Irodalom

Zsoldos-díj 2015. – Szarka Emese novellaértékelése


Adana Sándor: A próba
Ha Adana Sándor megfeledkezik a történet utolsó oldalának lejegyzéséről, az akkor is jó befejezéssel zárulhatna le. Fokozatosan végigvitt egyszerű történet, amely egy logikai feladványt is eszünkbe juttathat (a fogoly és az őrök). A novellában kihangosított dilemma fontos, éppen ezért (is) elgondolkodtató a befejezés.

Antal József: Alea iacta est
A történet a történetben leírása önmagában hétköznapi lenne, ha mindezt nem egy fejterminállal ellátott robot tenné meg. Néha mintha túlfecsegné az elbeszélés tárgyát képező cselekményt, de éppen ez a „jellemvonás” teszi oly szerethetővé az itt-ott „mechanikus humorral” létrehozott teremtményt. Hogy közben mi történt a kockákkal, az már szinte mindegy is, hiszen annyi, de annyi mindent megtudunk közben a lovakról, a hipernet nélküli mélyűrről, az űrszeparációs szindrómáról, az ÜFI-ről és néhány hangyáról.

Antal József: Időzsarolás
Ötletes, lendületes, sajátos stílus-ízzel megírt történet, amely a W-sorozat egy kezdő (?) darabja. A fő eseményszál nem annyira a bűnügyi rejtély megoldása, mint inkább az elbeszélő android sajátos világlátása – pontosabban az, amiként a körülötte zajló eseményeket érzékeli és értelmezi. Kétségkívül ő uralja a történetet, amely érthető abból a szempontból, amiként ő kíséri figyelemmel és ő is örökíti meg az utókor vagy csupán saját memóriaegysége számára.

Antal József: A zűrvámpír
Egy „Watson sorozat” debütálásának folytatása, ha lehet még több humorral és egy egyszerű bűnténnyel. Élvezetes, olvasmányos, ami után „még, még!” felkiáltással várhatjuk a következő robotnaplót.

Ács Imola: Csak ez az egy
A kettős belső párbeszéd révén végigvitt eseményszálat ötletesnek tartom. Ehhez párosul egy egyszerű (de még nem letisztult) nyelvezet, amelyhez hasonlóan a történet végigfuttatása a hosszúsága ellenére pongyola, a felszínen marad. Mivel a kellő mélység-érzet elmarad, a vége ettől kapkodónak hat. A nanoszondák „viselkedése” és „kommunikációja” zavaros és túl (egészen pontosan): emberi. Antropomorfizálásuk nem következik automatikusan abból, hogy egy humanoid agyában adnak hangot. Vagy mégis?

Baka L. Patrik: Tűz egy tükör túloldalán
Nyelvileg érett, letisztult a szöveg, amelynek dinamikája nem a cselekményben, hanem a gördülékeny, elemző leíró részekben lelhető fel. A történet a teremtés 7525. esztendejében játszódik a béke fenntartása és a háború megtorlásának dilemmájától fojtogató feszültségben. Apa – a megtartó – és fia – a pusztító – különös harca, belső vívódása szinte jobban fenntartja a feszültséget, mint az a kérdés, hogy vajon ki lehetett egykor és lehetett most az elsőszülött gyilkosa. (Egy kérdés, ebben a világban, ahol gravimobillal közlekednek, hologramon keresztül üzennek, ott tankokkal támadnák meg az ellenséget?)

Benyák Zoltán: Sapiens
„Rögzíthetnénk az érzéseit. Azokat a dolgokat, amelyeket mi gépek soha nem fogunk megtapasztalni. Hogy milyen az, amikor tudja, hogy teljesen egyedül maradt.” Minden tekintetben ütős és kiválóan megkomponált történet, keretes szerkezete egyfajta lírai finomságot kölcsönöz neki. A Mecha Sapiens pedig felemelkedett…

Bezdom Iván: Zene füleiknek
Van egy sajátos bája ennek a novellának. Az első három oldal után a párbeszédek kissé ügyetlenül egyszerűsödnek le, amely a jellemábrázolás kárára megy, no de még így is szerethetőek ezek a különös idegenek. Az alapötlet megmosolyogtató, amely mosoly mögött az elismerés húzódik meg.

Bukros Zsolt: Démonkönnyek
Tömény izgalommal megkomponált cselekményszál. Vannak benne cselekményi bukkanások (pl. András tudata vagy az andrási tudat van jelen?, általában ritkák az öntudatos pszichopaták: Csang szavaival élve„cseppet sem zavart, hogy pszichopatává változtam”) és nyelvi ügyességek mellett nyelvi deformitások.

Bukros Zsolt: Megvilágosodás
A főhős csimpánz megtévesztő módon emberien gondolkodik és mérlegel – megnövelt reakcióidővel és intelligenciával ez könnyű. A novellában az ön-ebéd és én-kannibalizmuson kívül más gyomorforgatásra képes effekt akad még – ettől is emlékezetes marad Calvin majom alakja, még akkor is, ha küldetése kudarcba fulladt.

B. M. Yerro: Kapaszkodó
„Három lépés. Három másodperc. […] Hat perc utazás, aztán fékezés, itt a következő megálló.” Másképp telik az idő mind a narrátor elméjében, mind a történetben, mind pedig a történet olvasójában. Ez aztán a különleges sejtető történetvezetés! A narrátori elbeszélés mesteri. Az a folyamat, ahogyan egyre többet és többet tudunk meg a valós (?) eseményekről, ritka különleges ritmikával eltalált. Ejha! „Ia-ia-ee-i. Most már jó.” Ez a novella az elejétől fogva nem egyszerűen jó, hanem kiváló.

Czövek Andrea – Tancsik Zalán: Marcell
Egyszerű történetszövés, amely ettől még lehetne nagyszerű is, ha a karakterek és a párbeszédek kidolgozottsága életre kelne. Szeretném megtudni, mi zajlik a szereplők lelkében és fejében.

Csejk Miklós: Lángoló falak a kapszulám körül
Kifinomult világú, érzékeny leíró részekkel telített a novella, amelynek köszönhetően egy különleges, tovább töprengtető gondolati síkkal termékenyül meg a mű. Határozottan van ott valaki…

Dan Vhega: Zsákmányember
A cím ígéretes, az első oldalon megjelenő szókincsfejlesztés (dréncső, tetraploid és takol) feszült figyelemre int. A történet rövid összefoglalása számomra „felelőtlen gyerekek szomorú és néhol bosszantó pillanatképe”. Ennyi idő alatt nincs jellemfejlődés, sem karakter ízesítés, pedig érdemes belerakni még többet. Van olyan erős az ötlet és magabiztos a nyelvezet, hogy elbírjon vele. (Egy megjegyzés: a laborban számozatlan hengerek vannak, a tizenötödik a sorban talán a kulcs lenne – de melyik irányból kezdené az egyik főhős a számolást.?)

Dávid Attila: Zeusz papucsa
A csattanó mondat megmosolyogtató, van benne egy sajátos furfang, ami azonban a kitett pont után kezdődne csak el. A nyelvezete még érjen. Kedves, ötletes kiforrásban levő novella alap.

Farkas Balázs: Kamrák
Lebilincselő a szereplők fokozatos emlékezetvesztése és az ebből kialakuló mozaikos történetszövés, amely történetet egy naplóból ismerjük meg. Lehetne még ügyesebb a napló írója és a cselekmények narrációja közötti összhang, ezzel megakadályozható lenne az olvasó ki-kizökkentése.

Fedina Lídia: Ecce homo
A kidomborodó alapötlet a párhuzamos evolúció gondolata, amelyet meg-megszakít két cselekményszál és ufo katasztrófákról való elmélkedés. A történet vége tetszetős fricska. A történet előnyére válna, ha kurtább formában egy szorosabb történetszövésű és izgalmasabb novella kerekedne ki belőle. (Egy töprengés: A minták 500 millió évesek, a ruhájuk mégis ép.)

Fritsi Péter: Belső világ
Remek a történet! Cselekmény dús izgalomban bővelkedik a novella, amelynek külön éke a karakterek plasztikussága. Ami a stílust illeti, fenemód emlékeztet Rejtő Jenőre, különösen a párbeszédek felépítése. Az ékes magyar nevű szereplőgárda és helyszín megnevezés (pl. a belvárosi Zsoldos Péter utca 14.) határozottan meglepő, emellett meglepő helyzetekkel is képes előállni.

Fritsi Péter: Varázslat
A történet inkább fantasy. Olykor kuszának hat a cselekményszál bonyolítása, amely a tettes megtalálásának nehézkessége miatt akár még indokolt is lehetne.

F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog
Egymástól elzárkózó tömegjeleneteink füstös budapesti világát idézi fel bennem a mű, amelynek napos és árnyékos oldala nagyon is mai, nagyon is reálisnak hat. Megnyugtató a narrátor részéről, hogy burok nélkül is jó.

Galántai Zoltán: A labirintus falai mögött
Az ókori Minótaurosz legenda átvitt értelemben elevenedik meg, amelynek fontos szerepe az istenek és emberek világának összekötése. Egy nap talán a földi világ tükörkép világának lakói fognak expedíciókat indítani és talán idővel átvenni az uralmat az egész földön. Van valami üdítő ezen historikus steampunk olvasásában…

Hantos Norbert: Tizenhárom agyagfigura
„Mindig van visszhang.” A visszafelé történetfejtést ügyes megoldásnak tartom, folyamatosan fenntartja az olvasóban az érdeklődést. A történet alakulása és megvilágítása tekintetében azonban inkább hátráltatja a narrációt és a megértést. Ad egy lírai és finom többletet a novellának a fejezetcímekkel való „játék” A paradoxon és annak elkerülési lehetőségeit érdemes jobban kidomborítani, amiként Jaun motivációját is.

Hegedűs András: Határozott jövő
Humoros, fantáziadús, gördülékeny a történet, amely egy egyedi stílussal ötvöződve kalandos sci-fi hangulatba ringatja az olvasót méghozzá úgy, hogy elh tudom hinni, ez a holp létezik! A karakter- és cselekményszálak megfelelően kidolgozottak; s végkifejlet pedig egyszerűen optimista (vagy optimistán egyszerű). (Egy gondolat: ha a holp imádja a cukrot és a széklete illata is a mályvacukorra emlékeztet, akkor miért találná azt büdösnek?)

Horváth György: Prospektus
Az első, ami megfogott az enbergikus történetszövésen kívül az a cím és a humor a köbön. Stílusa egyedi, nyelvezete kifinomult és az egyes szereplők „nyelvén” változatos módon megszólaló. Olyan történet, amibe teljesen belefeledkeztem! (No de kérem szépen, hány fok van közel 3000 méteren?)

Jobbágy Tibor: Aréna
Noha a történet ismerős, a benne szereplő figurák nehezen elevenednek meg a szemem előtt. Különösen a szőrös, eszközhasználó lények 3 méteres alakja – bár talán egy nagyított Csuvakka-utánzatként is megelégszik vele a belső mozim. A külső környezet leírása felületes, nehézkes marad, sokkal nagyobb hangsúly esik a különböző lények stratégiai gondolkodására és így a menekülési lehetőségek felderítésére.

Jobbágy Tibor: Egy robot nem tévedhet
Megnyerő történet annak igazolására, hol eshet hiba egy gép gondolkodásában. A választ a gép emberarcúságában találhatjuk, amit olyan szavakkal lehet megragadni, mint tulajdonság, érzelem és jellemvonás. Tudom, hogy a cselekmény végét el kellene hinnem, annak meggyőzőnek kellene lennie, ám valahogy – érzésem szerint – sántít az a „hiba”.

Jónás Zsolt: Határtalan
Az emberi tudat és a valóság összefolyása hegyikristály és grafitorral keveredett vörösboros tea, és egy igéző szemű női suttogó hatására. Titokzatos történet egy lélekbe-látó önmegváltóval. De vajon ettől még sci-finek tekinthető?

Juhász Roland: Bek
Két emlék halad a romok között London kopott utcakövén, hogy emlékezzen olyasmire, ami az emberi faj életébe vagy halálába is kerülhet. A novella középpontjában az emlékekből összerakott jelenfoszlányok és interpretációk állnak. Juhász Roland a tőle megszokott izgalmas történetvezetéssel és karakteres jellemábrázolásával ragadja meg az olvasó figyelmét.

Juhász Roland: Skadi
A novella elején a stílus azonnal megragadhatja az olvasót – óvatos, finom humorral fűszerezett, ami később több helyen iróniába csap át. Történetvezetése érett, következetes… és gyomorforgatásra is képes. Szilárd, csapongás nélkül írás, amely végig fenn tartja a feszültséget. „Remek!” – kiáltottam fel a végén. Juhász Roland műveit egymás után olvasva, itt érte el tetőfokát mindaz, ami a cím nemes egyszerűsége, a cselekmény „cselszövése”, a szerkezet feszessége, a stílus és a nyelv érettsége, a karakterformálás árnyaltsága, a konfliktus és a mondanivaló egységén múlik.

Juhász Roland: Házi kedvenc
A történet ötletessége magával ragadó. A párbeszédek feszültségteremtő hangulatkeltése dicséretes íri fogás. A történetdomborítás kerek, a házi kedvencről kialakítandó kép pedig folyamatosan alakul, amely sajátos izgalmas légkört teremt meg. A szereplők karakteresek, élnek.

Ladányi József: 51
Igényes nyelvezettel megírt érett, tudatosan megkomponált “nem hagyományos” sci-fi. Nem hiányoltam az ennél izgalmasabb történetszövést. A Rádió Hungarikum még kísért egy darabig, akárcsak a szerző visszafogott humora.

Lőrinczy Judit: A hideg helye
Egy jóllakni kívánó szoba. Szürreális karakterek. A házaspár kapcsolata, a férj viselkedése lehetne szürreálisan bőbeszédűbb, kidolgozottabb. Ha azonban az elhidegülés megmutatása volt a célja az írónak, akkor az hirtelen fagyással sikerült. Ezzel az olvasói igénnyel együtt élvezetes és egyszerre lehangoló az különös folt, ami akár egy dimenziókapu is lehetne.

Képes Gábor: Ház a kráter szélén
Egy balkonon kezdődő egyszerű történet, amely megkapó és kifinomult módon vezet közelebb a rejtélyhez. A novella hangulata erőteljesebben szólal meg, mint maga a cselekmény, ezért ez az írás inkább atmoszférát teremt, mintsem hogy „bebonyolítaná” az olvasót a történetbe.

Királyházi Csaba: Nikotin City
A történet kiindulópontja ötlet teli, még ha az üzenet túl didaktikus is. Adna egy erős löketet a műnek, ha a karakteres ötlet egy karakteres egyedi (elsősorban nyelvi) stílussal vegyülne.

Kocsis László: A hiba
Nagyon igényesen, már-már líraian megfestettek a novella leíró részei. Kiforrott, érzékeny stílusával végig képes a feszültséget tartani az olvasóban annak ellenére, hogy a története nem új keletű.

Kovács T. Mihály: Egy életem, egy halálom
A cím frappáns. A leíró részek mesterien fonják körül az elme vízióját, könnyen elevenedik meg az írói fantázia által teremtett dupla fikció. A bevezető történet után meglepően természetesen hat a budapesti színhely. Izgalmas mind a narráció, mind a cselekményszál, a párbeszédeken keresztül pedig szemléletesen rajzolódnak ki a karakterfigurák.

Mandl Orsolya: Az újrateremtés könyve
Két faj találkozása az emlékek de- és rekonstruálásával és minden, amit csak elképzelni lehet eme konfliktusból, megtörténhet a novellában. Az alaptörténet vonzó, izgalmas, ám a szereplők lélekábrázolás árnyalatlan marad, például kidolgozatlan és rejtett, miként is érez a főhős. Képzeljük el, hogy ott fekszik előtte a jövő egy inkubátorban. A lélek bármikor átmenthető egy fiatalabb testbe. A feszültség inkább elmondatik, mintsem megíródik, amitől az olvasó érzései kielégítetlenek maradhatnak.

Márki István: Vallomások egy fizikusról
Egy történet három oldali leírása, ugyanakkor nem három oldalról. Mintha mindenki ugyanazt és ugyanúgy látta és élte volna meg. Felmerül, hogy esetleg van benne némi sejtetés, arra való törekvés, hogy ne lehessen tudni pontosan, mi történt. A novella előnyére válna, ha a három visszaemlékezés jobban különbözne egymástól, beleértve a nyelvezetét is. Ha a szerző a visszaemlékezőket egyedi stílussal ruházná fel, azok karakteresebbek lehetnének.

Máté Vera: Az ember barátja
Felmerül a kérdés a novellát olvasva, hogy ugyanúgy töpreng a kutya, mint az ember? S ha igen, miként lehetne mégis erre a hasonlóságra nagyobb hangsúlyt fektetni és a stíluson kívül a történetszövés előnyére is fordítani? Kidolgozatlan nyelvi és tulajdonságbeli kódokkal találkozok, ezért nem éri el a novella a célját. (Hm, mi is a cél?)

Mészáros András: Rossz konfiguráció
Attól függ, honnan nézzük: káosz vagy egyensúly? A történetet már-már mesterinek mondanám, azonban számomra a narrátori munka nehézkes. Azt várnám, hogy ezen kettős világ ellenpólusos értelmezői horizontjának közlése kevésbé egyértelmű, sokkal inkább sejtető legyen.

Mészáros Gyula: Mint egy ember
Egy robotvilág-embervilág érzékeny ábrázolása, amelyben a történet kimunkált. A novella végén van egy utolsó beszélgetés a robotokkal, amelyet célszerű még „okosabbá”, furfangosabbá tenni a novella íve és a párbeszéd fokozása érdekében. (Úgy tűnik, hogy túl könnyen adták be a derekukat a szereplők. Az “úgy gondolkodsz, mint egy ember” mondat furcsa Ádámtól, hiszen elvileg ő azt hiszi, hogy ember.)

Mickey Long: A szupercsótány
Befejezetlennek hat a novella (amely lehet szándékos „végkifejlet” is), de ezzel együtt ügyesen felépített és izgalmas. Két áldozattal és két feláldozással, ilyen rövid idő (és oldalszám) alatt, merész és mindenképpen lehangoló (ami a mű érétkéből semmit nem von le).

Molnár Dénes: Szintézis
Macskabarátoknak különösen vonzó történet, még engem is meghatott érzékenysége. Az elbeszélő karakter gyakran kifinomult nyelvi megnyilvánulása (pl. „Egyszerre önti el testemet az öröm és az aggály forró érzése. Rátaláltam erre a földi csodára, de mi lesz, ha a martaléka leszek?”) gazdag önreflexiós készségre vall, ugyanakkor mégis különös kontrasztban áll egyszerű döntésekről szóló – mégis tétova – tetteivel. A záró mondat ezt a kontrasztot egy másik megvilágításba helyezi és valamelyest feloldja bennem.

Monzéger Katalin: Az ajtón túl
„Fülledt nap volt…” – kezdi el a szerző a novellát. Ezt a fülledtséget lenne jó viszont olvasni a párbeszédek gördülékenységében is amellett, hogy a történet megfelelően nyomasztó.

Monzéger Katalin: Döme
Ha röviden akarnám összefoglalni, miről is szól a novella, azt írnám, hogy egy ruganyos öregember sötét kalandja egy szőrös lénnyel. Ezt írhatnám élőbben, riasztóbban és ütősebben is, ha a szerző stílusa tovább érik még stílusban, nyelvezetben, üzenetkimondásban, hiszen Monzéger Katalin jót akar írni!

Moskát Anita: A megnemszületettek városa
Szürreálisan fantasztikus mindaz, aminek szemtanúja lehet az olvasó, és ugyanakkor lenyűgöző. Érzékletes ábrázolásával találkozunk az angyalok kény-kedvének a megnemszületettek örökkévalóságából rálátva. Egy értelmetlen világ a maga magával ragadó szívettépésével. Olyan történet, amire holnap után is emlékezhetünk. A szerző különleges „vizualitással” képes életre kelteni a kétség, a sziszifuszi remény és a szenvedés érzéseit.

Nemere István: Látogatás
Az elválás emlék-könnyeivel átitatott megható történet, amelynek egyik különlegessége a felébresztett betegek időről időre történő meglátogatása. Egyszerre képes újat mutatni és valamiféle nosztalgia hangulatot előidézni az igényes párbeszédekkel és letisztult karakterekkel megalkotott cselekmény.

Nemere István: Oké!
Öröm találkozni egy térhatású kitüntetésektől, Galaxy-érdemrendtől, Procyon-kereszttől, Orion-csillagtól, de még egy nyomorult „7 Naprendszer Hőse” csíkszalagtól cseppet sem hemzsegő – sem hencegő – magyar tiszttel, aki megold egy irtózatos űrháborút – a szerző bátran bánik a számokkal, hiszen a galaxisban 11 naprendszer pusztult el teljesen, 21 csak részlegesen. Az ellenség lehallgatja a kommunikációt, megfejti a kódokat, kivéve egyetlen furfangos kódot, amely természetesen magyar nyelven íródik közel 200 magyar származású galaxislakó bevonásával a hadicselbe. A történet bájos, főősünk pedig olyan… mint bármelyik életrevaló honfitársunk.

Novák Gábor: Mugen Bejbe Beat
Humora, friss nyelvezete és az oldalankénti 2-3 kötőjeles szószerkezetek közepette megalkotott poltergeist jelenség titkának nyitjára akadás emlékezetessé teszi az olvasottakat. Ám a poltergeist mióta sci-fi?

Puska Veronika: Hozzáférés megtagadva
A novella precíz kompozíciója, kidolgozott történetszövése és csattanója sokkal többé teszi, mint egy Avatar ötlet-csíra. Engem lenyűgözött a faunára rákötött bioetikusok kompatibilitás kérdése, az ízes szakzsargon könnyed befogadhatósága, és külön dicsérnem kell a szerzőnek a történet megelevenítésére való képességét.

Puska Veronika: Post somnus
Egyszerű történetvezetéssel, fokozott feszültség-cseppek adagolásával, és kevéssé kidolgozott karakterekkel találkozunk. Magával ragadó a nyelvezete és a stílusa is (nemtők, transzkommunikáció, angyalkígyó etc.).

Sági Veronka: Virág fekete háttérrel
A cím lágyan lengi be a történetet, amelyben a párbeszédek és a leíró részek dinamikusan köveik egymást. A történet kurta, ezzel együtt a jellemekről szívesen megtudtam volna többet is.

Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez írott levél
Kifinomult és lenyűgöző nyelvi öntőtégellyel az, ahogyan meg van írva eme remek (teremtés)történet. Annyira valóságosan ír a szerző, hogy elhiszem neki, így is lehet(ne).

Szaszkó Gabriella: Különös esküvő
Az esküvő valóban különös, sőt szatirikus. A kutyák emberi gondolkodása és érzülete miatt elvész az egyedi sajátosság, amelyet, ha kialakít a szerző, a kutyai jellemábrázolás élethű (és nem „emberhűbb”) lehetne.

Szélesi Sándor: Az élet futás
Mintha egy videojáték figurája elevenedne meg Terence alakjában, ami/aki ugyanazokat a pályákat futja le és járja be újra és újra. Gondosan megírt történet egy nem várt újrakezdéssel.

Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek
Alaposan megmunkált novella, amely egyre kíváncsibbá teszi az olvasót, vajon a két szereplő talál-e valamit a szeméthegyekből épült leégett palota útvesztőiben. Amire és ahogyan bukkannak, az önmagában is töprengtető, ehhez azonban még hozzájárul a két főszereplő eltérő jelleme, családi háttere és a viselkedésükből adódóan az expedíció sikeressége. Alig több mint harminc oldalon keresztül látszólag alig történik valami érdemleges, ugyanakkor a két felderítő mégis nagy utat jár be a zegzugos szemétkupac járatokon át, amiként az olvasó is ezen két alak kiismerésében.

Szilágyi Zoltán: Az utolsó kocka
A történet nagyon is jó… lenne, ha a nyelv és stílus utolérné azt egyediségben.

Szilágyi Zoltán: Angyalszelidítő
A sztáziskamrákba zárt beteg emberi testek és a meggyógyításuk nyitját jelentő „csodaszer” felismerésének történetvezetése végig érzékeny és szépen vezetett. A történet vége túl egyszerű, könnyen felismerheti az olvasó, sajnos túl gyors. A gyermek és az angyal kinézetű lény egymást is szelídítő kapcsolata, Keme karaktere igényesen megrajzolt. (Egy töprengés: ha egy közönséges növényevő elpusztult volna a földi fű között lapuló helyi növényektől, de az átalakított (!) marha meg tudta emészteni azokat is, annak teje és húsa vajon minden következmény nélküli „átalakított” tejjel és hússal szolgál?)

Takács Alexandra: Majomszármazékkal a világ ellen
Élő, lüktető, aránytartó nyelvi humorral megalkotott sztori. Incifinci életkép egy Őrző (az őrzőség) mindennapjaiból. Élvezetes novella, olyannyira, hogy ha kényszerítenek, akkor sem tudtam volna félbehagyni az olvasást. A narrátor humoros „ki- és beszólásainak” köszönhetően a karakterek ízesek, jól megkülönböztethetők egymástól.

Tass Bálint: Az álomszerető
„Mi is, hogyan is volt?” – szólalt meg bennem a kérdés a novella elolvasása után. Van benne fikció és fantázia, amely dicséretes. A science részét hiányolom mellőle…

Varga Csaba Béla: Istenek alkonya
Két „mese” olvad egybe egy kevésbé fantáziadús történeti talajon. A cselekmény töredezett, a karakterek jelleme lehetne változatosabb, kidomborodó. Tudatos kompozícióval jobban lüktethetne ez az alkony.

Varga Csaba Béla: Szél a vízen
Finom, érzékletes az ábrázolásmódja, majdhogynem lírai. Hogyan lehetne ebből egy jó sci-fit varázsolni?