Események

81 hozzászólás on Sohár Anikó előadása a műfordításról az Írószövetségben

  1. Attila

    Sohár Anikó a műfordításról? Wow.

    Ennél még egy tükörponty biciklizésről szóló előadása is szakmaibb lenne. Vagy ez most valami gonzoid paródia-performance lesz?

  2. heh, jegyeztess elő egy időpontot amikor ráérsz, hogy a “Hogyan írjunk be epés megjegyzéseket mindenhová, kéretlenül” címmel TE tarthass valami szakmait

  3. Ceterum censeo a hatos kezdés korai, pedig ettől remek flémet várok. Sohár Anikónak van rajongótábora a Pratchett fordítások miatt. 😀

  4. “Yzabell keble olyan modorban hullámzott, amitől Meccetüzes egy életre föl kellett volna hagyjon a varázslással”

    Igény esetén további remekekkel is tudok szolgálni.

  5. Hát az így van, Sándor, (tudnék mesélni), de fordítóberkekben az a legenda járja, hogy Sohár Anikó nem engedi szerkesztetni a könyveit, merthogy ő akkora fordítástudományi nagymogul.

    Ez simán lehet csak pletyka persze, de én akkor se értem, hogy adhat ki egy kiadó bármit, amiben ilyen mondatok vannak.

  6. @kamper – majd egyszer adok Neked egy Valhalla Páholy által kiadott Időjárőrt. Olvashatatlanul szar.

  7. sheenard

    kamper: megkérdeztem Anikót. Nem igaz.

    A másik: a Cherubion egyszemélyes kiadó volt. Ez azt jelenti, hogy lektort kevéssé látott a mű, mert István mindent a vállán vitt el. Az Yzabeles lektor pedig addig dolgozott a Galaktikánál, tovább nem.

    Persze a végső megjelenés nem mindig tükrözi a fordítást, ugye, azt a rézfánfütyülőjét neki 🙂

  8. Azért láttam én összegyűjtve dolgokat szépen, nem csak ezt a két mondatot.

    A szerkesztők tudnak baromságokat művelni igen, de így elvinni egy könyvet a málnásba, na azt nem.

    Nem szívesen fejtegetném ezt itt tovább.

  9. Ott voltam az előadáson, de jó volt!!!
    Az az igazság, hogy én Anikótól még nem olvastam fordítást, csak néhány szélsőséges véleményt.
    A tegnapi előadáson sok mindent megértettem. Nem azt mondom, hogy egyetértek, de ÉRTEK sok mindent.
    Vannak bizonyos szempontok, és az is egy szempont, amire ő célozgatott. Hát a tököm tudja.
    Én attól még maradok a pázmányi iskolánál 😀 de most úgy valahogy nyugodtabb lettem.
    kamper te is minden szarér feljössz, pont erre meg miért nem bírtál eljönni.

  10. Korum

    Az egy érdekez húzás volt tőle, hogy nem engedte, hogy a neveit tovább használják a Pratchett fordításokban. Tudja valaki hogy ez miért volt így?

  11. SA

    Kedves Korum!
    A műfordítás a műfordító tulajdona, amit részben vagy egészben, meghatározott időre vagy örökre megvásárolhat egy (vagy több) kiadó. Ha nem teszi, az a kiadó döntése, nem a fordítóé.
    Amikor a Delta Vision egyik napról a másikra úgy döntött, hogy mégsem velem fordíttatja a Korongvilág-regényeket, én fölajánlottam nekik a teljes Pratchett fordítómemóriát, de nem kellett. End of story.

  12. gabro

    Az új korongvilág regény (Érdekes Idők) ajánlójában Széltolót emlegetik. Eszerint sikerült megállapodni a nevek használatáról? Ill. az előző két könyvet is kiadják esetleg normális nevekkel? Mert nekem a “Wiharwész-anyó” Mállotviksz néne helyett valahogy nem gyerebe.

  13. rhewa

    Az előadáson, Mano az egyik hozzászólásában megemlítette az eszperantót.
    Idő szűkében csak az előadás után tudtam beszélgetni Anikóval egy pár mondat erejéig. Mano megjegyzése szerintem, több mint érdekes témát vetett fel, mely akár egy külön előadás témája is lehetne:
    A mesterséges nyelven írt regény, novella etc… élő nyelvre történő visszakódolása. Mondhatni, a “műnyelv műfordítása”. 🙂
    Hasonlítható-e bármely holt nyelven írt történet fordításához akár technikai, akár művészeti szempontból?
    Egyenértékű-e az élő vagy holt nyelven írt irodalommal? (véleményem szerint az, akkor is, ha az ellenzők szerint ezzel az erővel a számítógép bináris “nyelvén” is lehet eposzt írni)
    Vajon a nyolcvanas évekbeli fellendülés után miért csökkent hirtelen az érdeklődés az eszperantó nyelv iránt?
    Valóban a kétpólusú világpolitika tett keresztbe egy minden szempontból (politika, vallás, gazdaság, nemzetiség) semleges világnyelv kialakításának és széles körben való elterjedésének vagy egyszerűen csak lecsengett a divatja?
    Tudom, hogy nem én vagyok az az ember, aki ez ügyben javaslattal élhet, de a Magyarországi Eszperantó Szövetség képviselőjével fel lehetne venni a kapcsolatot egy következő előadás ügyében 🙂

  14. Komaváry

    Rhewa:
    “Valóban a kétpólusú világpolitika tett keresztbe egy minden szempontból (politika, vallás, gazdaság, nemzetiség) semleges világnyelv kialakításának és széles körben való elterjedésének vagy egyszerűen csak lecsengett a divatja?”

    Vagy kiderült, hogy ez a minden szempontból semleges világnyelv piszkosul európacentrikus?

    Armitage: viszont a CAT-használat sok mindent megmagyaráz.

  15. SA

    armitage:
    Nem csak a nevek ismétlődnek. Sir Terry tudatosan építkezik és alkalmaz egész mondatokat, bekezdéseket, sztorikat újra, más nézőpontból egy későbbi regényben. De a nevek miatt nagyon fontos, pl. a Fegyvertársakban Vetinariból Lodoci lett és Járdán Csaba nem tudott választ adni arra, hogyan fog majd kinézni Sir Terry vicce, a Veni, vidi, Vetinari magyarul… (Igaz, ehhez nem kell TM, elég, ha az ember elolvassa a későbbi köteteket, mielőtt belevág…)

  16. armitage

    SA: aha, így érthető, végül is sorozat, konzisztensnek kell lenni (nálam csupa 0%-os match lenne általában, így műfordításnál pihen a Trados 🙂 )

    Viszont ha már itt vagy és Pratchett, kíváncsiság: te támaszkodtál az L-Space-webre a fordításoknál? Nekem nagyon sok összefüggés és poén csak ott vált egyértelművé, Pratchett-fordítóknak pedig valsz kötelező aranybánya 🙂

  17. armitage

    raves:
    minden tiszteletem az eszperantistáké, de félő, hogy sem az eszperantó, sem az ido, sem más mesterséges nyelv nem fog olyan szintű áttörést hozni, amilyenről klasszikus scifikben álmodtak.

    Valsz azért nem, mert a csinált nyelv az eleven, létező emberiséghez nem köthető sehogy sem. Nem él, nem anyanyelve senkinek (viszont mindenkinek van anyanyelve), nincs történelme, nem egy néppel együtt élt meg évszázadokat, nem a napi használat alakítja és csiszolja. Steril.

    Ezen az sem változtat, ha veretes verseket írnak eszperantóul vagy akár quenyául. A dolog nem ott dől el, hogy az adott műnyelen vannak-e szavak a gondolatok kifejezésére (ha nincs, lehet csinálni), hanem ott, hogy ezek a szavak, szinonimák, szószerkezetek miket pendítenek meg a befogadóban.

    Vannak nyelvek, pl. a magyar is ilyen, ahol már a szórend átalakításával is más töltést vagy más értelmet lehet átvinni – ilyen szinű finomságra a műnyelvek nem fognak eljutni, mert ehhez mesterségesen kéne őket megbonyolítani. Ez pedig ellentmond a mesterséges nyelvek “logikára” törekvésének, és tulajdonképpen csak szimulálása lenne annak az összetettségnek, amely egy adott nyelvnek sok évszázados fejlődésével és az anyanyelvi beszélőkkel együtt létezéssel jön létre. Szerintem óriási munkával is csak gyatra utánzat lenne, és ráadásul mindenki ott is hagyná, mert bonyolult nyelvekből van elég igazi is 🙂

    De ez csak az én különvéleményem.

  18. Ahogy armitage mondja.

    Plusz amikor az eszperantó anyanyelve lesz valakinek (van ilyen), abban a pillanatban elkezdt természetes nyelv módjára viselkedni, onnan meg…

    Plusz Komavarynál is erős igazság van. Az eszperantó totál indo-európai centrikus, egy kínai cseszheti a nekünk ismerős szavakat. És ők vannak többen. Ennyit a világnyelvről.

    Egyébként engem személy szerint hihetetlenül nem tud érdekelni egy kultúra nélküli nyelv. Mesterségesen kultúrát csinálni meg biztos lehet, csak minek.

  19. Attila

    “De a nevek miatt nagyon fontos, pl. a Fegyvertársakban Vetinariból Lodoci lett és Járdán Csaba nem tudott választ adni arra, hogyan fog majd kinézni Sir Terry vicce, a Veni, vidi, Vetinari magyarul… (Igaz, ehhez nem kell TM, elég, ha az ember elolvassa a későbbi köteteket, mielőtt belevág…)”

    Akárhogy rakom sorrendbe a fenti beírás betűit, állandóan csak a bullshit kifejezés jön ki belőle…

    Részint azért, mert az ennél lazább szóviccek fordításánál – mit szóviccek, közönséges, egyszerű mondatok fordításánál – is durván döcögtek a ferdítéseid, részint meg azért, mert elég gáz tolnod a szakértői dumát, mikor korongvilág fordításaid végleges, szerkesztett változata néha még nyersfordításnak is kínosan elfogadhatatlanok lennének.

    Ami számomra döbbenet, hogy a világ egyik legnépszerűbb és legjobb fantasy regénysorozatát sikerült nagyrészt neked elintézned a trehány és dilettáns munkáddal, és minderre a jelek szerint még büszke is vagy…

  20. sheenard

    Az eszperanto hamarosan halott műnyelv lesz, és minden bizonnyal szomorúak lesznek azok, akik évtizedeket áldoztak rá életükből…

  21. kavix

    Helló!

    Én csak azt szeretném kérdezni SA-tól, hogy mi az a Trados/CAT, pontosabban hogy használod és mire.
    A googleval rákerestem, de nem jöttem rá, hogy mi lehet ez pontosan.

    Köszi
    Kavix

  22. Korum

    Kezdem elveszteni a fonalat… 🙂
    Akkor most ki követte el az dolgot, hogy Vetinari-ból Lodocit faragott? Mert ez a név bizosan nem lehett a fordító tulajdona, lévén eredetiben is Vetinari. Vagy Nobby miért nem maradhatott Nobby?

  23. tapsi

    Kedves Anikó, nagyon érdekelne, hogy pontosan mire és hogyan használod a fordítóprogramokat fordítás közben!

  24. armitage

    A Lodoci nem is rossz mix, ha azt vesszük, hogy az eredeti a Mediciből és a veterinaryből ered; ejthető lódokinak és lodocsinak, kedv szerint 🙂 a Vetinari a magyarban ennyire nem “beszélt”.

    A szójáték (“veni, vidi, Vetinari”) az eredeti cézári beszólás tripla alliterációjára és -i ragjára épül, a “veni, vidi, Lodoci” ebből a kettőből egyet azért hoz. Ahogy CoVboy bátyó mondogatta annak idején, “szódával elmegy” 🙂

  25. Elnézést, hogy beleszólok a társalgásba – általában nem szoktam látogatni ezeket a fórumokat, de egy itt járt ismerősöm felhívta rá a figyelmem, és a személyes megszólítottság okán, úgy gondolom, illik válaszolnom.

    Kedves Anikó!

    Természetesen olvastam Pratchett minden Korongvilág-regényét (sőt a kiegészítőket is), mielőtt belekezdtem a fordításba. Ahogy azt a Delta fórumán is leírtam, a Patrícius nevét azért változtattam (Kozimo de) Lodocira, mert miután mérlegeltem az egymásnak feszülő érveket – egyfelől azt, hogy Vetinari neve (mint Pratchett szinte minden fontos karakteréé) beszélő név, illetve hogy a mester bevallottan és explicite a Mediciek mintájára alkotta meg azt (vö. Medici ~ „orvos”, Vet/er/inari ~ „állatorvos”, „lódoktor”), másfelől pedig azt, hogy a regényekben előforduló sok ezer szóvicc egyikéhez (Veni, vidi…) szükség lenne az angol alakra –, úgy döntöttem, az előbbiek jóval nyomósabban, mint az utóbbi. Egyébként – mint azt mindannyian tudjuk – Pratchett könyveiben tucatjával léteznek a priori lefordíthatatlan szójátékok, tehát egyáltalán nem szokatlan, ha egy bizonyos punt (sútkát) kénytelenek vagyunk helyettesíteni valami más, a magyar kultúrkörben is/jobban értelmezhető fordulattal.

    (Nobby nevét ugyancsak a fenti okból írtuk át Göcsört Görcsire. Illetve – mint ahogy majd a rövidesen megjelenő újabb kötetből kiderül -, a vitéz városőr hivatalos neve valójában ‘Szentkirályi-Férghessy Göcsört Arisztid’ – az eredeti angol ‘Cecil Wormsborough St. John Nobbs’ helyett.)

    A magam részéről különben úgy gondolom, hogy a Pratchett-fordításaidban jó pár részletet zseniálisan oldottál meg, és igen sajnálom, hogy nem használhatjuk azokat. Továbbá tényleg nagyon szívesen válaszolunk Farkas Veronikával, a másik fordítóval bármilyen fordítástechnikai kérdésre, amelyet feltesznek nekünk. (Fölösleges ezért hosszú leveleket írni P. ügynökének és kiadójának.)

  26. SA

    Armitage: Persze, és nem csak azt. Szerintem is elengedhetetlen.
    Attila: Sajnálom, ha ilyen rossz véleményed van a fordításaimról.
    Kavix: a Trados egy fordítóprogramokat készítő cég. A CAT az a computer-aided tranlation (számítógép segítette fordítás) rövidítése és minden olyan szoftver értendő alatta, ami segít a fordításban a szótáraktól a fordítói memóriákig, stb.
    Tapsi: a program földarabolja a szöveget egységekre és fölajánl fordításokat, ha a memóriájában már tárol x%-ban egyező egységet (pl. a yes, sir-re automatikusan beírja, igen, uram s ha nem tetszik, átírhatom). Ez elégséges magyarázat?
    Járdán Csaba: Nekem anno nem ezt írtad. Mindegy, nincs súlya. Hosszú leveleket írnak P. ügynökének és kiadójának fordítástechnikai kérdésekről?

  27. armitage

    SA:
    Elnézést, ha kekeckedek, de a Trados-témához hozzászólnék kicsit, pontosító jelleggel, az érdeklődők kedvéért:

    A Trados, szegény, már rég nem cég: az SDL kerek öt éve felvásárolta. A Trados ma már az SDL egyik CAT termékének a neve. A szakfordítások CAT eszközökkel készülnek, a Trados az egyik legpatinásabb és legelterjedtebb (de korántsem a legjobb) ilyen rendszer.

    A CAT eszközök fordításmemóriákra (TM) épülnek, ezek hatalmas fájlok, amelyekben nyelvpáronként tárolva vannak a korábbi fordítások egyes szövegelemei, szövegdarabjai. Egy CAT rendszerben mindig van egy editor (ez lehet külön program, de lehet akár a megfelelő bővítményekkel felturbózott Word is), a benne feldolgozott szöveg pedig szegmensekre (translation unitekre) vannak bontva (ezek hosszabb-rövidebb szövegrészek, átalában 1-1 mondatok, és bennük tárolva van a forrásnyelvi és a célnyelvi változat. A CAT része még a TM-et kezelő modul, ez lehet külön program (a Tradosnál Workbench a neve), de lehet az editorba építve is.

    Amikor új fordítást csinál az ember, megnyitja a fordítandó fájlt (ez általában már elő van készítve – szegmentálva – a CAT-es fordításra, kinyit egy szegmenst, a CAT rendszer megnézi, hogy a TM-ben a szegmens forrásrésze már megvan-e (100%-ban vagy csak részeiben), és a találatokat a fordító keze alá tolja. Ha a találat 100%, akkor hurrá, akkor nem kell vele vacakolni, ha kevesebb, akkor a szükséges eltéréseket a fordító javítja, ha nulla találat van, akkor le kell fordítani az egész szegmenst.

    Ezután szegmenszárás, ekkor a CAT azonnal rögzíti az így lefordult szegmenst a TM-ben, és legközelebb ez már 100%-ként jön fel, ha ugyanez a szöveg. Zárás után nyitod a következő szegmens és így tovább, az anyag végéig.

    Nyilván ilyen rendszer a repetitív jellegű és a konzisztenciát erősen igénylő szakszövegekre használható (azok esetében igen hatékonyan), műfordításra viszont igazából alkalmatlan, hiszen egy szépirodalmi mű igen kevés 100%-os találatot hoz fel, tényleg csak az említett Yes sir típusú szövegelemeket. Viszont Pratchett esetében a sorozat, a sűrűn visszatérő nevek miatt hasznos lehet. (Én Gibsonra elő se vettem a Tradost 🙂 )

  28. armitage

    SA:
    igen érdekes, hogy mondod, használtad az L-space-t, mert bevallom, több olyan munkádat olvastam, ahol ennek hatása hm, hát fogalmazzunk úgy, nehezen mutatható ki. De felteszem, más okok is bejátszhattak, időnyomás stb., mit lehet tudni. De az jó [pont], ha forgattad.

    Remélem, az újabb Pratchett-fordítók is a kezük ügyében tartják az APF-t 🙂

  29. gabro

    “Érdekes, hogy Széltolóznak, de nincs megállapodás.”
    Affrancba… 🙁

  30. armitage

    Merras:
    Figyelemre méltó, ígéretes eszköz, de fogalmazzunk úgy, van még hová fejlődnie. A cloudban rengeteg lehetőség rejlik, de a profik egyelőre a CAT célszoftverekre és frameworkökre támaszkodnak. A GTK ingyenes, ez előny, de nem olyan kiforrott, mint a profi cuccok és nem minden fordítós formátumot támogat.

    Aztán (a szakfordítós QA (minőségbiztosítás) egyik alapjaként) ott vannak a féltve őrzött, gondosan kiformált, egységesített, áptudéltelt, gyakran copyright és NDA alá eső TM-ek. Ezeket sem szívesen hurcolják ki a felhőbe, érthető módon.

    A szakfordító fegyverzetét elsősorban úgyis a fordítócég határozza meg, amellyel kapcsolatban áll. A Trados valamelyik inkarnációjának ismerete és/vagy birtoklása alapkövetelmény szokott lenni, de számos egyéb alternatíva is van.

    A Trados és a cloud mellett mostanában és a közeljövőben érdemes odafigyelni például a Kilgray nevű cég ( http://www.kilgray.com/ )MemoQ nevű CAT termékére ( http://www.kilgray.com/products ). A weboldal nyelve ellenére ez magyar cég, a MemoQ-nak pedig sokan jósolnak fényes jövőt ( http://href.hu/x/cg5k 🙂 ).

  31. tapsi

    “Tapsi: a program földarabolja a szöveget egységekre és fölajánl fordításokat, ha a memóriájában már tárol x%-ban egyező egységet (pl. a yes, sir-re automatikusan beírja, igen, uram s ha nem tetszik, átírhatom). Ez elégséges magyarázat?”

    Kedves Anikó, köszönöm a választ! Ismerem a fordítóprogramokat, tudom, hogyan működnek, de irodalmi szöveg kezelésére szerintem tökéletesen alkalmatlanok. Sajnos az eddig tőled látott fordítások maximálisan megerősítenek ebben a véleményemben.

  32. armitage

    tapsi:
    Na, akkor én is feleslegesen ragoztam lentebb a CAT-eszközök mibenlétét 🙂 elnézést. Azzal én is egyetértek, hogy néhány dolgot leszámítva, összességében perverz dolog CAT-tel műfordítani.

    Az angol irodalmi (próza) szövegeket gyakran nem is szabad mondatról mondatra fordítani, mert a magyar eredmény gyakran döcögőssé, darabossá válik. A fordítónak adott esetekben igenis bátran, hozzáértéssel fel kell tudnia törnie az angol struktúrát, akár a szomszédos mondatok részleges egybeolvasztásával is, hogy a nagyobb szövegegység jelentése, töltése, tartalma gördülékeny magyar formában jelenjen meg.

    A CAT-eszközökkel feldarabolt szöveg viszont az esetek többségében mondatokra bomlik. Ezeket CAT-szerkesztőben, szegmensenként, azaz mondatonként lefordítva, szinte garantáltan merev, döcögős eredményt kapunk, amelyről ordít az angol szerkezet (kis agymunkával még az eredeti is rekonstruálható), és ez sajnos az olvasónak gyötrelme, a műfordítónak pedig szégyene lesz 🙁

    Jusson eszünkbe, hogy a műfordító magyar szöveget alkot, nem pedig az idegen nyelvi struktúra magyar szavakkal feltöltött másolatát állítja elő.

  33. Stöki

    Egyszerű Pratchett-fogyasztóként szólnék hozzá.
    Olvastam majdnem az összes Sohár-fordítást, az összes Járdán- és Farkas-fordítást és persze eredeti Pratchetteket is.

    Sohár fordításait kivétel nélkül borzalmasnak éreztem, már akkor is, amikor még fogalmam sem volt róla, kicsoda Sohár Anikó (később is csak azért néztem utána, mert a negyedik-ötödik könyv után már kíváncsi voltam, ki gyalázza így meg Pratchettet). Kizártnak tartom, hogy egyedül a szerkesztő lenne felelős azért a dilettantizmusért (vagy igénytelenségért, mert lehet, hogy SA nem tehetségtelen, csak lusta kigyomlálni, amit a fordítóprogram csinál), ami a Pratchett-fordításairól süt.

    Járdás és Farkas fordításai klasszisokkal jobbak. Könyvenként egy-két apró hibát találtam ezekben is, de ennyi bőven belefér, nincsenek falióra nagyapók meg egyéb rettenetek, amik már az egyszeri olvasónak is kiszúrják szemét.

  34. onsai

    Armitage, én is örültem a fordítóprogik kifejtésének, mert mezei halandóként a “pár ív papír és egy szótár” illúzióban éltem. De persze miért ez ne fejlődne a netkorszakban?

  35. SA

    Tapsi, armitage és kavix:
    A fordítóprogram segédeszköz, a fordítón múlik, miként használja. Bármilyen fordítás során. Örülök és köszönöm szépen, hogy mindenki ilyen lelkesen elolvasta és bírálta a fordításaimat! (Hol lehetne hozzájutni az Egyenjogú rítusok egy példányához?) Kaphatnék arra választ, hogy melyik Korongvilág-regényen érződik a leginkább a TM használata?

  36. woof

    Szerintem csak arról van szó, hogy (tévesen) a fordítóprogramnak tudják be a magyar nyelv ismeretének hiányát. 🙂

  37. armitage

    SA:
    Amit írsz, már bocs, de nem helyes. Ne vezessük félre az olvasókat.
    Teljesen más a műfordítás és a szakfordítás, más követelmények, folyamatok, eszközök.

    A CAT eszközöket soha nem szánták műfordításra. A műfordítás analóg folyamat, egyedi szöveggel, amely műfordítói kreativitást igényel. Hozott anyagból az eredeti magyarul történő újraalkotását jelent, sabálytalan, nagyobb lélegzetű szövegrészek feldolgozásával.

    A szakfordítás tök más, az előbbinek szinte inverze, ott elsődlegesen éppenséggel nem kreatívnak, hanem konzisztensnek kell lenni, a szövegek nem egyediek, hanem terminológiákra épülnek, sorozatosan visszaköszönő panelekkel, és nem logikai szövegrészenként, hanem mondat szintű szegmensenként, egyesével folyik a munka.

    Ég és föld a kettő. Más eszközeik vannak. Szikével is lehet szalonnát vágni és konyhakéssel is operálni, de ha nem muszáj, akkor jobb nem tenni.

    Egy-egy fogósabb novella vagy regény fordításánál még el is tréfálkoztam ismerőseimmel azon, hogy mennyire használhatatlan lenne a fordításához a Trados. Legvadabb álmaiban sem hittem volna, hogy akad, aki erre használja.

    Ha szerinted egyenlőségjelet lehet tenni a két munkatípus (és alapeszközeik) közé, akkor az bennem azt a félelmetes érzést kelti, hogy vagy az egyikhez, vagy a másikhoz nem értesz eléggé (a mindenki által ismert, tekintélyes szakmai háttered dacára).

    Lehet, hogy tévedek és/vagy félreértek valamit. Remélem erősen, mindannyiunk érdekében.

  38. armitage

    onsai:
    🙂 Szakfordításban ma már szótárazós módon lehetetlen lenne dolgozni. Nem nehéz, hanem lehetetlen.

    Ezek a munkák több lépcsős folyamatok, nagyon nagy intenzitással, rövid határidőkkel, rengeteg szöveggel. Szótárazásra, egyedi saccolgatásra, melegvíz és spanyolviasz ismételt feltalálására nincs idő és a minőségbiztosításba se fér bele. Épp ezért, ezekre a kihívásokra találták ki a CAT rendszereket.

    A műfordítás az más. Az se szótárral-papírra megy manapság (bár én anno még így kezdtem), hanem egy jóféle szövegszerkesztővel (általában Worddel), és sok-sok online forrással dolgozik az ember, és általában nem másnapra kell leadnia, rendszerint van idő az idegen nyelvű szöveg előzetes átolvasására, grokkolására :), kijegyzetelésére stb.

  39. Hú, miről maradtam itt le.

    Most már csak annyit, hogy a műfordítás az tényleg papír/ceruza + szótár, azzal a különbséggel, hogy ezek ma már mind be vannak dugva a konektorba. De például kevés kivételtől eltekintve ma is ugyanabból a nyomtatott könyvből dolgozunk, amit le lehet emelni a polcról. Próbáltam már kérni a kiadót, hogy az eredetit szerezzék meg nekem e-könyvben is, mert egyszerűen könnyebb bánni vele, de nem sikerült.

    Viszont eszetlenül megkönnyíti a dolgot a gugli, hiszen bárminek egy szempillantás alatt utána lehet járni. Amikor a múltkor Elveszett Paradicsom kellett, ami magyarul nincs a neten, és könyvtárba kellett menni érte, hát egészen durva volt. 🙂 El is küldtam magam helyett nagyapámat.

    Nem is csodálkozom a pregugli éra furcsaságain, mint pl. amikor az Annie Hallban a Grammy-díjból “a nagyik zsűrizése” lett.

  40. armitage

    woof: 🙂
    De tegyünk rendet: a fordítástámogató rendszerek, a CAT-eszközök nem azonosak a fordítóprogramokkal.

    Utóbbiak (pl. a neten is van sok ilyen) egy megadott szöveget a saját szerkezet- és szóanalizáló algoritmusaikra támaszkodva, puff, egyben átdurrantanak a célnyelvre. Ez rokon nyelvek esetén egész jól megy, de nagyon eltérő nyelvek között már nem annyira. Le lehet fordítani ugyan pl. egy angol szöveget vagy weboldalt magyarra (a böngészőkben van is erre beépített parancs), de az eredmény gyakran mulatságos lesz és legjobb esetben is csak arra jó, hogy a szöveg hozzávetőleges értelmét kihámozzuk. Ez a hétköznapi használatban (sok szódával) elmegy, de nyilván nem lesz irodalmi értékű a kapott szöveg.

    A CAT-eszközök meg úgy működnek, ahogy az fél méterrel lejjebb olvasható 🙂 más elv, más szervezés, jóval nagyobb hatékonyság. Nem véletlenül olyan borsos az offline, profi CAT-eszközök ára 🙁

  41. armitage

    kamper:
    “nagyik zsürizése” :):)

    A papírkönyvből is lehet dolgozni, bár ki hogyan áll hozzá… Nálam az ilyen fordítói példányok háborús állapotba kerülnek a munka során, az oldalak teletetoválva (ceruzás) jegyzetekkel stb. 🙂 de ha egy mód van rá, akkor el kell kérni digitális formában. Szerencsés esetben az eredeti kiadó hajlandó elküldeni a magyar kiadónak és akkor a fordítóhoz is eljut.

    A digitálisban könnyebb keresni, a papírkönyvbe viszont az ágyban elalvás előtt olvasva is bele lehet firkálni a hirtelen jövő megoldási ötleteket 🙂 legjobb, ha mindkét változat ott van az asztalon, amikor belevág az ember.

    (Aztán az ember a nádcukorral ízesített holland kakaót tartalmazó, dekoratív bögrét véletlenül ráborítja a második fejezetre és kész. 🙂 )

  42. Mélységesen egyetértek, de a Könyvmolyképzőnél például nagyon csodálkoztak, amikor pedzegettem az e-könyvet, szóval nem szokás.

    Amióta Chellovek megosztotta velem, hogy ő fénymásol, én is azt csinálom, és akkor faszán lehet jegyzetelni meg minden, plusz a könyv se hullik darabjaira a feszegetéstől, mert az is sűrűn elő szokott fordulni.

    (Csak a tisztánlátás végett csak itt, csak most csak neked elárulom, hogy azonos vagyok pocakkal a Leiterről.)

  43. armitage

    kamper:
    Á, te vagy az? (mondta Lena) 🙂 Üdv itt.

    Fénymásolás, az se rossz. Ki mit szeret vagy mik a lehetőségei, ha lehúzzák neki a kiadóban, akkor az kedvező.

    Nekilóduló fantáziám persze már fel is vázolja a fénymásolás monotóniáját egyéb, máshová nem sorolt tevékenységgel oldó hősünket, aki csak hónapokkal később döbben rá, hogy több oldalt kihagyott…
    🙂

  44. Ja, én vagyok, csak itt elég sok embert személyesen ismerek, úgyhogy saját nevén nyomom.

    Fénymásolást kis adagokban intézem a suliban, mellékállásban angoltanár lévén. Az adófizetők pénzét pocsékolom (de ezt bármikor simán letagadom). Egyszerre pár napi adagot mindig.

  45. Komaváry

    Mondjuk egy könyv fénymásolásának árából már majdnem kijön az ekönyv.

  46. Kivéve, ha egy fityingembe se kerül a másolás, mer ugye az adófizetők… 🙂 De ez nem szép dolog különben, és mindig kicsit szégyellem is magam. Komolyan. De vigasztal a tudat, hogy például a jelenlegi közbeszerzett papír minősége olyan, hogy mindenki azt várja, mikor fogy el végre.

    Egyébként volt már rá példa, hogy megvettem az e-könyvet magam, tényleg nem akkora összeg, hogy ne férne bele.

  47. Ja, és a papírra sokkal jobban lehet firkálni, és neked különben is hivatalból örülnöd kell, mer most éppen a Before They Are Hanged fénymásolatára firkálok. 🙂

  48. armitage

    kamper:
    Hajjae kend, lopja a papírt, abuzálja az iksolai másolót, nem csoda, hogy itt tart az ország 🙂

    Én roppantmód örülök, hogy a BTAH másolatát dekorálod, de itt mintha meglazult volna egy csavar eszmecserénk eleddig olajozottan üzemelő gépezetében. Kevésbé túlírva: miért is kell örülnöm neki hivatalból? (??)

    Lehet, hogy csak az idő teszi vagy a napvége, azért nem értem hirtelen, de bízom benne, hogy majd megvilágítod.

  49. Komaváry

    Egyrészt, én már olvastam, másrészt mint kiderült, nem használsz CAT-ot, így meg oda a konszi… kondi… ööö a névfolytonosság. Pláne az ismétlődő mondatok, bekezdések. Így már nem is érdekel.

  50. armitage:
    Mindössze annyi történt, hogy elfelejtettem megcímezni az üzenetet. Nem neked kell örülni, hanem Komavárynak, ugyanis ő a szóban forgó művet is tartalmazó trilógia lelkes rajongója.

  51. Komaváry:
    különben az ismétlődések elég szívások például ebben. Csak bízni tudok benne, hogy nem maradtam le itt-ott valamiről. Illetve például a “say one thing about logen ninefingers” félékre tudom, hogy ráfért volna még egy kör, csak hát durván határidő volt. De Abercrombie-ra sajnos valszeg soha nincs elég idő, és a Blade Itselfet két hónap alatt csináltam meg, ami nagyon durván kevés. Ez volt szeptemberben, ehhez képest még most se látom, hgoy a könyvhétre megjelent volna.

    Ezt most befejezem úgy 3 héten belül, és mivel szerintem belefér az időbe, meg is fogom kérni őket, hogy hadd érjen nálam még a szöveg egy kicsit, aztán vissza-visszatérek fésülgetni.

  52. armitage

    @kamper:
    off:
    Ó, pedig már kezdtem örülni 🙂 Én is olvashattam volna figyelmesebben, elnézést. Kár, hogy itt nincs válasz funkció, akkor nem kéne címezgetni, sebaj.

    on: valami részletes beszámoló, valahol, az előadásról?

  53. Komaváry

    Te is örülhetsz, ha van olyan fantasy, amit Gibson-rajongóknak lehet ajánlani, akkor Abercrombie trilógiája az.

    (És tényleg szívások benne az ismétlődések, van olyan mondat, amit két könyv és kétezer oldal után rángat elő újra.)

  54. armitage:
    Én például nem szerettem a fantasyt soha, de ezt most imádom, és életem egyik mázlijának tartom, hogy én fordíthatom. SZóval én is csak ajánlani tudom. Remélem, nem baszom el nagyon, de biztos, ami biztos, az eredetinek is nekiugrohatsz. Rossebb tudja, mikor lesz ebből magyarul tényleg trilógia.

  55. Hanna

    Kamper: És akkor Bayaz most tényleg teringettézni fog? (És mit csinál a kiadó az explicit szexjelenetekkel, a “cunt”ot “csunyájára” fogja javítani vagy kihúzza?)

  56. armitage

    kamper, Komaváry:
    Kedvet csináltatok hozzá, köszi, fel is vettem a restenacia-listámra!

    (A jó fantasyt komálom. Azokat nem annyira, amelyek lerágott csontokból és elcsépelt klisékből állnak, a cselekmény előre borítékolható, a gonoszok neve tele van m, r, a, h és g betűkkel, a borítón pedig szikla/hegy/barlang-sárkány-harcos-tűz összeállítás felett fémbetűkkel domborodik a szerző neve, ami sokkal nagyobb, mint a cím. 🙂 )

  57. armitage

    kamper:
    – ja és mikor jön ki a fordítás?
    – Hanna mondja itt lejjebb, hogy teringettét 🙂 miért?
    (ez a fordításokban durvaság-téma érdekelne, meséljetek.)

  58. Iskolai gépen fénymásolni rulez! Örülök, ha ezzel mozgalmat teremthetek.
    Nekem a legdurvább az volt, amikor a G-től .litben kaptam egy cuccot. Előző nap még MSReaderem sem volt, akkor tudtam meg, mi az. A lites szöveget mondatról mondatra kontrolcéztem és kontrolvéztem át wördbe, hogy egyáltalán ki tudjam nyomtatni (sulis nyomtatón). Én olyan segg vagyok a huszonegyedik századból, és ennek köszönhetően olyan sztorijaim vannak, hogy ihaj. Na, majd a következő ilyen előadást megtartom én, de akkor bepisáltok.

  59. armitage

    Komaváry:
    Elolvastam, a kommentek linkjeit is bekóboroltam és tényleg választ kaptam 🙂 köszi.

  60. armitage

    chelloveck:
    “A jövő már itt van… csak nem egyenlően oszlik el a világban”
    🙂
    Csak semmi pánik, öreg drúg, ha valamit nem értesz, szólj 🙂

  61. Előbb-utóbb mindent megértek én magamtól… 🙂 Ennek általában ára is van…
    A kilencvenes években én még papírszótárral nyomtam, rotringceruzával, spirálfüzetbe. Versenyszférás haverok a melóhelyükön begépelték (nem volt nekem számítógépem, honnan.) Aztán a leadás előtti éjszakán bekvártélyoztam magam valami kompúteres haverom lakásába, és este nyolctól reggel, mittodomén, kilencig-tízig átolvastam a fordítást, és kijavítgattam a hibákat, hogy pontosan le tudjam adni aznap, határidőre, illően.
    A möbiusos Szárnyas fejvadász kettőnél történt, amikor még azt hittem, az automatikus mentés automatikusan ment, naná, hogy egyszer sem! nyomtam egy nyamvadt kontroll s-et! Kábé reggel hétkor véletlenül belekattintottam a wörd vízszintes gördítősávjába, és az egész hóbelevanc természetesen fehér lett, sejtheted. Jajistenem, micsinájjak. Görgettem fehehel meg lehehe, sehol egy betű. Miután kocsonyássá fagyott verejtékréteg ülepedett a testemre, nyomtam egy kilépést. Megkérdezte a wörd, hogy mentse-e a változtatásokat. Én azt hittem, az az utolsó változás, hogy eltűnt (!) a szöveg, hát persze, hogy nemet nyomtam! – És újraindításkor szépen visszakaptam az eredeti, javítatlan cuccot, kezdhettem MINDENT elölről.
    Na, bocs az offért, de nekem ilyen sztorik jutnak eszembe, ha mások catről meg TM-ről diskurálnak… 🙂

  62. armitage

    chelloveck:
    Bájos kis történet, hőskorszak 🙂

    Velem az inverze is megesett: egyszer hosszabb szöveget kellett analóg módon, tollal, papírra körmölnöm. Írom, írom, és közben afféle hiányérzetem támadt; aztán rájöttem, hogy az idegesít, hogy már mióta nem nyomtam ctrl-S-t 🙂

  63. Teringettét ügyben az volt, hogy az eredetiben akadnak fuckok meg ilyenek (cuntra az első egy és háromnegyed kötetben nem emlékszem), én meg bazmegeztem, meg kurvaéleteztem meg ami kell, de a szerkesztő úgy találta, hgoy rendes varázsló nem beszél ilyen csúnyán (a többi szereplő se), meg a fuck különben sem olyan trágár szó angolul (magyar megfelőlje kábé “a rézfánfütyülő rézangyalát), ás kiszedegette belőle az összes csúnya szót.

    Ekkor jöttem én a hős, aki nem hagytam annyiban, és végül a vitánkat a kiadó elé tártuk. Úgyhogy a kiadóvezető nekiállt végigszerkeszteni a könyvet még egyszer. Végleges változatot nem láttam sajnos, de úgy tudom, a bazmegek túlnyomó többsége visszakerült. Tehát a kiadó hozzállálsa példás volt a dologhoz, ezt hangsúlyoznám. Különben éppen emiatt az extra kör miatt nem fért bele az eredeti karácsony előtti megjelenés. Igazság szerint azt se tudom, hgoy most kijött-e a könyvhétre, még nem kaptam meg a példányaimat, és nem is láttam. Ez nem feltétlen jelent semmit, ugyanez a helyzet egy másik könyvemmel is, amiről tudom, hogy megjelent.

    Különben az eredeti szerk. azt is kitalálta, hogy az Északföld nevű országnév képtelenség, legyen inkább Északi Föld, mert az szerinte életszerűbb, sőt címnek is inkább azt javasolta, hogy “penge és vér”. Muhaha.

    (De nem, olyan mondatokat nem írt bele, amik tartalmaztak volna “kornyadozást szenvedett el” típusú fáintos kifejezéseket.)

  64. armitage

    kamper:

    hősies történet 🙂 de nagyon helyes, Palivec kocsmárossal és Hasekkel én is azt vallom, hogy ne kössünk szalvétát a pofánkra, a kipontozás meg az eufemizálás pedig a legnagyobb képmutatások közé tartozik, pláne, ha a szerző azt írta, amit. Nyilván oka volt. A fordító és a szerkesztője ezt nem bírálhatja felül.

    A párbeszédek életszerűvé varázsolása is fogós feladat, vannak karakterek, szituációk, ahova nem illik a finomkodó affektálás. Bár abban igaza van a szerkesztődnek, hogy az angolban nem minden trágár, vagy nem úgy trágár, mint amilyennek látszik.

    Pl. amikor filmen, tévében a “this sucks!” kifejezést “ez szívás!”-nak fordítják le, vagy nem sikerül elboldogulni a “shit!” felkiáltással, vagy a “motherfucker”-rel.

    A teringettét, kutyafáját, csudába-manóba stb. tényleg röhejessé teszik a szöveget (kivéve, ha paródiát vagy 1903-as évjáratú gyermekkönyvet fordítasz 🙂 )

  65. Hanna

    Kamper: Ez így biztatóan hangzik, kíváncsian várom a könyvet (angolul csak kölcsönkönyvet olvastam, így megvehetem magyarul). Szex meg lesz, bár lehet, hogy a nyelvezetükre vonatkozó emlékeim a legfrissebb Best Served Cold-ból származnak, ami egyáltalán nem volt szégyenlős ilyen szempontból.

  66. A Best Served Coldot még nem láttam, bízom benne, hogy azt is kiadják és fordíthatom.

    Szex tudom, hogy lesz ebben is, úgy 30 oldal múlva, azért már végigolvastam.

    Ellenben öt perccel ezelőtt megvolt az első cunt is, bár csak barátságos megszólításkén mondja Logen Ferrónak. Hülye picsának fordítottam, aztán meglátjuk, lesz-e belőle cuncimókus. 🙂

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük