Visszatekintő: Nem hivatalos magyar Star Wars regények

Miközben a Star Wars rajongóinak egyik fele a pokolba kívánja a Disneyt, mert legfeljebb ihletforrásként tekint az Expanded Universere, a másik fele pontosan ugyanezért  bólogat elégedetten. Van a Star Wars történeteknek egy olyan része, ami sohasem volt az EU része, ami kimondottan a hazai Csillagok Háborúja-történelem része: a 90-es években ugyanis megjelentek olyan regények, amikre a Lucasfilm egészen biztosan nem adta áldását. Ezek az írások azok, amiknek tartalma biztos, hogy nem kerül be a hivatalos Star Wars történelembe, még ha van is egy csomó olyan EU utalás, ami túlélte a tisztogatást. Tekinthetjük ezeket akár olyan fanfictionöknek is, amik több ezer példányban kerültek kiadásra, ha szőrösszívűek vagyunk, persze mondhatjuk hamisítványoknak is őket.

Gimnazista koromban eszméletlen mennyiségű Star Wars regényt elolvastam – a minőségük meglehetősen hullámzó volt már akkoriban is, azóta meg a regénysorozat eljutott odáig, hogy egy komplett holdat dobtak Chewbacca fejére, hogy ezzel írják ki a történelemből… úgyhogy én annyira nem sajnálom a Lucasfilm döntését. Annak idején fel sem tűnt, hogy a hivatalos regényszériába beágyazottan megjelentek olyan regények is, amiknek bizony magyar volt a szerzőjük.

A rendszerváltást követő évtized magyar könyvkiadását összefoglalni önmagában megérne egy cikket, de fogalmazzunk úgy, hogy volt honnét felfejlődni azóta. Ebben az időszakban alakult ki például, hogy a magyar szerzők is angol álnév alatt publikáltak – az akkor aktív kiadóvezetők szerint nagyon nem volt más választásuk, ugyanis magyar név alatt fele annyi példány fogyott volna a könyvekből. Egyes esetekben azért az impresszumból kiderült, hogy az angol álnév magyar szerzőt takar – ám az is egy elterjedt gyakorlat volt, hogy a valódi írót mint fordítót tüntették fel. Valahogy így:

Kitűnő Sci-Fi Regény
A magyar kiadás John Doe: Excellent Sci-Fi Novel című regénye alapján készült.
Fordította: Kovács János

Valójában persze Kovács János írta a regényt, John Doe pedig az ő írói álneve volt. Volt olyan kiadó és szerző, amelyik egészen odáig elmerészkedett, hogy az írói utószót Concord, New Hampshire, 1988 aláírással zárta, azt a látszatot keltve, mintha tényleg… pedig nem is.

A mai jogi környezet már az ilyen, ööö… alternatív valóságértelmezést nem engedi meg a kiadóknak, akkoriban azonban volt annyira zavaros a törvényi helyzet, hogy akár Star Wars regényeket is ki lehetett adni. Így történhetett meg, hogy igény ugyan volt bizonyos regényekre, és a magyar kiadás ki is elégítette ezeket az igényeket, annak ellenére is, hogy az amerikai kiadás le volt maradva pár lépéssel.

Ha Star Wars, akkor az egyik legnépszerűbb karakter az Han Solo – ha hihetünk a pletykáknak, Harrison Ford hiába szerette volna, hogy kinyírják a karaktert A Jedi visszatérben, nemet mondtak neki. Állítólag azért, mert a Han Solo akciófigurák fogytak a legjobban, és a Lucasfilm tartott tőle, hogy a karakter megölése visszavetette volna a fogyást.

Az Egyesült Államokban 1979-80-ban jelent meg Brian Daley Han Solo-trilógiája, mely pár évvel az Egy Új Remény előtt játszódik. Ezek hivatalos, a Lucasfilm által elismert regények voltak – de nem volt folytatásuk. Kivéve itthon.

Ed Fisher: Han Solo nomádjai

Valaha rég, egy messzi-messzi galaxisban…

A Birodalom elleni lázadás eltiprására készülnek a sötét erők. Egy messzi világon rettentő fegyvert dolgoztak ki, mely sokkal veszedelmesebb a most épülő, rettegett Halálcsillagnál.
Az elvetemült Tagge báró mindenre kész, hogy titkát megőrizze. Kémei beférkőztek a bolygón tevékenykedő felkelő soraiba, nem tudhatják, ki a barát, ki az ellenség.
S mintha ez nem volna elég: feltűnnek a színen a világ egykori gazdái, ezek a különös idegenek, sőt, a mit sem sejtő csempész-duó, Csubi és Han Solo is…

A borítón látható 4-es sorszám is ráerősít arra, hogy lényegében a Brian Daley-féle hivatalos sorozatot folytatja az Ed Fisher álnevet viselő szerző, aki a források szerint nem más, mint Gáspár András.  Hogy ő lehet a szerző, azt megerősíti az impresszum is, ahol a korábban már említett trükköt játssza el a Valhalla Páholy:

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Ed Fisher
Han Solo At Doomsday’s Edge

A Wallace Books published by Pendragon Books Ltd.

Copyright © 1978 Star Wars Corporation
Fordította Gáspár András

Az ajánlás is igyekszik azt a benyomást kelteni, hogy itt egy hivatalos munkával van dolgunk:

Annette-nek,
aki végighajszolt a 69. utca hídján, miután megismerte távlati terveimet.
E. F.

Bár lehet, hogy a szerzőnek pont volt egy Annette nevű ismerőse, aki pont nem a Margit-hídon kergette át, ne zárjuk ki a lehetőséget. Lehet, hogy a Googleben keresgélve találunk Wallace Booksot vagy épp Pendragon Booksot is, de ezeknek biztos, hogy nincs közük ehhez a regényhez, a Star Wars könyveket 1976 óta a Del Rey adja ki; a licensztulajdonos pedig minden esetben a Lucasfilm Ltd., olyan, hogy “Star Wars Corporation”, sosem létezett. Javítás: úgy tűnik, mégis létezett egy The Star Wars Corporation nevű cég, melyet 1973-ban alapítottak, és a Lucasfilm egyik leányvállalata volt. Ez a különféle jogokat és licenszeket kezelte, ám 1980-ban teljesen beolvadt a Lucasfilm különböző részlegeibe. Egy 1992-ben kiadott magyar könyvet így már biztosan nem licenszelhettek.

Ami a fenti alternatív valóságértelmezést menti, az az, hogy egyébként a regény olvasható. Sőt, megkockáztatom, hogy jobb, mint a Daley-féle hivatalos trilógia. A Solo-Chewbacca-páros ábrázolása például klasszisokkal jobb, a karaktereket sokkal jobban elkapja a szerző. A Daley által írt trilógiának egyik komoly baja volt, hogy igazából nem nagyon kapcsolódik a Csillagok Háborúja réges-régi galaxisához: az ún. Corporate Sectorban játszódik a cselekmény, nem pedig az űrnek azon a részén, ahol a Birodalom uralkodna vagy épp a lázadók bujkálnának. A Han Solo nomádjai-ban azonban már az első oldalakon feltűnik a Birodalom, meg az elengedhetetlen “Millenium Falcont kergetik a csillagrombolók”-hangulat. Továbbá már az első fejezetben elhangzik az a mondat Han Solo szájából, hogy “Előbb lesz hercegnő a feleségem” – minthogy elkapja őket egy csillagromboló vonósugara.

Dale Avery: Han Solo, a birodalmi ügynök / Han Solo és a fejvadászok / Han Solo háborúja

Ed Fishernél csak megkockáztattam, hogy a regénye jobb, mint Brian Daley hivatalos trilógiája – ennél a három könyvnél viszont egyértelműen ki is jelentem, hogy biztosan jobbak is. Sőt, az A.C. Crispin által néhány éve írt Han Solo-trilógiát is verik. Ez a sorozat már alaposabban belemegy a Star Wars fősodrába, és az itt lezajló események aztán végképp igyekeznek előkészíteni az eredeti trilógia történéseinek.

Az álnév mögött meghúzódó szerző ebben az esetben Nyulászi Zsolt, aki a M.A.G.U.S. szerepjáték és világ megalkotásában vett részt, majd a Codex szerepjátékot fejlesztette. Hogy volt valami vonzódása annak idején a fejvadászos témákhoz, arra ez a három kötet is bizonyíték: ahogy a M.A.G.U.S. legjobban sikerült regényének, a Renegátnak a főszereplője is egy kráni fejvadász, úgy egy nagyon hasonló figura itt is visszaköszön. Han Solo ugyanis összefut egy birodalmi fejvadásszal, a Császár egy különlegesen képzett ügynökével. A galaxis leghíresebb koréliai csempésze előbb szívből utálja őt, majd az események során végül barátokká válnak. A történet remekül belemegy mindenféle birodalmi intrikákba, ahogy a fejvadász Go Rien Moss nagyrészt zsarolással ráveszi Hant arra, hogy segítsen. A cél pedig nem más, mint elkapni a Birodalom egykori legjobb fejvadászát, akit csak Elsőként emlegetnek. Solo nem nagyon élvezi a helyzetet, hiszen utálja a Birodalmat, most úgy tűnik, mégis segítenie kell nekik, hogy egy még jobban utált figurát elkapjanak. A sztoriban egy röpke jelenet erejéig feltűnik a Tatooine-on rejtőzködő Kenobi is, akihez majd nemsokára bekopogtatnak egy asztromech droiddal – a Han Solo háborúja nem sokkal az Episode IV előtt játszódik.

Érdekesség amúgy, hogy a Han Solo és a fejvadászok borítója végül megtalálta az útját a hivatalossá váláshoz: a Boros-Szikszai duó műve ugyanis pár évvel később a West End Games egyik szerepjáték kiadványának címlapján köszön vissza.

A Platt’s Starport Guide a megszámlálhatatlan szerepjátékos forrásanyag egyike, amit kiadtak – ebben konkrétan különféle bolygórendszerek leírásai találhatóak meg. A cég rpg kiadványai nagyon sokáig a Star Wars világának de facto háttéranyagainak számítottak – korábban ugyanis még senki sem igyekezett összelapátolni egy egységes rendszerbe a különféle információkat. És bár az EU-tól elbúcsúzhatunk, a készülő Rebelsben például pont a West End Games által leírtak is visszaköszönnek majd.

+1 – Anthony Sheenard – Szélesi Sándor: A mosodás

Némileg kilóg a sorból munkatársunk, Szélesi Sándor írása: egyrészt, mert nem könyvről, hanem egy novelláról van szó, másrészt viszont egyetlen percig sem akarja elhitetni, hogy hivatalos műről lenne szó. A mosodás című írása az X-Magazin 1997. júniusi számában jelent meg, és inkább paródia, mint véresen komolynak szánt mű. Főszereplője az a birodalmi katona, aki a rohamosztagosoknál vagy épp az admirálisoknál is életveszélyesebb munkakörben dolgozik… ITT olvasható.

Malcolm Webster: A Jedi hatalma

Az előző négy regény esetében még elnézhetjük a kiadással kapcsolatos problémákat, és tekinthetjük őket, mint egyes hivatalos regényeknél is jobban sikerült fanfiction-öket. A Malcolm Webster álnév alatt írt A Jedi hatalma azonban már a pofátlan és cinikus átverés kategóriájába tartozik, ráadásul valami borzasztó rosszul megírva.

Történt ugyanis, hogy az USA-ban egy Timothy Zahn nevezetű úriember elkezdett írni egy Star Wars-trilógiát, a mozifilmek akkoriban hivatalosnak tekintett folytatását, amit Thrawn-trilógiaként ismerünk. Ennek első kötete, A Birodalom örökösei 1991-ben jelent meg az USA-ban, és itthon is még abban az évben kiadásra került. Úgy tűnik, ekkor valaki meglátta a piaci rést: mivel a rajongók türelmetlenül várták a folytatást, ezért úgy döntött valaki (hivatalosan a debreceni Brilliant kiadó), hogy kielégíti az igényt.

A végeredmény a legrosszabb rajongói fércműveket is sikeresen múlja alul, és nagyjából tekinthető a magyar könyvkiadás egyik szégyenének is. Míg a korábbi magyar szerzők által írt regényeknél volt írói tehetség és valamiféle igényesség, addig ez a kötet már pofátlanul csak az olvasók lehúzására törekedett: a lényeg valószínűleg annyi volt, hogy a rajongók majd gyorsan megveszik, ezáltal remek nyereséget termelnek a kiadónak.

A Malcolm Webster név mögött álló szerzőnek nyilvánvalóan fogalma sem lehetett arról, hogy mit is akarnak majd valójában kihozni a Thrawn-trilógiából, úgyhogy a legkülönfélébb marhaságok történnek meg a regényben. Így például a fele gárda meghal, többek között Ackbar admirális – de Mara Jade is, aki pedig a későbbi regények folyamán ugyebár Luke Skywalker felesége lesz.

A történet végére amúgy Luke-ot elcsábítja az Erő sötét oldala, de ez nem baj, mert cserébe legalább sokkal hatalmasabb lesz, mintha összeadnánk Palpatine, Darth Vader és Yoda erejét.

A császári városban ugyanolyan az éjszaka, mint máskor.
Mindenhol csend és rend honol. A palota kupola termében az űr felé fordulva Luke Skywalker nyugtatta tekintetét a Galaxison.
Rend, rövid idő alatt mindenhol rend uralkodik. Elégedett volt, túlságosan is elégedett. Tudata átjárta a bolygókat, a csillagokat, az űr rejtett zugait. Mindent és mindenkit érzett. A falak, a házak, a fák növekedése, a folyók suhanása, a tengerek morajlása, a föld mozgása, tudatában mind összefogództak, és együtt lélegeztek vele.

Nem volt a Galaxisban olyan pont, amelyet ne érzett volna, és amelyre ne tudta volna kiterjeszteni hatalmát.

Luke ereje elborította a világot…
Végtelen volt.

Csendbe burkolózva nézte a Galaxist, az ő Galaxisát.

Így ér véget a regény – meg a magyarok által írt Star Wars kiadványok története is. A fanfictionök ma már ott jelennek meg, ahova valók: a rajongók honlapjain, fórumain, és minden olvasó tisztában is van azzal, hogy rajongói írással van dolga.