A most induló Zenit-sorozat köteteiben keveredik a valóság és a misztikum, a jól ismert – gyakran magyar – helyszíneken játszódó történetekbe az írói képzelet beleszövi a mágiát, a természetfelettit. Az egymástól látszatra független, önállóan regények közös háttere mozaikszerűen épül fel, egyes szereplők visszaköszönnek későbbi írásokban, megesik, egészen új értelmet adva a korábbi eseményeknek. Az első regények már megjelentek, a sorozat bemutatójára pedig február 15-én kerül sor, 18:00 órakor, az Alexandra Könyvesház pódiumán (1055 Budapest, Nyugati tér 7.). A mélybordó, platós terepjáróban négyen ültek: a Shield három embere és Anthony Sanders, a Shingles Arts biztonsági főnöke. – Azt mondod, színész? – kérdezte Malcolm, aki a kormány mögötti ülésen foglalt helyett, Sanders oldalán. A volt nyomozó kifelé nézett az ablakon. Éjfél körül járt az idő, magányosan suhantak az autópálya betonszalagján, az utcai lámpák fénye alatt. A félig letekert ablakon kellemes hűvös csapott az arcába, szíve szerint elmerült volna a gondolataiban, semmi kedve nem volt beszélgetni. Fújt egyet, erőt vett magán, és gépiesen válaszolt. – Igen. Magyar, huszonhárom hónapja él nálunk. Színészkedik, és mellette a Shingles Arts műkincsszakértőként alkalmazza. Hamarosan visszatér Európába. – Ezt kétlem – jegyezte meg epésen a volánnál ülő kopasz Stock. – Esetleg zsákban – szellemeskedett az anyósülésen terpeszkedő, óriástermetű Peterssen. Társára nézett, és mindketten felröhögtek. Sanders nem értékelte a humort, ahogy a párost sem. Azok közé tartoztak, akik fegyverben és nyers erőben mérték az emberek értékét, és mert rendelkeztek ezekkel, mások fölé képzelték magukat. Sosem társult volna velük, de a szükség rákényszerítette. Gallaghertől, a Shield főnökétől ígéretet kapott arra, hogy kártalanítják a galériát, ha segít előkeríteni a színészt. De nem csupán ezért tartott velük. Látszatra minden Zoli bűnösségét igazolta, ennek ellenére nehezére esett elfogadni, hogy a magyar színész részese lett volna a rablásnak. Jó emberismerőnek gondolta magát, és valóban ritkán tévedett. Otthagyta ugyan a rendőrséget, de nyomozói tapasztalatai megmaradtak. Ez a sztori pedig nem állt össze kerek egésszé, az ösztönei azt súgták, valami nagyon nincs rendben. – A dárdahegyért megyünk – emlékeztette a társait Malcolm. Megfontoltabb, józanabb volt a másik kettőnél. – Gallagher nem akar feltűnést, fegyverhez csak akkor nyúlunk, ha feltétlenül szükséges. A fickó garantáltan a hűvösön végzi, és hamarosan megismeri a fekák szeretetét. Testközelből.]]>