ZsP-díj bírálat – Jonathan Cross: Kvartett

---

A 2008-as évi Zsoldos Péter-díj két zsűritagjának, Sárdi Margitnak és Mandics Györgynek az értékelése Benyák Zoltán (Jonathan Cross) Kvartett című regényéről.

Hirdetés
A kettévált világ toposza (Mélyváros; Felhőváros) jó lehetőséget kínál. A szerzőt azonban nem a társadalmi fe-szültségek és mozgások vonzzák, hanem a kaland, így más kalandelemek főz?dnek a cselekménybe: gonosz tudós, géptestben élő ember, kiégett írónő találkozása a valósággal; alárendelt epikus szálként anarchista csoport három tagjának ténykedése. Ez rendkívül sok és bonyolult viszonylatot eredményezne, a jellemek fejlődése, összeütközései azonban alárendelődnek a kalandnak. (Legfőbb példa az utolsó harmadban bedobott feszültség, egy csavargóvá lett felhővárosi feltaláló, akinek epikus szerepe elenyész?, bár mindvégig jelen van, s leleplezett származása a világon semmi jelentőséget nem kap. Jacob szerepe és viselkedése ugyanígy ellentmondásos.)
Az epikum gazdag, sőt dús, a kalandok lekötik a figyelmet. Ez azonban nem kárpótol az alakok mélységének hi-ányáért. A figurák ábrázolása csak egy, uralkodó jellemvonásban történik meg, fejlődésük, pálfordulásaik nem kap-nak magyarázatot („Évekig működött is ez a dolog, de az utóbbi hónapokban már nem”; ennyi a jellem gyökeres változásáról? 26), változásaik ötletszerőek, a dramaturgia szükségleteit követik. Semmi hátteret nem kap a társada-lom kialakulása (61-62), a teljes múlt; a környezet rajza a Mélyvárosnál is elnagyolt, a Felhővárosnál még jelzéssze-r?nek sem mondható. A párbeszédek gyorsak, kivéve ha lelki folyamatok tükrözése a cél. Lucia és öccse jelenetei drámai összeütközésnek készültek, de valódi összeütközés nincs bennük, s párbeszédük vontatott; a végső áldozat előkészítésére alkalmatlanok. A megoldás így csak az epikum szintjén működik, a társadalmi feszültségek megoldása és újrakeletkezése éppúgy felszínes, mint a jelen volt.
Néhány idézet: „Egyetlen apróság elég, hogy az ember végleg felnőjön, boruljon az értékrendje, hitvilágát és ko-rábbi önmagát levetk?zni kényszerüljön. Lucia azon töprengett, vajon lehetséges-e egyetlen pontot meghatározni az életben, amikor a test és a lélek sorsfordítójához érkezik.” (26.) A két egymást követő mondatban két ellentétes dol-got tulajdonít a lelki fejlődésnek.
„önkéntelen mozdulatot végzett” (14)? „Lancester hányingere érvényesülése” (90)? „küszöb alól szivárgó fény” (112)?
Sárdi Margit

Jól megírt antiutópa. Ökológiailag lepusztult világban a két elkülönült társadalom (a felhővilág) s a mélyvilág ellentéte. 4 h?s összefonódó sorsán keresztül bemutatott „kamara-dzsessz”, vagy ha úgy tetszik, kamara ponyva. Extrém hősök, extrém szituációk, a romantika minden fogásával főszerezve Id?sebb Dumas vagy Eugen Sue típusú meseszövés (elveszett gyermek, bolond tudós, rejtekajtók, rejtekalagutak, izzó szenvedélyek, vad gyűlölet és vad ellenkezés, minden vad, vad). A ponyván szocializáltak számára fejedelmi lakoma, nekem e menü irodalmilag hiteltelem, annak ellenére, hogy a részletek darabjaiban felcsillan a hangulatábrázolás igazi írói erénye, a leírások ereje, ám mindezt elsöpri az állandóan erős ízekre hangszerelt írói attit?d. A chili, erős paprika dömpingje.
Bizonyos olvasói rétegekre bizonyosan hatni fog, de nem az az irány, amelyre a Zsoldos-díjnak haladnia kell.
Mandics György