Philip K. Dick: Visszafelé világ – könyvajánló

„Míg vissza nem jutunk a méhbe.” A 4. világháború után járunk, az Amerikai Egyesült Államok már a múlté, szétbomlott négy országra: a Nyugati Partra (Nyugati Egyesült Államokra), Szabad Néger Helyhatóságra, Hawaii-ra és Alaszkára. A pár milliárd évente jelentkező csillagászati folyamat, Hobart-fázis (anti-idő hatás) következtében a Földön megfordult az idő menete.

Halottak támadnak fel a föld alatt a sírjukban, és nyöszörögve könyörögnek, hogy ássa már ki valaki őket. Az emberi élet visszafelé halad: fáradt öregekből dolgos középkorúak, később lázadó fiatalok lesznek, majd a felhőtlen kisgyermekkor következik. Végül a tehetetlen magzatokat visszahelyezik egy – önkéntesen jelentkező – befogadó anyaméhbe, hogy az kilenc hónapig védett helyen tárolja az apróságokat a megsemmisülésig.

Furcsa – magányosságot kedvelő – étkezési szokások dívnak: a páciens időközönként felöklendezi – egy erre a célra rendszeresített edénykébe – az ételeket, amiket ezután egy ideig a hűtőjében tárol, majd a készételeket visszaszállítja egy – a lakásához közeli – hipermarketbe. Mivel az emberek már nem táplálkoznak, ezért gyakran rágyújtanak egy-egy csikkre, amibe belepöfékelik a füstöt, így szép szál cigarettákat pakolhatnak vissza a dobozba.

A kellemes sógumpipák szívása nyugtatóan hat a felzaklatott idegekre, a marsi vobfából készített bútorok felettébb kényelmesek: úgyhogy akár filozofálhatunk is egyet PKD-vel az eidosz formán (abszolút valóságon), az antieidoszon (a formapusztító faktoron), sőt eidilon (téveszme) hatása alá is kerülhetünk. Itt-ott a cselekménymenetben Szent Ágostontól, Aquinói Szent Tamáson át Platón, Kant , Leibnitz és Spinóza bölcselkedéseiről is elmélkedhetünk egy jót.

Persze, ha a történet ezt sokáig hagyná! De nem engedi! Egy becsületes közrendőr (Joseph Tinbane); egy vitárium (= kihantoló és felélesztő cég) holtabb (= újraélő) tulajdonosa (Sebastian Hermes) és felesége (Lotta); egy agresszívan aktív csinos bombázó (Ann Fisher); Ray Roberts tiszteletes és Anarchista Thomas Peak spirituális vezető a fantasztikus regény fontosabb szereplői. No, meg a könyvtárosok, akik vitathatatlanul vezető szerepet játszanak ebben a kifordult világban. Nélkülözhetetlen a szerepük a könyvek, iratok, találmányok és egyéb írásos és nemírásos emlékek felkutatásában, áttanulmányozásában és fokozatos megsemmisítésében, egészen a végső példányon elkövetett hivatalos kitörlésig. Ők üldözik a Felhalmozókat, az indexre feltett könyveket vissza nem szolgáltató állampolgárokat. A Népi Aktuális Könyvtár Irtói jezsuita-hadseregként védelmezik az újjászülető felbujtóktól a társadalmi békét, a rendet.

A csodálatos látomásokat átélő Anarchikus Peak feltámadásakor kezdetét veszi a hajsza a „rómaiak”, a NAK és az Uditi között. A „rómaiak: titokzatos keresztény olaszok, a NAK: Népi Aktuális Könyvtár befolyásos ügynökei , Uditi: Thomas Peak nézeteit követő vallási szekta tagjai, akik a Szabad Néger Helyhatóságban – az egyházalapító halála után – óriási színes bőrű tömegbázist tudnak maguk mögött. A hihetetlenül eredeti és megdöbbentő nyitány után a műben tovább tobzódhatunk Dick vagány, meredek, de lassan-lassan – ha nem vigyázunk – már megvalósítható agyszüleményeiben. Tetőparkolón szállhatunk le a légikocsinkkal, távirányítású ügyvéd robikkal (robotokkal) társaloghatunk, agyhullám-érzékelővel védekezhetünk a nem kívánt behatolók ellen, gyorstüzelő Skoda márkájú szörnyetegfegyvert forgathatunk. LSD-gránáttal, organikus méreginjekcióval, netalántán atomágyúval semlegesíthetjük az ellenségeinket, sőt még az időt is megállíthatjuk vagy legalább lelassíthatjuk egy picit a csodaszerünkkel, mielőtt az Isteni Egyesülés Kenetén (drogorgián) részt vennénk. Ha minden veszni látszik: irány a Mars, ahol a telepes kupolák védőernyői alatt még a Hobart-fázis anti-időhatása is csak csekély mértékben hat. „Ha tehát Isten létezne, egyáltalán nem volna rossz. Ámde a világban van rossz. Tehát nincs Isten.” (Aquinói Szent Tamás) Az Agave Kiadó 2009-ben megjelent – 21 részből (187 oldalból) álló – teológiát, költészetet, szerelmet és egyéb örök emberi értékeket védelmező könyvének kitűnő magyar szövegét Pék Zoltánnak köszönhetjük.