Star Wars

Star Wars: Az utolsó Jedik / The Last Jedi kritika


Az Erő felébredt, megitta a kávéját, elszívta az első cigijét, majd jól átrendezte a messzi-messzi Galaxist. Az utolsó Jedik új irányt szab a Star Wars sorozatnak – épp olyan friss, új módon közelíti meg a témát, ahogyan azt a Rogue One tette, és ehhez nem kellett se új, se régi Halálcsillag. Én két éve még egy picit aggódtam amiatt, hogy Rian Johnson-t tették a rendezői székbe – nem volt túl sok filmje, és a Loopert, amivel befutott, én nem tartottam nagy durranásnak.

Rácáfolt a félelmeimre, és a székből felállva tökéletesen egyetértettem a Lucasfilm döntésével, hogy ezt a fazont egy teljesen új Star Wars trilógiával bízták meg.

SPOILERMENTES KRITIKA.

A Birodalom nem vág vissza

Kezdjük bizonyos rajongói félelmek eloszlatásával. Az ébredő Erő-vel kapcsolatos leginkább visszatérő féligazság az volt, hogy teljesen olyan, mint az Egy új remény. Elvégre sivatagbolygón kószál egy asztromech, aki véletlenül belebotlik a Jedik következő nagy reménységébe, akinek a mentorát lekaszabolja a főgonosz algonosza, és a végén fel kell robbantani egy bolygóméretű űrállomást.

Sokan attól tartottak, hogy az új rész pedig A Birodalom visszavág-ot fogja követni – szögezzük le most rögtön az elején, hogy nem. Annak ellenére sem, hogy az előzetesekben láttunk fehér bolygón támadó birodalmi, akarom mondani, első rendi lépegetőket. Hja, meg a sztori egyik fő szálában egy ifjú Jedi-jelölt egy rejtett bolygón egy öreg Jedivel tölti az idejét.

Az előzetesben látott képsorok, meg Rey egyértelműnek látszó helyzete azonban – szerencsére -, teljesen félrevezető. Már csak azért is, mert az öreg Luke Skywalker egyáltalán nem Yoda, semmiben nem hasonlítanak… talán csak abban, hogy mindketten tragikus események túlélői. Luke persze leginkább saját fiatalkori énjére nem hasonlít: már nem az a kezdetben naiv, de még A Jedi visszatér végén is reményteli hős, akit megismertünk. Már csak emiatt sem ugyanolyan a Rey-Luke dinamika, mint annak idején Luke és Yoda kapcsolata volt.

Ellenállónak lenni szívás

Ebben mondjuk pont hasonlít A Birodalom visszavágra a film, hogy az egyéb történetszálakban az ellenállók bizony nagyon meg vannak szivatva. Poe Dameron például többszörösen is. Emellett meg sokkal reménytelenebb helyzetben is vannak, mint a Lázadók Szövetsége bármikor volt. Viszont ilyenkor születhetnek új hősök, pont az olyan láthatatlan emberekből, mint Rose, aki nem egy harcos, vagy menő vadászpilóta, vagy pláne nem Jedi… hanem egy egyszerű karbantartó. Az ő karaktere pont az a kisember (tényleg, ő aztán végképp alacsony rohamosztagosnak), akire szintén szüksége van egy ellenállásnak. Ugyanazért üdítő az ő karaktere, ami miatt a Rogue One volt felfrissítő: más nézőpontból mutatja be a Galaxist, mint ahogy azt a korábbi filmekben megszokhattuk.

Rian Johnson szeret trollkodni

De ez nem baj. A humor az persze fontos összetevője bármilyen Star Wars filmnek, és Az utolsó Jediknek aztán különösen szüksége is van a humoros betétekre. Merthogy elég sok a drámai pillanat a történet során. És bár vannak cuki porgok például, Johnson néha inkább kimondott trollkodással oldja a feszültséget, és ezt bizony nagyon jól csinálja.

Van is mit oldania, mert a film baromi hosszú, de ezért szerintem semelyik rajongó nem fog beírni a Lucasfilm panaszfórumára.

Nyolc és feledik epizód

Cselekmény és fordulat van bőven ugyanis. Olyannyira, hogy megkockáztatom: ez mintha másfél epizód lenne, nem is egy. Az előző részben feldobott kérdésekből annyi mindent le is üt, amennyi nem volt jellemző a korábbi filmekre. Kicsit olyan, mintha A Birodalom visszavág végén Luke nem csak megtudta volna, hogy ki az apja, de azt is, hogy C-3PO-t a fater rakta össze a Tatuinon.

De nem csak válaszokat ad a film, hanem kegyetlenül le is zár bizonyos szálakat. Olyan szálakat is, amikről azt gondoltam volna, hogy majd a IX. részben foglalkozunk vele. Most így hirtelen tényleg lövésem sincs, hogyan fogják folytatni a történetet. A bemutató után nyilván fogunk nagyon izgalmas elméleteket gyártani, hogy mi lesz – ebben a Star Wars rajongók verhetetlenek.

Az számomra biztosnak tűnik, hogy ha J.J. Abrams akarna se tudna a 9. részből egy Jedi visszatér remake-et gyártani.

Értékelés

Disney szárnyai alatt immáron a harmadik jó Star Wars film készült el – de Az utolsó Jedik az, ami a legkülönlegesebbre sikerült. Úgy szab új irányt a sorozatnak, hogy közben ízig-vérig Star Wars hangulatú tud maradni. A rendezést kimondottan tökösnek tudom minősíteni, Johnson alkalmaz Star Warsban szokatlan filmes megoldásokat is – nem tudom, a hardcore rajongóknak mennyire fognak ezek bejönni, nekem tetszettek.

A látvány pontosan azt a színvonalat hozza, amit egy Star Wars filmtől elvárunk – csúcsteljesítmény, amit már nehéz bárhova is fokozni. Meg kell említenem, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően a sajtóvetítés ezúttal nem IMAX-ben, hanem sima 2D-s teremben történt – és ezzel én meg is voltam a magam részéről elégedve. 2D-ben is tökéletesen működik a film, és így is nagyon látványos. Majd a premieren meglátom, hogy bármit is ad-e hozzá a filmhez a 3D – de meg lennék lepődve, ha igen.

A színészi munka nagyon jó, de bizony Mark Hamill és Carrie Fisher Az utolsó Jedikben életük legjobb alakítását nyújtják. Elképesztően jók a szerepükben, és emiatt, ha lehet, még szomorúbb úgy felállni a vetítés végén, hogy tudjuk: Fishert már nem látjuk újra Leia tábornokként.

Johnson fantasztikusan jó munkát végzett. Hogy jobb lett-e a 8. epizód, mint ki-ki kedvenc Star Wars része, azt mindenki döntse el saját maga – de azt hiszem, hogy a legtöbb rajongó toplistáján igen előkelő helyet fog élvezni.