Levegőt, levegőt, levegőt – Stargate Universe 3. epizód: Air
Sokakhoz hasonlóan én is tűkön ülve vártam az október 7-ét , hogy lássam, hogyan kezdődik a Stargate franchise legújabb sorozata. Egy héttel ezelőtt nagyon pozitívan nyilatkoztam a Universe első dupla epizódjáról. Tetszett a szereposztás, a karakterek, a sorozat hangulata. Egészen a tegnap estig, mikor is levetítették az Air harmadik részét.
Hirdetés
Nem tudok most se sokat spoilerezni, de ezt most nem pozitívumként mondom, hanem azért, mert az Air 3. egészen egyszerűen unalmas volt. Konkrétan, ami máskor spolier-mennyiség, az most az egész sztori. Nem történt igazából semmi, se cselekmény, se a karakterek szempontjából. Azt tudjuk, hogy a legénység nem maga választja meg, hogy melyik bolygót látogatják meg és melyiket nem. A Destiny minden kapuval rendelkező bolygónál megáll, és 12 órán keresztül marad ott. Aztán, ha tetszik, ha nem, Nyegleó, balra el, és már el is tűnt a hipertérben. A csapat – Scott vezényletével – az első megállónál, egy sivatagos bolygón kezd keresni egy bizonyos ásványt (kalcitot), ami a Destiny szellőzőrendszeréhez elengedhetetlen. Ha nincs kalcit, nincs szellőzés, nincs levegő, annak meg ugye nem igen lehetnek kellemes következményei.
A csapat beszélgetéseiből kiderül, hogy Rush-ban senki sem bízik meg, se a civilek, se a katonák. De leginkább mentálisan labilis Greer őrmesterünk csőrét böki. Természetesen egy csapatba kerülnek, mikor szétszélednek, hogy nagyobb területet tudjanak bejárni. Rush nem bírja a gyűrődést, nem jön be neki a sivatagi vándorlás, Greert meg halálra idegesíti ezzel. Mivel azonban Rush ért a legjobban a hajóhoz, nem hagyhatják ott. Scott visszaküldi őket a kapuhoz, és egyedül megy tovább.
Közben Eli csapata fellázad, és betárcsáz egy másik címet, majd ott hagyja a többieket. Kivéve azt, akinél a mobil tárcsázó van, mivel őt a közben Rush-hal együtt a kapuhoz érkező Greer vállon lövi. A kalcit megtalálásának esélyei az idő múlásával egyre csökkennek. A külön utakon járó Scott azonban megmenti a helyzetet, találkozik ugyanis egy kis homokörvényléssel, ami vízpárát kavar maga körül. Később elájul, hallucinál (vagy talán a homokörvény valamiféle értelmes lény), és hopp, egyszer csak víz lesz a kis örvényből, elvegyül a homokkal, és meg is van a kalcit. Ezt már csak egy hátizsákba kell bepakolni és irány a kapu.
Greer szokásos (3 rész után) ámokfutásán, Rush felsőbbrendűségi komplexusán kívül Eli fejlődik egy kicsit bátorság terén, illetve megtudjuk, hogy Scottot szülei halála után egy pap nevelte fel, egészen 16 éves koráig. Mikor hallucinációjában ő jelenik meg, akkor jön rá, hogy a szeretett pap halálát még mindig nem tudta feldolgozni. Így Chloéval, Armstrong szenátor lányával a gyász közös pontot jelent neki, tudják, hogy egymásra bármikor számíthatnak.
Közben a Destiny-n ismét előkerül az ősök kommunikációs eszköze, így Young és Chloe “eljut” a Földre, Telford ezredes pedig a Destiny-re. Telfordot nem különösebben zavarja, hogy az amúgy is súlyosan sérült Young testét tovább nyúzza, egészen addig, míg a kinevezett orvos, Johansen hadnagy fájdalomcsillapító gyanánt altatót ad be neki. A Földön ezalatt Young jelent O’Neill-nek, ami az egész rész legbotrányosabb jelenete. O’Neill cameója tökéletesen semmitmondó, bárki lehetett volna helyette. Az, amitől a karakter a rajongók nagy részének kedvence, amit én O’Neill esszenciának hívok, az teljesen kimaradt. Se egy vigyor, se egy szóvicc, se egy kis szarkazmus, semmi. Ami egyébként helyén való, hiszen megtudja, hogy Armstrong szenátor meghalt, illetve a csapat nem fog egyhamar visszatérni. De ehhez nem kellett volna RDA, ez így teljesen illúzióromboló. Olyan érzésem volt, hogy rakjuk bele O’Neill-t, mert kell, hogy benne legyen. Amíg Young jelent, Chloe az édesanyjával találkozik, aki érthető módon kiborul a történtek miatt.
Gyakorlatilag az Air 3. ennyi volt. Mintha egy szkeccs lenne egy grafikus asztalán. Kicsit úgy tűnt, túl sok a szereplő, a készítők nem mindig tudnak mit kezdeni velük. Sok az erős, jól kidolgozott karakter, akikre egyszerűen nem jut idő. Az epizód befejezése olyanra sikerült, mint egy végigbőgős Vészhelyzet epizód. Erre rá is tett egy lapáttal, hogy Ming-Na szerepe ez idő alatt körülbelül 2 sóhajtásnyira redukálódott, pont mint egyes ER részek végén. A létfenntartó rendszert megjavítják, csendélet a hajóról, Chloe Scott ágyánál ül, közben pedig a Breathe című szám szól. Ami így egyébként nem volt rossz, de ezt a 4 percet úgy hiszem, sokkal hasznosabban is el lehetett volna tölteni. Összességében azt kell mondjam, számomra nagy csalódás volt az Air 3, mert úgy látom, hogy az, ami a sorozat nagy előnye lehetne (sok érdekes karakter, komorabb képi világ), ha nem jól közelítik meg, a hátránya lesz előbb-utóbb.
Kapcsolódó cikkek
Stargate Universe – Comic Con
23-án debütált a Stargate Universe új trailere, majd tegnap a színészek és producerek kaptak szót, hogy megosszanak néhány információt a rajongókkal. „Nagyon keményen dolgozunk azon,...
Stargate Universe kritika hegyek – az új sci-fi sorozatról
Gyors egymásutánban 3 kitűnő meglátást is kaptunk a friss Csillagkapu sorozatról, a Stargate Universe bemutató duplarészének kapcsán – Maróthy László, Freevo és Dzséjt billentyűzetéből is....
Kilences ékzár kódolva – avagy Stargate Universe az én szememmel
Őszintén szólva vegyes érzésekkel vártam a Csillagkapu franchise legújabb sorozatát, az Universe-t. Az alapkoncepciótól nem vágtam földhöz magam, ismerős volt a végy egy halom embert,...
Hát hiába. Ha nem tetszett. Az isten gépeit kéne megfilmesíteni.
Szerintem kiváló rész volt. Jó, nem sok minden történt benne, csak megtudhattunk pár dolgot a Destiny-ről, felvezettek három (négy) újabb történeti lehetőséget (elkószált emberek, izé a végén, becsapható visszaszámláló, testcsere), kis adalékot kaptunk Scott és Chloe életéről, és megoldódott a levegő kérdése. Plusz tovább ismerkedhettünk a többi karakterrel, ami ha nem lett volna, Greert még mindig utálnám, így viszont kezd szimpatikus lenni
Szóval, nem történt benne sok “világmegváltás”, viszont annál több apró részlet. Néha ilyen is kell.
Néha persze, hogy kell. De egy pilot-történetben?
Laci anyaga után azt mondhatom, erre csak rátettek egy lapáttal a harmadik részben.
Egyébként minden bolygón van arrafelé kalcit vagy ez olyan számítógépes játékos megoldás, hogy pont egy kalcitos bolygó kerül eléjük, ahova a gyors kaputelepítő gépek lepottyantottak egy kaput? (Bár nyilván tudhatták a kaputelepítők MI-jei, hogy a távolba szakadt Destinynek majd kell kalcit, mert a szűrők elhasználódnak.) Tényleg, elhasználódnak vagy a kalcit felbomlik százezer év alatt olyan fekete-taknyos kütyüre…
Csatlakozom Sheenardhoz. Ez a rész kábé az évad közepe felé simán eldöcögött volna, de pilotnak harmatgyenge. Nem lett volna akkor sem egy nagy ‘was ist das’, de nem lett volna gond. És akkor lehetett volna egy Scott-epizódot csinálni, ahol jobban ki lehetett volna bontani ezt a szálat Chloéval együtt. Így viszont sok a szereplő, és úgy fest, nincs rájuk elég idő. Illetve a plusz 4 perc ER-nosztalgiára ment el. Nem kell, hogy egy részben sok minden történjen, de ez így kevés volt nekem. Azt minden esetre tartom, hogy az Air 1-2 kiváló volt, és ahogy akkor is mondtam/írtam, abban sem történt semmi, de jól volt megfogva az egész.
Ja, amit meg O’Neill tábornokkal műveltek, az botrány.
Dzsejt: Greer az teljesen lökött, minden kitelik tőle, szerintem, ha nem is szimpatikus, de érdekes karakter. Még az is lehet, hogy egyszer sírva borul Rush nyakába
A leszakadt izé a végén meg megint nem volt oké szerintem, semmi hangsúly nem volt rajta. Egyszerűen elveszett a jelenet. Ha azt vesszük, hogy a vélemények ennek a résznek a kapcsán erősen megoszlottak, mondhatjuk nézők kb. 40%-a már kimászott a fotelból, amikor az utolsó képsorok mentek. Akkor már távolodjon a “kamera” pl. Scott szobájának ablakából, és lássák a leszakadó ufót Chloéval. Bár lehet, hogy amikor kibontják ezt a szálat, kiderül, hogy így volt jó, ahogy (csak senki nem fog emlékezni rá)…
O’Neill szerintem rendben volt. Már majdnem hadseregparancsnoki rangban van és azért egy elég komoly üggyel kellett foglalkoznia, még jó, hogy nem ökörködi el (ez az egy, amit nem bírtam O’Neill-ban, hiába tábornok, mintha kevesebb felelősségtudata lenne, mint ezredesként… a 8. évad tájékán kicsit elcseszték a karakterét. Na persze, már ha a komolyságára vonatkozott a “botrányos” jelző
).
Na majd lassan én is írok egy szép rövid és velős posztot erről az első három részről.
Azért mondtam, hogy mint magatartásforma (ami a rangjához és a beosztásához illik), rendben van és teljesen helyénvaló. De abban nem vagyok biztos, hogy ez az O’Neill kell a Csillagkapunak. Illetve, hogy az az O’Neill, aki ezredesként volt és a CSK-1-et vezette (itt a személyiségére gondolok), elvállalna-e egy olyan feladatkört, aminek a komolysága nem feltétlenül egyezik az ő személyiségével. Ezért hiteltelen nekem. Szerintem
Hát majd meglátjuk, az első megjelenése azért a régi O’Neill volt. Még fog szerepelni párszor, szóval majd kiderül, ez ritka komoly pillanatainak egyike volt, vagy kicsit átírták a személyiségét. Mivel az elsőben nem volt túl komoly, így szvsz csak a helyzet hozta.
Amúgy, SGU-tól függetlenül, szerintem kb a 7. évadig ez a viselkedése összeegyeztethető a CsK-1 vezér jellemével. Ott is sokszor tudott ilyen komoly lenni (gondoljunk csak arra, mikor kiosztja Kinsey szenátort, felemlegeti a fiát, vagy fontos döntést kell meghoznia). A 7. évad felé, de igazán a 8. évadban vitték el a karaktert teljesen komolytalan irányba. Szóval mondhatni, ez az altábornagy viselkedése összeegyeztethető az ezredes jellemével, de nem fér össze a dandártábornok/vezérőrnagy jellemével (8-9. évad, SGA 3. évad). Legalábbis nekem eddig ez tűnik a régi O’Neillnak… aztán majd tényleg elválik (már ha elég sokat szerepel ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket le lehessen vonni).
Tényleg lehetett volna egy kicsit cselekménydúsabb… Ha továbbra is ilyen ütembe fogynak az emberek (részenként 1-2 ember) tényleg nem lesz hosszabb 1 évadnál.
A következő rész érdekesenek ígérkezik, kíváncsi vagyok hogy az energiaproblémát hogyan oldják meg.
Így 3 rész után a SGU inkább BSG-ra hasonlít mint SG-1-ra vagy a SGA-ra.
number6, bakker
naszóval: nekem tetszik Eli, elvagyok Rush-val, a szememben ő a meg nem értett zseni, imádom, hogy arrogáns, és az egyetlen aki szembemegy az érzelmekkel… ja, és kíváncsi vagyok a titkára, amire remélem előbb-utóbb fény derül; A katonák a helyükön vannak: vagy egy katona-katonánk, egy renitensünk, aki valszeg a szolgálatának a 80%-t a fodában tölti, de sebaj, eléggé bunkó ahhoz, hogy minden jelenetben szerepet kapjon!
a doktornő túl sok ruhát visel, a legfőbb ezredesünk sajnos túl elnéző;
mindenki más oké, de:
Eli-nak számítógépet;
Rush-nak sok-sok rejtélyt;
a katonáknak lövöldöznivalót és dilemmát!
és elég volt a Lostos visszanézésekből, azokat is csak azért viseltem el, mert muszáj volt; és remélem, nem fognak túl sokat realitizny a lebegő webkammal, mert rögvest és azonnal restartoltató kampányt indítok az Atlantis miatt;
voltam,
én!
Kompszerusegnek tunt ami a vegen a hajorol levallt, nem “alkatresznek”.
off: biztos irtak mar paran (uj kommentelo vagyok) de eleg zavaro, hogy forditva van a hozzaszolasok szamozasa.