Kit érdekel a hátrányosabb fél, éljen a gazdag kölyök! Star Wars

5 rejtett és csúf mondanivaló a szuperhős filmekben


Amikor ezeket a sorokat olvassátok, a Vasember 3 már bőven átlépte az 1 milliárdos bevételi határt, Az acélember és a Farkas pedig nekiveselkedett ahhoz, hogy a csúnya, gonosz és mentálisan beteg gazemberekből ismét kipüfölje a lelket, de mindezt csakis a nézők szórakoztatása végett. 2012-ben az első két helyen álló, legtöbb bevételt hozó film a szuperhősökről szólt, hasonló helyzet várható az idei évben is, 2014-ben pedig még ennél is több… Ezt a vonatot már senki és semmi sem tudja megállítani…

(A Cracked cikke, írta David Wong, fordította Neb. Az eredeti cikk május végén jelent meg – a Vasember 3 bemutatója után, de még Az acélember és a Farkas bemutatója előtt. – a szerk.)
Felmerül tehát a kérdés: minek köszönhető az előbb említett műfaj hirtelen feltörekvő hatalmas sikere? Talán a mindent megmérgező korrupció, amely jelenlegi társadalmunkat jellemzi?

Ez is egy lehetséges válasz! Voltaképpen lelkünk mélyén mindannyian Sylvester Stallonék vagyunk. Most úgy vélitek, hülyeséget beszélek? Mindjárt leesik mindenkinek, ha rájöttök, milyen morális mondanivalókat rejtenek ezek a filmek…

#5. Az átlagos emberek esetlenek és nem értenek semmihez

Az átlagos emberek esetlenek és nem értenek semmihez

A sarkvidéken található Superman lenyűgöző kristályerőde, amelyet nem KristályPofon Erődnek, nem is SzuperPénisz Kastélynak, de még csak Superman Jéglyukának sem hívják. Megdöbbentő, de a hely tisztességes neve a Magány Erődje. Igen, halhatatlan vagy, már-már felfoghatatlanul erős, miközben lézernyalábokat tudsz szórni a szemeddel, így nyilvánvaló, hogy kell számodra egy hely, ahol egyedül lehetsz, csendesen sírhatsz, szabad perceidben pedig verset írsz arról, milyen kegyetlen, fagyott a világ.

Viszont tény, hogy az ilyen történetekben szükség van a magányra. Tony Startnak például saját titkárnőjét kellett megkérnie arra, hogy segítő kezet nyújtson a szívkütyüjének megműtésében, az ő szavaival élve: “Nincs más rajtad kívül.”

Nem tudtál volna egy hozzáértő orvost felbérelni, vagy... ?

Nem tudtál volna egy hozzáértő orvost felbérelni, vagy… ?

Bruce Wayne szintén magányosan járja a világot, egy idő után már mindenki őre lesz, erre végül visszavonul a kis odújába, mint egy magányos remete.

Arra gondoltam, alapítok egy bandát

Arra gondoltam, alapítok egy bandát

Ha ez mind nem lenne elég, a Pókember, Peter Parker egy stréber, nincsenek barátai, nem oszthatja meg senkivel Pókember titkát…

Uram Isten, mi ez a pókszag?

Uram Isten, mi ez a pókszag?

És mi a helyzet akkor, ha egy maroknyi hőst állítanak csatasorba, mint például az X-Menben? A rajongók kedvence akkor is a magányos, antiszociális Farkas lett (és az első dolog, amit sikerült elérniük, hogy a karaktere kapott egy saját franchiset, amelyben végre egyedül tehet-vehet). Bár egy másik filmben is feltűnik, ahol próbálják beszervezni, de ez a kezdetektől fogva halva született ötlet volt.

Kopjatok le!

Kopjatok le!

Ó és persze az X-Men mutánsai egy kollektíve utált kisebbség, a társadalom kirekesztettjei, csak azért, mert mások. A fenébe, még a Bosszúállók tagjai is magukra maradtak, hiába próbáltak meg együtt dolgozni: rájöttek, hogy nem bízhatnak egy olyan nagy szervezetben, mint a S.H.I.E.L.D., és amikor csőstül jött a baj, az idegenek megtámadták New Yorkot, senki sem segített nekik néhány, a kis pisztolyaikkal töketlenül vakvilágba lövöldöző rendőrtől eltekintve.

Ne hogy célozz az portálra, még eltalálnád Istent!

Ne hogy célozz az portálra, még eltalálnád Istent!

De ez így rendben is van, szeretjük a magányos hősöket (de tényleg, szerintetek a Star Warsban miért hívják őt Han Solonak)? De még csak most jönnek az igazán furcsa dolgok. A fent látható kivágott jelenetben ez a párbeszéd zajlott le:

ZSARU 1: “Legalább egy óra, amíg a nemzeti gárda ideér!”
ZSARU 2: “A nemzeti gárda? És a sereg tudja, mi folyik itt?”
ZSARU 1: “Mi tudjuk?”

Ebben a pillanatban várhatóan Amerika Kapitány belép a képbe és elkezd parancsokat osztogatni.

Parancsokat osztogatok a szép ruhámban

Parancsokat osztogatok a szép ruhámban

AMERIKA KAPITÁNY: “Küldjön be oda embereket. Ha a civilek kijönnek, egyenesen tűzvonalba kerülnek. Vigyék le őket az alagsorba, vagy a metróba, a lényeg, hogy ne legyenek az utcán. Ürítsék ki a körzetet a 39. utcáig!”

Értitek a lényeget? Ha nem lett volna ott a kapitány, akkor a törvény professzionálisan képzett őrei és tisztjei nem tudták volna, hogyan kell civileket evakuálni onnan, ahol bűntény és erőszak áldozataivá válhatnak. Biztos, hogy ezek az illetők soha nem kaptak olyan kiképzést, amely megtanította volna nekik, mi a teendő például egy terrortámadáskor. Miért is kapnának? Csak átlagos zsaruk, akik már túltették magukat szeptember 11-én, mialatt Amerika Kapitány még csak egy megfagyott kísérlet volt 1942-ből.

Már kezded kapizsgálni, ugye? Így már nem is olyan könnyű megfelelni a “ne bízz senkiben” elvnek. Tudni szeretnéd, ki állíthatta volna meg az idegenek támadását? Az Egyesült Államok tengerészgyalogságának egyetlen osztaga. De most komolyan, csak pár száz idegen mezítelen felsőtesttel, akik törékeny, repülő biciklikkel támadtak. Valószínűleg egyetlen AC-130 és néhány légelhárító üteg elég lett volna lekapni mindet. “De hát a rendőr azt mondta, hogy a Nemzeti Gárdának legalább egy óráig tart ideérnie!” Ó, tényleg. Ha tudták volna, hogy jönnek az űrlények, készen állhattak volna. Például a Bosszúállók szimplán szólhattak volna nekik, amint tudomást szereztek a tervről.

Fegyveres alakulatok szuperhős megfelelője

Fegyveres alakulatok szuperhős megfelelője

Nem nagyon szeretnék mélyebben belemenni a Vasember 3 történetébe, főleg a spoilerek miatt, de a trailerből tudható, hogy nemzetközi terroristák szabadon pusztíthattak az Egyesült Államokban, és ez nem érdekelte még a kutyát sem. Még a vezérkarból sem mozdította meg senki a kisujját – és ez a tény az egész filmre jellemző, meglehetősen bizarr egy hozzáállás.

Véleményem szerint, a szuperhősök időről-időre fontos döntéseket hoznak, miközben kihagyják a folyamatból azokat, akik igazán segíteni tudnának.

És? Mi ezzel a baj?

Hogy mindig igazuk van. Egy ilyen univerzumban elég őrjítő lehet magányos harcosnak lenni.

Soha nem kapnak pofont az egyedül hozott döntéseik következményeitől. Ezekkel szemben azok a döntések, amelyekbe másokat is bevontak – értsd: nem szuperhősöket – mindig kudarcba fulladnak. Batman megbízott Harvey Dentben, és mi lett a vége? A barátnőjét megölték, Dent pedig megőrült. Batman megbízott a Macskanőben, aki ezt megköszönve hátba szúrta. Megbízott Miranda Tateben, aki pedig (szó szerint) hátba szúrta. Ezeknek a filmeknek a mondanivalója mindig egy és ugyanaz: Mindenki béna, egyedül a szuperhős a kivétel, nem számít, mennyire tapasztalt vagy milyen háttérrel rendelkezik. Ez már magában is elég cinikus lecke, amely főleg akkor kezd nyugtalanítóvá válni, ha kombinálod a következő üzenettel…

#4. Csak a nyers tehetség és a pénz által válhatsz vezetővé személyiséggé
Csak a nyers tehetség és a pénz által válhatsz vezetővé személyiséggé

Csak a nyers tehetség és a pénz által válhatsz vezetővé személyiséggé

Szóljatok, ha leesett, mi a hasonlóság a következő hős-vs-gazember párosok között:

Superman vs. Lex Luthor
Batman vs. Joker
Batman vs. Bane
Tony Stark vs. Obadiah Stane
Tony Stark vs. Whiplash

Ha nem jöttetek volna rá, elárulom. Az említett esetekben mindig az a felállás, hogy a szuperhős egy olyan személy, aki örökölte a vagyonát és/vagy a képességeit, szemben egy olyan alakkal, aki a nulláról küzdötte fel magát. És a legtöbb esetben mindig az utóbbinak drukkolunk.

"Dr. Douche... mi a véleménye ellenfele puszulásáról?"

“Dr. Douche… mi a véleménye ellenfele puszulásáról?”

“Hogy micsoda? Az mondod, hogy szurkolnunk kellene Jokernek, Te beteg állat?”

Nem. Mindössze azt fejtettem ki ezzel, hogy a film nem hagyott más választási lehetőséget.

Sok klasszikus hős történetében van ez így, a jófiúnak van egy különleges képessége, és máris szuperemberré válik – Harry Potter varázslónak született, Lukekal vele van az erő. Viszont mind a két esetben nagyon sokat kellett tanulniuk ahhoz, hogy egyáltalán esélyük legyen legyőzni a nagy ellenfelet.

Viszont Superman már csecsemőkorától kezdve felfoghatatlan erővel bírt – nem kellett előtte aszteroidákat megmozgatni ahhoz, hogy kiépítse azokat az izmokat. Tony Stark örökölte a vagyonát, az már csak mellékes, hogyan sikerült megtartania azt, egyedül ami számít, hogy a filmek arra akarnak rámutatni, hogy az élete milyen könnyű – nem tud mit kezdeni a sok szabadidejével és megannyi szórakoztató hobbija van. Oké, felhozhatnátok ellenpéldának, hogy Bruce Wayne eltöltött egy kevés időt a hegyekben, miközben edzett a nindzsákkal, de minden, amit Batman elért, az a vagyonának köszönhető – kezdve a több millió dollárba kerülő kocsival, a csúcstechnológiás köpenyen és a drága megfigyelő technológiákon a katonai-besorolású repülőgépig bezárólag.

Még a naplemente is a markában van

Még a naplemente is a markában van

És? Mi ezzel a baj?

Sok mindent megállapíthatunk az emberekről, ha tudjuk, miről fantáziálnak – milyennek képzelik el a világot. És az olyan elragadó történetek mögött, mint a Rocky, a Braveheart, vagy akár az Igazság Ligája, az a mondanivaló húzódik meg, hogy ha elég bátor és kitartó vagy, a végén túlléphetsz, sőt túl is fogsz lépni azokon az arrogáns, gazdag és erős seggfejeken. Nincs is probléma az ilyen képzelgésekkel, hiszen ez azt jelenti, hogy végső soron a kemény munkánk egy nap majd kifizetődik (megjegyzés: sajnos ez a való világban nem túl gyakori).

Van azonban három olyan álom, amelyet a Vasemberen megismerhettünk, viszont egyik sem vet ránk túl jó fényt. Például mondhatnád, hogy úgy akarsz élni, mint Tony Stark. De Te nem vágyhatsz ilyesmire, mivel ő örökölte a vagyonát és nem mellesleg egy lángelme. Amit tehetsz, hogy csak vársz és arra gondolsz, bárcsak máshová születtél volna.

Esetleg arról álmodozol, hogy “Ha millió dollárjaim lennének – lenyűgöző, hősies dolgokat tennék!”?… Na ez még rosszabb. Azt hiszed, hogy hősies dolgokat csak akkor hajthatsz végre, ha millió dollárjaid vannak? Ugye ezt Te sem gondolod komolyan?

"Hé, figyeld már, hősiesen elkészítettem ezt a fényképet, miközben a néni mosolyog."

“Hé, figyeld már, hősiesen elkészítettem ezt a fényképet, miközben a néni mosolyog.”

Vagy csak arra vágysz, bárcsak lenne egy olyan milliárdos, mint Tony Stark, aki megvéd minket mindentől? Miért és mi helyett is szeretnéd ezt a változást? A jelenlegi jog és a kormány helyett? Azt szeretnéd, hogy a szavazók által megválasztott kormány helyett egy nagyon gazdag és nagy erőforrással bíró személy védelmezzen bennünket, aki pusztán a saját vágyai szerint cselekszik? Ez eléggé… furcsa, nem gondolod?

“Mind A sötét lovag, mind a Vasember 2 leszámolt ezzel a problémával! Tony még tanúskodott is a Kongresszus előtt!” Persze, és mind a két filmben azzal vádolták a gazdag szuperhősöket, hogy teljes autonómiával bírnak, pusztán azért, mert megtehetik. Nem tartoznak felelősséggel senkinek, hiszen gazdagok és tehetségesek. Ez az oka annak, hogy ezek a filmek folyton azt hangoztatják…

#3. Az egyedüli dolog, amely meggátolja az igazságszolgáltatást, az a “méltányosság elve” baromság

Az egyedüli dolog, amely meggátolja az igazságszolgáltatást, az a "méltányosság elve" baromság

Van egy furcsa szupererő az ilyen filmekben, de soha nem teszünk róla említést. Álljon hát itt egy tipikus példa:

Az 1989-es Batman filmben látható, ahogy egy ártatlan nő sétál a gyermekével. Gotham városának pár banditája előugrik a semmiből, és a fegyvert rájuk szegezve követelik a pénzt:

"Add a pénzt, hisz a fegyverem csöve a képedben van!"

“Add a pénzt, hisz a fegyverem csöve a képedben van!”

A következő jelenetben megfigyelhető, Batman hogyan nézi végig az egészet egy háztetőről. A rosszfiúk távoznak, majd egy jó helyet találva kárörvendőn megszámolják a bezsebelt pénzüket. Batman odalopózik mögéjük, az egyiket olyan erősen megrúgja, hogy az menten átszakítja még az ajtót is, a másikat pedig jóval az utca felett kilógatja a semmibe:

"Megfizetsz a bűneidért... teli a gyatyád?"

“Megfizetsz a bűneidért… teli a gyatyád?”

Megfenyegeti a fickót, majd tova száll. Ennyi a történet. Ez egy jól megszokott szuperhős eljárás az utcai bántalmazók ellen – a Pókemberben és a Supermanben is hasonló a helyzet. Felfigyeltél közben a titkos szuperképességre?

Ez az erő a bizonyosság:

Hogy pontosítsunk, ez egy mágikus képesség, amely 100 százalékos bizonyosságot nyújt a következőkről:

A) Minden bűn ott történik, ahol személyesen is tanúja lehetsz az eseményeknek;
B) Nem érthetsz félre semmit, amit láttál vagy hallottál, nem számít, hogy sötét volt és legalább 30 méter magasból figyelted az eseményeket.
C) Akiket később elkaptál biztosan ugyanazok, akiket a tetthelyen láttál; és
D) Semmilyen negatív következménye nincs annak, ha agyonversz és megalázol két erőszakos, felfegyverzett férfit, mint például azokat, akik megtámadták és kirabolták az előbb említett nőt.

Color Me Badd stílus

Color Me Badd stílus

Erről a szupererőről soha nem esik szó, mégis eszméletlenül fontos, hiszen ez az egyetlen olyan képesség, amely által a szuperhősök az igazságszolgáltatás felett állhatnak. A rendőrök nem tudnak a helyszínre érni, hogy láthassák a bűncselekményt – mindig másodkézből kell meghallgatniuk a történteket, legyen szó tanúról vagy áldozatról, akiket behívnak az őrsre (és ráadásul még az sem biztos, hogy az illető az igazat mondja). Ezért van az, hogy a való világban a gyanúsítottak oldalán állnak azok a bosszantó “jogok”, mivel az igazi zsaruk nem tudhatnak minden részletet. Ez is egy nagyszerű dolog a szuperhősök kezében, igaz?

És? Mi ezzel a baj?

Batman sem tudhat mindent. Egyszerűen csak… mindig igaza van, nem számít, mennyire meggondolatlan a döntése.

Ahogyan a személyiségeket meg tudja ítélni...

Ahogyan a személyiségeket meg tudja ítélni…

Ennek következményeként már-már szurkoltunk a Batmannak, hogy vegye át az irányítást, nem számít, hogy a rendőrök rég a helyszínen voltak. A sötét lovagban Joker fogva tartott egy maréknyi túszt valamilyen épületben. Három SWAT egység is készen állt a behatolásra, de hirtelen felbukkant Batman, és úgy szólt, “Nem olyan egyszerű. Ha Jokerről van szó, sohasem az. Öt percre van szükségem.”

Uh, miért is?

Nem kellett megmagyaráznia, hiszen mi nézők már egyetértettünk a döntésével (már onnantól kezdve, hogy az arca ott virít poszteren), egyszerűen csak elfogadjuk a totális őrültséget, ami utána következett. Batman berongyol, majd nem sokkal később követik őt a SWAT csapatok is.

SWAT csapatok

Batman elsődleges feladata ezért arra változott, hogy jól agyonverje a rend őreit…

Batman és a SWAT csapat egy tagja

… kötélbe húzza őket, kilökve őket a felhőkarcoló ablakán (mindössze egy kopott kötélen függött az öt rendőrtiszt élete).

SWAT csapat ellógja a feladatok

Miért van mindenki meggyőződve arról, hogy Bruce Wayne – aki egyedül cselekszik, minimális bűnüldözési és nyomozói tapasztalattal bír – jobban tudja kezelni ezt a helyzetet, mint egy tucat rendőrtiszt, aki az egész életét erre szentelte? Miért lesz a hallgatóság dühös Gordonra, amikor szembe megy Batmannel? Azért, mert a film arra nevel minket, hogy senki ne kérdőjelezze meg Bruce Waynet.

Nem kell sokat töprengenünk azon, hogy belássuk, ez katasztrofálisan is elsülhet. De hagyjuk, felejtsük el egy pillanatra a random módon kiválasztott rablókat agyonverő Batmant – milyen háttérrel rendelkezik Tony Start, már ami a katonai stratégiákat illeti? Melyik nemzet szabályait, irányelveit követi? A Vasember fegyverei megfelelnek vajon a genfi egyezményeknek? Ha a csuklójáról indítható rakéták célt tévesztenek és egy tanknak álcázott iskolabuszt robbant fel, tele pakisztáni gyerekekkel, kinek tartozik felelősséggel? Vagy gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor a Bosszúállókban Bruce Banner Hulkká változik és mindenféle megerőltetés nélkül megsemmisíti a rosszfiúk legnagyobb és legdurvább fegyverét egy egyszerű ütéssel…

Hulk az erősebb

Ez azt jelenti, hogy Hulk messze erősebb pusztító fegyver, mint bármi, amit az űrlények fel tudtak vonultatni… a csapat mégis szabadon ereszti egy 8 millió lakosú városban, pedig sejtelmük sincs, tudják-e a későbbiekben még kontrollálni. És ezt a döntést három, megfelelő jogkörrel nem rendelkező ember hozta meg (egy nemrég fagyasztott állapotban leledző szuperkatona a második világháborúból, egy nagymellű kém-orvgyilkos és egy alkoholista feltaláló). Miért nekik kellett meghozni ezeket a döntéseket?

És még egy olyan világról álmodozunk, ahol mindez megtörténhet… miért? Csak ülünk, és azon gondolkozunk, “Hallod, bárcsak lenne egy szuperemberekből álló csoport, amely erős, gazdag és találékony, mivel sokkal nagyobb biztonságban érezném magam, miközben tudom, hogy olyan döntéseket hozhatnak, amelyek az én életemet is befolyásolják, és beleszólásom sincs. Bárcsak olyan világban élhetnék, ahol a nép van hatalmon és nem kell aggódnom többet a hülye ‘szabályok’ és ‘politikusok’ miatt, akikre szavaztam!”

Még egyszer megkérdezem… elég furcsa, nem igaz? Ugye nem csak számomra tűnt fel mindez?

De lesz ez még rosszabb is, hiszen…

#2. Egy bűntettnek nincsenek negatív következményei… ameddig azt a emberek követik el

Egy bűntettnek nincsenek negatív következményei... ameddig azt a jó emberek követik el

Mielőtt folytatnám, tisztázzunk egy dolgot: ez a cikk nem a szuperhősökről szóló képregényekről folytat tényfeltárást – tudom jól, hogy ezeket a problémákat már minden szögből kivesézték a képregényekben. Most azokról a filmekről beszélek, amelyek hirtelen robbanásszerű bevételeket produkáltak – és ami még fontosabb – ez jellemző Amerikán kívül a külföldi országok bevételeire is. Most már beszélhetünk arról, hogyan nem fogod soha akkor látni Batmant, amint egy kórházi ágyban fekszik és fájdalmas, injekciós szarokat kap.

Minden nagyobb erőszakos jelenet a PG és PG-13 besorolású filmekben kap helyet (a Gyűrűk Urában egyszer sem láthattál sikoltozó orkot lassú halálra méltatva, hála a jó irányzékkal ellőtt nyilaknak, éppen eltalálva egy-egy herezacskót), hiszen a szuperhős filmek egytől egyig az univerzum valóságára épít: a főszereplő egyszerűen nem sérülhet meg súlyosan. A Bosszúállókban a második legviccesebb jelenet az, amikor az apokaliptikus csata utána a jófiúk olyannyira jól vannak, hogy elmennek együtt egy étterembe. Még csak tusolniuk sem kell.

És ez még a “valóságos” Sötét Lovagra is jellemző, amikor Bruce jó pár esést túlél, amelyeknek köszönhetően a teste összes csontjának össze kellett volna roppannia, de megúszta pár kisebb sérüléssel a hátán, erre még rátett egy lapáttal a felületes vágás a karján.

Wayne sérülése

Amikor ezt Alfred meglátta, majdnem rosszul lett félelmében.

Alfred megrémül

“Uram Isten… egyszemélyes háborút vív a gyilkosok hada ellen, akik olyan rémisztő sebeket hagytak rajta, amilyeneket csak egy flag football meccsen szerezhet az ember.

És? Mi ezzel a baj?

Nem vettél észre semmi furcsaságot a jelenettel kapcsolatban? Bruce Wayne, bár megsérült és sebezhető, még mindig egy újság címlapjára illően jól néz ki. Vicces, hogy soha nem látjuk őt olyan betegségekben szenvedni, amihez katéter kellene, vagy a feleségének segítenie kellene kitörölnie a hátsóját, mert a karjai eltörtek, illetve bőrátültetésre lenne szüksége, mivel az arca súlyosan megsérült. A sérülései nem állhatnak a szórakozás útjába.

"Ó nem, nem a bűn ellen harcolt. Ezeket a sérüléseket edzés közben szerezte."

“Ó nem, nem a bűn ellen harcolt. Ezeket a sérüléseket edzés közben szerezte.”

Bár A sötét lovag – Felemelkedésben Gordon felügyelő kórházba kerül, amint Bane két embere belép a szobába a kiiktatása végett, rögtön kipattan az ágyból és sikeresen végez mindkét bűnözővel. A Vasember filmek világossá teszik a nézők számára, ha Tony nem éppen a páncéljában harcol, akkor is odapirít mindenkinek. Miért is ne tenné? Negyvenes éveiben járó milliárdosról van szó, akinek az egész élete a folyamatos ivászatos estékről és az áramköri problémák éjszakákon át tartó hibaelhárításáról szólt. Nyilván senkinek se lenne esélye ellene.

Ha már itt tartunk, egy kérdés – hány New York-i lakos halt meg a pusztító támadásban? Ezt nem tudjuk pontosan megmondani, nem esik szó erről a filmben. És hogy még tovább menjek, hányan haltak meg vajon baráti tűzben? Mert bizony nem tudom elképzelni, hogy a Fekete Özvegy minden egyes golyója, vagy akár Tony valamennyi rakéta/lézer kombinációja célba ért, de eltéveszteni egyet sem “sikerült”? Tényleg, majdnem elfelejtettem – a szuperhősök egyszer sem lőnek le még csak véletlenül sem ártatlan embereket, hála a mágikus képességüknek, a bizonyosságnak. Ez is azt jelenti, hogy ezekben a filmekben egyedül az erőszak a járható út: a hősök számára fájdalommentes és nincs járulékos veszteség, a járókelők nem sérülnek meg, nincs meggondolatlan cselekedet.

"Te szemétláda. Ezért még megfizetsz!"

“Te szemétláda. Ezért még megfizetsz!”

“Azt mondod, hogy Joss Whedon holmi félreérthető erőszak-megelőző lépéseket hirdet?”

Nem, persze, hogy nem. Csak ugyanolyan stílusban adja elő a történeteit, mint ahogyan neki is elmesélték gyerekkorában. Mindig azt adja, amire szükségünk van, ezt mutatják a jegyeladások is. Ez az oka az idegességemnek akkor, amikor valaki azt hirdeti…

#1. Kit érdekel a hátrányosabb fél, éljen a gazdag kölyök!

Kit érdekel a hátrányosabb fél, éljen a gazdag kölyök!

Ahhoz, hogy ezt demonstrálni tudjam, elmagyarázom az ellenkezőjét. A Star Wars kezdő jelenetében egy parányi, törékeny hajót üldöz egy rémisztő behemót, amely még a csillagokat is eltakarja.

Ekkora tömeget a Star Wars előtt még nem láthattunk

Ekkora tömeget a Star Wars előtt még nem láthattunk

Mindenféle ismeret nélkül máris a kis hajónak drukkolunk. Miért? Honnan tudhatnánk, hogy az üldözöttek nem bűnözők, akik elraboltak egy tucatnyi árvát pont a nagy hajóról, és próbálnak megszökni, céljuk kitenni az elrabolt szerencsétleneket az Alderaan egy ismertebb harci arénájában.

Azonnal felismerjük, hogy egy olyan hősies történetet látunk, amelyet évezredek óra mesélnek nekünk: egy ténylegesen senki felülkerekedik a rosszfiúkon, mindezt a bátorságának és a kemény munkának köszönhetően. A bátor hobbitkák mezítláb masíroztak be a Végzet-hegy gyomrába, elpusztítva A gyűrűt. John McClane mezítláb sétált végig a törött üvegen, csak azért, hogy elkapja a terroristákat. A karate kölyök mezítláb gyakorolt a fa törzsén, mivel elég erőssé kellett válnia ahhoz, hogy a gonosz karate mestert el tudja tenni láb alól (megjegyzés: a legtöbb író lábfetisiszta).

Ismét vegyük elő a szuperhős vs. szuper gonosz listánkat.

Superman vs. Lex Luthor. Az egyik tulajdonképpen egy sérthetetlen, halhatatlan isten végtelen erővel, a kihívója pedig egy… kopaszodó középkorú férfi, akinek az ereje Gene Hackmanével ér fel.

Ha két zsaru is el tudja kapni, akkor milyen ellenfél ő egyáltalán?

Ha két zsaru is el tudja kapni, milyen ellenfél ő egyáltalán?

Mi a helyzet a Batman vs. Joker összeröffenéssel? Egy szép izomzatú közelharcos teljes harci páncélzatban, megtámogatva milliárd dollárokat érő fegyverekkel, szemben egy hajléktalan bohóccal, akinek legjobb barátja a mentális betegsége.

“Várj, mi a helyzet a Bosszúállok vs. Loki témával? Loki egy félisten!”

Igen… és a jófiúknak “csupán” egy jóval erősebb félistenük van, hozzáadva még egy végtelen erővel bíró sérthetetlen szörnyet, egy sérthetetlen, genetikailag manipulált szuperkatonát, egy milliárdost, aki tömegpusztító fegyvereket hordoz, na és akkor még adjunk hozzá egy olyan szervezetet, amelynek a forrásai kifogyhatatlanok, nem számít a pénz és a fegyverek csak úgy teremnek a fán. Pont ezért még egy masszív bónuszt is felajánlottak, hogy az esélyeket nevetségesen kiegyenlítsék: Sasszemet megkapta Loki. A film nem is próbálja mindezt leplezni – a film legkomédiásabb jelenete az, amikor Hulk megragadja a félelmetes főgonoszt, és döngöli jobbra-balra a földbe, mint egy rongybabát.

Ha Hulk beindul...

Ha Hulk beindul…

Ne értsetek félre – hatalmasat röhögtem azon a jeleneten. Végül rájöttem, a pénzem arra ment el, hogy lássam, amint a New York Yankees elveri a Toledo Mud Henst 26-0-ra. A végkifejlet egy percre sem volt rejtély, a film mindössze azt mesélte el, miként győznek a jófiúk. Az egyetlen halálos fenyegetés maga a rakéta volt, azt is a saját csapatuknak köszönhettük.

És? Mi ezzel a baj?

Először is, ami a történetmesélést illeti, gondoljunk csak arra, az íróknak milyen 180 fokos fordulatot kell venniük ahhoz, hogy egyfajta drámát alkossanak, középpontban a szuperhősökkel. Az egyedüli kihívásra egyedül a belső viszály volt a megoldás. Az egyedüli, amin rágódni kellett, hogy Batman, Pókember, de akár Hulk mennyire legyen király, ha már isteni az erejük. A kihívás mindig belülről kell fakadjon, hiszen tudjuk, hogy a képességeik birtokában bármilyen ellenség arcába röhögnek.

De pont emiatt van egy kellemetlen érzés, amely elárul valamit rólunk, a kultúránkról.

Sebezhetetlenek vagyunk!

Sebezhetetlenek vagyunk!

Ahhoz szoktunk hozzá, hogy a gyengébbik félnek szurkoljunk – az elmúlt évtizedekben számtalan film készült a Die Hard stílusában, amelyekben egy magányos, riadt, segítségtől megfosztott átlagos ember lezúzza a jól felfegyverzett ellenfelet, mindezt a tiszta szívnek és az elkötelezettségnek köszönhetően. Ezeket a történeteket leváltották azok a filmek, amelyekben a természet megállíthatatlan erői próbálnak keresztbe tenni nekünk (még a Die Hard negyedik részében is láthattunk utalást erre). Persze még akadnak olyan próbálkozások, mint Az éhezők viadala, de végső soron a számok döntenek: a szuperhősök és az olyan filmek, amelyek sablonja a “van egy legyőzhetetlen nagyágyú, aki nem tartozik felelősségnek senkiért”, sajnos jóval többen vannak (RDJ-féle Sherlock Holmes franchise, James Bond, Halálos iramban filmek, és minden, amit Michael Bay rendezett).

És itt ugrik be az a mondat, amely A sötét lovagban hangzott el Harvey Dent szájából:

“Vagy meghalsz hősként, vagy elég sokáig élsz ahhoz, hogy Te magad is bűnözővé válj.”

Természetesen igaza van – a való világban az Apple Computer is egy szedett-vedett társaságból tornászta fel magát arrogáns óriássá, aki jelen korunkban mindenkit le akar gyűrni. George Lucas független filmkészítőből átment érzéketlen milliárdos céggé, amely csak az franchiseból származó bevételekkel törődik. A világunkban a Lázadók nem győzik le a Birodalmat, ők maguk lesznek a Birodalom. Megépítik a saját Halálcsillagukat, egyedül a nevét változtatják meg, ja és persze bezárják az egyetlen gyenge pontot is.

Talán olyasmi, hogy "Boldog Űrlabda"

Talán olyasmi, hogy “Boldog Űrlabda”

Garantálom, hogy azok az emberek, akik ilyen helyzetbe kerültek, a korábbi véleményeikkel ellentétben már nem szeretik a szegény emberekről szóló történeteket – tudják, ha nekik szurkolnak, akkor maguk ellen is szurkolnak. Miután Sylvester Stallone meggazdagodott, hirtelen a Rocky filmek már csak arról szóltak, hogy a milliomos hős megvédje címét a gázos kihívókkal szemben, a végén már csak röhögött rajta a közönség. Mégis, mind felszálltunk ugyanerre a vonatra. 2013-ban már mindannyian csak Stallonék vagyunk.

“Na ne már! Ezek a filmek azért vannak, hogy legyen olyan izgalmas műsor, mialatt kikapcsoljuk az agyunkat. Milyen poén már, ahogy az űrlények szállnak az égen, hála Hulk csapásainak!” Tudom, hogy így van, hétszer láttam eddig a Bosszúállókat (köszönet az Amazon Instant Streamingnek!). De minden olyan cikk után, mint amilyen ez is, kapjuk a bombázást a rajongóktól, “Miért kell minden filmet szapulni? Miért nem tudsz hátradőlni és élvezni a filmet? MIÉRT KELL TÚLKOMPLIKÁLNI MINDENT?!?!”

Először is tanuld meg használni a billentyűzetet. Főleg ezt a gombot ismerd meg tüzetesebben!

Először is tanuld meg használni a billentyűzetet. Főleg ezt a gombot ismerd meg tüzetesebben!

Tedd fel magadban a kérdést: miért kell így reagálni a “túlkomplikáló” kultúra megmozdulásaira? Miért félsz attól, hogy ha egy kicsit tüzetesebben is megvizsgálsz valamit, azzal tönkreteszed azt? Ha a kormányod hirtelen elkezd építeni egy hatalmas, titokzatos szerkezetet a városod közepén, körbevéve kerítéssel, rajta a “NE BÁMÉSZKODJ” felirat, biztos vagyok abban, hogy addig nem nyugszol, míg rá nem jössz, mi az – már az a tény, hogy nem akarják, hogy rájöjj, elég nyugtalanító.

Ha olyan ötleted támad, amire az a reakciód, hogy “Csak nyugi! Nem kell tudnod róla!”, máris elkezdhetsz gyanakodni. Valami csúnya dolog folyik a hátterében. Itt egy videó állatkölykökről, miközben próbálnak ébren maradni.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=t3LNgKkv-e8

Írta: David Wong
Forrás: Cracked