Marvel’s Agents of S.H.I.E.L.D. – 1. évad kritika

A héten véget ért az Marvel’s Agents of S.H.I.E.L.D. első évada, úgyhogy itt az ideje egy kis kritikának. Honnan indult, hová jutott, jó volt-e az út vagy gyötrelmes, megszerettük vagy megutáltuk a szereplőket, s a legfőbb kérdés: működik a Marvel-moziverzum a tévében?

Az Agents of S.H.I.E.L.D. a premierjekor nem tűnt többnek, mint egy NCIS-sorozat, amiben több a szuper kütyü és feltűnnek benne különleges képességű emberek. Kedd esti matinésorozat, olyasféle, amit nem azért néz az ember, mert hűde nagyon hanyatt vágja a sztori, hanem mert kikapcsolja. Kedvelhetőek voltak a karakterek, könnyedek és poénosak a sztorik, és mindig kaptunk valami kis szuperhősös kikacsintást, kütyüt vagy szereplőt, hétről hétre egy újabb üggyel. Látszólag semmi extra.

Csak innét visszanézve döbben rá az ember, mekkora tévedés ez, hiszen sok apró extrát elrejtettek már a korai epizódokban. Például, aki megnézte az utolsó epizódot, a Beginning of the Endet, az nézze meg újra az 1×04 Eye-Spy című részt, és ámuljon, mire talál rá Ward ügynök. S ez csak egy olyan apróság, amit majd a nemrég berendelt második évadban fognak kifejteni, rengeteg más dolog az első szezon folyamán teljesedett ki.

Az Agents of S.H.I.E.L.D. alattomosan építette fel az évadon végigfutó szálat, olyan alattomosan, hogy mire az ember észbekapott, már nyakig benne volt. Egyik részben a Centipede-del harcolnak, a másikban bemesélik a Clairvoyantet, a harmadikban feltűnik Deathlok, és hopp, már azt veszed észre, hogy minden mindennel összefügg. A sok kis lényegtelennek tűnt matinéepizód fontos része a kirakósdinak. S aztán jött a fordulat, ami kétszer vágta kupán az embert.

Az Agents of S.H.I.E.L.D. ugyanis szintén az its-all-connected jegyében készült, mint a filmek, csak éppen ezt a Captain America: The Winter Soldier előtt nem verték nagydobra. Pedig a sorozat producerei már az első epizódnál tudták, mi lesz Steve Rogers kalandjának végkifejlete, és bizony az egész évadot erre a fordulatra építették fel. Míg a Thor: The Dark World esetén csak érintőlegesen volt kapcsolat a film és a sorozat között, addig a Winter Soldier alapjaiban változtatta meg a történet menetét. Ez persze azt jelenti, hogy aki eljut az 1×16 End of the Beginning című epizódig, ne nagyon folytassa a sorozatot, amíg nem látta az Amerika kapitány 2-t, ha csak nem akar poéngyilkos lenni. De a készítők ennyivel nem elégedtek meg, úgy döntöttek, hogy a mozifilm fordulatára még rátesznek egy lapáttal, garantálva az állak leesését.

A sorozat persze nem működne, ha nem kedvelnénk meg a szereplőket. Szerencsére sikerült érdekes karaktereket írniuk, igaz, elsőre talán csak Skye sorolható ide. Az Agents of S.H.I.E.L.D. előrehaladtával azonban szépen kibontakozik a filmekben mellékszerepet játszó Coulson, megismerhetjük May emberi oldalát, Ward félelmeit, Skye múltjának rejtélyét (oké, ezt csak részben), megszerethetjük Fitz-Simon párosát. Mindezt azért, hogy aztán ne nézzük fapofával, hogyan rombolják le az egészet.

A sorozat nem tagadta meg képregényes eredetét sem. Az elején ugyan erőltetetten utalgatnak a filmekre, de a készítők később ebben a kérdésben is megtalálták a helyes utat. Nem csak szóbeli utalások történnek, hanem becsatlakozunk a Thor 2 és az Amerika kapitány 2 következményeibe, feltűnnek filmes szereplők, és ami még jobb, érkeztek szereplők a képregényekből.

Stan Lee anno azt mondta: „egy esernyő lehetne, ami alá rengeteg szuperhős bejöhet. Még nem igazán tették meg, de azt hiszem, előbb-utóbb meglépik.” Igaza volt, tényleg meglépték. Victoria Hand, John Garrett, Glenn Talbot, Eric Koenig, Donnie Gill és Deathlok, ezek mind olyan képregényes karakterek, amiket az Agents of S.H.I.E.L.D., nem pedig az egyik mozifilm mesélt be a Marvel-moziverzumba. Emellett természetesen megjelennek eszközök, események, szervezetek is, ráadásul ezek terén ugyanúgy vannak átfedések a mozifilmek és a televíziós sorozat között.

Mindezek ellenére az Agents of S.H.I.E.L.D. érthető a filmek, képregények ismerete nélkül. Még az említett Amerika kapitány 2 kapcsolatot sem kell feltétlen ismerni, mert az epizódokban elmagyarázzák, hogy s miként történt, ami történt – bár tény, hogy sokkal több pluszt az az évad, ha például tudjuk, milyen idegen űrhajó roncsai miatt szöszölnek hőseink Londonban, vagy kicsoda Donnie Gill.

Az egyetlen, amire talán kicsit jobban rágyúrhattak volna a készítők, az a látvány. Oké, valószínűleg senki sem vár el mozi szintű trükköket, de néha kifejezetten sivárak az epizódok. Ez főleg akkor érhető tetten, amikor valamilyen S.H.I.E.L.D.-létesítményben zajlanak az események. A Hub, a Providence, a Fridge, ezeket csupán egy-két pillanatra látjuk kívülről, aztán csak a szürke, alulbútorozott, unalmas folyosóin bandukolunk. A Csillagkapu Parancsnokság folyosóin több élet volt, pedig az egy betonkocka.

Ezt leszámítva az Agents of S.H.I.E.L.D. remekül kinőtte kezdeti gyermekbetegségeit, és vált valami sokkal jobbá. Ugyan nem ez lesz a következő 24 vagy Lost, sőt, még most sem több egy könnyed délutáni sorozatnál, de az évad végére túllépett azon, hogy csak azért ültem le elé, mert 50 percre kikapcsolt. Jöhet a 2. évad!