Tron 1.0 – egy elavult, mégis elragadó film

1982-ben készítették az eredeti Tron-t, ennek megfelelően jócskán túllépett felette az idő. Mégis, valami miatt a maga nemében eléggé kultikussá tudott válni ahhoz, hogy még mindig emlékezzenek rá a nézők – no meg a hollywoodi producerek, hogy megcsináljanak hozzá egy folytatást. A faék egyszerűségű sztori, a kétdimenziós karakterek, és a mai trükktechnikához szokott szem számára kőkorszakinak ható speciális effektek ellenére (ha egy kis jóindulattal tekintünk rá) még mindig elragadó tud lenni.

Kezdjük akkor a faék egyszerűségű sztorival: adva van az ENCOM nevezetű fejlesztőcég, meg egy ex-alkalmazottja, Kevin Flynn, aki amúgy egy zseniális programozó, de aktuálisan egy játéktermet üzemeltet. Flynn barátunk némiképp be van rágva az ENCOM jelenlegi vezetőjére, Ed Dillingerre – annak fényében, hogy Dillinger ellopta az általa tervezett játékprogramokat, hogy sajátjaként prezentálja őket, és ebből dollármilliomos legyen, talán meg tudjuk érteni az idegességét.

Amellett, hogy a játékteremben ő király (a rekordjait csak önmaga képes megdönteni), aktívan próbál betörni az ENCOM rendszerébe, hogy bizonyítékot szerezzen Dillinger aljasságára. Szó-szót, tett tettet követ, két aktuálisan is ENCOM alkalmazott barátjával bejut a központba, hogy bentről próbálja meg a hekkelgetést.

Csakhogy a Fővezérlő Program – aki tulajdonképpen egy mesterséges intelligencia – egy vadonatúj fejlesztéssel “digitalizálja” Flynnt, aki a számítógéprendszer virtuális valóságába kerül. A feladata innentől többrétű: fel kell “szabadítania” a rabszolgasorba került programokat, amelyeket a Fővezérlő úgy lopott össze mindenhonnan a Pentagontól Kínáig. Ha már erre jár, akkor jó lenne megtalálni a bizonyítékot, amit annyira megszállottan keres. És végül, de nem utolsó sorban, jó lenne kijutni a valós világba, mert ott frissebb a levegő. Ebben lesz segítségére a barátja által írott Tron nevezetű program, akit egyébként a Babylon 5-ből ismert Bruce Boxleitner játszik.

Disney produkció lévén nyilvánvaló, hogy nem véres-mocskos cyberpunkként valósították meg a történetet, de ettől még több ponton is előremutató a film. Először is, a Tron tekinthető a Mátrix ősapjának: igaz, hogy itt Flynn az egyedüli igazi ember, minden más csak emberinek kinéző szoftver körülötte, mégis nézhetjük úgy, mint Neo előfutárát. A kis Dávid, amelyik legyőzi a digitális Góliátot – ráadásul úgy, hogy a digitális világ szemszögéből nézve kvázi feláldozza magát, hogy Tron le tudja győzni a Fővezérlő Programot.

Néhány ponton pedig kimondottan egy korai lázadásnak is tűnik a sztori: ha valaki dolgozott multis környezetben, akkor egészen biztosan találkozott olyan management programokkal, amelyek elviekben a céges folyamatok megkönnyítését segítenék, gyakorlatilag viszont az egyszeri dolgozó a pokolba kívánja az összes ilyet a hárombetűs rövidítéseikkel egyetemben. A Fővezérlő Program, és ahogy befolyásolja az ENCOM dolgozóinak életét, teljesen egyértelműen a mai vállalatirányítási rendszerek előképe – ami a 80-as évekre még nem nyomta rá annyira a bélyegét, mint a 21. századra. A film így utólag visszanézve kimondottan naiv, hiszen azt mutatja be, hogy egy Tronnal, plusz szívvel és lélekkel le lehet győzni a Fővezérlő Programot, és boldogan élhetünk a végtelen bitmezőkön. Ez volt az utópisztikus scifi, ami dísztópiaként valósult meg.

A harmadik fő vonása a filmnek, amiben szintén előremutató volt, az a játék és a mozi közös nevezőre hozása. Nyilván persze előtte is voltak olyan játékok, amik filmek alapján készültek, de a játéktermek aranykorában sokkal különlegesebbnek hatott, hogy ennyire szorosan összekötötték a két világot. És ennek a hatása máig tart – a mai napig népszerűek a Tron motoros harcáról mintázott játékok, akár flashjátékban, de akár olyan mobilos platformokon is, mint az iPhone és az Android. Ma már minden sikergyanúsnak ítélt filmhez készítenek játékokat, a PC-s/konzolos játékok pedig egyre inkább filmszerűvé válnak, a Tron ilyen hosszan tartó népszerűségét nem sokan érték még el.

Az ismertető írásának idején még nem volt alkalmam szembesülni a Tron második epizódjával – az előzetesek izgalmasak, és azt tippelem, hogy egy hasonlóan egyszerű, de a modern technikával felturbózva mai szemmel is kompromisszumok nélkül élvezhető alkotást fogunk kapni. Egy olyan popcornmozit, amilyen a Tron is lehetett a 80-as években. Viszont nem hiszem, akár tudatosan, akár tudattalanul (amilyen tudattalanul szerintem az első rész tette annak idején) beletrafálna a 20-30 évvel későbbi jövőbe.

Tron trailer

A cikket írta / feltöltötte: Merras

Alias Miyazaki Jun, az SFportal Sci-Fi Magazin főszerkesztője, civilben online marketing tanácsadó. Az SF tévésorozatok nagy rajongója, kedvence a Babylon 5.
Blog: Universe Today