Mozgóképes illusztráció: Ender’s Game – Végjáték kritika
A Végjáték – Ender’s Game film legnagyobb tanulsága az, hogy soha, ismétlem, soha nem szabad hagyni, hogy az eredeti regény írója belepofázzon a filmkészítők munkájába. Orson Scott Card nagy büszkén bevállalta, hogy úgy megköti a forgatókönyvírók kezét, hogy azok ne tudjanak értelmes filmet csinálni a legendás műből – 10 pontos szerződést is emlegetett egy sci-fi találkozón, amit be kellett tartaniuk a filmkészítőknek. Ezáltal a Végjátékból nem filmet, pusztán egy szépen megdesignolt illusztrációt sikerült kihozni – abból is meglehetősen vázlatosat.
Persze nem véletlen, hogy az írók – akik tehetik – megpróbálják felvértezni magukat Hollywood ellen: se szeri, se száma a borzalmas feldolgozásoknak, legyen szó regényekről, képregényről, animéről, játékokról. Orson Scott Card sikerrel elérte azt, hogy ne tudjanak a Végjátékból egy n+1. tini-űroperát csinálni – ennek ára viszont az volt, hogy lett egy se íze, se bűze feldolgozás. Egy-egy mű adaptációja borzasztóan kényes folyamat: sok múlik a stúdió szándékain, az ehhez rendelt büdzsén, és hogy ebből a büdzséből milyen szakembereket lehet felvenni a produkcióhoz. Vagy az van, hogy összejön a megfelelő szakértelmű gárda, akik jó adaptációt tudnak csinálni – akkor az van, hogy ezek szakértők, és egy, a szakmához nem értő író ne akarjon polihisztorkodni, és beleugatni. Vagy az történik, hogy egy átlagos gárdát sikerül felvenni – nos, az író belepiszkálása nem fogja javítani az eredményt.
Az írónak el kell(ene) fogadnia, hogy egy film vagy egy tévésorozat az bizony totálisan más médium, mint az írott szó világa; a regényben leírt világot, szituációt, szereplőket, sztorit, hangulatot újra kell értelmezni. Darabokra kell szedni a művet és újra felépíteni ahhoz, hogy filmként is működjön. És ezt Card sajnos nem értette meg. Forgatókönyv íróként ugyan Gavin Hood neve szerepel a stáblistán, a producerek között pedig az Alex Kurtzman – Roberto Orci duót is láthatjuk – de ne legyenek kétségeink, a forgatókönyv végül egészen biztos Card szája íze szerint született meg.
A Végjáték film görcsösen igyekszik követni a regény szerkezetét – csak éppen egyre több mindent hagy ki a történetből, emiatt az egész film a regény vázlatának tűnik. Az még talán nem is baj, hogy a komplett Peter – Valentine szál kiesett, annak az adaptálásába lehet, hogy még a profik bicskája is beletört volna. Nem az a baj, hogy komplett jelenetek és sztorik maradnak ki a filmből – a baj az, hogy ezzel párhuzamosan egyre távolodik a regény hangulatától, üzenetétől a produktum, olyannyira, hogy már tényleg csak árnyéka az eredetinek.
Egy ennyire meghatározó műhöz viszont egy Peter Jackson kaliberű főnök dukált volna, arra a Jackson-ra gondolok, aki A Gyűrűk Ura-trilógiát csinálta, nem pedig A hobbit-os csávóra. Neki persze egyszerűbb volt tökösnek lennie, nem kötötték meg a kezét ennyire. Tolkien világát sem volt könnyű meló adaptálni, de annak a stábnak meg volt a bátorsága ahhoz, hogy ne betű szerint ragaszkodjon a regényekhez. No persze, könnyebb is úgy, hogy már nem kérhet számon semmit az író a stábon.
Mivel a film próbálja úgy-ahogy követni a könyv eseményeit, ezért felmerül az a probléma is, hogy gyakorlatilag nincs jó ritmusa és dramaturgiája a filmnek. A vázlatszerűség miatt sokat veszítünk az érzelmi töltetből is. Az egész mű élettelen, nincs igazi hangulata: egy funkcionális iparosmunka, különösebb kreativitás nélkül. Ez odáig vezet, hogy az Enderrel kapcsolatos fő problematikát igazából képtelenek is bemutatni a készítők, inkább csak monoton módon próbálják a szánkba rágni: ha le akarod győzni az ellenséget, meg kell ismerned, de ha ennyire megismered, meg is szereted. No, ezt például jó lett volna, ha nem monoton módon ismételgetik, hanem látjuk is valami élő jelenet formájában. De ugyanúgy csak egy röpke, nem különösebben megindító jelenet jut Peter Wiggin-nek, aki a film elején csúnyán helybenhagyja Ender-t – ezt leszámítva továbbra is a szájbarágás módszerével élnek a készítők: iiigeeen, Endert nagyon negatívan érintette a bátyjával való kapcsolata.
Amire tök ideális lenne ez a nyersanyag, az egy tabletes applikáció elkészítése, egy interaktív Végjáték e-könyv publikálása – valami olyasmi, mint amilyen az Alice for the iPad volt:
http://www.youtube.com/watch?v=gew68Qj5kxw
A látványvilág, amit odaraktak, az ugyanis jó. Nem azt mondom, hogy észveszejtően jó, csak hogy okés. Ezt a látványbeli színvonalat már nagyjából elérték a tévésorozatok, tévéfilmek is a CGI területén, nagy vizuális újdonságokra nem érdemes számítani.
A fentiek ellenére a Végjáték nem végzetesen rossz film: a jó alapanyagból egy átlagos művet sikerült kihozni. Csakhogy ebből az alapból illett volna az átlagosnál sokkal-sokkal jobban összerakni – hiába, ezt az elvárást egy ilyen kultregény adaptációja kapcsán nem lehet levetkőzni.
Aki olvasta a Végjátékot, és nagy rajongója, az valószínűleg azzal lesz elfoglalva, hogy strigulázza, mi került be a könyvből, és mi maradt ki; aki még nem találkozott az írott verzióval, annak valószínűleg egy szódával elmegy-kategóriás élménye lesz. Ha majd bekerül a tévécsatornák kínálatába a Végjáték, akkor érdemes lesz megnézni, de a mozijegyet a popcornnal és a kólával már nem biztos, hogy megéri.
Aki olvasta a Végjátékot, és nagy rajongója, az valószínűleg azzal lesz elfoglalva, hogy strigulázza, mi került be a könyvből, és mi maradt ki; aki még nem találkozott az írott verzióval, annak valószínűleg egy szódával elmegy-kategóriás élménye lesz. Ha majd bekerül a tévécsatornák kínálatába a Végjáték, akkor érdemes lesz megnézni, de a mozijegyet a popcornnal és a kólával már nem biztos, hogy megéri.
Ezt eg yolyan ember mondja aki nem válalja anevét a cikben . Hiteles. De mivel a “kritikusnak ” nem tetszik igy mindenk humánnak tetszenni fog. Köszönjük.
Hát igen, azzal egyetértek, hogy az eredeti szerzőnek nem szabad, hogy korlátlan beleszólása legyen, de az nem rossz, ha besegíthet egy kicsit. Pl. kiszűri az adaptáció súlyos bakijait. (Lásd HP sorozat első néhány filmje)
Bocs, nekem meg tetszik. Nem tudom, annak, aki nem olvasta, milyen élmény lehet (valószínűleg kapkodnia kell a fejét erősen), de szerintem amennyire lehet, ez hű és hangulatos feldolgozás lett. Igaz, mozis keretek között, “csak” 114 percben. De így is messze a jobb adaptációk közé való.
Azért jó is kisülhet belőle ha az író segíti a készítők munkáját (segítség, nem beleszólás). Pl George R. R. Martin remekül segíti a Trónok harca sorozatot. Mondjuk ő nagyjából szakmabeli, mivel forgatókönyvíró is.
Sajnos még nem láttam, de a Peter részt sajnálom…Lehet kap majd filmet:)
Nem is tudom, mivel magára a filmre ki se tért, a színészi játékokról például semmi sincsen írva, vagy konkrét példával sem támasztja alá a problémáit, csak körbe írja az írás 3/4-ében, hogy szerinte az író miért ne szóljon bele egy film forgatásásba….ami meg szerintem hülyeség, ez Card világa, ha a rendező és a forgatókönyvírók akár egy kicsit is letérnének a világ hangulatától, vagy egyébb dologtól, akkor őket megkell fékezni. Mondjuk az kár, hogy Peter szinte nincs is benne….de az lehetne +1 óra is ami vele van, és Valentineal… bár ugyanakkor hatalmas is lenne…
Szerintem vagy menjenek át ezek a vélemények egy szűrőn az SFPortal fejesei között, vagy az ilyen hozzá nem értő ne is írjon, mert ez valami nagyon hanyag munka, sajnos 🙁
Mobilról olvastam az írást, de mire beértem a géphez megelőztek. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az ismeretlen városi k****g fikázta volna a falusi gyerek előtt a dobostortát, aki ráadásul csak krumplicukrot látott életében, úgy, hogy a cukrászdában csak a jövő héten kezdik majd árulni…
Az SFp-t se nagyon értem, hogy miért enged megjelenni a hivatalos premier előtt bármit.
Ha valaki ennyire nem tud/akar építő jellegű hozzászólást tenni, az inkább ne is írjon.
Számomra a Végjáték gyerekkorom egyik legnagyobb élménye és azóta is újraolvasom, ráadásul ahogy őszül a halántékom egyre több részletet látok meg és másként. Másfél órában előadni egy ilyen művet lehetetlen, az tényleg valami egészen más lesz vagy “illusztráció” lehet belőle. Pénteken majd eldöntöm én mit gondolok, de addig is izgatottan várom, hogy leoltsák a villanyt, még akkor is, ha Torranaga Szama leírta a filmet.
De rég vártam szar kritikájú sci fit! Végre valami amit érdemes lesz megnézni!
Vasárnap láttam a filmet (Lengyelországban, mielőtt valaki felhördülne). Alapvetően tetszett a “kissrac” alakítása és az öreg Ford bácsi is tudott sunyin félelmetes lenni. Szóval ez pipa. A történet viszont súlyos hiányérzetet keltett bennem. Nekem is az volt az érzésem, hogy ennél sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni. Míg a látvány szó szerint szédületes volt, addig a készítők mintha néha elvesztették volna a fonalat. Annyira, hogy a könyvet sincs kedvem elolvasni, pláne hogy hasonló témában a “K.E.E.C. A nagy világregatta” sokkal érdekesebb volt számomra. Szóval tényleg nem érte meg a mozijegy árát nekem és várnom kellett volna a tévés bemutatóra…
Sose hálás dolog egy ennyire nagy elvárásokkal övezett filmről megjelenés előtt negatív véleményt írni, de ez van. 🙂
Ez egy vélemény, és remélem, minél többen megnézitek, annál jobban meg tudjuk beszélni, hogy miért volt jó / rossz a film, mik voltak az előnyei és hibái.
Örülök az információknak (cikk és hozzászólások). Olyan 17 év után terveztem, hogy újra moziba megyek. Ezek után megvárom a hivatalos DVD kiadást és megveszem. Aztán azt megnézve eldöntöm, tetszett-e vagy nem…
Eléggé lehangoló…
Azért nehogy már Orson Scott Card-ra fogja a szerző, hogy szar lett a film! Az alapanyag eleve remek, a forgatókönyvet is jegyző Gavin Hood mellett pedig egyetlen “kiemelkedő” alkotás áll (X-Men Origins: Wolverine) és az is harmatgyenge. Bocs, de ha már tárgyilagos kritika, akkor inkább ez: http://geekz.blog.hu/2013/11/05/vegjatek_785
[SPOILER!]
@tsabus:
Hiányérzeted azért lehet (SPOILER!!!) mert ez egy eredettörténet, arról szól, hogy Ender hogyan válik azzá a személlyé, aki aztán egy egész sorozatra való történetet kap az írótól. A könyv nem is szól a konkrét háborúról, pár visszaemlékezés van meg a vége, amikor Ender elvégzi a munkát.
Nem láttam a filmet, így nem tudom mennyi marad benne abból hogy a hangyok tulképpen véletlenül támadják meg az emberiséget, és a támadást nem visszaverjük, hanem ők vonulnak vissza, amikor észreveszik hogy mi történik. Vagy hogy miközben Endert készítik a háborúra, a hangyok titokban tudat alatt kapcsolatba lépnek vele, és megpróbálják jobb belátásra bírni (márhogy lécci ne írtsa ki őket).
Arról elég sok erdekes vita folyik, hogy a KEEC “ihletője” a Végjáték volt vagy az Utolsó csillagharcos, de azért azt elég meredek kijelenteni látatlanban hogy jobb könyv lenne a Végjátéknál. (A könyvnél.)
Nos, pontosan attól féltem, amit gabro kiemelt. Korábbi beszélgetések során elmondtam, hogy ismerve az alkotók kulturális és gazdasági környezetét, ebből a lélektani drámából akciófilmet készítenek.
Ennyi.