Irodalom

Dr. Pálinkás Imre – Celsior interjú, III. rész: A maguslogós maci


Záró epizódjához érkezett a Dr. Pálinkás Imrével, alias Celsiorral készített interjúnk, melynek első részében a magyar fantasy helyzetéről kérdeztük, míg a második részében kemény szavak hangoztak el a M.A.G.U.S. több éves tragikomédiájával kapcsolatban. Néhány éve Gáspár András még a Tuan kiadót tekintette a szebb napokat megélt magyar fantasy világ egyetlen legális kiadójának, ma mégis a versenytárs Delta Vision berkein belül folytatja tevékenységét – Celsiornak pedig megvan a maga nézőpontja, hogy mi vezetett idáig.

SFportal Sci-Fi Magazin: Ennek – az általad köpönyegforgatásnak – nevezett újabb M.A.G.U.S.-kiadóváltásnak mit gondolsz, mi volt az oka?

Dr. Pálinkás Imre: Nem gondolom, hanem tudom: egyrészt a tuanos Mórocz Tibor kijelentése, hogy nem ad ki újabb Gorduin-ismétléseket, amíg a kettővel korábbi kiadások a boltokban porosodnak. Másrészt az, hogy leszögezte, ő ugyan nem fizeti András elhúzódó és vesztésre álló pereit a Szürkecsuklyásokkal szemben. Ez pedig a végleges vereséget jelentette volna András számára: annak bizonyítékát, hogy Chapman földi helytartója képtelen érvényt szerezni Ynev feletti fennhatóságának, vagy valami ilyesmi. Erre mondta nekem András, hogy inkább átáll, csak megőrizze a győzelem látszatát. Az ynevi ”öregek” szemében persze ezer oldal fórumos magyarázkodás sem változtat rajta, hogy azt a meccset Terenyei Róbert pénze meg a Szürkecsuklyások kitartása és jogi rutinja nyerte.

SFportal: Egy pillanat… tehát tulajdonképpen a Szürkecsuklyásoknak minden jogalapjuk megvolt, hogy saját M.A.G.U.S. kiadványokat jelentessenek meg?

Dr. P.I.: Jó kérdés. Egyrészt András nem tudta érvényesíteni a vélt vagy valós követeléseit velük szemben, másrészt a Szürkecsuklyások éppen azon az oldalon álltak, ami anyagilag kedvezőbb lehetőségekkel csábítgatta Andrást.

SFportal: Visszatérve a kiadóváltásra, a legtöbb író követte Gáspár Andrást az új  formációba.

Dr. P.I.: A legtöbben. Egyrészt igazán becsülöm azt, aki mert maradni, másrészt viszont nehéz erről úgy beszélni, hogy a többieket se bántsam meg. Egyeseket keményen megfenyegettek, dacára az ellentétes nyilatkozatoknak, vagy esetleg a Deltánál ígért magasabb fizetés volt csábító. Mások talán a Tuan vezetőivel nem jöttek ki, vagy éppen úgy gondolták, hogy Gáspár András és Ynev egy és elválaszthatatlan.

SFportal: Miért, nem az?

Dr. P.I.: Felőlem ráfoghatjuk. Bár az igazán korai építők szerint minimum ötödikként érkezett. Ezeroldalnyi jogászkodás sem változtat a tényen, hogy Ynevet ugyanúgy nem Gáspár András találta ki, ahogy a Bibliát nem John Lennon írta. Szerintem épp elég dráma a számára, hogy a saját, kitalált világai, és eredeti történetei, amelyek méltán tehették volna elismertté a nevét, anyagi szempontból egymás után kudarcot vallottak. Persze nem a Skrullra gondolok.

Sajnálom, mert egy okos emberről van szó, aki személyesen és írásban is elbűvölő tud lenni, kiváltképp, ha megfelelő szellemi partnerre talál. Más kérdés, hogy nem lennék a hamis tanúja, amikor összetöri egy másik író szemüvegét.

Szerintem főleg anyagi okokból kellett kisajátítania a Nyulászi Zsolt és Novák Csanád által megálmodott „mesevilágot”. Ennyi év után és közelről, nekem úgy tűnik, Gáspár András csaknem ugyanannyit tett Ynevért, mint amennyit ártott neki. Kíváncsi vagyok, mit szólna, ha találkozna azzal a fiatalemberrel, aki huszonéves korában volt: tényleg ilyesmire akarta fecsérelni egykori tehetségét és álmait?

SFportal: Szerinted változik valami attól, ha megint jön valaki és jól megmondja a frankót?

Dr. P.I.: Dehogy. Az olvasókat a jó könyvek érdeklik, akárhonnan. András ezután is az aktuális érdeke szerint magasztal és ócsárol. A kiadóknak a haszon számít, nekem meg néhány avítt fogalom, amik miatt ezekből kimaradok. Mert ahogy mondják, a becsület, amit eladnak, már nem becsület. Aki ennyire közelről látott mindent, annak annyi mentsége sincs, mint a kevésbé tapasztalt kollégáknak.

A M.A.G.U.S. történelem pedig folyton ismétli önmagát, ahogy az aktuális ifjú és naiv klambók mindent elhisznek a Nagy Chapmannek – ez már az ötödik generáció, ha jól számolom.  Az öregebbek meg ráhagyják. Mert tényleg ő az egyetlen, aki a M.A.G.U.S.-ra igazán rászorul, minden tekintetben. Sosem volt elegáns megtörni az illedelmes hallgatást vagy eloszlatni fiatalok illúzióit, de az enyémek ugyanígy vesztek el, a kétezres évek elején. Mostanában, Nyulászi Zsolthoz hasonlóan, örülök, hogy az egész már csak akkor jut eszembe, ha eszembe juttatják. Csúf kis darwinista dolgok ezek.

SFportal: Darwin hogy jön ide? Ő is ad ki M.A.G.U.S.-t?

Dr. P.I.: Az első evolúciós húzás az volt, ahogyan Csanád lelökte Nyulászit a M.A.G.U.S. szekeréről. Csanádot lelökni meg én segítettem, azóta kicsit meg is bántam. Mert hát elméletileg eljött később a Nagy Kibékülés és utána remélem, osztoztak is az Inomitól kapott pénzen, de – mondjuk úgy -, Darwinnak ehhez is lenne pár szava.

Csanád kiszorulásával vagy távozásával aztán egy újabb evolúciós kurzus kezdődött: amikor úgy láttam, András bemutatja a házasságszédelgés irodalmi megfelelőjét, sosem törődve a cserbenhagyottakkal. Ilyen áldozatok lettek volna az akkoriban kipenderített Szürkecsuklyások is. De még mielőtt kihaltak volna, ők is vettek pár leckét Darwintól: az egyikük például éppen ahhoz a kiadóhoz ment dolgozni, amelyik régóta meg akarta kaparintani ezt az egészet. A másik, társaival olyan Ynev – térképeket rajzolt, amelyek minősége dacolt a gáspári tiltásokkal, és végül túlélte őket. Mert mindeközben a harmadik kihasznált néhány tátongó jogi kiskaput, (a maguslogós mutatványokra gondolok például), és olyan kitartóan fárasztotta joggal és pénzzel Andrást, hogy az végül alkura és osztozásra kényszerült.

Ezért végül is egy logikus szimbiózis jött létre, amikor a Delta „megvásárolta” Gáspárt, akit így nem szorongattak tovább a Szürkék, akik viszont „kanonikusan” megjelentethették az anyagaikat. Most sem volt szempont, hogy ehhez át kell verni egy újabb kiadót… amely most úgy tűnik, a Szürkékhez hasonlóan, szintén nem óhajt kipusztulni. Nemcsak azért mert tovább adja ki a könyveket, de nemrég tettek fel egy újabb, elgondolkodtató kérdést is a bíróságon, kezükben egy újabb, aláírt papírral… szóval a cirkusz folytatódik.

A Deltás egyesülés még így sem volt egy diadalmenet akkoriban, de a szokásos, színfalak mögötti rugdosódás megtette a magáét. Kaptam fenyegetést és bocsánatkérő telefonokat egyaránt – pedig nekem okom sem volt, hogy a hasonlóképpen megfenyegetett, vagy a másképpen gondolkodó írótársakra haragudjak. A haragom az egész módszernek szólt, meg annak, hogy ha meggebedek, sem válik tisztességes üzletté a M.A.G.U.S.

SFportal: Akkor most te végül is megkérdőjelezed vagy elfogadod Gáspár András fennhatóságát Yneven?

Dr. P.I.: Hát, én sosem akartam kicsavarni kezéből a maguslogós macit… csak néztem, mit művel vele. Sosem akartam kirúgatni, megverni vagy veretni írótársakat, de bujkálnom sem kellett soha. Ő az egyetlen ebben a bolhacirkuszban, akinek ez a fennhatóság-dolog azóta is húsbavágó, megélhetési kérdés. Újra és újrakiadások, szerkesztési vagy egyéb jogcímen levett honorok, stb… sajnálom, de ez a pénz- ínség megint az ő drámája, vagy karmája, tudja a fene. Csak remélem, hogy legalább tanul belőle, még ebben az életében.

Visszatérve a kérdésedre, ha az előtte érkezők így vagy úgy, rá tudták hagyni Andrásra ezt a fennhatóság-mizériát, akkor mi, a későbbi generációk még inkább lehetünk nagyvonalúak. Nemcsak az összegek miatt méltatlan ez a gyerekes huzakodás, bár mostanság a félhavi nettó jövedelmem is több, mint amit egy új M.A.G.U.S. regényért fizet bármelyik kiadó.

Inkább azért szomorú az egész, mert sokan emiatt vesztek el, potenciális tehetségek és olvasók egyaránt. Mert egy értelmes embernek a M.A.G.U.S. nem ilyen pitiáner marakodásról szól – páran meg is undorodtak tőle, rendesen. Mi, akik maradtunk, jobbára az írás, az együtt gondolkodás öröméért csináltuk vagy csináljuk ezt, nem a pénzért. A romlás virágai, mondhatnánk például, ahogy a Valhalla korszak óta jó pár írói honorárium ment jótékonysági célokra.

SFportal: Ami téged illet, Celsior, akkor ezek szerint végképp kiszállsz a M.A.G.U.S-ból?

Dr. P.I.: Ahogy már mondtam, az ígéreteket illik betartani, a Hollóidőket meg akarom írni. Van ugyan pár másféle írásom és függő felkérésem M.A.G.U.S.-on kívül is, de amikor kedvem támad, mindig előveszem a trilógiát. Írom és újraírom, hogy megfelelő terjedelmű és színvonalú legyen minden kötete. Nekem ez afféle requiem egy álomért. Van egy tippem, hogy hol fog megjelenni, és egészen határozott elképzelésem, hogy hol nem.

SFportal: Ez  a zárás megint olyan „celsiorosra” sikeredett. Azért köszönöm a beszélgetést.

Dr. P.I.: Azért szívesen.


28 hozzászólás on Dr. Pálinkás Imre – Celsior interjú, III. rész: A maguslogós maci

  1. Az Ember

    Ez az egész MAGUS dolog egy demoralizáló valami. Én annak idején (2004-5ig) az összes ilyen zászlós művet olvastam, és ha nem is tetszett mind maradéktalanul – Ynev a vállán vitte, szerettem. Ez az egész jogi szemétkedés, pénzügyi marakodás tette keserűvé – elő se tudom venni jó érzéssel ezeket a könyveket. És fájdalom, de ebből az interjúból is lejön, hogy mindebben Celsior magister is alaposan részt vett. Blimey – ez a sz*ros kavarás a magyar ügyek örök veszte. A MAGUS-é is.

  2. Norris74

    Eh…én meg naivan azt hittem, hogy ennek a komédiának (vagy drámának/tragédiának..kinek-kinek ízlése szerint) már a kilencvenes évek végén, de legkésőbb 2001-2002-re vége szakadt. Ezek szerint nem.

  3. sheenard

    Te olyan naiv vagy… 🙂
    Hamarosan jössz nekem egy rekesz borral, igaz, teljesen más ügyből kifolyólag 😀

  4. Norris74

    Sheenard: Nana hátrébb a kiszáradt gigával…2020-ig még 9 év van hátra! 😀 És egyelőre nem szaporodott az űrturisták száma drasztikusan! Nem felejtettem el a fogadást, természetesen. 🙂 Bár sajnos a britek legújabb terve, a Sabre (félig sugár, félig rakéta) hajtóműves gépe nem kecsegtet sok jóval részemre, de egyelőre még messze van az is.

  5. Norris74

    Sheenard: Igen? Én határozottan 2020-ra emlékszem. De hát legyen, végül is én benne vagyok a módosításban, mert így magad alatt vágod a fát, hiszen már nem lesz csak egy bő másfél év, hogy összejöjjön az egy tucat űrturista. De csak olyan “ér” aki kifizette a borsos áru jegyet az ISS-re. A “magaslégköri” űrugrások, amit állítólag Anettka is megcsinált, azt nem nevezném űrtúrának. Csak azt fogadom el, aki több mint 24 órát fenn is tölt.

  6. Bakondi Gábor

    Szomorú történet.
    A riportból érezhető Celsior személyes fájdalma, és elkeseredése is.
    Én mint mezei olvasó nem tudom igazolni, vagy cáfolni az olvasottakat, persze gondolom az igazság valahol félúton van.
    Csupán abban reménykedem hogy a Hollóidők folytatása tényleg meg fog jelenni, én nagyon várom.
    Alan O’Connort az olvasó-szerepjátékos baráti társaságomon belül a MAGUS mesterek között tartjuk számon.
    Ha ez számít valamit, akkor bátran kijelenthetem a szerző műveire jelenjenek meg bárhol, mindíg vevők leszünk 🙂
    Fel a fejjel, jön még borúra derű, az Ynevi álmot tovább kell álmodni, a varázst fenn kell tartani !

  7. Nekem jópár közös beszélgetés során Celsior már elmondta az interjú tartalmát részletekben az elmúlt évek során, de még mindig sokkol, ha így egyszerre olvasom el az egészet…
    Atyaég, mibe is nyúltam!
    Mi álmodjuk tovább az álmot, és számítunk az olvasókra. Ez a legjobb amit tehetünk. A jogi hercehurca pedig csak maradjon az ügyvédek gondja, ne az olvasóké! Szerintem…

  8. sheenard

    Gábor: miért lenne az igazság valahol félúton? Ha valaki azt mondja, az ég kék, valaki más meg hogy piros, akkor az ég lila kell legyen?…

  9. Raoul Renier

    Gáspár Andrást lehet szeretni és nem szeretni, de kétségbe vonni a rendelkezési jogát a M* fölött íróetikai abszurdum. A M*-ból ő csinált IRODALMAT; nélküle Ynev csupán egy lenne a jellegtelen AD&D-klónvilágok ezrei közül, és a kutyát sem érdekelné. A Celsior által képviselt alapon én is beleszólást követelhetnék a Cherubion dolgaiba, mivel annó én meséltem le azt a szerepjátékos kampányt, amelyben Skandar Graun alakja megszületett, és kivettem a magam részét az Éj-trilógia megírásából. Agyrém.

    A Deltától egyetlen M*-szerző sem kapott “magasabb fizetést”, sőt egyáltalán fizetést sem, mivel egyikünk sem lett a cég alkalmazottja. (Volt valaki – nem én – akinek felajánlották a lehetőséget, de köszönettel elhárította.) Ami a munkánkért járó honoráriumot illeti, a Delta egy fillérrel sem kínált a Tuan fölé.

    Szerzők fenyegetése, zsarolása, letiltása. Ilyen módon értelmezhető jelenségekkel én csupán a Tuannál találkoztam, ott viszont meglehetősen gyakran és igen gusztustalan formában. Le is vontam belőle az értelemszerűen adódó praktikus következtetést.

    A Delta vezetősége nem oktatja ki a szerzőket, hogy milyen témáról és milyen stílusban írjanak. Viszont a könyveik normális szöveggondozást kapnak, értve ez alatt a szerkesztést, a korrektúrát és a lektorálást. Ez sokkal kevésbé jellemző a Tuanra, az Inominál pedig úgyszólván teljesen hiányzott.

    Celsiorral valóban megszakítottam a kapcsolatot, hosszas és meddő viták után. Erre az égvilágon senki nem bujtogatott vagy kényszerített, a saját szuverén döntésem volt.

    Ez az interjú megerősített abban a meggyőződésemben, hogy jó döntést hoztam.

  10. herbert

    [off]
    Mennyire gáz már, hogy ilyen alakok alkottak valami frankót és hova juttatták?
    Nagy szavak sárdobálás. Az embereknek meg forog a gyorma már az egymásra köpködő és önváll-veregető íróktól, akik még annyit se tettek a világért, hogy minimum elolvassanak egy szabálykönyvet (ugyebár többen is nyilatkozták ezt).

    Ha lenne esze a kiadóknak, megszerezték volna már rég az összes jogot és a jelenlegi összes nagy nevet eldobták volna, mert iszonyatosan értelmetlen, hogy meddő egymásra mutogatáson kívül semmit se tesznek. Természetesen az írásaik – mindannyiuknak – kiválóak, de azért ezzel a körítéssel minimum elfogadhatatlan és minősíthetetlen az egész ami megy.

    Én a helyükben – mindannyiuk, legyen kiadó, munkatárs, író, szerkesztő vagy lektor – szégyelném magam, egyrészt, hogy idáig juttattam több százak vagy ezrek szórakozásának minőségét, másrészt, mert olyan dolgokat teregetek ki, amelyeknek zárt falak mögött van a helye, nem pedig a nyilvánosság elött.

    A szakmai hozzáállásról és a profithajhászásról lehetne oldalakat írni a kedves érintettekről, de én úgy látom kívülről, hogy nem szól ez másról, csak saját karakterek és pénzforrások életben tartásáról meg némi pozicionálásról. Ennyi és nem Több. Sajnos. Írhatnám, hogy szégyen, mert az, de nem írom le (újra).

    [/off]

    Abban Raul-nak persze igaza van, hogy GA teremtett nem klónvilágot belőle. Jah. a szabálykönyv 3. kiadásától már tényleg nem egyenes csak 70%-os klón, ettől függetlenül egy erős wh/dnd klón csak minden. (elég a pénzrendszer *10-et megnézni… )

  11. Raoul Renier

    1) A M*-irodalomról beszéltem, nem a M*-szerepjátékról, ami teljesen más lapra tartozik. A M*-könyvek sohasem voltak a szerepjátékos szabályrendszer függvényei. Hogy a M*-szabályrendszer mennyire AD&D-klón, arról nem bocsátkozom vitába, mert nem ismerem eléggé: egyáltalán nincs kizárva, hogy igazad van. Csakhogy Gáspár András nem a szabályrendszert alkotta meg (ilyet soha nem állított), hanem Ynev világát: azt az irodalmi közeget, amelyben a M*-regények és -novellák játszódnak.

    2) A kiteregetést nem én kezdtem, csupán rámutattam az interjúban szereplő csúsztatásokra és valótlanságokra.

    3) Amennyiben profithajhászásnak nevezed azt, hogy honoráriumot kapok azokért a könyveimért, amit a kiadók publikálnak és keresnek rajtuk, igen érdekes fogalmaid vannak. Mivel azonban több mint másfél éve nem írok M*-t, esetemben még ez a motiváció is kiesik. Ámbátor a net tele van általam jegyzett M*-anyagokkal, amiket ingyen és bérmentve olvashat és használhat bárki.

    4) Bármennyire kellemetlen, a kiadók nem tudják megszerezni a jogokat és eldobni a régi nagy neveket, ugyanis itt a magyar törvények értelmében elidegeníthetetlen szerzői jogokról van szó. Akkor sem tudnánk róluk lemondani, ha akarnánk – ami egyébként eszünk ágában sincs.

  12. @Raoul Renier

    A M*-könyvek sohasem voltak a szerepjátékos szabályrendszer függvényei.

    Az lehet, de a MAGUS regények sosem lettek volna sikeresek, ha nincs rpg, ha nincs egy olyan szerepjátékos rajongói réteg, aki eltartotta volna ezt a világot.

    Amennyiben profithajhászásnak nevezed azt, hogy honoráriumot kapok azokért a könyveimért, amit a kiadók publikálnak és keresnek rajtuk, igen érdekes fogalmaid vannak.

    Azért valljuk be, vannak olyan M* “nagy öregek”, akik egy évtizede mást sem csinálnak, mint a régi regényeik X-edik újrakiadásából remélnek honort. Önmagában ezzel nincsen gond, a probléma ott van, hogy új regényt már nem tudnak letenni az asztalra.

    Akkor sem tudnánk róluk lemondani, ha akarnánk – ami egyébként eszünk ágában sincs.

    OK, de akkor Ynev végülis KINEK a szerzői jogához tartozik? Kizárólagosan Gáspár András joga lenne? De pl. Kránt tudtommal nem ő találta ki, hanem pl. a Renegátban került bővebb kifejtésre első alkalommal, aztán pedig a Te írásaidban finomodott egy tök másik irányba, mint amit Nyúl eredetileg kitalált. Vagy ott van a mozaikmágia kérdésköre, amit a szóbeszéd szerint Nyúl kvázi “két hamburger között talált ki”, amikor kiderült, hogy mégis lesz M* alapkönyv (még a “nagy zőőőd”)… a mozaikmágia alapvetően az rpg-s irányból jött, de alapvető világépítő-befolyásoló tényezője Ynevnek.

  13. Raoul Renier

    ———————————–
    Az lehet, de a MAGUS regények sosem lettek volna sikeresek, ha nincs rpg, ha nincs egy olyan szerepjátékos rajongói réteg, aki eltartotta volna ezt a világot.
    ———————————–

    Vitathatatlan, de ez nem jelenti azt, hogy a M*-könyvek szerepe a szerepjáték puszta illusztrálására szorítkozna. Továbbá, noha a M*-szerepjáték mint sokak szórakozása él is virul, piacilag – mint papír alapú kiadvány – sajnos gyakorlatilag halott. Ynev világát már jó ideje elsősorban a M*-irodalom tartja életben. (Eltekintve természetesen a játékosok asztal mellett kifejtett kreativitásától, ami előtt le a kalappal, de hatása szükségképpen az adott klubok, baráti társaságok, netes műhelyek keretein belül marad.)

    ——————————————-
    Azért valljuk be, vannak olyan M* “nagy öregek”, akik egy évtizede mást sem csinálnak, mint a régi regényeik X-edik újrakiadásából remélnek honort.
    ——————————————

    Nem a mi döntésünktől függ, hogy egy kiadó érdemesnek véli-e újra kiadni a műveinket. Ha megteszi, természetesen örülünk neki és elfogadjuk érte a honort. (A felét-harmadát annak, ami az újonnan írt művekért jár.) Talán tiltakoznánk ellene?

    —————————————-
    Önmagában ezzel nincsen gond, a probléma ott van, hogy új regényt már nem tudnak letenni az asztalra.
    —————————————-

    Hidd el, a M* körüli viharok minket viselnek meg legjobban idegileg: és zaklatott lelkiállapotban, mikor folyton ilyesmik jönnek elő, ha megpróbálunk a szövegre koncentrálni, nem lehet írni. Egyszerűen begörcsöl az ember, nem a történet jár a fejében, hanem az, hogy éppen hány feljelentés és per van folyamatban ellene, vagy hogy hányan szartak bele az ő megkérdezése nélkül az ő írói koncepcióiba. Ez nagyon hatásosan apasztja el az emberben az ihletet.

    Ha a körülmények rendeződnek, az alkotóerő is visszatér. András ezt elég egyértelműen bizonyította az új Garmacor-regénnyel, ahogyan Gazsi is a \”Tűzön, vízen, árnyékban\”-nal. Mások a régi \”nagy öregek\” közül már teljesen eltávolodtak a M*-tól, nem is kívánnak foglalkozni vele. Senkit sem lehet kötelezni rá, hogy M*-t írjon. De ettől még, ha van rá igény, a régi könyveiket ki lehet adni újra, nem? Erről a kiadó dönt, nem ők: hol itt a haszonlesés? Vagy úgy gondolod, hogy nyomást tudunk gyakorolni a kiadóra? A helyzet az, hogy nem. Ez is egy a számos csúsztatás közül Celsior nyilatkozatában.

    ———————————-
    OK, de akkor Ynev végülis KINEK a szerzői jogához tartozik?
    ———————————

    Ynev világának a szerzői jogai Gáspár Andrást illetik meg: erről bírósági döntés van, és a régi M*-szerzők mindannyian írásos nyilatkozatban ismerték el (Celsior is). Az egyes könyvek és novellák jogai természetesen a mindenkori szerzőnél vannak. Mivel azonban Ynev fölött András rendelkezik, új Yneven játszódó könyvek legálisan csak akkor jelenhetnek meg, ha azok összhangban állnak az ő írói koncepciójával és áldását adja rájuk. Ez teljesen normális és ésszerű konstrukció, ugyanígy áll a helyzet Nemes Istvánnal és a Cherubionon vagy a Káosz világán játszódó írásokkal, de mondhatnék más, kevésbé termékeny osztott világokat is a hazai fantasy-irodalomból (Ammerúnia, Vér Városa). A világ fölött az a szerző rendelkezik, aki a meghatározó és iránymutató szerepkörben a legtöbb kreatív energiát fektette a kidolgozásába, vezérfonállal szolgálva a később becsatlakozóknak. \”A renegát\” önmagában éppúgy nem határozta meg egész Ynev arculatát, mint ahogy az \”Acél és oroszlán\”, a \”Morgena könnyei\”, a \”Sötét zarándok\” vagy az \”Abbitkirálynő\” sem. A \”Halál havában\”, az \”Észak lángjai\”, a \”Csepp és tenger\”, a \”Karnevál\”, a \”Garmacor címere\” és a \”Garmacor vére\” együttesen viszont igen.

  14. Raoul Renier

    Még egyszer, az egyértelműsítés végett. A M*-irodalom szempontjából marhára nem számít, hogy hányan és kicsodák szórakoztak huszonöt éve egy Ynev nevű világon zajló házi AD&D-kampányban. Én alkalmilag játszottam, sőt meséltem benne (ellentétben Celsiorral), és személyes tapasztalatból állíthatom: alig volt köze az olvasók által megismert Ynevhez.

    Nekem is volt AD&D-házikampányom 25 éve, abból nőtt ki Skandar Graun alakja, nagyjából még az első két SG-regény cselekménye is; de soha eszembe nem jutna ezen az alapon hőbörögni Nemes Istvánnak, hogy de hát előtted is voltak már játékaink, az NJK-kat meg a helyszíneket eredetileg mind én találtam ki, úgyhogy bocsánat, Pista, de nem rendelkezel a saját munkád gyümölcsei fölött. Nyilván látjátok, milyen abszurd, inkorrekt és visszataszító volna ez az érvelés.

    Ynevből Gáspár András csinált irodalmi közeget: az ő képzelőereje, az ő munkája, az ő koncepciózus elgondolásai. Ez a teljesítménye vitathatatlan, és aki az ő hozzájárulása nélkül az általa lefektetett irodalmi alapokra építi föl a saját professzionális írásait – tehát nem netes fanfictiont, hanem papíron publikált műveket, amiket pénzért árulnak és honoráriumot kap értük -, az szimpla tolvaj. Íróként pedig – pláne ha ráadásul éppen András karolta fel és okította ki a mesterség műhelyfogásaira – erkölcsi hulla.

    Ennyit akartam elmondani; már nagyon régen az ajkamon volt. Uff, beszéltem!

  15. sheenard

    Fura, én pont fordítva látom a Delta-Tuan dolgot. Mind emberi tisztesség, mint szerkesztői munka tekintetében.

  16. celsior

    Szervusz Zsolt,

    Szerintem érdemes indulat nélkül egyszer végig olvasni mindkettőnk írását csúsztatás (ill. egyoldalú információközlés), és egyszerű kijelentések tekintetében.

    Amikor pl. azt állítod, hogy az Inominál semmilyen szöveggondozás nem volt, akkor ismeretlenül degradálod azokat, akik pénzt kaptak ezért (ide értve Gáspár Andrást, legalább egyszer) és azokat is, akik nem (ellenben dolgoztak, a „magus érdekében”).
    A többi nem ennyire lényeges.

    A magam részéről hibáztam, hogy az interjúban nem mondtam ki a nyilvánvalót: noha Gáspár András nem a legelső szobrász volt, jobbára ő faragta ki a kőből Dávidot. A fentiekben azt sajnálom, hogy elűzte a többieket.
    Az pedig már nem érdekel, hogy mihez kezd a szobrával – sajnálom, hogy te nem ezt olvastad ki a fentiekből.

    Tapasztalatom szerint a magusban az egyetlen visszatartó erő az arcvesztés félelme, vagyis hogy kiderülnek a dolgok. Amikor legerősebb volt a takargatás, akkor volt a legtöbb komiszság. Szerintem nem azzal ártunk a magusnak, ha szembenézünk az aljasságokkal, hanem ha elkövetjük.

    A személyeskedést hagyjuk, mert egyrészt a flémelés nevű internetes fitymálóversenyhez mindketten öregek vagyunk már, másrészt én is elkövettem azt a hibát, hogy túl hamar elhittem valamit és utána rossz kijelentésekre ragadtattam magam.
    Ha és amikor egyáltalán beszélünk még, egyes dolgokról eldöntheted majd, mit tartasz valóságnak.

    Addig akár bele se kezdjünk, vegyük úgy, hogy tiéd az utolsó szó.

    Cels.

  17. cvetter

    helo,

    gondolom már senki nem olvassa, de lenne kettő kérdésem Renier Mester gondolatmenetéhez kapcsolódóan:

    1. “A világ fölött az a szerző rendelkezik, aki a meghatározó és iránymutató szerepkörben a legtöbb kreatív energiát fektette a kidolgozásába, vezérfonállal szolgálva a később becsatlakozóknak.”

    Ezt hogy is kellene mérni? Leütött karakterek száma, vagy beizzított agysejtek száma, vagy…

    2. “\”A renegát\” önmagában éppúgy nem határozta meg egész Ynev arculatát, mint ahogy az \”Acél és oroszlán\”, a \”Morgena könnyei\”, a \”Sötét zarándok\” vagy az \”Abbitkirálynő\” sem. A \”Halál havában\”, az \”Észak lángjai\”, a \”Csepp és tenger\”, a \”Karnevál\”, a \”Garmacor címere\” és a \”Garmacor vére\” együttesen viszont igen.”

    Ezt ugye úgy kell érteni, hogy 1 tetszőleges könyv nem, de együtt 6 tetszőleges már igen?

    üdv,
    cvetter.

  18. Arqun

    Meg persze Novák Csanád. Wayne Chapman név kettőjük írói álneve volt régen. Valójában Novák adta a tartalmat Gáspár meg csak megírta. Kinek volt szüksége kire?

  19. Én részesültem abban a kegyben (egyes esetekben valóban annak tekintem, a maradék 90%-ot tessék úgy érteni, ahogy…), hogy több írót is ismerhetek személyesen, köztük Celsiort is.
    És tudjátok mi az érdekes? Celsior szavait az idő igazolta, ahogy Gáspár Andrásét is, csak épp negatívan.

    Én a magam részéről (is) felháborítónak tartom azt a helyzetet, ami kialakult, és bizony ebben a helyzetben jelentős részben azokat az írókat hibáztatom, akik az élen vágtáztak át a Delta szárnyai alá.

    És egy megjegyzés, külön Zsoltnak:
    “Hogy a M*-szabályrendszer mennyire AD&D-klón, arról nem bocsátkozom vitába, mert nem ismerem eléggé”.
    Zsolt, én nem vitatom a tehetséged, nincs is hozzá jogom, pár sornál többet sose vetettem papírra szánt-szándékkal, vagy épp írói indítattással.
    Ugyanakkor, szégyen-szemre ilyet kijelenteni, hogy nem ismered azt a rendszert, amit az olvasóid játszanak -és kimondva, kimondatlanul, de elvárják a koherenciát (milyen szép is ezzel a szóval dobálózni, ugye?)-, eléggé sajánalatra méltó dolog. Arról nem is beszélve, hogy ezt nem egy, nem kettő kollégádról is tudjuk…

    Részemről már várom, hogy mikor dől be végre az egész a fenébe… Már csak a Delta fórumán művelődő rétegnek kell egyszer egy hatalmasat csalódnia… Talán az 5. javított kiadása a NAGY BÜDÖS ZÖLDNEK elegendő lesz hozzá.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük