Irodalom

Németh Attila: Válaszok egy SF-szerkesztőknek szóló kérdőívre


Most Németh Attila, a Galaktika magazin és a GFK könyvek irodalmi szerkesztője, számtalan SF könyv és novella magyar fordítója válaszolja meg azokat a kérdéseket, amiket 1969-ben tettek fel egy írói szimpóziumon hivatásos amerikai SF-íróknak és szerkesztőknek. Ugyan eltelt azóta 42 év, és más kontinensen vagyunk, de talán érdekes lehet 2011-ben az ugyanerre a tizenegy kérdésre adott hazai válasz. Az SFportal.hu tegnap az Agave kiadó engedélyével közzétette, mit felelt több mint négy évtizede Philip K.Dick. A kérdéssor és a válaszok nyomtatott formátumban a kiadó Csúszkáló valóságok című kötetében jelentek meg tavaly.

1. Milyen okkal vagy okokkal tudná magyarázni, hogy a többi irodalmi műfajjal szemben a science fictiont részesíti előnyben?

Egy jó SF-történet olyanfajta szellemi izgalmakat és katartikus élményeket kínál, amiket más irodalmi művekben nem igazán találok meg. És ebben a tekintetben a tálalás ugyanolyan fontos, mint a témaválasztás. Ráadásul az SF minden más zsánert egyesít magában, hiszen lehet egyúttal krimi, románc vagy horror is, és egyúttal akár szépirodalom. Ez a legszebb benne.

2. Ön szerint mivel igazolható a sci-fi létjogosultsága, mi a legfőbb értéke?

Mérnökök és tudósok nemzedékei mesélhetnének, és sokszor mesélnek is arról, hogy gyermekkori SF-olvasmányaik nélkül nem kerültek volna választott pályájukra. De nem kell reál beállítottságúnak lenni ahhoz, hogy az ember élvezni tudjon egy izgalmas tudományos vagy társadalmi extrapolációt, ami a jelen problémáit felnagyítva vetíti ki a jövőbe. Az SF amellett, hogy szórakoztat, időnként egy kijózanító pofont is odacsördít az arcunkra, és rámutat, hol vágjuk magunk alatt a fát.

3. Hogyan ítéli meg a sci-fi és a „fősodorbeli” irodalom viszonyát?

Az SF a szépírók szemszögéből olyan, mint egy távoli földrész: egzotikus, veszélyes, romantikus. A lustábbak is álmodoznak arról, hogy egyszer ellátogatnak oda, de az igazán merészek néha összecsomagolnak, és valóban elutaznak oda. Ám ha valaki huzamosabb időt tölt el az SF birodalmában, rájön, hogy semmiben sem különbözik más irodalmaktól, legfeljebb az eszköztárában. Igazán jót és eredetit írni benne ugyanolyan nehéz benne, mint más tematikákban.

4. Mit gondol, a rajongói összejöveteleken, konferenciákon való részvétel, a kapcsolattartás a magazinokkal segíti vagy akadályozza a leendő írókat?

Az írás még az internet korában is alapvetően magányos elfoglaltság. Márpedig egy szerzőnek szüksége van visszajelzésre, látni, hogy olvassák a műveit, és azokkal kapcsolatban kérdések, gondolatok fogalmazódnak meg az emberekben. A párbeszédre az online és a személyes kommunikáció ma már egyformán alkalmas, ki-ki vérmérséklete szerint veszi ki a részét belőle. És természetesen az olvasókkal való kapcsolattartáson kívül a kiadókkal, szerkesztőkkel is fontos a folyamatos diskurzus, mert a megjelenésre váró művek ma még nagyrészt az ő közvetítésükkel jutnak el az olvasókhoz.

5. Milyen forrásokat javasolna a kezdő íróknak, amikből esetleg az ön tapasztalata szerint ötleteket lehet meríteni sci-fi történetekhez?

Tudom, közhely, de az író legnagyobb kincse a saját képzelete. Ezenkívül, hogy egy másik közhellyel folytassam, a téma az utcán hever. Elég pár percig barangolni a neten, tévézni vagy elolvasni egy újságot, és annyi ötlet rohanja meg az embert, hogy nem győz válogatni közülük, melyiket írja meg. És nemcsak a tudományos hírekre gondolok, egy egyszerű rendőrségi jelentésből, kultúrriportból vagy „kis színesből” is születhet minőségi SF. Egyvalamire kell csak nagyon vigyázni: ne más irodalmi műből merítsünk ötletet, mert az ilyesmi legenyhébb esetben is megkérdőjelezi a szerző eredetiségét, de akár plágiummal is megvádolhatják.

6. Ön szerint egy kezdő sci-fi író novellák vagy inkább regények írására koncentráljon?

Először is olvasson sokat, hogy stilisztikailag meg tudjon különböztetni egy irodalmi művet egy iskolai fogalmazványtól. Ha erre már csukott szemmel is képes, akkor véleményem szerint mindenképp novellákkal érdemes kezdeni, mert gyorsabban fölmérheti a visszajelzések alapján, hogy milyen a környező terep, milyenek a lehetőségei. Könnyebb megemészteni a szerkesztői javaslatokat is, ha nem 400 oldalt kell az ablakon kidobni. Regényt szerintem annak szabad írni, aki az írói mesterséget kellőképpen elsajátította már (mert ez legalább annyira mesterség, mint művészet).

7. Milyen tanácsokat tudna adni egy kezdő írónak a „valóságos” karakterek megteremtésével és a hiteles párbeszédek írásával kapcsolatban?

Olvasson, olvasson, olvasson (esetleg nézzen filmet is). Persze nem mindegy, mit. Felnőtt fejjel sem haszontalan például előszedni az iskolai kötelező olvasmányokat.

8. Mit gondol, egy hatásos regénynek feltétele az üzenet vagy a morális tanítás?

Ezt érdemes kettéválasztani, mert üzenete minden műnek van, de az nem feltétlenül morális tanítás. Utóbbi nem nélkülözhetetlen, de ha a szerző nem csupán felhőtlen szórakoztatást akar nyújtani, elkerülhetetlenül átad valamit saját gondolataiból, nézeteiből. Az igazán nagy író pedig az, aki el tudja választani a művét saját magától, és ha mondanivalója úgy kívánja, akár sajátjaival ellentétes eszméket is megfogalmaztathat hőseivel.

9. Ön szerint az egyes szövegek vizsgálatából milyen mértékben vezethető le a szerző álláspontja a politikát, a vallást vagy a morális kérdéseket illetően?

Egyes szövegekből semmiképp nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, életművek vizsgálatával lehet kiszűrni az ismétlődő gondolatokat, eszméket. És ekkor már a szerző profizmusán és beállítottságán múlik, hogy enged-e kirajzolódni magáról valamiféle képet.

10. Azokban az években, amikor még tanulta a szakmát, melyik író volt a legnagyobb hatással önre? Továbbá milyen más tényezők, mint a családi háttér, oktatás stb. befolyásolták az írásban?

A könyvek szeretetét nagyszüleimtől és szüleimtől örököltem. Az SF már az én különbejáratú bolondériám lett. Gyermekkoromban a Delfin Könyvekkel kezdtem, majd a Kozmosz Fantasztikusokkal folytattam. Ez utóbbi periódusban szívesen olvastam a Sztrugackij testvérek, Zsoldos Péter, Isaac Asimov és Arthur C. Clarke műveit, de a regényeknél sokkal jobban szerettem a novellákat. És itt jött a képbe a Galaktika…

11. Ön szerint mi a kortárs sci-fi legnagyobb gyengesége?

Mind a hazai, mind a nemzetközi piacon az SF-re (és sajnos általában az irodalomra) a legnagyobb veszélyt a felhígulás jelenti. Az, hogy ma már mindenféle kontroll nélkül bárki kiad(at)hatja, publikál(tat)hatja műveit, profi külsőségekkel, de akár teljességgel szerkesztetlenül, rövid távon forradalmi újításnak is gondolható, hosszú távon azonban a csalódott olvasók elfordulását eredményezheti, valami olyasmit, ami a ’90-es évek elején is történt, és a példányszámok drasztikus csökkenéséhez vezetett, csak hatványozott mértékben.

A külföldi SF-et (és ez alatt elsősorban az angolszász változatot értem) nem temetném, mert talán soha nem volt még ilyen sokszínű a paletta. A magyar SF-nek végre le kéne dolgozni a lemaradását, és nem külföldön már bevált recepteket másolni, hanem eredeti ötletekkel előállni. Szerencsére az utóbbi években határozott előrelépés tapasztalható ez ügyben.