Érdekes kötetet jelentetett meg az idei Ünnepi Könyvhétre az Anno könyvkiadó. Az Őseink nyomában három, korábban már nagy sikert aratott történelmi tárgyú ismeretterjesztő munkát fűz össze. Mi több, az írások nemcsak témájukban hasonlóak, hanem abban is, hogy szerzőik sci-fi írókként szintén ismerősek lehetnek az olvasók számára. Nemere Istvánt aligha kell bemutatni a hazai közönségnek; több tucatnyi SF regényén generációk nőttek fel. A Türk Attila álnév pedig valójában Szatmári Jenő Istvánt rejti, aki a nyolcvanas években a VEGA Sci-fi Egyesület egyik alapítója és vezetője volt, és aki a mozgalom antológiáiban, magazinjaiban rendszeresen publikálta népszerű novelláit. A kötet harmadik szerzője, Bolyki Tamás talán kevésbé ismert az SF-rajongók közt, de a figyelmes olvasó találkozhatott már elbeszéléseivel a GALAKTIKA és a HIHETETLEN! című magazinokban, az ÚJ GALAXIS régebbi számaiban és az AVANA Egyesület kiadványaiban is. Az Őseink nyomában című kötetben szintén ő képviseli a műfajt, hiszen tanulmányának végén, mintegy függelékként ezúttal az Arvisurák eszmei alapján írt Sár a vérben című elbeszélését ajánlja az olvasók figyelmébe…
A teljes kötet – mint azt címe is elárulja – a magyarság őstörténetével foglalkozik a mitológiai időktől kezdve egészen a tatárjárás koráig. Sorrendben az alábbi munkákat olvashatjuk benne:
Bolyki Tamás: Őstörténetünk titkai
Nemere István: Magyar őstörténet
Türk Attila: Kik vagyunk mi, magyarok?
Az első részben Bolyki Tamás szakavatott és önjelölt kutatók egymásnak gyakran ellentmondó, vagy éppen egymás bizonyos téziseit elfogadó elméleteit veszi górcső alá, köztük jónéhány meghökkentő teóriát is. Ezeket összevetve, egy rendkívül izgalmas összefüggésrendszerbe ágyazva vázolja fel nemzetünk eredetét. A néhai Paál Zoltán beavatott rovósámán által lejegyzett palóc Igazszólás, az ún. Arvisura nyomán áttekinti azt a nagyívű történelmi tablót, amely a mítoszok szerint még a hajdan létezett, ám azóta elsüllyedt kontinens, Ataisz koránál is távolabbról, a Szíriusz-rendszer egyik bolygóján élő idegen lények civilizációjától indul. A szerző az elmélet vizsgálatához segítségül hív számos ismert történelmi felvetést és felhasználja a csillagászat, a genetika, a magfizika, a törvényszéki orvostan vagy az ökológia egyes kutatási eredményeit is…
A kötet második részében Nemere István a tőle megszokott stílusban és formában ismerteti a magyar nép őstörténetét, a honfoglalás és a kalandozások kora óta Szent István megkoronázásának időpontjáig. „Amikor a magyarok ősei még messze jártak a Kárpátoktól, valahol keleten, délkeleten éldegéltek és csöppet sem sietve húzódtak napnyugat irányába (már amikor egyáltalán arrafelé igyekeztek) még senki sem jegyzett fel róluk semmit” – foglalja össze a szerző munkájának nehézségeit az első fejezetben, melynek már a címe is beszédes: A nagy homály. Az olvasmányos, már-már regényes hangvételű mű az akadémiai tanítás hitele mellett tör lándzsát, mintegy vitázva a könyv első részének mitikus felvetéseivel…
A kötet harmadik tanulmányában Türk Attila kizárólag a korabeli írott forrásokra – no meg a logikára – támaszkodva (és ezáltal Nemere Istvánnal vitázva) megpróbálja rekonstruálni a magyarság őstörténetének főbb irányvonalait. Mint írja, nem kíván sem a klasszikus, saját szakmai köreiben már régen megrögzült finnugor, sem a török-hun tudományos- vagy éppen legendás „iskolák” érveivel operálni, hiszen előfordulhat, hogy „mindkét tábornak egy kicsit igaza van, csak nem úgy, ahogy ők hiszik”. Ennek tükrében ír a hunok utódnépeiről, melyek egy része (pl. a székelyek és a kunok) valóban beleolvadt a magyarságba; ismerteti a kazárokkal kapcsolatos elméletét, majd nyelvi fejtegetésekbe kezd, melynek révén a magyar nyelvet a türk nyelvek egyik változataként állítja elénk. Számba veszi a nemzetünkbe beolvadt kunok X-XIII. századi történelmét, ismerteti Juliánusz barát útjának valódi célját és a Magna Hungaria létéről szóló jelentésének hamis mivoltát. Az utolsó fejezetekben a tatárjárás, IV. (Kun) László sorsa és a morvamezei csata története kerül górcső alá…
]]>
