Peter F. Hamilton – A földre hullt sárkány (részlet)

Gyermekként Lawrence Newtonnak az volt az egyetlen vágya, hogy csillaghajóra szálljon és felfedezze a galaxist. Ám a huszonnegyedik századi Amethi telepesvilágán rossz helyen és időben született, hisz az emberi űrrepülés korszaka a végéhez közeledik. Így sok más lázadó kamaszhoz hasonlóan ő is elszökik otthonról. Húsz évvel később egy félkatonai szakasz parancsnoka egy másik világ elleni invázióban. A megmaradt néhány csillaghajót birtokló óriáscégek cinikus módon „kintlevőség-behajtásnak” nevezik ezeket a hadjáratokat, de a valóságban egyszerű kalózkodásról van szó. Regényrészlet

Lawrence-t megnyugtatta a sötétség. Melegség vette körül, a teste kényelmes és laza állapotba került. Nem érzett fájdalmat. Mint az anyaméhben, gondolta. A fülében szabályos szívverés dobolt, nyilván a sajátja. A levegő könnyedén áramlott a tüdejébe. Úgy sejtette, mozogni is tudna, ha akarna, de nem akart. A sodródás kényelme túlságosan csábító volt. Csak a szemét nem tudta használni ebben a kellemes környezetben.

Aztán egyszer csak szem nélkül is látni kezdett.

Az élete eseményei ki-be úszkáltak a tudatába, mindenféle rendszer nélkül, ahogy az emlékek szoktak. Látta a szüleit. Újra játszott a testvéreivel. Roselyn is felbukkant, csupa mosoly és szerelem. Idegen világokon járt, és egyre csak ment, végig a fennsíkon, át a hóvihar magányán. Ott volt előtte a krátertó, és ő karjait széttárva belevetette magát.

Mosolyt érzékelt, enyhe gúnyt. Nem csak a saját emlékeit ismerte. Valaki másnak a távoli álmai is ott derengtek az univerzumában.

- Hahó!

- Hahó, Lawrence!

- Ki vagy?

- Az arnooni emberek sárkánynak hívnak.

- Akkor hát itt vagyunk, Arnoonban?

- Igen.

- Mi történik most?

- Helyrehozom a tested.

- Orvos vagy?

- Nem.

- Akkor mi?

- Szeretnél megismerni? Gyere!

A sárkány álmai felerősödtek, s az univerzum már nem volt sötét.

A sárkány álmaiban ott volt minden, amit Lawrence valaha is elképzelt. Egyfajta keserű humorral nyugtázta a Gyűrűbirodalom iróniáját. Az univerzum megint meglódult körülötte, s elvitte azt az életet, amit valódinak hitt. Színes, elegáns tények öltöttek lassan testet, s összeolvadtak saját gondolataival, amíg megvilágosodássá nem váltak. Ebben a tisztán látó állapotban úszott Mozark után, aki bolygóról bolygóra röpdösött. Aztán rájött, hogy a történetből jókora szakaszok hiányoznak.

- A legtöbb emlékem elveszett – mondta a sárkány sajnálkozva.

- Akkor hát ez valóság – tekintett végig Lawrence a Városon, hogy elgyönyörködjön az ezüst- és kristálypalotákban.

- Ez történelem.

- Milyen régi?

- Tízmillió éves, ha nem régebbi. Már ez a tudás sincs meg bennem.

Ha nyitva lett volna a szeme, Lawrence biztosan sírva fakad. A sárkány tudása felmérhetetlen volt, a fizikai tudománya hatalmas. Megvolt a lehetőség, hogy elérjen… bármit. Lawrence nemcsak áhítatot, de alázatot is érzett. Saját céljai oly jelentéktelenné és kicsinyessé zsugorodtak mindehhez képest. A sárkány mégsem ítélkezett felette, s ettől csak még nagyobb lett benne a bűntudat.

- Reméltem, hogy kincset találok itt – mondta Lawrence -, de el sem tudtam képzelni, hogy ennyire gazdag leszek.

- A falubeliek sosem tartották magukat gazdagnak.

- Pedig azok. Higgy nekem. Nincs nagyobb ajándék annál, mint hogy téged ismerhetnek. Te vagy az a remény, melynek létezésében már jó ideje nem hittem.

- Köszönöm. Bár az emberek érdeme, hogy felélesztettek engem. Nem léteznék, ha ti nem vágtok bele.

- Egy dolgot szeretnék tudni – mondta Lawrence szégyenkezve. – Biztos vagy Mozark dolgában? Azok a helyek és népek, amelyeket meglátogatott, csakugyan léteznek?

- Nekem csak emlékeim vannak. Belőlük állok. A te múltad vajon létezik, Lawrence?

- Néha úgy érzem, jobb lenne, ha nem.