Záró epizódjához érkezett a Dr. Pálinkás Imrével, alias Celsiorral készített interjúnk, melynek első részében a magyar fantasy helyzetéről kérdeztük, míg a második részében kemény szavak hangoztak el a M.A.G.U.S. több éves tragikomédiájával kapcsolatban. Néhány éve Gáspár András még a Tuan kiadót tekintette a szebb napokat megélt magyar fantasy világ egyetlen legális kiadójának, ma mégis a versenytárs Delta Vision berkein belül folytatja tevékenységét – Celsiornak pedig megvan a maga nézőpontja, hogy mi vezetett idáig. SFportal Sci-Fi Magazin: Ennek – az általad köpönyegforgatásnak – nevezett újabb M.A.G.U.S.-kiadóváltásnak mit gondolsz, mi volt az oka?

dr. Pálinkás Imre

Dr. Pálinkás Imre: Nem gondolom, hanem tudom: egyrészt a tuanos Mórocz Tibor kijelentése, hogy nem ad ki újabb Gorduin-ismétléseket, amíg a kettővel korábbi kiadások a boltokban porosodnak. Másrészt az, hogy leszögezte, ő ugyan nem fizeti András elhúzódó és vesztésre álló pereit a Szürkecsuklyásokkal szemben. Ez pedig a végleges vereséget jelentette volna András számára: annak bizonyítékát, hogy Chapman földi helytartója képtelen érvényt szerezni Ynev feletti fennhatóságának, vagy valami ilyesmi. Erre mondta nekem András, hogy inkább átáll, csak megőrizze a győzelem látszatát. Az ynevi ”öregek” szemében persze ezer oldal fórumos magyarázkodás sem változtat rajta, hogy azt a meccset Terenyei Róbert pénze meg a Szürkecsuklyások kitartása és jogi rutinja nyerte.

SFportal: Egy pillanat… tehát tulajdonképpen a Szürkecsuklyásoknak minden jogalapjuk megvolt, hogy saját M.A.G.U.S. kiadványokat jelentessenek meg?

Dr. P.I.: Jó kérdés. Egyrészt András nem tudta érvényesíteni a vélt vagy valós követeléseit velük szemben, másrészt a Szürkecsuklyások éppen azon az oldalon álltak, ami anyagilag kedvezőbb lehetőségekkel csábítgatta Andrást.

SFportal: Visszatérve a kiadóváltásra, a legtöbb író követte Gáspár Andrást az új  formációba.

Dr. P.I.: A legtöbben. Egyrészt igazán becsülöm azt, aki mert maradni, másrészt viszont nehéz erről úgy beszélni, hogy a többieket se bántsam meg. Egyeseket keményen megfenyegettek, dacára az ellentétes nyilatkozatoknak, vagy esetleg a Deltánál ígért magasabb fizetés volt csábító. Mások talán a Tuan vezetőivel nem jöttek ki, vagy éppen úgy gondolták, hogy Gáspár András és Ynev egy és elválaszthatatlan.

SFportal: Miért, nem az?

Dr. P.I.: Felőlem ráfoghatjuk. Bár az igazán korai építők szerint minimum ötödikként érkezett. Ezeroldalnyi jogászkodás sem változtat a tényen, hogy Ynevet ugyanúgy nem Gáspár András találta ki, ahogy a Bibliát nem John Lennon írta. Szerintem épp elég dráma a számára, hogy a saját, kitalált világai, és eredeti történetei, amelyek méltán tehették volna elismertté a nevét, anyagi szempontból egymás után kudarcot vallottak. Persze nem a Skrullra gondolok.
Sajnálom, mert egy okos emberről van szó, aki személyesen és írásban is elbűvölő tud lenni, kiváltképp, ha megfelelő szellemi partnerre talál. Más kérdés, hogy nem lennék a hamis tanúja, amikor összetöri egy másik író szemüvegét.
Szerintem főleg anyagi okokból kellett kisajátítania a Nyulászi Zsolt és Novák Csanád által megálmodott „mesevilágot”. Ennyi év után és közelről, nekem úgy tűnik, Gáspár András csaknem ugyanannyit tett Ynevért, mint amennyit ártott neki. Kíváncsi vagyok, mit szólna, ha találkozna azzal a fiatalemberrel, aki huszonéves korában volt: tényleg ilyesmire akarta fecsérelni egykori tehetségét és álmait?

SFportal: Szerinted változik valami attól, ha megint jön valaki és jól megmondja a frankót?

Dr. P.I.: Dehogy. Az olvasókat a jó könyvek érdeklik, akárhonnan. András ezután is az aktuális érdeke szerint magasztal és ócsárol. A kiadóknak a haszon számít, nekem meg néhány avítt fogalom, amik miatt ezekből kimaradok. Mert ahogy mondják, a becsület, amit eladnak, már nem becsület. Aki ennyire közelről látott mindent, annak annyi mentsége sincs, mint a kevésbé tapasztalt kollégáknak.
A M.A.G.U.S. történelem pedig folyton ismétli önmagát, ahogy az aktuális ifjú és naiv klambók mindent elhisznek a Nagy Chapmannek – ez már az ötödik generáció, ha jól számolom.  Az öregebbek meg ráhagyják. Mert tényleg ő az egyetlen, aki a M.A.G.U.S.-ra igazán rászorul, minden tekintetben. Sosem volt elegáns megtörni az illedelmes hallgatást vagy eloszlatni fiatalok illúzióit, de az enyémek ugyanígy vesztek el, a kétezres évek elején. Mostanában, Nyulászi Zsolthoz hasonlóan, örülök, hogy az egész már csak akkor jut eszembe, ha eszembe juttatják. Csúf kis darwinista dolgok ezek.

SFportal: Darwin hogy jön ide? Ő is ad ki M.A.G.U.S.-t?

Dr. P.I.: Az első evolúciós húzás az volt, ahogyan Csanád lelökte Nyulászit a M.A.G.U.S. szekeréről. Csanádot lelökni meg én segítettem, azóta kicsit meg is bántam. Mert hát elméletileg eljött később a Nagy Kibékülés és utána remélem, osztoztak is az Inomitól kapott pénzen, de – mondjuk úgy -, Darwinnak ehhez is lenne pár szava.
Csanád kiszorulásával vagy távozásával aztán egy újabb evolúciós kurzus kezdődött: amikor úgy láttam, András bemutatja a házasságszédelgés irodalmi megfelelőjét, sosem törődve a cserbenhagyottakkal. Ilyen áldozatok lettek volna az akkoriban kipenderített Szürkecsuklyások is. De még mielőtt kihaltak volna, ők is vettek pár leckét Darwintól: az egyikük például éppen ahhoz a kiadóhoz ment dolgozni, amelyik régóta meg akarta kaparintani ezt az egészet. A másik, társaival olyan Ynev – térképeket rajzolt, amelyek minősége dacolt a gáspári tiltásokkal, és végül túlélte őket. Mert mindeközben a harmadik kihasznált néhány tátongó jogi kiskaput, (a maguslogós mutatványokra gondolok például), és olyan kitartóan fárasztotta joggal és pénzzel Andrást, hogy az végül alkura és osztozásra kényszerült.
Ezért végül is egy logikus szimbiózis jött létre, amikor a Delta „megvásárolta” Gáspárt, akit így nem szorongattak tovább a Szürkék, akik viszont „kanonikusan” megjelentethették az anyagaikat. Most sem volt szempont, hogy ehhez át kell verni egy újabb kiadót… amely most úgy tűnik, a Szürkékhez hasonlóan, szintén nem óhajt kipusztulni. Nemcsak azért mert tovább adja ki a könyveket, de nemrég tettek fel egy újabb, elgondolkodtató kérdést is a bíróságon, kezükben egy újabb, aláírt papírral… szóval a cirkusz folytatódik.
A Deltás egyesülés még így sem volt egy diadalmenet akkoriban, de a szokásos, színfalak mögötti rugdosódás megtette a magáét. Kaptam fenyegetést és bocsánatkérő telefonokat egyaránt – pedig nekem okom sem volt, hogy a hasonlóképpen megfenyegetett, vagy a másképpen gondolkodó írótársakra haragudjak. A haragom az egész módszernek szólt, meg annak, hogy ha meggebedek, sem válik tisztességes üzletté a M.A.G.U.S.

SFportal: Akkor most te végül is megkérdőjelezed vagy elfogadod Gáspár András fennhatóságát Yneven?

Dr. P.I.: Hát, én sosem akartam kicsavarni kezéből a maguslogós macit… csak néztem, mit művel vele. Sosem akartam kirúgatni, megverni vagy veretni írótársakat, de bujkálnom sem kellett soha. Ő az egyetlen ebben a bolhacirkuszban, akinek ez a fennhatóság-dolog azóta is húsbavágó, megélhetési kérdés. Újra és újrakiadások, szerkesztési vagy egyéb jogcímen levett honorok, stb… sajnálom, de ez a pénz- ínség megint az ő drámája, vagy karmája, tudja a fene. Csak remélem, hogy legalább tanul belőle, még ebben az életében.
Visszatérve a kérdésedre, ha az előtte érkezők így vagy úgy, rá tudták hagyni Andrásra ezt a fennhatóság-mizériát, akkor mi, a későbbi generációk még inkább lehetünk nagyvonalúak. Nemcsak az összegek miatt méltatlan ez a gyerekes huzakodás, bár mostanság a félhavi nettó jövedelmem is több, mint amit egy új M.A.G.U.S. regényért fizet bármelyik kiadó.
Inkább azért szomorú az egész, mert sokan emiatt vesztek el, potenciális tehetségek és olvasók egyaránt. Mert egy értelmes embernek a M.A.G.U.S. nem ilyen pitiáner marakodásról szól – páran meg is undorodtak tőle, rendesen. Mi, akik maradtunk, jobbára az írás, az együtt gondolkodás öröméért csináltuk vagy csináljuk ezt, nem a pénzért. A romlás virágai, mondhatnánk például, ahogy a Valhalla korszak óta jó pár írói honorárium ment jótékonysági célokra.

SFportal: Ami téged illet, Celsior, akkor ezek szerint végképp kiszállsz a M.A.G.U.S-ból?

Dr. P.I.: Ahogy már mondtam, az ígéreteket illik betartani, a Hollóidőket meg akarom írni. Van ugyan pár másféle írásom és függő felkérésem M.A.G.U.S.-on kívül is, de amikor kedvem támad, mindig előveszem a trilógiát. Írom és újraírom, hogy megfelelő terjedelmű és színvonalú legyen minden kötete. Nekem ez afféle requiem egy álomért. Van egy tippem, hogy hol fog megjelenni, és egészen határozott elképzelésem, hogy hol nem.

SFportal: Ez  a zárás megint olyan „celsiorosra” sikeredett. Azért köszönöm a beszélgetést.

Dr. P.I.: Azért szívesen.