Mozi

Kard és varázslat VS technológia – Thor: The Dark World kritika


Meg tudnám egyébként szokni, hogy a hétfő reggeleim egy remek film sajtóvetítésével indulnak, még akkor is, ha ez korai keléssel jár: az új Thor film egyértelműen beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Pedig a készítőknek nem volt egyszerű dolguk: korábbi interjúiban Alan Taylor is bevallotta, hogy nagyon kényes alapanyag a Thor világa: tipikus fantasy elemek keverednek tipikus sci-fi elemekkel, és ha a készítők nem vigyáznak, akkor röhejessé válik a végeredmény. A Thor: The Dark World olyan, mintha fognák A Gyűrűk Urát, és összekevernék ugyanakkora adag Csillagok Háborújával. A meglepő az, hogy működik a dolog.

Az első Thor filmhez képest mindenképpen előrelépés a történet – vagy inkább előreugrás: egy új-mexikói porfészek helyett az univerzum sorsa a tét, de a csontig lerágott témát magabiztosan, jól adagolt humorral és jó ritmusérzékkel sikerült feldolgozni.

A legelső szinopszis, ami születhetett a filmről, az nagyjából úgy foglalhatta össze a sztorit, hogy az 5000 éve rejtőzködő és alvó sötét elfek felébrednek, és űrhajóikkal megtámadják Asgardot – ahol kardos-pajzsos, aranypáncélos viking harcosokkal kell megküzdeniük. A Marvel stúdión kívül mindenhol a mentőket hívnák rá az illetőre, aki ezt megpróbálja eladni a producereknek – pedig amúgy a technológia és mágia összecsapása nagyjából azóta a legsikeresebb sztori, amióta Luke Skywalker célzószámítógép nélkül lőtte cafatokra a Halálcsillagot.

Egy szó, mint száz, a The Dark World remekül eltalált mixe a sci-finek és a fantasynek – legyen szó akár az akcióról akár simán csak a látványról. A sötét elfek űrhajói például remekül meg vannak tervezve: hihetően űroperás jellegű a kinézetük, de érződik rajtuk az elfes hangulat is. De ahogy megszokhattuk a Star Wars-ban a Jedik esetében, úgy itt is hihető, hogy miképp élhetik túl karddal hadonászó alakok a távolsági fegyverekkel érkező ellenség rohamát.

A látvány és az akció azonban nem lenne elegendő, ha maga a történet nem balanszírozna ügyesen a határmezsgyéken: a The Dark World következetesen viszi tovább az első Thor film meglátását a tudomány és a mágia viszonyáról. Ami az asgardiaknak olyan varázslat, ami a mindennapi élet része, az Jane Foster számára magasan fejlett technológia.

A film egy olyan visszaemlékezéssel nyit, ami valószínűleg nem véletlenül hajaz A Gyűrűk Ura-trilógia nyitányára – hogy aztán egy óramű pontossággal megkomponált dramaturgia mentén végignézzünk egy remek mesét. Ha utólag visszanézve lehet is itt-ott hibákat találni a történetben, ez ott a moziban ülve nem jön elő: ha valaki hagyja magát elvarázsolni, akkor a film gond nélkül el fogja varázsolni. Az első filmhez képest itt a forgatókönyv is klasszisokkal jobbra sikerült – magabiztosan vezeti végig a szereplőket a különböző kalandokon.

Ha már szereplőknél tartunk, akkor elmondható, hogy nem meglepő módon továbbra is Thor és Loki kettőse viszi a prímet. Komolyan, a Thor – The Avengers – The Dark World az majdhogynem inkább egy Loki-trilógiát tesz ki, látszik, hogy Tom Hiddleston a megfelelő rendezés mellett sziporkázik a szerepben, nem hiába vált rajongói kedvenccé a Bosszúállók óta. De Chris Hemsworth is abszolút tökéletesen hozza Thor figuráját, amivel úgy tűnik, tökéletesen összenőtt az első film óta. Natalie Portmannek is jutnak olyan jelenetek, amikben ragyoghat, és a mellékszereplők – mint Thor asgardi harcostársai – sem csak sima csatlósok, hanem legalább egy-egy fontosabb akció jut rájuk is.

Nem azt mondom, hogy minden tökéletes – például Erik Selvig figuráját túlzás volt ennyire lerontani, még ha az be is látható, hogy a The Avengers eseményein nyilván nem léphetett tovább következmények nélkül.

Az ő karakterével kapcsolatban említendő meg, hogy a történetből fájóan hiányzik a S.H.I.E.L.D. – ugyanez már problémás volt az Iron Man 3 esetében is: a korábbi filmekben remekül felépített szervezet, amiről most már külön tévésorozat is fut, egyszerűen kimaradt a The Dark World-ből. Nehezen tudom például elhinni azt, hogy pont Erik Selvig (vagy akár Jane Foster) nem állna folyamatos megfigyelés alatt a S.H.I.E.L.D. részéről – és nem érkezne egy legalább 6-os szintű ügynök, hogy beavatkozzon, ha kell.

Jó, cserébe mondjuk a következő Captain America meg úgy tűnik, S.H.I.E.L.D. túladagolást fog kapni.

Thor: The Dark World egyike a legjobb Marvel filmeknek: a The Avengers színvonalát nem érheti el ugyan, de simán párba állítható például az első Iron Man filmmel. Az első Thor film inkább csak egyfajta prequel volt, a mostani rész azonban teljesen önálló lábra tudott állni, és bebizonyította, hogy ezzel a szuperhőssel tényleg lehet remek filmet készíteni.

Verdikt

Szereplők 70%
Történet 75%
Összhatás 95%
Final Thoughts

A Thor: The Dark World egyike a legjobb Marvel filmeknek: a The Avengers színvonalát nem érheti el ugyan, de simán párba állítható például az első Iron Man filmmel. Az első Thor film inkább csak egyfajta prequel volt, a mostani rész azonban teljesen önálló lábra tudott állni, és bebizonyította, hogy ezzel a szuperhőssel tényleg lehet remek filmet készíteni.

Overall Score 80% Rajongóknak kötelező!
Readers Rating
3 votes
96

6 hozzászólás on Kard és varázslat VS technológia – Thor: The Dark World kritika

  1. NoAmy Silavaleil

    Úgy vártam ezt a filmet, mint a fene… Jun, a te véleményedre adok, úgyhogy NAGYON örülök, hogy ezek szerint jó film lett 😀

  2. e(x)

    S végre egy kreatív stáb, aki tudja, hogy tudjuk: a végső leszámolást úgyis a jó nyeri, így az izzadtságszagú, unalmas és súlytalan CGI zúzás – pl. MoS – helyett fergeteges és parádés finálét kaptunk.

    A jó mindig győzedelmeskedik, a kérdés, mekkora árat kell ezért fizetnie.

  3. kwindu

    Nagyon tetszett a lányom és én is elégedetek voltunk. Valóban ez egyik leg jobb marvek mozi csak így tovább:-) Remélem az új Amerika kapitány is hasonlóan minőségi mozi lesz:-)Az év végi top listámon ez a film előkelő helyen végez majd 🙂

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük