Mozi - TV

Star Trek: Sötétségben kritika


2009-ben Jeffrey Jacob Abrams és csapata nagy dolgot vitt véghez. Feltámasztott egy halott franchise-t, megszeretette azt olyanokkal, akik korábban ódzkodtak a szériától, ráadásul úgy rebootolta az egész mizériát, hogy az előzménye és folytatása is az előző sorozatoknak, filmeknek, azaz prequel-sequel-reboot lett. És persze igazi kasszasiker, nem is volt hát kérdéses a folytatás.

Négy évet kellett várnunk, mire elkészült a magyar keresztségben Sötétségben címet viselő második, vagy inkább tizenkettedik Star Trek filmepizód. Megérte várni? Nos, lelőném az elején a poént: határozottan! A Sötétségben minden perce aranyat ér, minden pillanata hamisítatlan sci-fi-kaland, és – a keményvonalas Star Trek rajongók itt álljanak meg! – minden ízében Star Trek. Kaszát, bat’lethet, fézert tessék eltenni, mindjárt kifejtem, miért gondolom így, szigorúan spoiler mentesen.

A film lendületből alapozza meg a kalandot azzal, hogy klasszikus Indiana Jones jelenettel nyit, azaz egy olyan eseménysorral, aminek az égadta egy világon semmi köze a sztorihoz, csupán bemutatja hőseinket, és beszippantja a nézőt. Már eme kezdő képsorok is remekül prezentálják, mennyire más az Abrams-éra, mint a végül iszonyú szűk korlátok közé szorított eredeti idővonal. Vannak itt idegen állatok, idegen növények, meg egy halom idegen bennszülött, akik Kirket (Chris Pine) és McCoy-t (Karl Urban) akarják lándzsaélre hányni. Abrams-t nem kéreti magát, a film alatt lazán dobálja be a királyabbnál királyabb pillanatokat, melyeket mintha a Star Warsból kölcsönözött volna. De aztán mindig beúszik a képbe az Enterprise, feltűnik egy tribli, vagy elhangzik, hogy „doktor vagyok, nem pedig…”, és máris tudjuk, hogy a legénység nem tévedt át a messzi-messzi Galaxisba, csak több fantáziát, több életet sikerült becsempészni az űrszekerek közé.

És bizony ez az élet pezseg, nem csak a hajón, a Földön is. Az előző rész kocsmajelenete csak ízelítő volt azokból a hétköznapokból, amit a Sötétségben tár elénk. Sosem gondoltam volna, hogy Scotty (Simon Pegg) egy zajos klubban fogja mulatni az időt, vagy, hogy Spock (Zachary Quinto) buszok és autók között üldözi majd a gazfickót. A Star Trekbe beköltöztek a hétköznapok, teremtve meg ezzel egy sokkal közelebbi, élhetőbb világot. Erre eddig a mozifilmekben nem igazán volt példa (a sorozatban természetesen igen, de nem fair egy filmet öt sorozattal összevetni). Eme mindennapi jelenetsorok éles, de kellemes kontrasztot adnak az űrbeli jelenetekkel.

Abrams természetesen hozta a megszokott trükkjeit, és most nem a lencseeffektre gondolok, melyből (szerencsére vagy sem) ezúttal is akad bővel. Azokra a szokatlan megoldásokra célzok, mint amikor az első rész elején a Kelvin csak pár méterre húz el a kamera előtt, a mi nézőpontunkhoz képest fejjel lefelé. Már akkor mellbevágó élmény volt ez az újszerű megközelítése az űrjelenetek filmezésének. Most viszont Abrams-nak ott volt a 3D, és pofátlanul kihasználja. A film nagyon jól fest, minden űrjelenet, minden üldözés, minden lövöldözés maximálisan kihasználja a harmadik dimenzióban rejlő lehetőségeket. A hangról pedig jobb nem beszélni, IMAX-ban garantált a halláskárosodás, de bőven megéri.

A film látványon és akción túli erénye, talán a legnagyobb erénye, hogy Kirk és Spock mellett ezúttal sokkal több játékidőt kapnak a többiek is. Különösen nagy szerepet kapott Scotty, talán pont azért, mert az előző részben túlvontunk a film felén, mire megjelent. De Sulu (John Cho) is megkapta a nagyjelenetét (külön megmosolyogtató az előző filmek tekintetében), Uhura (Zoe Saldana) levezetheti szerelmi frusztrációját, Bones többet olthatja Kirket és Spockot, és Chekov (Anton Yelchin)… nos, ő nem kapott több szerepet, mint korábban, de ahogy a TOS első évadából, úgy itt sem fogjuk hiányolni.

És persze ott az új arc, John Harrison (Benedict Cumberbatch), aki a legkarizmatikusabb főgonosz a borg királynő óta. Simán odaállhat Q, Weyoun, Dukat vagy Khan mellé, sőt, aljasságban és hidegvérűségben kenterbe veri őket. Harrison már akkor is félelmetes, ha csak áll London utcáján, ha pedig feldühítik, hát, abban az esetben komolyan érdemes elgondolkodni a városfelújításon.

Ezúttal az eredeti idővonalra is több utalást kapunk, ami viszont kicsit riasztó lehet azoknak, akiket csak a 2009-es film fertőzött meg a Star Trek kórsággal. Az olyan apró nüánszok, mint a Phoenix és az NX-01 Enterprise modellje a Kelvin és a Vengeance mellett, valószínűleg nem sok vizet zavarnak, legfeljebb megmosolyogtatják a régi Trekkie-ket. Azonban igen sűrűn emlegetik a közelgő háborút a Klingon Birodalom és a Föderáció között, ennek hátteréről viszont csak egy nyúlfarknyi beköpést kapunk (morcosak, hódítnak), mélyebben nem mennek bele. (Na, nem mintha az eredeti sorozat ennél több magyarázatot adott volna, de a többi széria által legalább átfogóbb rálátást kaptunk a klingon habitusról.) Ugyanígy fejtörést okozhatnak más, a sztorit övező rejtélyek, amikre magyarázatot leginkább a korábbi sorozatok valamelyikében lelhetünk. Szóval a Sötétségben sokkal inkább megköveteli a Star Trek előképzettséget, mint az előző rész, bár még így is élvezhetőbb volt az egyszeri moziba járóknak, mint például a hetedik film, a Nemzedékek.

Negatívumként említeném még a zenét. Michael Giacchino nem igazán erőltette meg magát, minden, ami fülbemászó, az az előző filmből lett átollózva. Persze a film alatt jól működik a muzsika, megteremti az alaphangulatot, de a jelenet végeztével egyszerűen tovaszáll. Pedig a Star Trek mozikra azért jellemző az erős zenei anyag.

Kissé rossz szájízt hagyhat még a film vége. Nem rossz, csak hirtelen ér véget, ráadásul a megelőző drámai pillanatok mondhatni a befejezés előtt robbantották fel a puskaporos hordót, így az utolsó összecsapás inkább tűnik levezetésnek, semmint a végső leszámolásnak. Harrison legyőzése túl egyszerű mindaz után, amin keresztülmentek.

Soraim zárásaként pedig jöjjön a válasz, miért is hamisítatlan Star Trek a Sötétségben. Igen, sokkal látványosabb, mint eddig bármelyik elődje. Nem csoda, 2013-at írunk. Valóban akciódúsabb az előző részeknél, és valószínűleg a halottak számát csak a Kapcsolatfelvétel tudja felülmúlni. De címével ellentétben ugyanúgy benne van a pozitív jövőkép, mint a többiben, legalábbis, a legtöbb filmben (a Nemezisnél azért rezeg a léc). Gondoljunk csak arra, hogy Kirk milyen parancsokat szeg meg, vagy a végső monológjára – ami egyben az eredeti sorozat egyik legszebb megidézése, az „epizódot” Kirk erkölcsi következtetése zárja. Vessük össze Harrison sorsát a többi filmben feltűnt főgonoszok sorsával, vagy gondoljunk bele a kezdő képsorokba, netán abba, hogyan használták fel végül a torpedókat. A film egyik eleme valóban arról szól, hogy a Föderáció a sötétségbe tart, de az Enterprise legénysége tesz arról, hogy minden visszaálljon a pozitív világba, hogy visszatérjen a Csillagflotta a helyes útra. Persze ezt nem tíz percnyi száraz dialógussal rágja a szánkba, hanem a legegyszerűbb módon: egy mesével.

Ez tehát a Star Trek: Sötétségben, egy matinéfilm, mint a Star Wars. Mégis valódi Star Trek, hiszen színes, humoros, látványos, kalandos, és bár szereplői néha olyan irányba mennek, amerre talán nem kéne, végül visszatalálnak a helyes útra. És mi a Star Trek mondanivalója, ha nem ez? Megtalálni a magunk helyes útját.

http://www.youtube.com/watch?v=5ec_rPApKCA&feature=player_embedded


52 hozzászólás on Star Trek: Sötétségben kritika

  1. Hogy egyeseknek semmi sem jó. A 2009-es első résszel kapcsolatban sok ST fan állandóan azért rinyált, hogy “nincs elég morális kérdés”, “kevés a tudományosság” és stb. Ebben a részben sokkal több régi Trek elem került vissza és most ez sem jó.

    A filmet IMAX 3D-ben néztük hétfőn. Az állam otthagytam 1-2 résznél és hármunk közül sokszor csak én kacagtam magamban annyi apró utalás volt a TOS-os eseményekre.

  2. Egyébként szerintem az eddigi 3D filmek közül az Into Darkness az, ami a legprofibb módon kihasználja a 3D lehetőségeit. Komolyan, simán kenterbe veri az Avatar vagy a Prometheus képsorait. Nyilván Abramsnek már volt mire építkeznie ilyen szempontból, de eleddig ő állította be a legmagasabbra a lécet.

    A klingon kérdés érdekes lesz amúgy, hogy hogyan oldják meg a dolgokat. Amellett, hogy a TOS-ban sem voltak bonyibbak, mint (az akkor még nem is ráncos homlokú) rosszfiúk, anno volt némi szovjet áthallása a dolognak. És amikor aztán a Szovjetunió felbomlott, jött is a Star Trek világában a nagy kiegyezés a klingonokkal, a következő sorozatban pedig már egy klingont látunk az Enterprise hídján…

    Ez az áthallás viszont ma már rohadtul nem aktuális, a világnak nem a szovjetek az ellenségei. Így a Trek filmekben is aktualizálódott az ellenségkép. Most a terroristák az ellenség – és lám, mit látunk az Abrams-féle Star Trek filmekben? Terroristákat. Az első film romulánjai azok kiköpött arab terroristák, csak a bombájuk most egy komplett bolygót képes elnyelni. Ráadásul a Föderáció szívében robbantanak.

    A Star Trek 2-ben meg John Harrison a terrorista, már a trailerben is látszik, hogy lerombolódik néhány felhőkarcoló, csoda, hogy egy ilyen jelenetet 12 évvel szept.11 után be mert vállalni Abrams.

    Szóval szerintem az lehet a gond, és azért nem nagyon látunk klingonokat az új Trek filmekben, mert a klingonok marhára nem “aktuálisak”.

  3. Miközben olvastam a cikket, folyamatosan az járt az eszemben, hogy vajon ki írta, mert meg akarom csókolni 😀
    Dzsejt, természetesen nem foglak letámadni, viszont nagyon egyetértek a leírtakkal, amiket még az is alátámaszt, hogy a magamfajta régi ST-rajongók napokig emésztgetik a filmet az első megnézés után – és nem azért mert rossz a film, vagy mert nem Star Trek! Hanem egyszerűen azért, mert ilyen baromi jó Trek-film nem sok született a franchise története során (jó, azért akad).
    Innentől kezdve nekem ne mesélje J.J., hogy “mindenkinek” csinálja a filmet. Persze, mindenkinek, és mindenki meg is nézi, sőt rajonganak érte (néhány nemfan ismerősöm teljesen odáig van tőle), de ennyire odafigyelni arra, hogy a finnyás, mindig elégedetlen Trek-rajongók megkapják azt, amire szükségük van, az nem lehet véletlen.

    A zenével kapcsolatosan leírtakkal is egyetértek azzal, hogy talán azért nem nagyon variálták a zenét és írt Giacchino a XII-nek tök más zenét, mert, ahogy annak idején a TOS zenéje is visszacsengett a mozifilmekben, úgy ők is meg szeretnék a saját változatuk zenéjét tartani. A melléktémákban számtalan új melódia megjelent (pl. a film elején, a kórházi ágynál).

    Amit még hozzá kell tennem, az az, hogy aki teheti, nézze meg eredeti nyelven, ugyanis beszereztem a filmet magyar szinkronnal is, de az olyan bűnrossz, annyira félreviszi a film hangulatát időnként, hogy gyorsan el kellett mennem harmadszor is moziba, leöblíteni ezt az “élményt” az eredetivel.
    Egyébként nekem 2D-ben jobban tetszett, de hát a Star Trek 2D-s, punktum! 🙂

  4. nem volt rossz, de nekem az elozo jobban utott…ettol szerintem tobbet vartam (az elozetes szuperlativuszok hatasara) es maradt bennem nemi hianyerzet…de ettol fuggetlenul kotelezo darab

  5. nem volt rossz, de nekem az elozo jobban utott…ettol szerintem tobbet vartam (az elozetes szuperlativuszok hatasara) es maradt bennem nemi hianyerzet…de ettol fuggetlenul kotelezo darab

  6. Locutus

    Szép mázas szarkupac, de tejszínhabbal, és 3D-ben.

    Ily módon szórakoztató, és látványos volt, de bár ne Startrek-nek hívnák. Az utalgatások a régi filmekre, meg ez a párhuzamos univerzumozás annyira izzadtságszagú, hogy némelyik poén is inkább kínos volt, mint vicces.

    Csináljanak új történetet, új szereplőkkel, de ha már StarTrek, akkor illeszkedjen annak a világába. Ha már ez a név kell nekik ahhoz, hogy elegendő pénzt hozzon a kasszába, akkor egy kicsit legyenek tisztelettel az egész iránt.

    Ez így már nem több, mint a StarWars. Szórakoztató scifi szerű gyerekfilm, vagy matiné, ahogy valaki hívta. Lehet szeretni, de nincs mondanivalója, nincsenek elvei már. Nincs lelke.

  7. Locutus: Miért kellene többnek lennie, mint a Star Wars? Vagy kevesebbnek? Nem értem, miért kell ezt a két teljesen más történetet állandóan összehasonlítani, semmi közük egymáshoz, nem is lehet őket összehasonlítani szerencsésebben, mint mondjuk a paprikáskrumplit a csokitortával. Nem állunk versenyben a SW-osokkal, és részemről kíváncsian várom a SW VII-et is – persze csak a 3. ST-film után, mert 2016-ban leszünk 50 évesek (mármint a Star Trek), és a jubileumra film kell(ene) 🙂

  8. Locutus

    Nem kéne összehasonlítani, ha nem tették volna ugyanolyan egyszerűvé mostanra. Ez nem úgy indult, hogy a párhuzamot keressük, hanem ők tették hasonlóvá, nyilvánvalóvá, hogy a 3D-s mézesmadzag kell, más nem.

  9. Én egy kicsit csalódtam.

    Tetszett az előző film, mégha gyenge is volt benne a főgonosz, meg sok volt benne a túlzás,kábé 45 percig nem lehetett tudni, hogy most mi is a plot tulajdonképpen, meg voltak fura változtatások – de visszahozott egy régi feelinget, volt egy kémia a karakterek között.

    A mostani filmmel sem az effektek a bajom, mert szépen néz ki, és ugyan vannak benne olyan vizuális változtatások (klingonok, új díszegyenruhák…), amikkel nem értek egyet, de nem ez zavar.

    Az a bajom, hogy a film eddig ezerszer látott elemekből operál, és nem törekszik megkülönböztetni magát a tömegfilmektől.
    Van egy karakterünk, Kirk, akinek problémája van a felelősségvállalással, hogy felelősséget vállaljon a legénységéért – a másik oldal lenne Khan, akit ugye éppen saját embereiért érzett felelősségtudata kényszerít arra, hogy borzalmakat kövessen el. De aztán amikor Spock junior felhívja Spock seniort (aki ugye nem mond semmit, mert megígérte, de jó, most az egyszer), és elmondja, hogy Khan valójában egyszerűen csak gonosz, és egyszerűen mindenkit meg fog ölni, hirtelen Khan mindent elfelejt, és tényleg egyszerűen csak “gonosz” lesz. Lehet, hogy eredetileg is ez volt az írók terve, de úgy érzem kicsit vesztett magából a karakter ezáltal.
    Kirk karaktere végülis eljut ahová szeretnék így is, önfeláldozása akár működhetne is, ha 5 perccel később nem hozzák vissza, teljesen súlytalanná téve az egész jelenetet.
    (Megjegyzem, volt egy pillanat, amikor azt hittem, a tribbliből vett vérrel hozzák vissza, mekkora lett volna már, ha Kirk félig tribbli!!)

    Voltak részek, amiket kifejezetten élveztem a filmben, de összességében csalódottan jöttem ki.

  10. @Locutus:

    Szvsz van némi kiindulási gond: az új Star Trek filmeken a _komplett_ eddigi Star Trek élményt kérik számon sokan, amiben van pár száz órányi sorozat, és 10. db mozifilm.

    Az Abrams-féle filmeket nem komplett sorozatokhoz kellene hasonlítani, mert két tök külön médiumról van szó: egy sorozatban nyilván több idő van felépíteni a karaktereket, a konfliktusokat, egy sokkal hosszabb lefutású történetet tudnak elmesélni.

    A filmeket a filmekhez illene mérni, és ebben a tekintetben Abramsék baromira viszik a pálmát. Szubjektív, de szerintem a TOS-éra legjobb filmje A nem ismert tartomány volt, ahol a konfliktus nem bonyolultabb, mint a mostani filmben: amott egy béketárgyalást próbál megakadályozni egy összeesküvés, emitt meg spoileres. 😀 A legjobb TNG-film pedig a Kapcsolatfelvétel volt, ami egy tök szabvány időutazós sztori volt, ami egy komoly űrcsatával nyitott – ami miatt szerethető és jó film volt, az a hét évadnyi TNG ismeret volt a háttérben.

    Nem leszólni akarom a régebbi Trek filmeket, csak egész egyszerűen eltelt már azóta némi idő, hogy ezek elkészültek. Én örülök annak, hogy a Star Trek végre megkapta azt a gárdát és azt a büdzsét, ami már nagyon ráfért, és remélhetőleg egy csomó új emberrel megszeretteti ezt a világot.

  11. @NocadLee:

    Elsőre kicsit értetlenül fogadtam, hogy miért kellett Spock Prime-ot felhívni, aztán rájöttem: ez pont az új nézők miatt kellett, nem a régi trekkerek miatt. 🙂

    Nekem tök evidens volt, hogy Khanból nem lesz jófiú csak azért, mert előadja magát, hogy mennyire csúnyán kihasználták őket a Csillagflottánál. Tudjuk a régi sorozatból / filmből, hogy nincsenek erkölcsi vagy egyéb aggályai, ha az ő szempontjából alsóbbrendűnek gondolt emberkékkkel kell leszámolnia, vagy simán csak felhasználi őket.

    Node ez az evidencia pont hiányzik az új nézőknek, nekik Khan egy újabb cool főellenség, semmit nem tudnak róla. Ezért kellett a Spock Prime-os visszacsatolás.

    Kirk nézőpontjából meg baromira működik az önfeláldozás. Kirk effektíve meghal, tudatosan feláldozza saját magát a legénységéért, és egyáltalán nincs benne az, hogy a végén fel tudják őt támasztani. Ennek az önfeláldozásnak az értékéből semmit nem von le az, hogy öt perccel később feltámasztják. A kérdést – hogy utol tudja-e érni az apja példáját – megválaszolták.

  12. Ha Khan szimplán csak gonosz, és nincs más motivációja, akkor szerintem az unalmas (és a film első felében, amikor megtudtuk, hogy az admirális túszul ejtette az embereit, és zsarolással kényszerítette rá a terroristáskodásra, úgy tűnt, nem így van).

    Nem Spock Prime felhívása a bajom, csak kb. ott volt a filmben az a pont, ahol fordult ez az egész.
    Mellesleg ne arra építsünk, hogy mit tudunk az eredeti sorozatból, elvileg épp az lenne a lényeg, hogy ne kelljen a korábbi dolgokra hivatkozni.

  13. metalFray

    Nagyon korrekt kritika és teljesen egyetértek @Merras-sal.
    Nem szeretem látni (trekie-ként), hogy nagy trekkerek fanyalognak az új filmektől. Mikor megtudtam, hogy 2009-ben újra képernyőkre kerül szeretett sorozatom, csak a határtalan boldogságot éreztem, najó és hatalmas félelmet is attól, hogy tönkreteszi. Viszont JJ bebizonyította, hogy szívén viseli a Star Trek-et és teljesen minőségi munkát produkált, fantasztikus színészekkel.

    Nagy öröm volt számomra hogy nem a Trekket nem ismerő ismerőseimmel is meg tudtam osztani a Trek univerzumát (mert elég nehéz azt mondani, hogy hát nézz végig 3 évad TOS-t plusz a TOS-os mozifilmeket és majd elhiszed miért is szeretem ezt annyira)

    Ez a film ugyanezt a világnézetet viszi tovább. Úgy hogy csak a trailerek alapján egy igazi trekkel ki tudta következtetni ki is Benedict Cumberbatch karaktere még így is izgalmasnak tartottam a filmet, sőt a film nagy csavarját, hogy föderációs admirális áll az egész mögött, kifejezetten jónak találtam, csak gondoljatok bele hányszor szedik elő a korrupt, tisztességtelen föderációs fejes témáját a későbbi sorozatokban (főleg DS9).

    Nekem személy szerint tetszett, hogy újoncok is élvezhetik a filmet, viszont beavatottként hány összekacsintás volt a rendezővel. Csak egy példa tribbli az orvosi szobában…

    Úgy jöttem ki a filmről, hogy ez volt életem egyik legjobb Trek filmje, persze utána elkezd az ember nosztalgiázni, hogy mégse, meg, hogy az mégis jobb volt, de mi más ha nem ez mutatná a film minőségét. Ott van ez a film a legjobbak között. És ez teljesen JJ érdeme.

    Szerintem meg nagyon ötletes ez az alternatív idővonal. Ha egy új legénységet szednek és folytatják a Voyager után akkor meg az lenne a gond, hogy hát ezek a karakterek nem is olyan jók mint a korábbiak voltak, nem is beszélve arról, hogy tudnának már egy Trek-hez méltó bonyolultságú jellemekkel rendelkező legénységet kidolgozni 120 percben. Pont az a jó ebben ez alternatív idősíkban, hogy a karakterek megvannak, folyamatosan kattog az ember agya, hogy mennyi most az eltérés az eredetitől, ki mennyire sodródott távol az eredeti sorsától. Viszont az írók pont ezt is akarták ezzel a filmmel, hisz nagyon nagy a párhuzam az eredeti filmmel (fú eddig le sem esett, hogy a Star Trek II – a Khán haragja és ez is a második része ennek a szériának :D).

  14. Merras: Hogy érted, hogy Spock (az igazi) az újak miatt kellett ebbe a filmbe? Részemről egészen elkényeztetve éreztem magam, amikor megláttam az igazi Spock-ot a vásznon 😀 Igenis magamra vettem, nekem szólt, miattam volt ott, a régi rajongó miatt! 😀

  15. metalFray: Én már megszoktam, hogy a Trek-fanok közül sokan a sci-fi világ Grumpy Cat-jei, az élő fába is belekötnek 😀 De ez hozzátartozik a ST-világhoz, éppen a szőrszálhasogatásuk és az állandó morgásuk miatt figyelt most pl. J.J. is arra, hogy Trek-filmet forgasson, ne egy sima sci-fi-t 🙂

  16. Locutus

    Nem tudom hol olvastad, hogy a 3D hibaként lett felróva a filmnek. Sőt, pont hogy a kevés jól sikerült aspektusainak egyike.
    Csakhogy nekem egy jó történet is kellett volna hozzá, ami ennek a filmnek nyilvánvalóan nincs. A forgatókönyve is annyira sablonos, hogy még az amúgy kiváló színészként számontartott Cumberbatch sem tudott különösebben megfogni. Izzadtságszagú feszegetése a régi történeteknek, mézes mázas modern köntösben.

    Sokkal jobb lett volna, ha ezekkel a szereplőkkel egy új hajót, egy új legénységet vezetnek be, egy az eddigi filmekkel folytatólagos történeti szálon, de akár mellékágon is. Akár ez a két történet is jobban megállta volna a helyét újként, kihagyva belőle a lerágott csontokat, a visszautalgatásokat, a párhuzamos univerzumot, stb.

  17. Locutus

    TrekAndi: De most hogy így olvasom amit írsz még, szerinted ez mégis mitől StarTrek, és miért nem csak egy sima scifi? Mert én pont hogy úgy gondolom, hogy átcsapott sima populáris scifibe, pont az maradt ki belőle, amitől régen lelke volt az egész ST univerzumnak. Az elvek, a következetesség, és a felépített világhoz (történelem, politika, fajok, technika) való hűség. Ebben a 2 rebootban mindezt sikeresen szembeköpték.

  18. Locutus: “…Ez nem úgy indult, hogy a párhuzamot keressük, hanem ők tették hasonlóvá, nyilvánvalóvá, hogy a 3D-s mézesmadzag kell, más nem.”

    Erre mondtam, hogy ha a 3D-t csak mézesmadzagnak látod, akkor nézd meg 2D-ben. Ahogy a saját kommentemben is írtam, nekem pl. úgy jobban tetszett. Eredetileg J.J. nem is akarta megcsinálni 3D-ben, de rábeszélték, mert “az idők szava…”, hát így lett belőle 3D-s variáció is 🙂

    A véleményeddel meg nem vitatkozom, mert az a tiéd, és mert ízlések és pofonok ugyebár… Bár szerintem ha ragaszkodnak a régi idővonalhoz és azon belül, vagy arra rá építik föl J.J.-ék a filmjeiket, az ugyanúgy nem lett volna jó 😀 De sebaj, kell ez is, ezt is írtam már 😀

  19. Locutus: Ha Trek-rajongóként nem jössz rá mindarra, amitől ez a film valódi Trek, akkor én hiába is mondanék bármit 🙂

  20. @Merras:
    pedig nem: a “Space Seed”-ben genetikai felsőbbrendűségére hivatkozva meg akarta szerezni az Enterprise-t, a Khan haragjában pedig Kirkön akart bosszút állni emberei elvesztése miatt (mert ugye a Space Seed végén kirakták egy lakatlan bolygóra, ami aztán később még lakhatatlan is lett).
    Egyik esetben sem volt az, hogy “gonosz vagyok, és megölök mindenkit”.
    Nyilván az Into Darknessben még nem találkozott Kirkkel, tehát nincs miért bosszút állnia rajta, annak viszont nem láttuk nyomát, hogy nekiállna manipulálni a körülötte levőket, hogy hatalomra kerülhessen, mint annó a Space Seedben. Egyszerűen felhasználták a nevét ebben a filmben, arra gondolva, hogy a Khan nevet nem csak a Trekkerek ismerik.
    Lett belőle egy akciófilm, ahol a szereplők végigrohannak egyik akciótól a másikig, amit lehet élvezni, csak hiányzik belőle valami.
    Számomra.

  21. Spire999

    Eleve nem volt semmilyen elvárásom a filmmel szemben, mégis sikerült csalódást okozniuk. Azt hittem, a film egy jó kis akciózásról fog szólni Kirk és Khan között, erre kiderült, hogy még csak nem is ő a főgonosz, hanem Peter Weller, akiről érdekes mód senki szinte egy szót sem ejtett itt eddig. Aztán, miután Leonard Nimoy elkezdi mesélni a Star Trek 2-őt Spock-nak, Khan hirtelen átmegy pszichopatába, majd nyomtalanul eltűnik, hogy a film végén üvöltve felbukkanjon, akciózzon egy kicsit, a magából teljesen kifordult Spock-al, amolyan Star Wars 3-as szinten, majd hibernálják és ennyi. Szerintem ez rettentő szánalmas, ahogy az is, hogy az összes Star Trek film főgonosza, lényegében ugyan az. Mind vagy bosszút akarnak állni vagy a Földet akarják elpusztítani. Azért 31 év után ez már egy kissé kezd sablonossá válni.
    Meg nehogy már az itteni Khan-t, Dukat-hoz hasonlítsuk, aki szerintem az egyik legjobban árnyalt és legérdekesebb, tényleg karizmatikus főgonosz, akit valaha láttam. Itt Kahn mindössze homlokráncolva, felsőbbrendű tekintettel figyeli a körülötte zajló eseményeket, majd átmegy őrületbe.
    Ez a film egyszerűen, végérvényesen ledegradálta a Star Wars szintjére a Trek univerzumot. Ezt igazán akkor éreztem, valahányszor felbukkant a vásznon egy idegen lény, amit a nézőtéren mindenki kitörő nevetéssel fogadott. Azért ez valahol, szerintem szomorú.

  22. Na igen, az mondjuk tény, hogy vitatkozhatunk itt, de a Star Trek otthona a tévében van. Ott van idő igazán árnyalt Dukat-szintű karaktereket összehozni.

  23. Ja, tényleg, Khan valóban sokkal bonyolultabb és mélyebben kidolgozott karakter volt az eredeti idővonalban. Hol van a fekve röhögő smájli? Azért volt gonosz, mert genetikai felsőbbrendű volt, mintha ez a kettő csak párban járhatna. A Star Trekben legalábbis így gondolják, egyetlen egy genetikailag felsőbbrendű dokit leszámítva MINDENKI csak “dögöljönmegmindenkiakinemgénkezelt” habitusú volt. Miért? Hát mert csak, azért.
    Aztán a második eljövetele ripacspipacs, hisztis Khan bácsinak is nagyon mély háttérkidolgozással bírt (a TOS nélkül meg sem lehet érteni). Bosszú, mer’ csak. Ja, meghalt pár embere, hát igen, akkor be kell vágnia durcát… Csak nem tudom, ez miért mélyebb, kidolgozottabb indok, mint a mostani filmben, ahol meg sokáig azt hitte, hogy az összes embere halott. Aztán amikor realizálódott benne, hogy nem, akkor meg – mit ad isten – vissza akarta szerezni az embereit. Távolról sem akart még hatalomra kerülni (ahogy a Trek 2-ben sem), az majd ráért volna akkor – a franc bele -, amikor visszaszerezte élve az embereit.
    Szóval hogyan működik ez? Elfogadható az a Khan, aki csak az embereiért akar bosszút állni, de mást nem csinál, de az a Khan nem Khan, aki csak az embereiért akar bosszút állni, majd őket visszaszerezni, de mást nem csinál. Nincs itt valahol némi elfogultság a régi ripacspipacs felé?
    Magánvélemény: aki az egyik legszánalmasabb, legbénább főgeci a Star Trek univerzumában. Mármint az eredeti, ez az új ripacspipacs jobb, leszokott a papolásról. 🙂

  24. quantumgravity

    A 2009-es filmet reménykedve, de rosszat sejtve ültem be megnézni. A mostaninál már nem is reménykedtem, sejtettem, mit kapok: sok CGI-t, tudománytalan fantasztikumot, vacak történetet, nevetséges drámát.

    A felelősség kérdésében. Kirk a parancs ellenére likvidálás helyett elfogást indít. Az így indított események eredménye a hajó városra zuhanása. A parancsmegtagadásra semmi oka nem volt. Az én olvasatomban részben felelős egy fél városnyi emberért, de megmentette a saját legénységét. Ezzel nőtt volna fel az apjához?

    A röhögőgörcs nálam is megvolt, látva a berúgjuk, mint a Riga mopedet mintájú fergeteges reaktorjavítási mutatványt.

    Viszont, ha kicseréljük a főcímet, minden a helyére kerül. Merthogy ez nem Star Trek, nem is Star Wars, hanem A zűrhajó franchise folytatása, de annak remekbe szabott, sőt, annak nézve még dicsérhetjük is a moralizálást, jó karaktereket és interakciókat.

    S itt senki se értsen félre, nem a fiatal legénységgel vagy a tengeralattjáró üzemmóddal van gondom. A Hold távolságából pár perc alatt a légkörbe zuhanó űrhajó – elment az energia, értitek, akkor leesik, ok, esetleg nem volt meg az orbitális sebesség és valamiért ellent tartottak a Föld gravitációjának a hajtóművekkel, de azért kiszámolás nélkül napokra becsülném, mire elérik a légkört – a nagyooongonosz mindenkit leverő terminátor ellen segítségképpen küldött, vasággyal negyven kilós Uhura, a súlytalan csúcspont, az ötlettelen ideoda esések, a mire összeáll a történet, csavarjuk ki belőle az értelmet fordulat, a bármelyik akciófilmből kiollózható hülye jelenetek, az egy parancsnokkal és két hajóval ábrázolt flotta miatt nem tetszett.

    A második, harmadik, negyedik mozifilm minden hibája és korszerűtlensége ellenére a jobbak közé tartozott, a 31-es szekció a szintén még ma is élvezhető DS9 egyik színe volt. Nos mindebből sikerült olcó kínai gagyit csinálni.

  25. quantumgravity

    RDM a BSG-vel. Az zseniális újraélesztése volt egy franchise-nek. Onnan tessék példát venni, úgy kell csinálni. (Csak nem kell rétestésztát gyártani belőle, meg elqrni a végét.) A Marvel mozifilmek. Nem királydrámák, de nézhető, kellemes jelenségek..

    Ha qrvát nevelünk a szép, de egyébként észben kihívásokkal küzdő bálkirálynőből, és sok pénzt keres, azzal nem zseniális menedzserek leszünk, hanem csak stricik.

  26. metalFray

    @quantumgravity
    Szerintem Kirk jellemfejlődését arra akarták kihegyezni, hogy ebben a két új filmben túlságosan forrófejű, notórius parancsmegtagadó, aki nem képes felelősséget vállalni a tetteiért. Viszont ez teljesen betudható annak (és egy szinten el is nézhető neki), hogy sokkal fiatalabban és gyakorlati tapasztalat nélkül lett kapitány mint az eredeti idővonalban. Emiatt kellett neki egy pofon, hogy észhez térjen és szerintem nem az apjához kell felérnie, hanem az eredeti Kirk-höz. Ezért kellett a végén a szerepek felcserélése a reaktormagban. Ebben az idővonalban ez volt a logikus a jellemfejlődések miatt.

    @NocadLee
    Teljesen igazad van, teljesen felesleges filmbeli karakterek árnyaltságát összehasonlítani egy teljes sorozatot végigívelő karakterével. (Mellesleg Khan karakterét is csak 1 epizód és 1 film építette… szóval tőle se kell sokat várni)

    @Spire999
    Khán mindig is “pszichopata” (inkább, egoista, felsőbbrendű, megalomániás) volt, onnan kezdve, hogy a sorozatban kiolvasztották. Épp ez volt szerintem egy trekker számára (legalábbis nekem) nagy feszültség végig a filmben, hogy néha pozítív irányba hajlott a megítélésem felé és ez nagyon fura érzés volt, de nem feltétlen rossz.
    Szerintem az emberi jellem nagyon sokrétű, csak olyan űrszappanoperákban, mint a Star Wars vannak csak gonoszak/jók, de a Trekben máskor is voltak árnyaltabb karakterek (mint korábban feljött példának Ducat karaktere).
    Nekem (és ez teljesen személyes vélemény) pont az jött le, hogy Khánnál is megpengették ezt az árnyaltságot a korábbi szerepléseivel ellentétben. Viszont az egyértelmű volt, hogy Khán egy időzített bomba, csak az volt kérdés volt, mikor hozza elő az eredeti indokait. A jelleme semmit se változhatott, a kiolvasztásának pillanatától, ugyanúgy mint akkor, egy hajót akar és a legénységét, hogy ott folytassa az életét, ahol anno a lefagyasztással abbamaradt.
    Abban igazad van, hogy tényleg egy kicsit sután jött ez ki, hogy amint megtudják az újak Nimoy-tól, hogy ki is igazából Khán, rögtön előjön az igazi éne. (DE: Kirk “lőtt” először, szóval megint “jogosan” szálka Khán szemében Kirk)

  27. Mantis

    Nekem a filmből valahogy nem jött át Khan karaktere. Persze, jó-jó, feldolgozás, alternatív univerzum meg egyebek, tudok rá én is kifogást írni, de ha már ott volt a ST univerzum egyik legjobb “főgonosza”, akarom mondani ellensége, azért jobbat is ki lehetett volna hozni belőle, szerintem.
    Az eredeti Khan kifinomultabb, árnyaltabb, egy hadvezér, egy zseni, egy vezetésre született és teremtett mintapéldány, de mindez valahogy eltűnt az éterben, amit nagyon sajnálok.

    Ami nagy pozitívum volt, pedig csak egy apró bólintás, azok a makettek – normál nézőnek talán fel se tűnik, de én jót mosolyogtam, és közben az Enterprise introja ment a fejemben hozzá. :3

  28. Ízlés dolga, de szerintem a Cumberbatch-féle Khan sokkal félelmetesebb, sokkal jobban átjön a zsenialitása, mint az eredetinek.

  29. ranger

    Megnéztem, és pár dolog nem klappol. Idesírom őket, hátha valaki megfejti nekem valamelyiket.

    1. A családos csókát végül is mi viszi rá a cselekedetre, ha már megkapta a gyógyszert? Ha még további adagok kellenek neki, amit mondjuk már a felesége kap meg, akkor miért ír leleplező levelet az admirálisnak?

    2. Amikor a Vengeance hídjára rontanak, akkor Scotty abban a felfordulásban honnan tudja, hogy Carolt nem kell lelőni? Kirk szólt neki? Ő honnan tudta, hogy pont a hídon lesz?

    3. McCoy miért kezd el kísérletezni egy triblin miközben teljes a zűrzavar?

    4. 72 torpedót hogy nyitnak ki olyan rövid idő alatt? Van 72 fő orvosi személyzet a hajón? És mind a 72-nek beragad a karja, amikor rekonstruálják az esetet, a fegyverszakértő Carol hiányában.

    5. Marcus miért egy 300 éve élt hadvezért vesz elő, modern hajók, és taktikák tervezéséhez?

    +1. A jelenet amelyben Carol sikít, -szvsz – túl durva egy Trek filmbe. Pontosan azért mert Carol előtt történik. Megrázó, ahogy az is, hogy Scotty egy sajnálommal az űrbe tessékel egy gyakorlatilag ártatlan szereplőt.

    +2 Az új szerzőknek, annyira nincs új ötletük, hogy előveszik a második film főgonoszát, és a sok közül mondjuk a 6. mozi korrupt admirálisának másolatát, és ezt írogatják újra. Nem unalmas már egy kicsit, hogy minden filmben elmondják, hogy bezzeg mi felfedezők voltunk, csak most éppen nem?

    +3. Tényleg kellett egy ekkora böszme reaktort építeni, ha máshol még mindig gyárakban futkosnak?

    Amiről itt nem írtam az tetszett, de ezek a zavaró dolgok azért rontották a filmélményt. Annak mindenesetre örültem, hogy hőseik kábító fokozaton dolgoztak, és a sok akció ellenére (örjöngő Spock?)a békés megoldást keresték.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük