George Lucas eladta a Lucasfilmet a Disney-nek, és máris rengeteg negatív vélemény fogalmazódott meg a rajongók részéről ennek kapcsán. Musicalbetéteket, meg mikiegeres lézervetőt rémálmodnak sokan, pedig a Disney már nagyon régóta nem egyenlő azzal a rajzfilmstílussal, ami sikeressé tette; jócskán túlnőtt a gyökerein. Ahogy George Lucas sem az az álmodozó ifjú filmes, aki az American Grafittit, az első Csillagok Háborúját vagy Indiana Jonest csinálta, ő a filmszakma egyik legprofibb üzletemberévé vált, és egy olyan látnokká, aki gyökerestül megújította a filmes trükkök tárházát. Kezdjük azzal, hogy külsősként már ahhoz is kutatómunkára van szükség, hogy az ember megállapítsa, hány darab cég tartozik a Disney név alá. Produkciós cégektől kezdve tévécsatornán keresztül disztribúciós vállalkozásig van itt minden, mint a mesében. Övék a Marvel is, és ha az Avengers-ig vezető utat nézzük, akkor nem igazán látszik, hogy ártott volna a filmeknek az a tény, hogy a Disney az anyavállalat. Ha nem is mindegyik képregényfilm tökéletes, azért azt elmondhatjuk, hogy a Vasembertől a Bosszúállókig tartó több éves sorozat nagyon jól sikerült; és ha vannak is problémák egyes darabokkal, az nem azért van, mert a Disney beleerőltetett volna egy éneklő mikiegeret bármelyik epizódba. A Pixar sem csinált amiatt rosszabb filmeket, mert Disney tulajdonba ment volna át – az ő filmjeik továbbra is tipikusan pixarosak. És a kimondottan Disney márkanév alatt mozikba kerülő alkotások sem feltétlenül maradnak meg a rajzos-éneklős vonalon: gondoljunk csak A karib tenger kalózaira, A nemzet aranyára, vagy épp a Tron-ra. A Disney ma már nem pusztán az a cég, amelyik rajzfilmeket gyárt meg vidámparkokat üzemeltet – hanem egy tőzsdén jegyzett profitorientált társaság. És egyelőre úgy néz ki, hogy az általuk tulajdonolt filmes vállalatoknak meghagyják a kreatív mozgásteret, nem pedig központi irányelveket erőltetnek rájuk. Megpróbálják megtalálni minden esetben a megfelelő vezetőt az adott projecthez – így például a Marvel esetében Joss „egymilliárd dollárt termeltem” Whedon lesz az elkövetkezendő években az az atyaúristen, aki kézben tarthatja a filmes, tévés projecteket. Az előbb felsorolt valamennyi példa persze családbarát film volt – de a Star Wars vagy az Indiana Jones pontosan bele is illik ebbe a portfólióba. Mindkét sorozat olyan, ami szerethető minden korosztály számára. Kitűnő kalandfilmek – nem véletlenül, hiszen annak idején maga George Lucas is falta a vasárnapi matinéműsorokat, és kimondottan olyan filmeket akart csinálni, amik ezekhez passzolnak. A Star Wars és az Indiana Jones is egy kalandos, izgalmas, érdekes, fordulatos – mese. Nem több, de nem is kevesebb annál. Azt se felejtsük el, hogy Lucas maga akart az előzménytrilógával az akkor fiatalabb generációk felé nyitni: ő maga pakolt bele disney-utánérzésnek egy karaktert Jar-Jar Binks személyében. Jar-Jarral összevetve egyáltalán nem tűnik félelmetesnek a Disney-s irányítás. Bár Lucas érdemei elvitathatatlanok, azért elképzelhető, hogy ő már nem látja a fáktól az erdőt. Külsős cégek, külsős alkotók néha félelmetesen jó dolgokat csináltak Star Wars címszó alatt: például a Bioware fénykorában a Knights of the Old Republic játékkal olyan történetet rakott le az asztalra, ami felér az eredeti trilógia színvonalához. A Disney előtt álló legnagyobb kihívás az, hogy megtalálja azokat az alkotókat, akik tiszteletben tartva az eredeti filmeket tovább tudnak lépni. Egy vérfrissítés az irányításban nagyon jót is tehet a Star Warsnak. Már csak azért is, mert az elmúlt évek hírei másról sem szóltak, mint hogy mi NEM történik a Star Wars kapcsán. Már egészen belenyugodhattunk abba, hogy talán az unokáink kapnak egy újabb Star Wars trilógiát; az előszereplős filmsorozat elakadt azon a ponton, hogy vannak forgatókönyvek ugyan, de Lucas nem akar kockáztatni egy raklap pénzt az elkészítésével. A The Clone Wars volt az egyetlen, ami robogott tovább… hoppá, egy családi rajzfilmsorozatról beszélünk. Egy Cartoon Networkös, 20 perces epizódokból álló rajzfilm volt az egyetlen aktuális Star Wars project az utóbbi években. Belenyugodhattunk abba, hogy a következő évtizedekben érdemi dolog nem fog történni a Csillagok Háborúja házatáján, legfeljebb a külsős alkotók licenszelt cuccait fogyaszthatjuk – mint a regénysorozatok, számítógépes játékok, és a legújabb Darth Vader figurák. Félelmetes kihívás lehet egy ennyire rajongott sorozaton újfiúként dolgozni – de azt gondolom, hogy az esélyt megérdemli a Disney. 2015-ben meglátjuk, miképp élt a lehetőséggel.  ]]>