Képregényfilmek

Iron Man 3 – Vasember 3 kritika


Elképesztően sikeresen indult a Marvel Phase One annak idején, amikor Robert Downey Jr. először magára öltötte a Vasember páncélját. A milliárdos playboy szuperhős kalandjait imádta a nagyközönség, és remekül megalapozta később az Avengers sikerét. A Vasember harmadik – önálló – kalandja mindent megtesz azért, hogy túlragyogja az elődeit, de lehet, épp ezért sikerült haloványabbra.

Persze nem volt egyszerű a kihívás, az alkotókon nyilván komoly nyomás volt, hogy valamilyen formában próbálják meg felülmúlni az eddigieket: legyen viccesebb, akciódúsabb, szórakoztatóbb, mint a Phase One darabjai, elvégre ez a film indítja a Phase Two-t. Vannak dolgok, amik kimondottan ígéretesen indulnak benne – legfőképp például Tony Stark válsága.

A figura, aki “sikeresen privatizálta a világbékét”, az Avengers eseményei után kissé szét van csúszva: az általa fejlesztett szuperpáncél ütős fegyver, de mint kiderült, ez nem feltétlenül elegendő. Hiszen vannak itt mindenféle istenségek pöröllyel, simán megnyílhat New York felett egy átjáró, amiből szörnyek potyognak le, és hát olyan közel nem járt még a halálhoz Stark, mint a végső csatában.

Ez a poszt-traumatikus stressz egy remek fordulat a film elején, csak az a gond, hogy nagyon felszínesen járják végig ezt a témát. Tony Stark mániákusan építi az újabb és újabb páncélokat, közben néha pánikrohamot kap. Ebben lehet, hogy okolható a Disney túlságosan családbarát politikája is: ennek egyik folyományaként Stark nem iszik egy kortyot sem a filmben. (Ez köszönhetjük az átlagnál hisztisebb amerikai szülőknek.) Pedig amúgy a képregényekben bizony Tonynak meg kell küzdenie az alkoholizmusával is – amely vonás tökéletesen beleillene az Avengers utóhatásainak sorába.

A film fordulatainak köszönhetően aztán paradox módon Stark páncél nélkül kénytelen helytállni, és ezek a részek a Vasember 3 legerősebb momentumai: nyomozgat, harcol, előtérbe kerül zseniális gondolkodása és problémamegoldó képessége. Mindeközben még egy nagyon spielbergi-jellegű kisgyerekes szál is bekerül, ami kimondottan jól van megoldva. Stark ezekben a gyerekes jelenetekben is meg tud maradni önimádónak, arrogánsnak, de ugyanakkor a maga módján jófejnek is.

Ezzel együtt a film középső, nyomozós-gondolkodós, enyhén thrillerszerű része kissé csapongó, időnként eléggé adhoc módon követik egymást az események, hogy aztán egy nagyon akciódús végkifejlethez vezessenek. Az akciók egyébként szintén remekül kidolgozottak, bár a végső csatajelenet egyszerre remek és rossz is: remek, mert látványos, jól megkomponált. Ugyanakkor a tucatnyi repkedő Vasember páncél kissé inflálja is a szuperfegyver értékét. Az Avengersben mi kellett egy páncél leamortizálásához? Egy baráti pofozkodás egy istenséggel, Thorral, valamint egy bazinagy, pörgő rotorban való pattogás; a new york-i csatában pedig fejlett idegenek légiója miatt kerül elhasználásra a második páncél – olyan idegenek, akiktől kissé lefárad Thor vagy Hulk is. Felmerül persze az a kérdés is, hogy vajon az Avengers 2-ben hogyan lehet ezt majd felülmúlni? Mindegyik szuperhős kap egy saját Vasember légiót? Esetleg leklónozzuk melléjük Hulkot is?

A Vasember 3 pozitívumai közé sorolhatóak a főgonoszok, a Ben Kingsley által játszott terroristavezér, a Mandarin, és a Guy Pearce megformálta Aldrich Killian. Mindketten remekelnek a szerepeikben, még akkor is, ha főleg Killian karaktere az eléggé sablonos gonosz tudósé. (És ebben a kategóriában egyébként pont Pearce állított be magas mércét, egy olyan előadással, ami be sem került aztán a Prometheusba).

A film minden hibája ellenére szórakoztató, baromira humoros, laza – de az Iron Man széria leggyengébb darabja. Ezzel együtt is persze kiemelkedő a képregényfilmek sorában. Egy valamiért azonban nagyon szívesen pofáncsaptam volna a készítőket: a stáblista utáni rövid videóért. A Marvel filmeknél már megszokhattuk, hogy a stáblistát követően még van egy pár másodperces extra – ezt jellemzően arra használták fel idáig, hogy valami kis érdekességet mutassanak, ami felvillantja, hogy merre halad tovább a Marvel univerzum. Az első Vasember film után láthattuk megjelenni Nick Fury-t, a második epizód után megtalálták Thor pörölyét, és így tovább. A Vasember 3 stáblista utáni videója viszont a Marvel történelem egyik legnagyobb trollkodása.

 


9 hozzászólás on Iron Man 3 – Vasember 3 kritika

  1. megnyugodtam hogy nem csak én csalódtam …bár sztem itt-ott a kritikus még talán túl jószívű is volt, főleg a Mandarinnal kapcsolatban…
    viszont a sok páncél dilemmáját szépen megfogalmazta 🙂

  2. A Mandarinos fordulat mondjuk speciel bejött nekem, de amúgy Guy Pierceből tényleg többet ki lehetett volna hozni, lásd a cikkben is linkelt Prometheus-os TED Talk videót.

  3. stáblista nem volt még ilyen hosszú… főleg hajnal fél3-kor.. és akkor megkapjuk ezt a kisfilmet… hát nem volt az igazi. A film azért nem volt rossz, de valóban nem a legkiemelkedőbb alkotás a szériában.

  4. Mint Marvel rajongó még nem láttam, sajnos nem volt lehetőségem még, de várom. A kritikát olvasva nem lehet egy cikket egy emberre alapozni, ezért sem látom értelmét az egy emberes kritikáknak, a többség a film bevétele úgy is jelzi, hogy mekkorát robbant a film. Remélem jó nagyot, mint az első kettő részben!

  5. Nem értek egyet a leírtak negatív részével. Mint minden film esetében az elképzelések, és az elvárások mások. Nekem ez a rész jobban tetszett a korábbiaknál, és jól körül öleli az eddigieket, nem is volt véletlen a vége főcím anim sem. A leírtakkal lehet egyet érteni és gondolni másként. Szerintem vannak a filmben olyan pontok amik megérdemelnek egy kis fejtörést. Ilyen a végére rakott kis jelenet is. Nekem nem a trolkodás jutott eszembe, hanem pont az hogy ez a két ember milyen oknál fogva ül egy szobában. Szóval, én azt mondom érdemes megnézni, és mindenki maga döntse el mennyire lett rossz a végeredmény.

  6. Nekem a film tetszett, a páncélok tartóssága viszont erősen le lett redukálva (bár így legalább egyértelművé válik, hogy a Vasember sem elpusztíthatatlan).

    Én minden értékelésre szubjektív véleményként tekintek, hiszen mindenki ízlése eltérő.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük