1712. június 6-án egy német vándororvos egy méternyi átmérőjű kereketmutatott be néhány érdeklődőnek. A kíváncsiskodók száma azonbanmegsokszorozódott, amikor kijelentette: a szerkezet nem más, mint avilág első örökmozgója.


A vándororvost Orffyreusnak hívták. Az 1680-as évek elején született Johann Ernst Elias Besslerként, későbbi megszólítását felnőttként vette fel „tudós névként”. Orffyreus már fiatalon vándorló életmódot folytatott, tanoncként, inasként több foglalkozást is kipróbált, bejárta Németország városait és Prágába is eljutott. Később vándororvosnak csapott fel, ami akkoriban annyit jelentett, hogy különböző kúrákkal, „varázsreceptekkel” igyekezett gyógyítani. érdekelték a különböző misztikus tanítások, utazásai során rabbikkal, papokkal kereste a kapcsolatot, régi iratokat tanulmányozott. Valószínűleg ezek hatására kezdték el érdekelni a természettudományok, s az izgalmas feladat: olyan gépet alkotni, mely állandóan mozog. Első kísérletei nem hoztak sikert, ezért egy időre orgonajavító ismerőse mellett segédkezett. 1710 körül – már házas emberként – költözött egy Gera nevű német kisvárosba, ahol tovább folytatta korábban félbehagyott örökmozgó-kísérleteit. S úgy tűnt ezúttal siker koronázta munkáját! Megépített egy körülbelül egy méter átmérőjű kereket, melyet 1712. június 6-án mutatott be szűkebb környezetének. A csodának gyorsan híre terjed, s bámészkodók hada lepte el Orffyreus házát. A leírások szerint a kerék egy állványra volt szerelve, s folyamatosan forgott. Aki meg akarta állítani, annak nagy erőt kellett kifejtenie. A jelenlévők a minden irányból zárt kerék belsejéből tompa puffanásokat hallottak, s ezért azt gyanították, hogy különböző súlyok mozognak benne. A legtöbben azonban csalásnak vélték az egészet, s kinevették a feltalálót. Orffyreus mérgében megsemmisítette munkáját, haragjában Gera városát is elhagyta. Draschwitzba költözött, ahol már egy nagyobb kereket épített, s azt is bemutatta az érdeklődőknek. A látványosság a város arisztokratáinak figyelmét is felkeltette, akik már az örökmozgó működési elvéről is kérdezgetni kezdték Orffyreust. Ő azonban kijelentette, csak nem jelentős pénzért, 100 ezer tallérért hajlandó elárulni titkát. Ennyit senki sem tudott fizetni neki, ám demonstrációi a források szerint látványosak voltak: örökké forgó kerekével súlyos zsákokat, tekintélyes méretű kődarabokat tudott megemelni, úgy hogy a szerkezet magától soha nem állt meg. Az egyszerű vándororvos találmányáról a kor neves természettudósa Gottfried Wilhelm Leibniz is értesült, sőt 1714-ben saját szemével is megnézte Orffyreus örökmozgóját. Javasolta a feltalálónak, hogy vizsgálatokkal hitelesítse találmányát, hogy kiderüljön, valóban képes-e örökké mozogni. A csalást kiáltó hangok is egyre erősödtek, Orffyerus ellenségei röplapokon azt állították, hogy a belül üreges állványzaton keresztül, fogasléccel hajtva forog a kerék. Ennek cáfolatára a feltaláló elvégeztette a Leibniz által is tanácsolt vizsgálatokat. Tanúk előtt helyezte át kerekét egyik állványról a másikra, s bemutatta forgását mindkét irányba. Az örökmozgó belsejét azonban senkinek sem akarta megmutatni. Az ilyen érdeklődés kielégítésére csak borsos pénzösszeg kézhezvétele után lett volna hajlandó. Miután ezt ismét nem kapta meg senkitől, találmányát újra megsemmisítette, s továbbállt. Kasselbe költözött, ahol Károly választófejedelem fogadta szolgálatába kereskedelmi tanácsosként. Az uralkodót érdekelték a technikai vívmányok, így Orffyreus kutatásait is élénk figyelemmel kísérte. A választófejedelem rendkívüli kíváncsisága gazdagsággal párosult, s hajlandó volt Orffyreusnak fizetni azért, hogy láthassa a kerék belsejét (a végleges megvásárlására azonban sajnálta a pénzt). 4000 tallér átadása után, ő lett az első és egyetlen ember a feltalálón kívül, aki láthatta az örökmozgó belső szerkezetét. Az uralkodó ezután úgy ítélte meg, hogy amit látott, az tényleg perpetuum mobile, s ezért teljes támogatásáról biztosította Orffyreust. Károly fejedelem finanszírozta az örökmozgó következő vizsgálatait. Ezek alatt a találmány előbb két, majd később négy hétig működött egy lepecsételt szobában.
A feltaláló 1719-ben könyvet jelentett meg A győzedelmes Orffyreus-örökmozgó címmel. Művében kijelentette, hogy az általa alkotott szerkezet belsejében súlyok mozognak, melyek saját mozgásukból nyernek újra és újra erőt. A kerék részletes leírását azonban itt is mellőzte. Hiába volt a könyv és a herceg tanúsítása: a szerkezetért kért 100 ezer tallért senki sem tudta előteremteni, s ennek hiányában Orffyreus nyakasan elzárkózott minden tovább tárgyalástól. A találmányt 1721-ben megtekintette egy leideni fizikaprofesszor, aki élményeiről Isaac Newtonnak is levelet írt. Ebben a nagy természettudós figyelmébe ajánlotta a szerkezetet, ami szerinte bizonyíték lehet az örökös mozgás lehetetlensége ellen. Arról nem maradt feljegyzés, hogy Newton reagált-e erre a levélre. Később meghalt Károly választófejedelem, s Orffyreus felesége is. A feltaláló így anyagi támogató és lelki támasz nélkül maradt. Ellenségei is egyre többször vádolták csalás vádjával, s különböző leleplező megoldásokat jelentettek meg. Orffyreus hitelét végleg kikezdte, hogy 1727-ben egyik szolgálólánya vallomást tett, miszerint ő és cselédtársai mozgatták a kereket kézi erővel a szomszéd helyiségekből a tartóállvány üregében elhelyezett fogasléc segítségével. A vallomás után már kevesen voltak kíváncsiak az örökmozgóra, Orffyreus ennek ellenére tartotta magát a 100 ezer talléros vételárhoz. Titkolózásának köszönhetően 1745-ös halálával magával vitte a sírba örökmozgója titkát (elhunyta előtt megsemmisítette  utolsó működő találmányát). Orffyreus örökmozgójával kapcsolatban ma is megoszlanak a vélemények. Sokan azt állítják, ha valóban perpetuum mobile volt, akkor az eltelt majd 300 évben valakinek már rá kellett volna jönnie a működési elvre, s ezért valószínűbb a cselédlány által bevallott trükkös kézi mozgatás.  A feltaláló védői viszont azzal érvelnek, hogy Orffyreus támadói befolyásos emberek voltak, akik az egyszerű vándororvos iránt érzett gyűlöletből és irigységből próbálták találmánya hitelét rontani. évszázadok távolából nehéz igazságot tenni, főleg azért, mert csak leírások és tanúvallomások maradtak az utókorra, működő örökmozgó, vagy az annak belsejét ábrázoló tervrajz nem.

]]>