Nemrég elolvastam Csepregi Tamás novelláskötetét. Nem tudtam, mire számítsak, ugyanis nem igazán ismerem a cyberpunkot (nagyon nehezen emésztem meg), ráadásul szégyenszemre bizony hajlamos vagyok fenntartásokkal közelíteni az ismeretlen magyar szerzők felé. A boltban néhány alkalommal már majdnem megvettem, de aztán rendre inkább mást (Valós halál, majd Budapest Noir) választottam, mígnem két héttel ezelőtt végre volt pénzem a Szabadesés rádió mellett erre a kötetre is. Hasonlóan jártam, mint jó pár éve A poszthumán döntéssel: azt is csak azért vettem meg a számomra akkor még teljesen ismeretlen szerzőtől, mert amikor még bele se lapoztam, már szinte megéreztem, hogy ez jó könyv lesz. A Szintetikus álom is olyan kötet, amit egyszerűen jó kézbe venni. Mohicane kritikája a Szintetikus álom című novelláskötetről a blogján olvasható.]]>
