STB… – Könyvkritika: Karcolat, Amíg világ a világ
Írta / Feltöltötte:
A nagy probléma az, hogy ma már nem lehet ártatlan szemekkel rácsodálkozni a világra és bejelenteni, „én ezt nem tudtam, kérem, hogy nem ezt kellene tennem.” Sem írónak, sem szerkesztőnek. Hiszen tele vannak a boltok és az internet példákkal, hogy mit lehet, és sajnos olyanokkal is, mit nem kellene. Aztán mégis csak az jelenik meg, amiről az olvasó úgy érzi, nincsen eléggé átgondolva.
A Karcolat egy novellákból álló válogatás. Lehetne írásról írásra boncolgatni, de ez az olvasó számára érdektelen, a szerzőket meg csak idegesítené. Tehát marad az a lehetőség, hogy általánosságokat fogalmazunk meg olyan hibákról, amelyek gyakran előfordulnak, majdhogynem kötelezőek.
Vásárhelyi Lajos írása a Karcolat Amíg világ a világ című kiadványáról.
A külcsín megteszi, bár elég sötétre sikerült. A szín egy antológiához jó, ha nem volna az a „női-magazinos” kép rajta. Az alcímről nem érdemes vitatkozni, ez megtörtént. Jópofizni akart valaki, de félresikerült, főleg úgy, hogy az adott novellának ez a mondata nem is lényegi elem, és az írás sem súlypontos. Máskor azért érdemes figyelni, mivel egy ilyen címadás nevetségessé tehet jobb sorsra érdemes ügyeket is.
A nyomda nem volt a helyzet magaslatán, mert vannak helyek ahol egyetlen apró mozdulattal, sokkal szebb felület jött volna létre. Ez nem teljesen a szerkesztők feladata, hiszen a tipográfia egy szakma, és a tördelőnek illik értenie hozzá. Ezért a kiadvány itt-ott lyukas, és a látvány döcögős.
Az írásokkal kapcsolatban, úgy éreztem, kicsit elhamarkodott volt a nekiindulás. Mintha a nyomda kényszerítette volna, hogy azonnal hozzunk össze valamit. Válogatáskor aztán az derült ki, „csak ennyink van”. Ha ez így történt, akkor inkább várni kellett volna.
Sok olyan írás van, amit a szerzője nem gondolt végig, és senkivel nem is beszélte meg, hogyan lehetne az ötletét hatásosabban megvalósítani. Sokszor nem érzem az írás mögött azt a gondolatot, világlátást, véleményt, ami a szerzőt arra mozdította, hogy ezt az írást elkövesse. Nem gondolkodtat el, inkább az jut eszembe, talán ő sem tudta miért teszi, amit tesz. Most nem csak arról van szó, hogy mások által már sokszor lerágott csontot kezdünk újra rágni. Mert azt is lehet nagyon egyénien megvalósítani. Hiszen csak a történetek száma véges, a kivitelezés, elmesélés lehetőségei kimeríthetetlenek. De ha nincsen gondolat, akkor hamar vakvágányra futunk, és az olvasó csak mérgelődik, hogy ilyen novellákra pazarolja az idejét.
Van itt minden vegyesen, és néha ez zavaró, mert akaratlanul össze nem hasonlítható írásokat próbálunk összehasonlítgatni. Ám elolvasva őket kiderül, hogy három csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartoznak azok, amiket érdemes elolvasni, és utána még el is gondolkodik az olvasó. Azután vannak azok, , amiket ha szerzőjük végig gondolt volna, hogy mit is akar vele, egészen jó írás kerekedett volna belőle. És legvégül: azok, amiket nem volt érdemes még megírni sem, mert csak halvány ujjgyakorlatok.
Mert vannak hagyományos csapdák is, amikre a szerkesztők nem figyelmeztették az írókat.
Ilyen, Az Anya-természet Project. Az ötlet kiváló, csakhogy az író bele esik egy őshibába. Ha megfogalmazok egy zárt rendszert, akik azon belül mozognak, csak a rendszer belső logikája szerint cselekedhetnek, és csak belső fogalmakat használhatnak, a külsőről nem lehet tudomásuk. Vagy, ahogy az ószövetségi próféta mondja: „Ti nem gondolhatjátok, amit Isten gondol. Ti nem mondhatjátok, amit Isten mond!” Mert csak teremtmények vagytok, a tudásotok a teremtményé, nem a teremtőé.
Magyarán, az egerek nem szidhatják a professzort, bármennyire intelligensek is, és nem adhatnak a labirintusnak, kívülről a kísérletezőktől származó nevet. Fogalmi és névrendszerük csak a sajátjuk lehet, ami a rendszer belsejéből származik. Ezt azért szokták kikerülni az írók, mert igen nehéz megvalósítani. De ha kikerülik, elvész a történet értelme.
Még magyarabbul, a méhek nem nevezhetik azokat a dolgokat virágnak, amiről a mézet gyűjtik, és a mézet sem nevezhetik méznek. Mert ezek emberi fogalmak, és azok a méheken kívül keletkeztek. De semmi kesergés, ebbe szinte mindenkinek a bicskája bele szokott törni. Hogy azért meg lehet valósítani, példa rá Zsoldos Péter Ellenpont című regénye. Kutya nehéz, de hálás feladat, ha sikerül az író nagyon sokat tanul belőle. Ezzel azért foglalkoztam hosszabban, mert visszatérő hiba, és főleg science-fictionokban fordul elő.
A következő, amivel nagyon el lehet rontani a legjobb írást is nem odafigyelés, vagy rossz szerkesztés miatt, az az, amikor jó előre lelövöm a poént. Ez történt az Egy tudós hite című novellájában. Tessék belegondolni, ha a két tudós pont fordítva viselkedne, milyen meglepetés volna az. Így csak az derül ki, amire az elejétől számítottam. A „döniken-hitű” tudja, mit hoz a jövő, a vaskalapos pedig erőlködik, és nem válogat az eszközökben. Így az írás nem érdekes. Egyébként minden a helyén van, a környezet, a leírások, de érdektelenné válik. És azért egy gyilkosságot ugyan úgy nem lehet ilyen olcsón megúszni, mint egy ilyen nagy horderejű felfedezés eltitkolását. A sok „hülye beduin” úgyis kikotyogta volna. El lett baltázva egy nagy lehetőség.
Ám a fantasy novellák közül is előkerül egy briliáns írás, ami belehalt abba, hogy nem lett végig gondolva, megszerkesztve. A Holló Hajnala. Nagy lehetőségek elpackázása. A szerző mindennek birtokában volt, ami egy jó íráshoz kell. És az ötlet a hollókkal zseniális. Minden adott volt, csak néhol vissza kellett volna fogni az elszabadult fantáziát. És jól megszerkeszteni. Talán ha rövidebb a novella, az rákényszeríti a szerzőt egy összefogottabb ábrázolásra. A fantasyk átka a terjengősség.
Aztán vannak a másik oldalról a végletek, amiket talán megírni még meg lehet – hiszen a szerző azt tesz, amit csak akar -, de a szerkesztőknek ébereknek kell lenniük. A Sziklaszirten-ben az történt, hogy a szerző hülyéskedni akart, de elég rosszízűre sikerült, sajnos. A számítógép mindig ad egy lehetőséget az írónak az ilyen kivédésére: mentse el a fájlt, majd nyissa meg újra, és írja át, majd ezt ismételgesse, míg az alaptól teljesen eltávolodik, mint a repetitív zene. De csak akkor tegye, ha mondani is akar vele valamit az olvasó számára. „Tényleg nem volt jó élmény… lehajtott fejjel bandukolva” ment ki az Olvasó ebből a történetből, mert a hulla fenn akadt a sziklákon. Az olvasó biztosan szégyellte magát. Volt is miért. De annak is, aki beválogatta.
Aztán itt van a Kultúra című írás. Szerencsére rövid! Ahogy olvasom, nekem talán röhögnöm kellene, de inkább csak nyüszítek. Ez az a helyzet, amikor a két fél teljesen félreérti egymást, az író meg a helyzetet. A helyzet a következő: hegedűverseny szól a rádióból, és megszólal egy borízű hang: „Józsi, zárd már el azt a szart.” Ennyi, és nem több. Ujjgyakorlatnak megteszi, de nem kellett volna beválogatni.
De hogy egészen a szélsőségig elmenjünk, megírták nekünk az Eb sors című novellát. Sok mindent végig lehet gondolni, de nem mindent kell megírni, és főleg megjelentetni. Még jó, hogy a kislány ebben a sanyarú jövőben nem egy olyan százlábúval találkozott, ami harminc lábát elvesztette! Mert akkor ugyancsak befürödtünk volna. Hogy egy félszemű kutya miatt a kislány is kivájja a szemét… hát nem tudom, érdemes-e ilyet megírni! Ellenünk fordul az írás, és az író, meg az olvasó rokkan bele. Azt is mondhatnám, hogy ízléstelen, és hatásvadász. Ez már így sokk!
Ezek mellett azonban – ezt el kell ismerni – vannak olyan írások, amiket jó mesteremberek készítettek, akik tudták, hogyan lehet hatásosan elmondani egy mesét. Az apróbb hibák a szerkesztés hiányosságai miatt maradtak csak meg. Azért emlegetem a szerkesztést és a szerkesztőket, mert ezek az írások egy műhelyben készültek, ahol gondolom meg is beszélték, hogy mit miért? Tehát szinte már az ötlet pillanatában kritikát lehet gyakorolni, és jó megoldásokat ajánlani. Nem kell mindég mindenből az első változatot elfogadni! Módosítani kell a szöveget, egészen addig, míg az a leghatásosabban nem szól. Hiszen Tolsztoj is agyonjavította szövegeit. Láttam olyan kéziratot, ahol még a javítások is háromszor át lettek javítva. És ha ő megtehette, nekünk sem árt. Luther Mártonról mesélik, hogy amikor németre fordította a Bibliát, minden mondatot hangosan felolvasott és addig csiszolta, míg felolvasva nem hangzott döcögősnek.
Tehát vannak lehetőségek, csak éljünk velük. Ha már van az a műhely, használjuk ki a melegét, és védelmét, a szerkesztők tudását, meg egymás társaságának lehetőségét. És majd a következő újság még sokkal jobb lesz, csak türelem, és szívós munka. Aki meg a gyors eredményeknek a híve, az keressen magának más szakmát. Hiszen Magyarországon az irodalomból legfeljebb a kiadók meg a terjesztők tudnak megélni. Bár nekik sem mindég sikerül.
Oszd meg és uralkodj!
| Tedd ki a Facebookra | 
Oszd meg Twitteren!
Tetszett a cikk? Kérj értesítőt az új bejegyzésekről!
Azonnali e-mail értesítő: Napi e-mail értesítő:
Iratkozz fel az RSS csatornánkra!
Kapcsolódó cikkek
A lélek éjszakája – könyvkritika: Káli dala
Akár egy szerkesztő útinaplója is lehetne: „Hogyan jártam Indiában” címmel. Hiszen úgy indul a történet, hogy egy irodalmi szerkesztő leközöl pár verset és elindul...
Jonathan Cross: Veszett lelkek városa könyvkritika – Szavak versus látvány
Lautréamont a Maldoror énekeiben már azzal küszködött, hogy a szavak hogyan is tudják megjelenteni belső démonainkat. Költői próbálkozás volt, de igazából, nem olyan eredménnyel...
Megjelent a Karcolat antológia
Megjelent a Karcolat Írói Műhely és a tavasszal alakult Karcolat Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület első antológiája Karcolat – Amíg világ a világ címmel....
46 hozzászólás
november 3rd, 2009 at 16:38
“sheenard: Főleg igaz ez egy olyan könyv esetén ami nem látható az általános könyváruházak polcain. Ha jól tudom ez a kötet is csak rendelhető. Ez rizikó lehet így belelapozás nélkül…”
ötsi: a sárkánytűzben kapható.
október 14th, 2009 at 18:47
Érdekes ez az indulatgyártás.
Nagyon mesterségesnek tűnik nékem. A valódiságát mutató jegyekkel együtt.
Értelme az értelmetlenségében rejlik.
Ez is a kultúrember jellemzői közé tartozik?
október 11th, 2009 at 17:25
Megérkezett, köszönöm szépen
október 10th, 2009 at 18:34
Én kíváncsi vagyok Vásárhelyi véleményére a novellámról, még ha rossz is.
De az ÚG nem fogok hozzájutni sajnálatos földrajzi helyzetemből kifolyólag, ezért kérném, ha lehetséges, küldje el a marika@stcable.co.yu -ra. Nagyon szépen megkérném.
október 10th, 2009 at 17:38
Ezért örülök nagyon ha egy regényből az első pár fejezetet szabadon hozzáférhetővé teszi a kiadó, többet ér az száz kritikánál – szerencsére ezzel már egyre gyakrabban találkozni… és kár hogy ez egy novelláskötetnél nem megoldható.
október 10th, 2009 at 15:50
sheenard: Főleg igaz ez egy olyan könyv esetén ami nem látható az általános könyváruházak polcain. Ha jól tudom ez a kötet is csak rendelhető. Ez rizikó lehet így belelapozás nélkül…
október 10th, 2009 at 13:43
A kritika valamennyire szubjektív játék… Nem biztos, hogy a kritikusnak ajánlania vagy elriasztania kell…
Kiváltképpen egy antológiánál, amely a jellegéből eredően soha nem lehet minden egyes írásában csak zseniális vagy csapnivalóan rossz. Lajos nem beszélt mind a negyven írásról, csak kiemelt párat, tulajdonképpen fenti írása – szerintem – nem is az olvasóknak szólt, hanem a szerzőknek, mindenkinek a írásra adná, adja a fejét és a szerkesztőknek, illetve mindenkinek aki a szerkesztéssel kacérkodik…
Egy novelláskötetnél egy ilyen kritika után az olvasó annyit tehet, hogy megveszi és kialakítja saját véleményét… Vagy azért, mert hisz a kritikusnak, vagy mert nem hisz, vagy mert nem tudja, higgyen-e vagy ne higgyen…
október 10th, 2009 at 11:32
sheenard: pont ezt a zsákbamacskát lehetne elkerülni egy jó kritikával.
október 10th, 2009 at 04:47
korum: vedd meg, és döntsd el magad…
október 10th, 2009 at 00:51
Érdekes, hogy a legtöbb kritikánál előjön az a probléma, hogy a kritikus dicséri a könyvet / vagy épp lehordja, és mindig jön valaki akinek ez nem tetszik. Szerintem meg a jó kritika olyan, hogy függetlenül attól, hogy az kritikusnak tetszett-e a kiadvány, el tudom dönteni hogy nekem tetszene-e. Ennél a kritikánál ez nem jött össze, az elolvasása után nem lettem sokkal okosabb, és fogalmam sincs, érdemes-e megvennem ezeket a novellákat.
október 9th, 2009 at 22:37
Úgy gondolom, hogy ezzel a hozzászólással szép kicsengést adhatunk ennek a pár kommentnek. Bár minden netes eszmecserét ilyen normális hangnemben le lehetne zárni.
október 9th, 2009 at 21:24
Akkor ezúttal szmájlik nélkül elismétlem, hogy elnézést az összemosásért, természetesen nem a karcolat.hu minden egyes felhasználójára értettem. És NEHOGY ez alapján ítélje meg őket bárki, mert élőben javarészt jó arcok (még Ndy is a vicces feliratú pólóival), és sokuk remélhetőleg minél előbb eléri a profi írói kvalitást. Sajnos további “árnyalatot” adhat a dolognak, hogy én is tagja vagyok egy írókörnek – mivel tisztában vagyok vele, hogy a szavaim alapján az egész közösségemet megítélhetik, bocsánat, ha bárki provokatívnak érezte volna a megnyilvánulásomat.
október 9th, 2009 at 18:10
Jó a kérdés.
Tágabb értelemben aki a karcolatra feltett valami írást és ott (is) aktív.
Amúgy meg mittudomén. Van ott egy jó társaság, akik közül sokan más netes fórumokon is jelen vannak, ki jobban ki kevésbé. Megfogtál…:)
Mailman gondolom az Antológiába írókra értette. De ezt ő tőle kellene megkérdezni.
október 9th, 2009 at 15:50
Creideiki: Ki minősül karcolatosnak?
október 9th, 2009 at 15:06
Ok. Skacok. Akkor mossuk egybe. Minden karcolatos hisztis kislány, aki nem bírja a kritikát, illetve jelen esetben a véleményt, de felháborodik, amikor a neve nem hanzik el az irodalmi Nobel-díj jelöltjei között.
Nem persze, nem írta ezt senki, de ha valaki elolvassa ezt a pár hozzászólást, akkor ez fog lejönni neki. Kicsit legyünk már felelősségteljesebbek, ha leírunk egy nagy általánosságot.
Komolyan az ilyen mondatok tesznek sírba: “Maradjunk annyiban, hogy fölnéztem a karcolatra is
És hasonló, bár finomabban megfogalmazott véleményekkel találkoztam.” Nem, ne maradjunk ennyiben, főleg ne egy cinkosan kacsintó szmájlival! Olvastál pár ilyen véleményt, oké. De akkor se általánosíts már légyszíves 100+ tagra, vagy 40+ az Antológiában érintett szerzőre, mert ezzel akaratlanul is befolyásolsz másokat. Nem akarok semmilyen, odavetett mondatokból születő “szekértábor” tagja lenni. Pedig az ilyen kiszólásokkal, Te is bábáskodsz a “Karcolat, aki nem bírja a kritikát” megszületésénél. Értem én, hogy Ndy a szülész főorvos, de akkor is.
Ne haragudj Mailman, tényleg az ég világon semmi személyes, nem akarok beléd kötni, meg trollkodni, és nem feltételezem, hogy ez szándékos csúsztatás, csak ettől mindig bepöccenek. Pláne, amikor jómagam, és a többség tudomásul vettem VL véleményét, és ennyi.
Ehhez képest itt irogatok egy olyan témában, aminek semmi köze magához a kritikához, meg korábbi hozzászólásokból idézgetek, amit pedig évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy nem teszek, mert az már a vég.
Elnézést az offért, és ha megszegtem bármilyen morális vagy illemszabályt.
október 9th, 2009 at 11:57
“Ezzel a kijelentéssel is vigyázni kell, mert ott a kritikát kritizálták, amit szabad és kell is.”
Ööö. Az írónak kritizálni a kritikát??? Miért is kellene? Ezt tényleg nem értem. Az olvasónak kell/lehet kritizálni egy kritikát, szerintem.
október 9th, 2009 at 09:24
“Maradjunk annyiban, hogy fölnéztem a karcolatra is És hasonló, bár finomabban megfogalmazott véleményekkel találkoztam.”
Ezzel a kijelentéssel is vigyázni kell, mert ott a kritikát kritizálták, amit szabad és kell is.
Amúgy nekem az a véleményem, elolvasva az anológiát és a kritikát is, hogy nagyon kis részben igaz a kritika, és a hangneme néhol sértő. Lehetett ezt vona egy kezdő csapat szárnybontogató íróinak jobban is:javasolva a megoldást, nem egyszerűen csak “leszarozva.” És a borító annyira nem női magazinos, hogy fölmerül bennem a kérdés:rajta volt a kritikuson a szemüvege egyáltalán, mikor nézte?
Az antológia összességében tetszett,van az aírókban-grafikusokban talentum, remény, hogy még jobbak legyenek. Néhány művön látszik, hogy kicsit kiforratlan még, de tudva a célt: a fiatal magyar írókat támogatni, lehetőséget adni nekik – teljesen rebndben van a dolog.
október 9th, 2009 at 08:07
Crei “Annyit hadd tegyek még hozzá, hogy Vásárhelyi úr tudtommal az Antológia szerkesztői kérésére véleményezte a kiadványt.” Akkor ennek fényében Ndy afféle “öntökönrúgást” követett el
október 9th, 2009 at 00:33
Ndy:
“De az olvasókat én sosem bántottam, bármilyen véleményük is volt az írásaimról. Nekik írunk A kritikus – remélem – azért más skatulya, részben. ”
Remélem nem szomorítalak el nagyon, de minden olvasó kritikus. Még én is, bizony. És bár Vásárhelyit egy ideje nem tartom túl sokra (értsd: a kritikái semmilyen irányban nem befolyásolnak) az antológia elolvasása után nagyjából egyet kell hogy értsek a véleményével.
Tusom, tudom, én is ostoba vagyok. Az, hogy a te tahósági szinted stagnál évek óta, szóba sem jöhet…
október 8th, 2009 at 21:33
Annyit hadd tegyek még hozzá, hogy Vásárhelyi úr tudtommal az Antológia szerkesztői kérésére véleményezte a kiadványt. Szóval már csak ezért sem kellene egy véleményt mindenkiével összemosni. Nyilván nem azért küldték egy független gondolkodásáról ismert recenzornak, hogy csupa rózsaszín dolgot írjon róluk.
október 8th, 2009 at 21:06
Maradjunk annyiban, hogy fölnéztem a karcolatra is
És hasonló, bár finomabban megfogalmazott véleményekkel találkoztam.
De nem célom tovább gerjeszteni a vitát, bocsánat ha valakit megbántott volna az általánosításom
október 8th, 2009 at 18:48
Mailman:
“amíg te, meg a többi karcos” hol van itt a többi karcos?
Egy ember miatt azért ne minősíts le mindenkit.
A vitáért ilyen hangnemben persze tényleg kár.
)
(A borító meg szerintem sem magazinos
október 8th, 2009 at 18:41
Mailman: Ndy, szerintem amíg te, meg a többi karcos nem bírtok normálisan fogadni és feldolgozni egy visszajelzést, addig ne a nyilvánosságnak írjatok, hanem magatoknak. Ezzel mindenkit megkímélhetnétek nem kevés rossz szájíztől.
Ezzel vigyázzunk azért, ha lehet. Semmilyen egyéb karcos nem formált itt semmilyen véleményt, ellenben a hozzászólásod – valószínűleg akaratlanul – ezt sugallja. Ndy az Ndy és ilyennek szeretjük.
De ő nem a Karcolat. Én pl. szintén tevékenykedem a Karcolaton, a KIMTE-ben is bent vagyok, és tudom, hogy a spektrum mindenféle véleménye jelen van ezzel a témával kapcsolatban. Ahogy annak lennie is kell. Személy szerint pl. megkérem Vásárhelyi urat, hogy saját irományomról, ha van ideje, irja le a véleményét nekem privátban.
október 8th, 2009 at 18:32
“Az elmúlt tíz év flame-viharai arra tanítottak, hogy a nyers vélemény néha jobb, a hangnemem pedig kizárólag engem minősít”
A nyers, bántó, sértő hangnem sohasem jobb. Sohasem. Nem csak azért, mert elviszi a vitát személyeskedés felé, és onnantól nem vélemények ütköznek, hanem indulatok… hanem azért is, mert gyűlölködés lesz belőle.
“mindenki magányosan alkot, más fogja meg, máshol látja a lényeget; mi csak véleményt formálunk róluk és egymásról.”
Lajos véleményt formál az alkotásról. Te nem csak a kritikáról foglaltál véleményt, hanem Lajosról. Amit ő nem tett meg, megtetted te – szerintem kár volt.
Javaslom, hogy ha sarkított a véleményed, próbáld azt is kulturált emberhez méltón előadni. Akkor az érvek uralkodhatnak, nem az indulatok. Értelmes beszéd és nem mocskolódás – szerintem a többség errefelé ezt szereti.
október 8th, 2009 at 17:39
Hanna: igazad van. De az olvasókat én sosem bántottam, bármilyen véleményük is volt az írásaimról. Nekik írunk
A kritikus – remélem – azért más skatulya, részben. Legalábbis olyan megfontolásból gondolom ezt, mert én már álltam azon az oldalon is.
-, úgyhogy innentől privátban tudok válaszolni 
De ez tényleg nem az én írásomról szól, mert abban az egyben Lajossal is egyetértek, hogy az jelentéktelen az Antológia szempontjából.
De abba kell hagynom, mert a szerkesztők közül többen szóltak, hogy elhatárolódnak a viselkedésemtől – mintha meglepné őket
október 8th, 2009 at 17:25
Ndy: Pontosan: az olvasónak kell eldöntenie, kinek van “igaza”. Az sosem szerencsés, ha az író jelenik meg, közli egyik olvasójával (mert a kritikus is az), hogy hülye. Ha úgy érzed, nincs igaza, ne fogadd meg, amiket javasol. (Bár néhány antológiás írás ismeretében azt mondom, egy s másban még igaza is lehet.)
Az író az írásával győzze meg az olvasót, mert ha elkezd csapkodni (vagy látványosan felhúzni az orrát, mondván, kutyaugatás nem hallik az égig), azzal nemcsak magáról állít ki szegénységi bizonyítványt, de azt üzeni az olvasóknak, hogy “nem érdekel a véleményetek”. Amire ők teljes joggal fognak úgy reagálni, hogy “akkor meg te nem érdekelsz minket”.
Én speciel inkább szomorúnak, mint bosszantónak találom az ilyen írói reakciókat. Amatőrök részéről is, de többször publikált írótól különösen. (Anne Rice sem jött ki jól ilyesmiből, pedig neki azért jóval nagyobb írói múlt és elismertség állt a háta mögött…)
október 8th, 2009 at 17:14
Ndy “Valamelyikünknek igaza van, azt pedig döntse el az olvasó, hogy kinek.”
Az olvasó most megismerte Lajos kritikáját, és a Te véleményedet Lajosról. Mit is döntsön el?
Ndy “Az én személyem teljesen lényegtelen: ami fontos, az az írásokban van.”
Tehát, ha a kritikus bankrabló, akkor szar a kritikája és hülye, de a Te személyed lényegtelen!
Mondjuk a “teljesen lényegtelen” inkább gyáva és személyeskedő.
Ja és én is pénzt kapok ezért az írásomért.
október 8th, 2009 at 16:03
Ndy, szerintem amíg te, meg a többi karcos nem bírtok normálisan fogadni és feldolgozni egy visszajelzést, addig ne a nyilvánosságnak írjatok, hanem magatoknak. Ezzel mindenkit megkímélhetnétek nem kevés rossz szájíztől.
október 8th, 2009 at 16:01
Nem hinném. Valamelyikünknek igaza van, azt pedig döntse el az olvasó, hogy kinek. Az én személyem teljesen lényegtelen: ami fontos, az az írásokban van. Azokhoz pedig vajmi kevés közöm van, mindenki magányosan alkot, más fogja meg, máshol látja a lényeget; mi csak véleményt formálunk róluk és egymásról. És persze, itt a kritikáról.
október 8th, 2009 at 15:47
ndy: igen, sikerült bemutatkoznod, és sikerült a legtöbb embernek elvenni a kedvét az antológiától.
október 8th, 2009 at 15:06
No, álljunk meg egy pillanatra ezen a ponton. Mondhattam volna, hogy buta a kritika, és egyéni véleményem szerint felületes, ráadásul tömény ostobaság. Így jobb lett volna? Kulturáltabb – talán. Viszont nem ez az első ilyen ettől a szerzőtől, és a nagy számok törvénye alapján ez minősíti a munkáját – és sajnos őt is. Ahogy engem is a hangnemem: ez viszont rám jellemző.
És ez sajnos leggyakrabban ott következik be, ahol lenyomnak az ember torkán valami gusztustalant – függetlenül attól, hány csillagos az adott hely. Legfeljebb kitiltanak… 
(és akkor kezdődik a felváltva bannolás jópofa játéka 
(( )
Nem, sheenard, nem kaptam korábban Lajostól: tulajdonképp most sem. Se jót, se rosszat – sajnos ez a legrosszabb az egészben; mert halandzsát azt kaptam.
Hanna: ebben én nem hiszek. Az elmúlt tíz év flame-viharai arra tanítottak, hogy a nyers vélemény néha jobb, a hangnemem pedig kizárólag engem minősít. Hogy ez nekem rossz-e? Tudja fene, hátulütőjét még nem tapasztaltam, pedig a keresztmetszet mára elég tág. Kulturáltan is lehet valaki ostoba és paraszt módra is megragadhatja a lényeget. A “kritika” valóban tűrhetően kulturált – és ostoba.
Merras: nem vagyok mai gyerek, sosem voltam kevésbé nyers. De hát neki ez volt a véleménye, én pedig nem tudtam lényegre törőbben megfogalmazni a sajátom. Ezen ponton legalább tudjuk, hogy állunk egymással, ha pedig hányni kell, akkor muszáj
Lajos: nézz utána. Ha én kritikát írok, általában utánanézek a szerzőknek. Persze lehet enélkül is – végül is az írás a fontos, de az önéletrajzom hadd ne mellékeljem.
október 8th, 2009 at 10:44
Lajos, véleményem szerint nem (vagy nem csupán) karcolatos novelláról van szó, Ndy már korábban is kaphatott tőled az orrára…
október 8th, 2009 at 10:06
@kertesz100: Ne vedd fel, Lajos. A legtöbb helyen, ahol kommentezni lehet, felbukkannak efféle arrogáns alakok, akik álnéven anyázva élik ki komplexusaikat. Ahelyett, hogy elmennének egy pszichológushoz, hogy az segítsen nekik végre emberré válni.
Valószínű Ndy valamelyik írását megkritizáltad, és szegény a kritikát sem megérteni, sem elviselni nem bírja. Így aztán nem a kritikával vitatkozik, nem az abban leírtakat próbálja cáfolni, hanem a kritikust akarja a sárba döngölni.
Szegény azt hiszi, hogy ha beszól neked, attól már tehetséges is lesz. De ahogy Hofi mondta: „Pubi, ahhoz anyucikád nunája kell”.
@Merras: Az ilyen hozzászólókat szerintem ne figyelmeztesd, hanem tiltsd ki, és hozzászólásukat töröld. Az a gusztustalan hangnem, amit megengedett magának, nem méltó a portálhoz.
október 8th, 2009 at 09:41
kedves Ndy.
Köszönöm. Eddig nem tudtam ki is vagyok, de te felvilágosítottál. Most már csak azt kellene tudnom, miért is fenekedsz nekem annyira? Talán tudtomon kívül elettem a kenyeredet, vagy megittam a felesedet? Ha igy történt sajnálom. De ez a véleményem! Tudom neked meg az! De én az írásokról beszélek, te meg rólam, pedig azt sem tudom, hogy ki is vagy? Tényleg ki is vagy te?
október 8th, 2009 at 09:12
Eddig örültem az itteni commenteknek, mert emberi hozzászólások voltak, közölhető formában. Az alábbi (önmagát bátran felvállaló!) Ndy által leírtak viszont moderátorért kiáltanak. Nem szeretnék a továbbiakban ilyen hangnemű írásokkal (?) találkozni! Legyetek szívesek levenni a hasonlóakat.
október 8th, 2009 at 08:10
Ndy, még ha nem is értesz egyet a kritikával, a legrosszabb, amit tehetsz a saját és a társaid írói reputációjával, ha elkezdesz személyeskedni és kvázi lehülyézni azt, aki kritikát fogalmazott meg a műveitekről.
(Pláne, hogy teljesen elfogadható hangnemben írta meg a véleményét, veled ellentétben.)
október 8th, 2009 at 08:03
@Ndy, Lajos megbántott valamivel, hogy ilyen magas kultúráltsági fokú személyeskedéssel jössz ide?
Nem muszáj egyetérteni az írásával, de az ilyen stílusú behányós kommenteket kéretik ezen a siteon hanyagolni. Thx.
október 8th, 2009 at 01:30
Crei: ne erőlködj. Te – a személyes kritika alapján – a hangulatot az orosz irodalom “hátán ugrálva” érted el
Ha a műved Tadzsikisztánban, ne adj’ isten zuluföldön játszódna, akkor tisztelt “kritikusunk” az ottani irodalom szárnyalásának nyilvánítaná az írásod hangulatát. Szánalmas. Tényleg sajnálom az embert, viszont árokásásra is megvan a megfelelő potenciális kereslet, és ilyen korlátoltan barázdált szürkeállománnyal talán még nem késő a külső vázizmok fejlesztésébe fecölni az energiát. Szerintem szép és markáns árkokat ásna, idővel a temetkezési iparba is beharcolhatná magát – illik hozzá. “Kritikát” azt viszont inkább ne. Arra megvannak a megfelelő emberek, és Vásárhelyi szerencsére kétezer-kilencben már nem tartozik ezek közé.
október 8th, 2009 at 01:12
Istenkém, Lajosunk van olyan h*lye, mint szegény házibolondunk. A \”kritika\” helyesírása majd annyira zavaros, mint a mondanivalója. Látszik rajta, hogy nem érti… De legalább keres vele. No, ez is valami, ápolt ősz szakállal és bizonytalan szexuális orientációval azé\’ valamit elért. Valamit… Lehetett volna ács, hogy – isteni keggyel – megváltsa a világot. Sajna, szerintem megmaradt opportunistának, aki mások hátán élősködve próbál a középszerű mondanivalójából elismertséget kovácsolni. Kár volt beléd, Lajos.
október 7th, 2009 at 23:32
kertesz100@freemail.hu
gondolom ez is megteszi.
október 7th, 2009 at 23:22
oké, hogy nyilvános, de hol?
Én bátor vagyok!
október 7th, 2009 at 18:37
Úgy igaz Sándorom! Még olyan is előfordul, hogy valaki regénye kéziratát küldi el. Vannak még bátor emberek. De csakugyan vannak dolgok amiket csak szemtől pofába szabad megtenni, mivel két emberre tartozik. Címem nyilvános, várom a bátrakat!
október 7th, 2009 at 18:13
Nyilvánosan meglépni
Gondolom, ha egy szerző megkeres magánban, akkor teljesen leszeded róla a keresztvizet. Mint szoktad volt
október 7th, 2009 at 16:30
A szerkesztőknek, írókra lebontva elküldtem a kritikát, (mivel ezt megígértük egymásnak) ide nem lett volna értelme és nagyon hosszú is lett volna. Aki kíváncsi járjon utána, ahogy a mese végén mondják. Azzal pedig nem értek egyet, hogy akik rosszat írtak megérdemelték volna a kipellengérezést, név szerint. Gondolj arra, ha Te tartoznál ebbe a kategóriába, biztosan nem örülnél. Egyébként meg mint fentebb írtam, mindenki “megkapta a magáét” sorjelzős bírálatban. Ezt ne vedd mentegetőzésnek, csak vannak lehetőségek, amiket nem szabad meglépni.
október 7th, 2009 at 16:25
Lajos említette, hogy az Új Galaxis soron következő számában minden novelláról külön-külön fog írni.
október 7th, 2009 at 12:47
A borító szép. Női magazinra még csak nem is hasonlít. Illett volna egyenként végigvenni az írásokat. Akik jót írtak, megérdemelték volna, akik rosszat meg szintén…