Tudomány

Megvalósult sci-fi: Valóra válhat Asimov pszichohistóriája?


Isaac Asimov nevét nem csak a hardcore scifisek ismerik, ahogy az Alapítvány-ciklusa is igencsak népszerű a rajongói körökön kívül is. A regénysorozatot 1966-ban tüntették ki Hugo-díjjal, a szavazatok számában Tolkien Gyűrűk Ura regényeit is maga mögé utasította. Az Alapítvány központi eleme az ún. pszichohistória, melynek segítségével statisztikai alapon megjósolhatóvá válnak a nagyméretű embercsoportok reakciói. Nos, a BBC híradása szerint valami hasonló koncepció már működik élőben is.

Kalev Leetaru a University of Illionis kutatója tette közzé eredményeit, amellyel alátámasztja, hogy bizonyos folyamatokat valóban meg lehet jósolni matematikai és számítástechnikai eszközökkel. A Líbiában és Egyiptomban lezajlott forradalmakkal mutatja be az elmélet működőképességét – ehhez két dologra volt szüksége: egy szuperszámítógépre és milliónyi cikkre.

Pontosabban: nagyságrendileg 100 millió híradást kellett betáplálni, részben a BBC Monitoring híreit, sok különböző lap online változatait vagy épp a New York Times 1945-ig visszamenő archívumát. Az irtózatos mennyiségű híranyagot kétféle szempontból elemezték: egyrészt, a híradásokból átjövő hangulatának, másrészt a híradások helyszínének szenteltek kiemelt figyelmet.

A hangulatot bizonyos szavak előfordulási gyakorisága alapján állapították meg, mint “csodálatos”, “szörnyű”, és a többi, míg a helyszínt a városnevekből, és azok koordinátáiból állapították meg. Mindezekből aztán előállt egy olyan hírháló, amiben 100 trillió kapcsolódás volt megtalálható.

Egy ekkora adattömeghez persze már nem elegendő egy hagyományos számítógép, a University of Tennessee-n megtalálható Nautilus szuperszámítógépet kellett igénybe venni az elemzéshez. Ebben a gépezetben 1024 db Intel Nehalem processzor található meg.

A Nautilus segítségével grafikon rajzoltak azon közel-keleti országokról, amelyeken végigsöpört a forradalmi hullám. Valamennyi esetben egy elég erőteljes esés figyelhető meg az adatokban, akár az adott országon belüli híradásokat, akár pedig kívülről jövő, az országot érintő hírekről volt szó. Ez látszódik az alábbi grafikonon is, amelyen egyértelműen látható az egyiptomi forradalmat közvetlenül megelőző időszakban a média által közvetített hangulat drasztikus esése:

Hasonló mértékű esést csak a megelőző harminc évben mutatott a grafikon: Irak 1991-es amerikai bombázásakor, valamint szintén Irak 2003-as megszállásakor.

“A tény, hogy az Egyesült Államok elnöke támogatta Mubarakot, erőteljesen azt mutatja, hogy még a legmagasabb szintű elemzések is azt támasztották alá, hogy Mubarak maradni fog” – nyilatkozta Leetaru, aki fontosnak tartja, hogy az amerikai kormányzat minél pontosabb becsléseket kapjon. Míg az általa tesztelt médiaelemzés alapján ez nem jöhetett volna ki – annyira gyorsan és erőteljesen romló állapotokról tett tanúbizonyságot, amelyek alapján az egyiptomi elnöknek esélye sem volt arra, hogy maradjon.

Hasonló grafikonokat tudott felmutatni a líbiai és a 90-es években lezajlott balkáni konfliktusok esetében is. Szaúd-Arábiában hasonló, de jóval enyhébb mértékű eséseket mutatnak a számok, és egyelőre az országban nem is kezdődtek olyan mélyreható változások, mint Líbiában vagy Egyiptomban.

A globális média elemzése azonban Leetaru tanulmánya szerint akár Bin Laden elfogásához is segítséget nyújthatott volna: míg sokan úgy hitték, hogy az azóta lelőtt terroristavezér Afganisztánban rejtőzködött, a korábbi híradásokból kibányászott lokációs adatok egyértelműen Pakisztán északi részét jelölték meg. Bár csak egyetlen híradásban jelölték meg lehetséges tartózkodási helyként Abbottabad környékét – ahol az Egyesült Államok lecsapott -, a többi adat is nagyjából kétszáz kilométeres pontossággal behatárolta Bin Laden rejtekhelyét.

Mindez persze önmagában csak utólagos okoskodás, érdekesség, amely újfajta módszerrel közelíti meg a már megtörtént események hátterét. Kalev Leetaru most az egész rendszert át akarja állítani valósidejű működésre – hogy tényleg segítsen előre látni a folyamatokat. Emellett azt is szeretné elérni, hogy “nagyobb felbontásban” tudjon dolgozni – ne csak ország, hanem város, sőt, még kisebb csoportokra is érvényes előrejelzéseket tudjon készíteni a rendszer.

“Olyan ez, mint az időjárás előrejelzés” – mondja Leetaru. “Sosem tökéletes, de jobban csináljuk, mintha csak találgatnánk.”


13 hozzászólás on Megvalósult sci-fi: Valóra válhat Asimov pszichohistóriája?

  1. A pszichohistória úgy-ahogy működik már régóta, elég, ha a tőzsdei elemzésekre gondolunk. De az olyan pontos előrejelzésekhez, mint amiket Asimov mester megírt a sorozatban, ahhoz bizony kevesen vagyunk. Itt erős befolyása lehet a történésekre az egyes embereknek. Illetve lehet, hogy elég sokan vagyunk, de akkor csak hosszabb távú előrejelzések lehetségesek.
    Megjegyzem, nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy már létezik működő pszichohistória a Földön, de akkor arról a lakosság 99,999%-a semmit nem tudhat. 🙂

  2. Ma hallgattam a TV-ben egy előadást (Mindentudás Egyeteme , Barabási, Albert-László,Amit ma megtehetsz, megteszed holnap is – Kiszámítható-e az emberi viselkedés dinamikája? (előadás, 2011.01.15.) , ahol arról volt szó, hogy a mobiltelefonok mozgásával feltérképezett egyetemi népesség helyét 98%-os valószínűséggel meg tudták jósolni. A megjósolhatatlan csak a péntek esti buli helye volt, de az időtartam az tuti. A H1N1 vírus terjedését is korrekten tudták előre feltételezni. A publikáció csak utólagos lehetett, de ezt más Asimovnál is olvastuk: a pszichohistóriai számítások kiszivárgása torzítja az eredményt.

  3. “Megjegyzem, nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy már létezik működő pszichohistória a Földön, de akkor arról a lakosság 99,999%-a semmit nem tudhat”
    Ez a lényeg… 🙂

  4. Banya

    “Megjegyzem, nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy már létezik működő pszichohistória a Földön, de akkor arról a lakosság 99,999%-a semmit nem tudhat”
    Hiszen ott a Második Alapítvány …..
    Gaia ról nem is beszélve XD

  5. Igazándiból az ötlet csak részben pattant ki Asimov fejéből. A huszadik század elején működött egy francia történész/közgazdász csoport, az úgynevezett Annales-iskola (http://en.wikipedia.org/wiki/Annales_School), akik periódikájuk lapjain meghirdetett haditervük szerint megpróbálták egyesíteni a tudományokat, de különösen a társadalomtudományokat — közgazdaságtan, szociológia, történettudomány, földrajztudomány, mezőgazdaság, pszichológia, stb. — és interdiszciplinális kutatásaik alapjává elsősorban a különféle statisztikai forrásokat tették. Az ötletük az volt, hogy ha megfelelően sok információt gyűjtenek össze, akkor abból egyetemes modelleket dolgozhatnak ki az emberi társadalom egészének működéséről, tehát hosszú távon előrejelezhető lesz a történelem is (igen, a forradalmak is, ők pl. a nagy francia forradalmat elemezték, a modellüket pl. egyes magyar képviselőik később a Dózsa-felkelésre is rávetítették). Egyesek aztán később megkérdőjelezték ezt a módszert, mondvan, mindig vannak rendhagyó egyéniségek a történelemben (a francia forradalomnál pl. Napóleon), akik kijátszhatják az ilyen előrejelzéseket. Valószínűleg erről a vitáról hallhatott Asimov is, amikor olvasgatta az Annales-iskolát is megihlető Edward Gibbons könyvét (The decline and fall of the roman empire), meg a hozzá fűzött magyarázatokat.

  6. Igazándiból az ötlet csak részben pattant ki Asimov fejéből. A huszadik század elején működött egy francia történész/közgazdász csoport, az úgynevezett Annales-iskola (http://en.wikipedia.org/wiki/Annales_School), akik periódikájuk lapjain meghirdetett haditervük szerint megpróbálták egyesíteni a tudományokat, de különösen a társadalomtudományokat — közgazdaságtan, szociológia, történettudomány, földrajztudomány, mezőgazdaság, pszichológia, stb. — és interdiszciplinális kutatásaik alapjává elsősorban a különféle statisztikai forrásokat tették. Az ötletük az volt, hogy ha megfelelően sok információt gyűjtenek össze, akkor abból egyetemes modelleket dolgozhatnak ki az emberi társadalom egészének működéséről, tehát hosszú távon előrejelezhető lesz a történelem is (igen, a forradalmak is, ők pl. a nagy francia forradalmat elemezték, a modellüket pl. egyes magyar képviselőik később a Dózsa-felkelésre is rávetítették). Egyesek aztán később megkérdőjelezték ezt a módszert, mondvan, mindig vannak rendhagyó egyéniségek a történelemben (a francia forradalomnál pl. Napóleon), akik kijátszhatják az ilyen előrejelzéseket. Valószínűleg erről a vitáról hallhatott Asimov is, amikor olvasgatta az Annales-iskolát is megihlető Edward Gibbons könyvét (The decline and fall of the roman empire), meg a hozzá fűzött magyarázatokat.

  7. Szép próbálkozás.

    Valahogy a régi módszerben (Annales-iskola) jobban tudok bízni, ha azt ültetnék át számítógépekre…

    ..manapság már a gázrészecskék mozgását is viszonylagos pontossággal tudják modellezni, míg régen a szimpla valószínűség-számítással nem jutottak eredményre.
    Aztán “közelítéses módszerrel” meglett…

    Csak kitartás, és szorgalom kérdése. Mivel “A Történelem ismétli önmagát” mondás is azokra a törvényszerűségekre épül, amik a társadalom működésén alapulnak, nem lehetetlen feladat.

    A próféciák gyakran ön-beteljesítőek, tehát egyértelmű, hogy torzítja az eredményt, ha publikus…

    rendhagyó személyiségek: Asimov Öszvér-je??? 😀

  8. Szép próbálkozás.

    Valahogy a régi módszerben (Annales-iskola) jobban tudok bízni, ha azt ültetnék át számítógépekre…

    ..manapság már a gázrészecskék mozgását is viszonylagos pontossággal tudják modellezni, míg régen a szimpla valószínűség-számítással nem jutottak eredményre.
    Aztán “közelítéses módszerrel” meglett…

    Csak kitartás, és szorgalom kérdése. Mivel “A Történelem ismétli önmagát” mondás is azokra a törvényszerűségekre épül, amik a társadalom működésén alapulnak, nem lehetetlen feladat.

    A próféciák gyakran ön-beteljesítőek, tehát egyértelmű, hogy torzítja az eredményt, ha publikus…

    rendhagyó személyiségek: Asimov Öszvér-je??? 😀

  9. Az Annales-iskolának megvannak a korlátjai, azt még a hosszú XIX. század pozitivista hozzáállása ihlette, akkor még az emberek hittek abban, hogy a világ végső soron megismerhető. Azóta jöttek a Jurrasic Parc-ból is ismert káosz-matematikusok, meg a fraktálgörbéik, és kimondták, hogy ha Hong Kongban egy lepke meglengeti a szárnyát, az olyan légköri láncreakciót indíthat el, hogy abból hurrikán lesz a Mexikói-öbölben, tehát egyszerűen nem tudunk minden részletet figyelembe venni (erre utal a cikk is az időjárás előrejelzéssel). Mindenesetre a francia forradalom elemzése során felvázolt forradalmi modell érvényesnek látszik az idézett angol cikkben is. Az csak vad-marxista dogmatika (tehát a valós tényekkel beszélőviszonyban sincs), hogy az elnyomott nép fellázad és forradalmat csinál. Ha egy elnyomás egyenletes, akkor az elnyomottak a puszta túléléssel törődnek, lázadásra nem lesz erejük. Mint a fizikában: ha egyenletes a nyomás, akkor nincs robbanás, a szerkezet kitart. Ha viszont az elnyomás nem egyenletes, hanem előzőleg valamilyen növekvő tendencia, fejlődő társadalmi viszony mutatható ki, ami hirtelen elakad, vagy visszaszorul, akkor megnövekszik a feszültség, és jön a forradalmi robbanás. Itt a cikkhez mellékelt statisztikák is ezt mutatják ki: 2009-ben és 2010-ben volt egy-egy felívelő pozitív csúcs, tehát egyes rétegek azt remélhették, hogy a dolgok megoldódhatnak maguktól is, van remény a javulásra. Aztán 2010-decemberére ez a remény szertefoszlott, a mutatók váratlanul drasztikusan leestek, elértek egy komoly mélypontot. Ekkor következett be a robbanás, a forradalom.

  10. Asimov hosszú távú előrejelzéseket vizionál. Ez nem az. Valószínűleg az arab térségben pár nappal, pár héttel már érezhető volt a közhangulat szuperszámítógép nélkül is (valóban) előre. Mint ahogy a balkáni cirkusznál is a ’90es években. Ismerősöm, aki előtte menekült hozzánk mondta: „hetek óta csak egy pillanatra kapcsoltam be a TV-t. Csak arra voltam kíváncsi: katonai egyenruhában van e a bemondó vagy sem.”

    Kisebb csoportokról pedig Asimov is mondja: az egyén viselkedése kiszámíthatatlan. Tehát, az hogy holnap lelövik X.Y. politikust nem jósolható meg. Maximum reménykedhetünk 🙂

  11. Bardajszan

    @moszat: És milyen igazad van! Amikor Orbán Viktor a brüsszeliek nyomására kiment tárgyalni Egyiptomba, itt a magyar minisztériumokban mindenki azért imádkozott, hogy a Facebookon előre meghirdetett forradalom csak azután törjön ki, hogy ő ott még kiér a repülőtérre a kocsival (csak pár óra különbség volt). A Magyarországra delegált egyiptomi nagykövet lánya már január első hetében Magyarországra jött, hogy ne legyen otthon, ha kezdődik a cirkusz. Csak ugye az amerikaiak és nyugat-európai partnereik híresen rossz tanácsadókat alkalmaznak, Clinton asszony az éppen ott nyaralt valahol az arab tengerparton, amikor elkezdődött a forradalmi hullám… 🙂

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük