosan gyorsan is emelkedett, és most ennek fizeti meg az árát. Egy cég életében egy hasonló válság egyben egy jó lehetőség is a fejlődésre – hogy megtalálják-e a jó válaszokat, hogy visszatérnek-e a gyökereikhez vagy még nagyobb lépésekkel távolodnak régi önmaguktól, az ki fog derülni. Jelzés lesz, hogy a Mass Effect 3 lezárását megmagyarázni (de módisítani nem) akaró Extended Cut DLC vajon beváltja-e a játékosok reményeit, hogy az újabb SWTOR kiegészítők javítanak-e a problémákon – és hogy végülis milyen irányba viszik a Dragon Age 3 fejlesztését.

A magam részéről szeretném visszakapni a régi Bioware-t, persze kiegészítve a mostani cég anyagi lehetőségeivel. Félek tőle, hogy a kettő együtt nem biztos, hogy mehet.

Mit gondoltok, tényleg lejtmenetben van a Bioware?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Újabb Mass Effect 3 infók Már csak alig nyolc hónapot kell kibírnunk addig, hogy végre fenéken billentsük a Földet ostromló Repaereket, és ismételten megmentsük a galaxist Shepard parancsnok képben. A...
2. Mass Effect rajongói oldal az SFportalon Az elkövetkezendő időszakban több, filmekhez, sorozatokhoz, játékokhoz kapcsolódó aloldal indítását tervezzük az SFportal alatt – ezek között az első a szerkesztőségi kedvenc, a Mass Effect...
3. 2012-re csúszik a Mass Effect 3 Ma érkezett a hivatalos bejelentés, hogy 2012 első negyedévében fog érkezni a Mass Effect 3. © slashice for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs hozzászólás...

(...)
Teljes bejegyzés: Az Avengers mozifilmé minden idők legjobb nyitóhétvégéje

© SFportal for SFportal Sci-Fi Magazin, 2012. | 4 hozzászólás |
Kategória: Képregény mozi | Címkék: Avengers, box office
Mass Effect 3 előrendelés