Irodalom

Dr. Pálinkás Imre – Celsior interjú, II. rész: M.A.G.U.S. intrikák a színfalak mögött


Dr. Pálinkás Imre, a netes oldalakon, fórumokon Celsior néven ismert író és szerkesztő adott interjút az SFportal stábjának a Csillagvető című M.A.G.U.S. regény újbóli megjelenésének apropójából. A hosszúra nyúlt beszélgetést három részben adjuk közre – a második fordulóban a régmúltba megyünk vissza, a Valhalla végnapjaitól kezdve az Inomis időszak végeztéig vesszük át az egykor jobb napokat megélt magyar fantasy világ és rpg történetét, Celsior szemszögéből.

SFportal Sci-Fi Magazin: Néhány éve írtál egy M.A.G.U.S. krónikát az SFportalra. Akkor még Gáspár András és a Tuan kiadó egy csapatban játszott – részleteznéd, mi történt, mi változott azóta?

Dr. Pálinkás Imre: Nem könnyű. Azt sem tudom, honnan fogjak hozzá. Hol kezdjem?

SFportal: Az elején.

Dr. P.I.: Ez egy régi cirkusz újabb felvonása, ami még azzal kezdődött, hogy a kétezres évek előtt kiszorították Nyulászi Zsoltot a M.A.G.U.S.-ból. Utána Novák Csanád és Gáspár András pereskedett az Ynevhez kapcsolódó jogokért, én pedig elkövettem a hibát, hogy nyughatatlan igazságérzetemtől vezérelve, féligazságok birtokában, beszálltam a szorítóba, és hozzájárultam a Valhalla Páholy bukásához.

SFportal: Ez volt az annak idején a rpg.hu-n megjelent nyílt levél Novák Csanádnak? [A levél már nem elérhető – a szerk.]

Dr. P.I.: Részben erről van szó. Most már tudom, hogy csak eszköz voltam Gáspár András kezében, aki egyrészt Csanádnak uszított és gratulált („bravó Doktor, tökönb*sztad a sárkányt!”) másrészt a hátam mögött magyarázkodott, hogy, úgymond a Doktor megőrült.

SFportal: Akkoriban Csanádnak igen rossz volt a megítélése a rajongói körökben. Nem sokkal később ki is lépett a képből, azóta Új-Zélandon kezdett új életet.

Dr. P.I.: Nagy vonalakban, mondjuk, így történt. Mindezt persze megelőzte Nyulászi Zsolt és Szalkai László kiszorítása Ynevről.

SFportal: Nyulásziék nagyon rég nem jártak a M.A.G.U.S. közelében, ők idejekorán kiszálltak, és inkább a Codex szerepjátékra és annak világára koncentráltak. Szalkai utolsó regénye is a Codexre született. Hogy jönnek most ők a képbe?

Dr. P.I.: A Renegát című regény például sosem jutott volna a nyomdáig, ha Csanád, mint üzletember, nem kardoskodik érte. Szerinted ki próbálta megakadályozni? Vajon miért nincs ez a könyv azóta sem a Deltavision „M.A.G.U.S. klasszikusai” között?

Ezután történt még néhány cseppet sem elegáns dolog a magyar Valhalla színfalai mögött, aminek következtében Nyulászi Zsolt, Szalkai László és Zsilvölgyi Csaba úgy döntött, hogy ez az Ynev, nekik így, nem kell. Ezt nevezem kiszorításnak. Nem voltam ott, de csúf dolgokat hallottam róla.

SFportal: Honnét, kitől tudsz te ezekről?

Dr. P.I.: Többek között onnan, hogy az Inomi főszerkesztőjeként találkozhattam először Nyulászi Zsolttal is. Utána megértettem, hogy korábban András miért akart mindenképpen távol tartani tőle. Azóta ugyanígy, tőlem is eltiltotta az írótársakat, de ezt már kevesen veszik komolyan. Amikor Nyulászi Zsolttal beszéltem, végül megértettem, ő miért fordított hátat ennek az egésznek.

SFportal: Tessék? Hogy érted, hogy „eltiltott” írótársakat másoktól?

Dr. P.I.: Nyulászitól én még nem voltam kifejezetten eltiltva, csak negatív jelzők mellett András többször célzott arra, hogy nem kéne vele találkoznom. Később, tőlem viszont kifejezetten el voltak tiltva az írók, a M.A.G.U.S.-os megjelenési lehetőségüket kockáztatták (gyakori presszió volt ez akkoriban). Más kérdés, hogy ezt hallva sokan éppen azért jöttek hozzám látogatóba, hogy megmutassák, mi erről a véleményük…

SFportal: Nyulászi és Szalkai hátat fordítottak a M.A.G.U.S.-nak, te évekkel később azért mégiscsak elvállaltad a főszerkesztői posztot az Inomál.

Dr. P.I.: Előtte kértem Miklóst, hogy ha talál jobbat vagy egyáltalán mást, válassza azt. A helyzetem hasonló lehetett, mint nemrég Bajnai Gordoné. Csak éppen nekünk, Csanád anyagi és morális bukása után, a sár legmélyéről kellett előkaparni és újraindítani a M.A.G.U.S. „franchise”-t. Kezdve azzal, hogy Miklós lekötött tíz könyvnyi megjelenést egy nyomdánál, és állítólag előlegként szétosztott másfél milliót. Külső zűrökkel számoltunk, de azzal nem, hogy a folyamat belülről kezdődik.

SFportal: Milyen belső zűrökre gondolsz?

Dr. P.I.: Körülbelül 2003 tavaszán próbált Gáspár András először lelépni az Inomitól, és ebbe csak a három legközvetlenebb munkatársát avatta be. Persze pénz volt a dologban, kölcsönös átverések, ahogy a M.A.G.U.S. táján, a színfalak mögött szokás. A legfőbb gondom ezzel az volt, hogy Miklós ezáltal sokat fizetett volna semmiért: nem kapta volna vissza a millióit és még szerződése sem volt, mert azt András aláíratlanul elvitte és magánál tartotta.

András először egy Bear nevű barátjával tárgyalt, akinek a nickneve többek közt az Imperium Galactica-ból lehet ismerős, de mivel ott konkrét határidőket és teljesítést kértek tőle nagyvonalú ígéretek helyett, az egészből nem lett semmi.

Mivel akkor meg később, ősszel is, nemet mondtam egy másik, titokban tervezett kiugrási kísérletre, hogy úgy mondjam, hűvös lett a kapcsolatunk. Mindemellett kiváló mumus voltam a hozzá kötődő, Fehér Alapkönyves játékfejlesztők számára – azok a fiúk nem is nagyon kommunikálhattak velem, egészen a becsapódás, akarom mondani a nyomdai megjelenés előtti időkig.

Amikor látta, hogy az Inomi szekere gurulni kezd nélküle is, András visszakapaszkodott, mintha mi sem történt volna. Hagytam. Tiszteltem akkor még, nagyon. Ezután még sokáig jó képet vágtam az összes, szánalmasan vicces húzáshoz. Cserébe deklarálta, hogy az ynevi koherencia igazi letéteményese vagyok, meg ilyesmik.

SFportal: Tényleg az voltál? Milyen érzés volt?

Dr. P.I.: Viccelsz? Napi tíz óra munka mellett, vagy inkább utána, egyensúlyoztam egy folyton eltünedező kiadótulajdonos, az ultrarövid határidők miatt joggal háborgó kollégák, önjelölt és önbizalomdús írópalánták meg a kevés valódi, de nehezen megtalálható tehetség között. Az inomis „munkaidőm” este hatkor kezdődött. Az első évünk hozta a tíz kiadványt, aminek persze köze sem volt a szétosztott másfél milliónyi előleghez. Mindemellett úgy éreztem, mindenért egyedül vállalom a felelősséget, olykor egymással is civakodó társakkal, mindig túl rövid éjszakákkal… no hát ilyen érzés volt. Ingyen dolgoztam, nekem sokba került az egész, de a legtöbbet mégis a családomtól vette el.

SFportal: Tehát ezért léptél ki belőle?

Dr. P.I.: Dehogy. Inkább azért, mert egy idő után nem tudtam feloldani az ellentmondást, hogy miközben próbálok minden oldalon békét teremteni, megjelenést biztosítani, stb., aközben Miklós, a kiadóvezető, annak a Terenyei Róbertnak a vállán sírja ki panaszait, aki titokban és közvetve az ellene perlekedő cégek (Gameskút, Fekete Torony) bírósági költségeit fedezi. Ezt tetézték András megújuló ötletei, hogy milyen jó is lenne nekünk átigazolni, természetesen immár a Delta Visionhöz.

SFportal: Ha jól értem, vannak személyes gondjaid Terenyei Róberttel és a Delta Visionnel, de miért?

Dr. P.I.: Nem ismerem én Terenyeit. Csak a tettei alapján ítélhetek. Szűkebb körben, először a Ronin Műhely munkatársaként találkoztam vele, a Valhalla bukása után. Már akkor is meg akarta venni a M.A.G.U.S.-t, én csak végignéztem, ahogyan a hozzáállásával elszúrja az üzletet. A viselkedése alapján úgy éreztem, hogy ezzel az emberrel én nem vagyok kompatibilis. Ezen a további találkozások sem változtattak. Persze, a későbbi módszereinek is van köze ahhoz, hogy még most is így gondolom.

SFportal: Megvenni a M.A.G.U.S.-t annak idején egy reális, üzleti elképzelés lehetett, nem? Konkrétan mi volt a gond?

Dr. P.I.: Az, hogy egy lezárt megállapodás és az azt megerősítő kézrázás után pár órával, újra akarta írni a feltételeket, erőből. Erre hoppon maradt, és így került a M.A.G.U.S. az Inomihoz… egészen addig amíg Miklós meg nem elégelte a maguscirkuszt. A következő kiadó, a Tuan vezetői ugyanúgy a tenyerükön hordozták Andrást, mint az elődjük – aki mindemellett, úgy fél évenként rendszeresen felhívott azzal, hogy Terenyei titokban megint milyen új, jobb ajánlattal rukkolt elő, ha átigazolunk. Persze, megint átverés lett volna a dologban ezért ismételten próbáltam lebeszélni az árulásról. De nem akartam árulkodni sem, így aztán, amíg az internet csak úgy tündökölt a béke és barátság éppen aktuális kijelentéseitől, az émelygésem csendben fokozódott.

SFportal: Gáspár András nekünk akkoriban azt nyilatkozta, hogy a Tuan az egyetlen és legális kiadója a M.A.G.U.S.-nak, azóta viszont a tanácsaid ellenére mégis átment a Delta Visionhöz.

Dr. P.I.: Igen, talán a harmadik ilyen zugtelefon után. Nem azért persze, mert az akkori Új Törvénykönyv annyira rossz lett volna: szerintem kevesebb következetlenség van benne, mint mondjuk a „Geofrámiában”, aminek már a fejezetei sem passzolnak a tartalomjegyzékkel, a Fehér Alapkönyvről nem is beszélve. Az ÚTK mizéria csak egy ürügy volt, a fórumozó nagyközönség számára. A háttéralkut még hetekkel az egész hisztéria előtt megkötötték. Más kérdés, hogy a rajongók zöme akkor elhitte a sztorit.

Az ÚTK három fő bűne pedig még ma is ugyanaz: rosszkor jött ki, túl jól fogyott, és versenytárs a Delta azóta készülő szerepjátékkönyvének.

Ráadásul akkoriban újult ki egy másik, fájdalmasan megismétlődő M.A.G.U.S.hiszti az interneten: a Tuanosok ugyanabba a régi kelepcébe gyalogoltak, amelybe egykor Csanád, vagy éppen Miklós, az Inomi vezetőjeként, és persze ők is ugyanúgy besározták magukat „a chapmani jogok” érdekében. A kimenetel nem volt kétséges, úgyhogy erre már csak legyintettem. De mindez éppen megfelelő háttérzenét adott a köpönyeg újabb fordulatához.

Az interjú harmadik, utolsó felvonásából megtudhatjuk, mi vezetett a jelenleg is zajló perekhez, valamint mi köze van Darwinnak a M.A.G.U.S. kiadói jogaihoz.