És ez a tény már önmagában is jelzi, hogy mégiscsak jó lett a Watchmen mozis feldolgozása. Vannak, akik pocséknak tartják (lásd Sheenard vagy F. Tóth Benedek) és vannak, akik szerint meg jó (pl. Creideki). Nehogy azt higyjük, hogy ez SFportal – SFblogs specifikus jelenség, például a Sci Fi Wire komplett gyűjteményt kínál Watchmen-kritikákból, ahol a zseniálistól a tragikusig minden jelző felmerül értékelésként.
Abban lehet némi igazság, hogy akik olvasták az eredeti képregényt, jobban fogják élvezni a feldolgozást. Ők például sokkal jobban fogják értékelni a főcímet is, ami gyakorlatilag egy megelevenített képkocka válogatás a szuperhősök aranykorából.
Tényleg nem egyszerű ebből az alapanyagból filmet készíteni, főleg, ha az ember eldönti, hogy amennyire lehet, a végletekig hű marad az eredetihez. Ahogy több helyen már megírták, a legneccesebb a képregény időben ide-oda ugráló narratívája – tartottam ettől én is, hogy mennyire fog működni filmes környezetben. De végül – szerintem legalábbis – ezzel nem volt semmi probléma. Lehet, csak azért, mert a Lost tévésorozatban majdnem minden epizód a múlt és jelen, vagy jelen és jövő párhuzamos bemutatásával telik, és már megszoktam. Ilyen tekintetben nagyjából annyira bonyolult követni a Watchmen időugrásait, mintha 3 Lost epizódot néznél meg egymás után, ami valljuk be, nem egy megterhelő feladat.
A karaktereket jól megformáltáka filmben, tény és való, hogy a Komédiás és Rorschach viszi a prímet – de hát ez a képregényben is pontosan így van, ők a sorozat legjobb karakterei. F. Tóth szerint a többi karakter önmaga paródiája – félig igaza van: nem önmaguk paródiái a karakterek ugyanis. A Watchmen ugyanis részben egy sötét karikatúrája más szuperhős történeteknek is, a karakterek részben karikatúrái más szuperhősöknek.
A látványvilágról túl sok szót nem kell ejteni – 10 pontos, ahogyan az már lejött az előzetesekből is. Talán egy picit a Marson játszódó jelenetekkel voltam elégedetlen, de ez már a kukacoskodás kategóriába is tartozhat a részemről.
Az eredetihez való ragaszkodás ide vagy oda, muszáj volt kompromisszumokat kötniük az alkotóknak. Így egyfelől, nagyon sok minden kimaradt – mert ha nem húznak ki komplett jeleneteket, akkor négy és fél órás film készült volna belőle, azt meg Sheenard tuti nem viseli el. Így fájó szívvel búcsúzni kellett a képregény-a-képregényben jellegű kalózos száltól, amiből semmi nem került bele a filmbe. (Bár azért el tudnék viselni a DVD kiadásra egy extraként megcsinált kalózképregény feldolgozást is.) Kimaradt az idősebb Night Owl meggyilkolása is – de ez alapvetően szintén nem oszt, nem szoroz a film szempontjából. Azaz, a legkevésbé fájdalmasabb utat keresték az alkotók az adaptáció során.
Egy valamit kivéve: megváltoztatták a befejezést. Ami szerintem egyáltalán nem baj. Mozinézés közben picit zavart a dolog ugyan, de Creidekivel kell egyetértenem: ha az eredeti befejezést viszik vászonra, az egész egyszerűen gagyi lett volna. A magam részéről nekem a képregényben pont a végső magyarázattal kapcsolatban voltak hasfájásaim, és bár nem tökéletes a filmes befejezés, sokkal jobban illeszkedik a történet korábbi részéhez. És egy fokkal talán logikusabb is, mint a képregény változat.
Összességében véve tehát mindenképpen érdemes megnézni a filmet – talán úgy érdemesebb, hogy előtte az ember rászánja az időt a képregényre is, mert akkor több finomságot képes értékelni benne. Aki elmulasztja a képregényt, az is jó moziélményt fog kapni… csak könyörgöm, ne vigye magával a 10 éves gyereket azzal a gondolattal, hogy „képregény film, azt akkor nézheti a gyerek is”.]]>
