Zsoldos Péter-díj két zsűritagjának, Sárdi Margitnak és Mandics Györgynek az értékelése Nemere István Elveszettek című regényéről.A fölvetett probléma újszerű: nem annyira a fekete lyukon átsodródás, mint az öröklét hatása a viselkedésre, pszichére, civilizációra. Ennek fölvetése igen jó, megérte volna a mélyebb kibontást; így inkább csak jelzi a problé-mát. Az idegen, bennünket figyelő, más nagyságrend? civilizáció visszatérő motívuma Nemere regényeinek, regény-technikai megoldása, a regény cselekményébe belefőzött, a cselekménytől – nyomdailag is – elkülönülő jelentések más regényeiből ismertek. A megoldás végül is nem a regény problémáira vonatkozik: személyek problémáit oldja meg, az ott vázolt cél – a Föld ökológiájának meg?rzése – addig meg sem pendült a regény eszméi között, ezért szervetlenül következik be az utolsó lapokon. Nagy lehetősége a regénynek az átsodródottak civilizációs különbsége, a kialakuló közös civilizáció, ez azonban kihasználatlanul marad. Az átsodródottak lélekábrázolása csak az új érkezőknél határozott, a többinél jelzésszerű marad. Az újonnan érkezők lélekábrázolása sem túl mély, bár megérint az idősöd? házaspár rajza. Legfigyelemreméltóbban a serdül? leány, Sonja alakja van megalkotva, bár azzal, hogy Sonját korához mérten oly tájékozottnak, értelmesnek, érettnek állítja, a fölmerülhet? problémák nagy sorát hárítja el. Több lehetőség marad kiaknázatlanul Elisha és Jasper házas-ságának felbomlásában, az oly problémátlanul szület? új szerelemben, Andres és Jasper szembenállásában, Karam, Lucia és Titus háromszögében; legfájóbb, hogy hiányzik Jasper és a közösség összeütközésének ábrázolása, azt csak a végkifejlet, Jasper előzése képviseli, s minthogy – ha addig nem – a regény végén megtudjuk, hogy a közösség új vezetője az idegen civilizációból való, aki nem kockáztat, és nem képvisel földi értéket, még az előzés is elveszti jelképez? értékét. A cselekmény érdekesen bonyolódik, a „második Föld” két kontinensének rajza ígéretes, bár szintén kihasználat-lan. A cselekmény és a jelentések ritmikus váltogatása idővel mechanikussá válik, és azzal, hogy az emberi sorsokat egy nagyobb dimenzió felől szemlélni kényszerít, el is veszi a feszültség egy részét. Egy kicsit vontatott a KIJÁRAT szó értelmének megtalálása: hát nem kézenfekv?, hogy a „második Földön” lakók szemszögéből ez BEJÁRAT vol-na, ha csak az új lakók érkeznének rajta? Mindent összevetve a regény inkább a nagy ígéretek, nagy lehetőségek regénye, mintsem a megvalósulásuké, de jól olvasható, érdekes, humánummal és a Föld iránti aggodalommal teli. Sárdi Margit Az elveszettek Nemere egyik legjobb sci-fi regénye az elmúlt évtizedből. Egy időszerő témát (cunami Ázsiában) a maga klasszikus fegyvertárával lovagol meg, s belekeverve a rejtélyirodalom klasszikus fogásait (rejtélyes eltűnések, sziget a párhuzamos univerzumban, Atlantisz, féreglyukak) szellemes regényt épít fel. Nála aztán geometrikusan tudatos minden: a hősök kiválasztása, amely lehetőséget teremt a konfliktusok különböző fajtáinak megformálására, a párhuzamos világok felépítése, a 3 párhuzamos földi világgal, amelyek között féreglyukak biztosítják a közlekedést, s amely féreglyukak működését azok a nagy energiák biztosítják, amelyek víz alatti rengéseknél vagy t?zhányók kitörésekor pattannak ki a kéregből. A könyv perg?, magával ragadó, mint minden sikeres Nemere-m?. Egyetlen pontban gyengébb, mint László műve:az irodalmiságban. Nemere ugyanis vázakat ad, amelyekre az olvasó sablon díszleteket építhet, a m? tehát az olvasóban egészül ki. László ellenben képes esztétikai értéket kreálni: saját vízióját tárja fel, kényszeríti az olvasóra. Ettől függetlenül egy rosszabb évben Nemere is díjazott lehetett volna. Mandics György]]>
