Zsoldos Péter-díj két zsűritagjának, Sárdi Margitnak és Mandics Györgynek az értékelése F. Tóth Benedek Dimand című kisregényéről.Jellegzetesen kisregény műfajú írásm?. A probléma (társadalmi berendezkedés idegen bolygón) mélyebb, mint első pillantásra látszik. Uralmi formák, korrupció, álságos törvényesség és ellenállás körül zajlik a cselekmény; a kiválóan kitalált alakok valóban hordozzák a feszültségeket. A bolygó történetét és jellegét röviden és lényegretör?en, de teljességében tudja megalkotni. A cselekmény nagyon gyors és perg? (a kisregénykezdés olyan jó felütés, hogy sokáig emlékezetes marad). A szerkezet azonban megtörik, az epikum úgy ér véget, hogy a szereplők sorsa homályban marad, így a lezárás inkább csonkaság, mint befejezettség érzetét kelti. (Annyira talányos, hogy kitalálhatatlan.) A szereplők cselekedetei igazolják jellemzésüket (a jó diplomata tényleg körmönfontan cselekszik, a jó stratégának jó a stratégiája). A párbeszédek célratörők. A környezet rajza némiképp vázlatos, de itt-ott ihletett. Sárdi Margit Egy helyi zsarnokság egy különös képességű ásvány kiaknázására építi fel hatalmát. A furcsa ásvány segítségével fegyvert szeretne létrehozni, ám ez már keresztezi a katonai elhárítás ügyeit. A vizsgálóbíró tiszt kiszáll, belenéz a helyi zsarnokság kártyáiba, s végül kideríti, hogy a különleges anyag nem pusztán anyag, hanem a sokat keresett földönkívüli értelem, a „gondolkodó ásvány”, amely telepatikus-telekinetikus energiáival mindenre képes. Gördülékeny írás, nem túl igényes téma, de érdekes. Hiányzik a mesteri lélekrajz. Mandics György]]>