Könyvkritika

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány [kritika]


Elkezdhetném sorolni a Paolo Bacigalupi regénye által besöpört rangos irodalmi díjakat (Locus, Hugo), de nem teszem, mert a díjakban nem hiszek. A kritikusok dicsérete és olvasói érdeklődés között gyakran áthidalhatatlannak tűnő szakadék húzódik. Nekem az a lényeg, leköt-e egy könyv vagy nem köt le, és ez a mű számomra maximálisan megfelelt ennek a kritériumnak.

Mivel a szerzőnek ez az első műve, korántsem meglepő módon még sohasem hallottam róla, de ha hasonlítani akarnám valakihez, leginkább James Clawellel tudnék párhuzamokat találni. Ugyanaz a nagy ívű, epikus hangvétel jellemzi, mint a méltán világhíres angolszász írót és a távol-keleti környezet részletekre is kiterjedő ismerete. A történet során jó néhány thai szó felbukkan, de a kontextus révén mindet könnyen sikerül értelmezni. Ezen kívül betekinthetést nyerhetünk a keleti gondolkodásba, a buddhizmusba, a szellemvilággal és karmával kapcsolatos témákba; mindezt annyira profi módon, hogy egy pillanatig sem érezzük erőltetettnek vagy unalmasnak. Bukros Zsolt kritikája.

Már maga a regény által képviselt sci-fi irányzat is izgalmas, tekintve, hogy leginkább biopunkként lehet kategorizálni. Ez azt jelenti, hogy az energiaválság utáni jövőben találjuk magunkat, ahol a biotechnológiáé a vezető szerep, és ahol a megszokott status quo eltolódott az ázsiai térség irányába. Ebben a különös utópiában veszedelmes járványok söpörtek végig az egész Földön, és a globális felmelegedés csöppet sem elhanyagolható tényezői is alaposan megnehezítik a mindennapokat. A sztori középpontjában földrajzilag a Thai királyság áll, amelynek elrejtett és gondosan őrzött magbankja révén sikerült kivívnia a nagyhatalmak között egyfajta vezető szerepet.  A megemelkedett tengerszint miatt gigászi gátrendszer óvja a víztől a szigetországot, a szén és a kőolaj annyira drága, hogy már luxuskategóriának számít, elektromosság helyett génmanipulált, elefántra emlékeztető biomonstrumok, a megodontok hajtják az üzemek gépeit. A gépezeteket és a fegyvereket lendrugók működtetik, amelyek jóval több energiát képesek raktározni a mi jelenkori rugóinknál.

A világot nagyhatalmú mamutcégek mentik meg az éhhaláltól, az úgynevezett kalóriacégek, melyek jól kiképzett ügynökök és tehetséges génripperek révén igyekeznek biztosítani maguknak az élelmiszerpiacon a monopolhelyzetet. Az állapotok sok helyütt még mindig kaotikusak, az emberek újfajta betegségektől, a hólyagüszöktől és a cibiszkózistól rettegnek, és elpusztíthatatlan genetikai mutációk jelennek meg.  Thaiföldön a Környezetvédelmi Minisztérium rettegett fehéringesei gondoskodnak a törvények betartásáról; bárhol csak egy apró biológiai szennyeződést érzékelnek, mindent habozás nélkül felégetnek.

A címben is szereplő felhúzhatós lányt Emikónak hívják, Japánban készítették, és illegális szex játékszerként tartózkodik Thaiföldön. Mint más mesterséges emberek ő is tökéletesebb a valódi humán lényeknél, elképesztően gyors és semmilyen hatással sincsenek rá a gyilkos fertőzések. Ugyanakkor darabos, töredezett mozgása nyomban elárulja, valójában hová tartozik, és kondicionálása következtében kutyahűséggel engedelmeskedik aktuális gazdájának.

Az ő kitöréséről és belső felszabadulásáról ez a történet, de nem ő a mű egyetlen jelentős főhőse. A cselekmény több szálon fut, és számtalan más karakter kálváriáján keresztül ismerhetjük meg ezt a rejtelmes és borotvaélen táncoló világot, ahol egy aprócska szikra is elegendő lehet, hogy a fehéringesek mindent felégető fáklyái újra lángra lobbanjanak.

A felhúzhatós lányt nem csupán a sci-fi rajongóknak ajánlom, hanem azoknak is, akik kedvelik a lektűr irodalmat. Minden megtalálható benne, ami egy jó regényhez kell: politika cselszövések és intrikák, korrupció és ipari kémkedés, szex és az alvilág, és végül, de nem utolsó sorban jól árnyalt karaktereket, akik saját sorsukon keresztül viszik előre a történetet. Aki szereti James Clawellt vagy mondjuk, Ken Follettet, az nagy valószínűséggel Paolo Bacigalupit is szeretni fogja.

Írta: Bukros Zsolt


15 hozzászólás on Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány [kritika]

  1. elmouse

    Én nem érzem úgy, hogy Thaiföld vezető nagyhatalom lenne. Inkább olyannak látom, mint az elzárkózott Japánt. Óvja, védi értékeit és megpróbálja nem beengedni a külső, nyugati nagyhatalmakat.
    Mondom ezt úgy, hogy még csak a 60%-nál járok. (Kindle rulez!)

  2. Maggoth

    Nekem úgy tűnik, a nyugatiak meg a japánok széles nyelvcsapásokkal közelednek feléjük, hogy a magbankjukhoz férjenek, az ázsiai régióban pedig ők a királyok a könyv szerint, úgyhogy én úgy gondolom, nem túlzás őket vezető nagyhatalomnak titulálni. 🙂
    De ez persze tök szubjektív, minden esetre nem hemzsegne úgy a hely kínaiaktól, japánoktól meg fehér titkos ügynököktől, ha annyira elszigetelt lenne 🙂 Hozzáteszem, ez csak az én véleményem, és nem biztos, hogy igazam van 🙂

  3. elmouse

    Átfogalmazom. A nyitás előtti bezárkózott Japánra emlékeztet. 🙂 Amikor már a nyugatiak ott lebzseltek és keresték a lehetőségeket.
    Az tény, hogy Ázsiában ők a királyok.

  4. Maggoth

    Na, most tovább haladva ezen a szellemi síkon, ha mi magyarok lennénk Európában a legkirályabbak, melyik ország lenne ezen a földrészen a vezető nagyhatalom? 🙂
    Na? Na? 😀
    Köszönöm, tisztelt esküdtszék, a védelemnek nincs több kérdése 🙂

  5. sosehol

    Hol vannak azok a régi szép idők amikor az írók még tanítani/oktatni akartak ?
    Manapság nem sok logika van sci-fi-ben (nesze neked Asimov), a hangulatot pedig idegen szavak használatával igyekeznek megteremteni (lábjegyzetnek annyi), Clavellel összehasonlítani egyszerűen röhejes … Nála volt leírás, alapos motiváció, sőt logika is 🙂
    Ha össze kellene hasonlítani, akkor inkább Zoo City: mintha mindketten uigyanarra az egyetemre jártak volna, csak Paolo felvette még az öko szakot is 😛
    Igaz olvasmányosabb mint a dél-afrikai szerzőé, ahol mnég arra sem jöttem rá, hogy mi ebben a sci-fi. Esetleg urban fantasy, ezoterikával keverve …

  6. Maggoth

    Ízlések és pofonok 🙂
    Na, persze azt én is elismerem, hogy Clavellt képtelenség überelni. 🙂

  7. SFinsider

    sosehol:

    Hol vannak azok a szép idők, amikor még átgondolt hozzászólások születtek egy-egy cikk alatt? 😀

    Félre a tréfával, néhány megjegyzés a kommentedhez:

    1. “manapság nem sok logika van a sci-fiben”. T. szerző ezt mire alapozza? Mennyi kortársat olvasott az elmúlt években? Mert csak erre tudok gondolni, lévén, hogy ez egész egyszerűen nem igaz. A nagy kiadóknál esélye sincs megjelenni a súlyos logikai bakiktól hemzsegő regényeknek.

    2. Asimov ne legyen már mérce… rég vége a dicsőséges ötvenes éveknek. Kihagyhatatlan hatású, de mára inkább történelem, mint követendő példa. Hacsak nem a jó ötletek tekintetében, abból sosem elég.

    3. „a hangulatot idegen szavak használatával megteremteni”. Ezt nevezik vala neologizmusnak, és a sci-fi írók és olvasók örvendeznek vala. Elég bevett gyakorlat ez, Asimov is élt vele (pl. pszichohistória, positronic, fundie). Lábjegyzet használata regényben (!): aha, persze. Tök jó ilyet olvasni, igaz? 🙂

    4. „Hol vannak azok a régi szép idők amikor az írók még tanítani/oktatni akartak ?” Megmondom: a sci-fi irodalom hajnalán, meg a kommunizmust nyögő országok írótáborában. Ma már ez kicsit régimódi. De ettől még átadhat rengeteg tudást, csak nem népnevelői szándékkal és eszköztárral, ahogy a régi szép időkben, amikor még rácsodálkoztunk egy-egy terem méretű, színesen villogó & halkan zümmögő, de alapvetően hatvannégy kilobájtos “kompjúterre”.

    5. „Igaz olvasmányosabb mint a dél-afrikai szerzőé, ahol mnég arra sem jöttem rá, hogy mi ebben a sci-fi. Esetleg urban fantasy, ezoterikával keverve …” Ahogy én tudom és olvasom a kinti kritikákat, kiadói oldalakat, soha nem volt szó arról, hogy ez szimpla sci-fi lenne. Inkább modern fantasyként aposztrofálják, de igazából határterületen mozog. Szóval én biztos nem keresnék annyi sci-fi elemet benne…

    Nosztalgia helyett sok jó kortárs sci-fi olvasást kívánok!

  8. sosehol

    @SFinsider
    Ha már ilyen komolyan vetted a hozzászólásom:

    1.Az összest ami magyar kiadóknál megjelent valamint néhányat külföldiül is. Ez éppen nem egy nagy kiadó regénye – sem az eredeti, sem a magyar kiadás. Csak egy példa: semmi nem indokolja, hogy Thaiföld legyen a világ köldöke. Sem elhelyezkedése, sem népessége, sem katonai ereje, sem lakosainak képzettsége, sem kultúrája, sem hagyománya – egyetlen kelletlen farangra alapozott génhekkelés – hacsak nem az, hogy Indokína turistaparadicsoma és csak ott járt a szerző 😀
    2. Amit imádtam Asimovban, hogy képes volt teljes világokat LOGIKUSAN felépíteni – ezt hiányolom a mostani regényekből, a tudományos alapból induló kivetítést – a pszichohistória már közel áll a valósághoz, mert az emberek csordaösztönükre hallgatva valóban kiszámíthatóan viselkednek. Ami az ötleteket illeti: mintha elfogytak volna. Régi nyugati sci-fi-ben hemzsegtek, mostanában egyetlen szerencsételen ötlet köré épül többszáz oldal.
    3. Lábjegyzetet valóban kényelmetlen olvasni, viszont aki hajlandó rá sok érdekes dolgot megtudhat belőle, ami kiegészíti a regényt. Egyik legjobb példa Hugo – A nyomorultak c. műve. Lábjegyzetek nélkül élvezhetetlen lenne mai olvasó számára. Szerencsére ezt a művet nem fenyegeti ily vész – senki sem fogja olvasni évszázadok múlva 😛
    4. Oktatni szórakoztatva is lehet, nemcsak kioktatni mint a szocik tették. A nyugati szerzők is ezt művelték, csak nem szájbarágósan. Ezért jó mű Dan Simmons Hyperionja, mert gondolkodásra késztet – és Shakespeare-re valamint Canterbury-i meséket elevenít fel – és ezért felejtős a jelen mű, mert csak az éppen divatos öko világvégét vázolja. Nem mintha az alaposabb és szakmai kutatások nem azt igazolnák, hogy ez emberi tevékenység vajmi kevés köze van a felmelegedéshez. A könyv EGYETLEN jó ötlete pedig az, ha az emberek nem képesek alkalmazkodni, akkor lejárt az idejük és kihalnak – ez sem eredeti, de legalább igaz.
    5. A kiadó által sci-fi-ként van kiadva, reklámozva.

    Ettől függetlenül továbbra is mindenevő(olvasó) maradok, de mivel nemcsak sci-fit fogyasztok szembetűnő, hogy az ötletek kivesztek, az irodalom még távol van, de legalább szép a borító és jó a PR. Ezért van hiányérzetem.

  9. @SFinsider:

    “Hol vannak azok a szép idők, amikor még átgondolt hozzászólások születtek egy-egy cikk alatt? ”

    Olyan idők sose voltak 😀

  10. SFinsider

    sosehol:

    köszi a hozzászólásodat!

    1. “Semmi nem indokolja, hogy Thaiföld legyen a világ köldöke”. Hát nem is az. Csak sikeresebb, mert leleményesebb, mert gyorsabban alkalmazkodott a szép új világhoz, mint a többiek. Ez nem elképzelhetetlen, pláne nem illogikus: a regulációval nem agyoncsapott országok előrébb fognak tartani a technológiai versenyben (ld. őssejtkutatás kérdése). De te szerintem valamit keversz: a sci-fiben sokszor nem az a kérdés, hogy “Mi lesz, ha…”, hanem hogy “Mi lenne, ha…”.
    Az is elképzelhetetlen volt évtizedekig, hogy egy kis nem skandináv északi ország uralja a mobilpiacot sok-sok éven át, azt mégis volt egy Nokia. Meg az is elképzelhetetlen volt, hogy egy kettéosztott, diktatúrával farkasszemet néző ázsiai ország állítson elő a japánokat (néha) megszégyenítő technológiákat (Dél-Korea), meg hogy egy permanens háborúban álló, csupa ellenségtől körülvett kis ország legyen az egyik éllovasa a biotechnológiai fejlesztéseknek – mégis, Izraelnek ez sikerült. Meg hogy egy magyar szoftvercég gyártsa a legfontosabb építészeti programot…Szóval ne írjuk le oly magabiztossággal a jövőt.:)

    2.”Ami az ötleteket illeti: mintha elfogytak volna. Régi nyugati sci-fi-ben hemzsegtek, mostanában egyetlen szerencsételen ötlet köré épül többszáz oldal.”
    Hát, nem is tudom. Átnézve az elmúlt években általam olvasott és SFmag.hu-n vesézett könyveket, ezek tele vannak ötletekkel (Soft Apocalypse, Ready Player One, Glasshouse, A kvantumtolvaj, Cosmos Incorporated). Átgondoltnak tűnnek, nem elrugaszkodott spekulációknak. Szóval én nem temetném a kortársakat, sőt.
    Asimov: leghíresebb sorozata, az Alapítvány úgy született, hogy a Római Birodalom bukását sci-fisítette. Ezt ő maga mesélte el. Alapjáraton nem egy nagy wasistdas, ugye?

    3. Te szereted a lábjegyzetet, szuper. Én meg azt az élményt, amikor folyamatosan haladok előre a sztori szövetében, és nem kell folyton kikukucskálnom alóla. Körülvesz, bebugyolál, a mikrovilágához láncol. Ebben nyilván nem egyezünk meg. A nyomorultak viszont történelmi mű, ezért szerintem nem áll a hasonlat, ott sokkal fontosabb a lábjegyzet.

    4. „ezért felejtős a jelen mű, mert csak az éppen divatos öko világvégét vázolja”. A sok buta olvasó, aki kint ezres mennyiségben vásárolta meg a könyvet meg a könnyen átverhető ítészek, akik díjakkal halmozták el, nyilván máshogy gondolják (nem is beszélve – ahogy látom – az elégedett hazai olvasókról). Az Ecocaust mint téma nem új, azonban a mix és a spekuláció, ahogy ezt egybegyúrta, az igen.
    „Nem mintha az alaposabb és szakmai kutatások nem azt igazolnák, hogy ez emberi tevékenység vajmi kevés köze van a felmelegedéshez. „
    Lelked rajta, hogy így gondolod, viszont nem javallnám mostanában, hogy mértékadó szakemberekkel egy asztalhoz ülj; eléggé konszenzus van annak tekintetében, hogy állításod fals.

    5. „A kiadó által sci-fi-ként van kiadva, reklámozva.”
    Hol? Az Ad Astra Kiadó honlapján mást olvasok: „Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni. Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja„. Természetfeletti, misztikus – nem éppen science fiction hívószavak.
    Az Angry Robot Books honlapján sem ezzel találkozom: „FILE UNDER: Modern Fantasy [Black magic noir / Pale Crocodile / Spirit Guardians / Lost stars]„

    (Ó, a captcha EGAN-t adta. Pure satisfaction.)

  11. sosehol

    @SFinsider
    Ha én nem győzlek meg akkor olvasd el az utószót:

    … “Mikor befejeztem A felhúzhatós lány megírását, első gondolatom az volt, hogy kudarcot vallottam. Túl sok dologról volt szó benne, de egyikről sem szólt elég alaposan, hogy sikeres lehessen. Valahogy túl zűrzavarosnak tűnt, hogy beférjen bármilyen kategóriába, és éppen ezért nehéz szívvel küldtem el a kiadóknak.
    Nem lepett meg, mikor minden nagyobb New York-i kiadó visszadobta, valahol még egyet is értettem velük.” …

    Mindig az első benyomás az igazi 😀

    Nem történelmi párhuzamot akartam vonni, hanem felhívni a figyelmed arra, hogy a műben a szerző semmivel nem indokolja Thaiföld különutasságát. Pl. ha Finnországot lerohanták, miért nem tették Thaifölddel is egy jobban előkészített akcióban ? Génhekkerjük sem volt míg az agrigenes fószer oda nem tolta a képét. Addig miből éltek ? Ne már, hogy senki másnak nem jutott eszébe felégetni a fertőzött termést. Semmit nem tudunk meg a világ többi részéről, hogyan alakultak a hatalmi, gazdasági erőviszonyok, mi okozta, hogy csak egyetlen ország maradt független mindenki más cégek uralma alatt sínylődik stb.

    A sok buta olvasó remek dolognak találja románát, barbiet, ájfont, fészbúkot is de ez nem jelent feltétlenül minőséget.

    UI:

    “Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett,isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap. Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát (tetszés szerint behelyettesíthető egy csomó hasonlóan nélkülözhetetlen SOKAK által használt divatcuccal) még mindig pompás dolognak tartja. Ez a bolygó a következő problémával küzd vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok. Így hát fennmaradt a probléma: jókora tömegek voltak elkeseredve, és sokan közülük nyomorúságosan érezték magukat, még azok is, akiknek volt kvarcórájuk. Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá,jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból.Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy Rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettőlfogva a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová. Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy beszámolhasson valakinek a felfedezésről, mert egy szörnyen ostoba katasztrófa meggátolta benne, a megoldás így mindörökre elveszett.”

  12. Komaváry

    “Hol vannak azok a régi szép idők amikor az írók még tanítani/oktatni akartak ?”

    A Felhúzhatós lány majdnem szájbarágósan tanít…

    “Manapság nem sok logika van sci-fi-ben (nesze neked Asimov),”
    …és egy, a jelenlegi helyzetből logikusan továbbvitt gondolatkísérlet.

    “a hangulatot pedig idegen szavak használatával igyekeznek megteremteni (lábjegyzetnek annyi)”

    A scifire/spekulatív fikcióra/fantasyre a kezdetek óta jellemző volt az idegen-furcsa szavak használata. És igen, van olyan szöveg, amely kellően értelmesnek nézi az olvashót, és nem magyaráz el minden egyes betűt, hagyja,hogy az olvasó ráébredjen a jelentésre.
    A lábjegyzetnek meg ritkán van helye egy irodalmi szövegben.

    “2. Amit imádtam Asimovban, hogy képes volt teljes világokat LOGIKUSAN felépíteni – ezt hiányolom a mostani regényekből, a tudományos alapból induló kivetítést”

    De hát erről szól a Bacigalupi kötet! A biológia is teljes jogú természettudomány.

    “Csak egy példa: semmi nem indokolja, hogy Thaiföld legyen a világ köldöke.”

    Nem is az. Thaiföld jelenlegi identitásának fontos része, hogy – lényegében az össze délkelet-ázsiai országgal szemben – ők sohasem voltak gyarmat, semmilyen értelemben.
    Jelenleg nem ország- hanem céges szinten zajlik az újgyarmatosítás, és különösen fontos szerep jut ebben a multinacionális agrárcégeknek.
    Ezért van az, hogy – a maradék országok közül, amit nem mosott el az emelkedő tengerszint – lényegében ez az egyetlen, aki meg tudta őrizni élelmiszer-függetlenségét, és így ellent tud állni az elszabadult betegségeknek.
    A regény világában hihető, hogy itt fennmaradt egy független génbank.

    (Mellesleg nézz utána, hogy mik történnek a magyar génbankkal: itt egy régi és elég zöld cikk, de talán így elég egyértelmű a párhuzam Bacigalupi világával:

    http://zold.info/hirek/2007/10/17/gmo-lobbi-kezebe-kerulhet-a-magyar-genbank_1192609666 )

    “hacsak nem az, hogy Indokína turistaparadicsoma és csak ott járt a szerző :D”

    Tudtommal a szerző sinológus végzettségű, és elég sok időt eltöltött pl. Kínában is.

    “2. Amit imádtam Asimovban, hogy képes volt teljes világokat LOGIKUSAN felépíteni”

    Bacigalupi világa, mint említettem, teljesen logikus, a jelenlegi trendeket viszi el egy extrém irányba. Ami viszont nagyon jó, hogy nem a jelenlegi, polarizált világnézetet vetíti ki a jövőbe, nincsenek velejéig gonosz agrárcégek és hős bioellenállók.

    Az ötletek ott vannak, Bacigalupinál, ahogy fent is látszik, még csak el sincsenek nagyon bújtatva, mégis hiányolod – nem véletlenül nyilatkozta azt egyszer, hogy azért is fordult az ifjúsági irodalom felé, mert ők inkább megértik, mit akar mondani.

    “3. Lábjegyzetet valóban kényelmetlen olvasni, viszont aki hajlandó rá sok érdekes dolgot megtudhat belőle, ami kiegészíti a regényt. ”

    Ott a gugli. Azt is kényelmetlen használni regényolvasás közben, viszont aki hajlandó pár keresésre, sok érdekes dolgot megérthet, hogy mi miért van a regényben.

    “4. Oktatni szórakoztatva is lehet, nemcsak kioktatni mint a szocik tették. (…) és ezért felejtős a jelen mű, mert csak az éppen divatos öko világvégét vázolja.”

    És mi van, ha nem véletlenül divatos az öko világvége? Bacigalupi válasza igaz, hogy nem olyan hurráoptimista, mint egy Asimov regény, de ügyesen elkerüli azt a csapdát, hogy demagóg, fekete-fehér világképpel dolgozzon.

    “5. A kiadó által sci-fi-ként van kiadva, reklámozva.”

    Hát mi a szívemszottya legyen? (A kötőjeltől eltekintve.) Tudományos? Igen. Fikció? Igen.

  13. Badamm

    Csak engem emlékeztet a könyv címe pornóra?
    ( A fiatalok azzal a mocskos fantáziájukkal…)

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük