Könyvkritika

Ajánló – Max Brooks: World Z War – Zombi világháború


world-war-z

Elöljáróban el kell mondanom, hogy kifejezetten szeretem a riport- illetve dokumentumregényeket, Capote „Hidegvérrelje” például a nagy kedvenceim közé tartozik. Ugyanakkor a manapság trendinek számító áldokumentumfilmeket ki nem állhatom (bár ez alól is akadnak kivételek, az Erő krónikáját szerettem). Mindezt csak azért szögezem le, mert Brooks műve egy ál-dokumentumregény, annak viszont véleményem szerint nagyszerű. A sztori abból a koncepcióból indul ki, mi lenne, ha valamilyen globális vírus söpörne végig a világon, és zombivá, élőhalottá (Zé-vé, Zack-é, nevezhetjük sokféleképpen) változtatná egy igen jelentős részét az emberi populációnak.

Bukros Zsolt ajánlója

 

Brooks önmagát adja elő a könyvben, olyan személyként, akinek statisztikai jelentést kell készítenie az ENSZ-nek, és e közben elkészíti a saját tényfeltáró anyagát, amit természetesen nem csatol a hivatalos dokumentumokhoz. A szerző ide-oda ugrál a földgolyó különböző pontjain, és tág keresztmetszetét adja a zombi apokalipszis utáni túlélők társadalmának, illetve a tragikus események krónikásává lép elő a tragikus kezdetektől egészen a „nagy győzelemig”. Számtalan ember szemszögéből ismerhetjük meg a történteket a lelkiismeretlen gyógyszergyártótól, aki hatástalan vakcinát árul a tömegeknek, a világtól elzárkózott otakuig, aki hirtelen szembetalálja magát az erőszakos valósággal, és ráébred, hogy cybertérben való kóborlásai közben nem ártott volna valami izomzatot sem növesztenie.

Brooks álvalóságának hősei egy pillanatig sem válnak hiteltelenné, érző, lélegző emberek, akinek hangulatjelentéseivel nagyon könnyen tudunk azonosulni, miközben szembesülünk a ténnyel, hogy az emberi hülyeség és önzés határtalan méreteket ölthet, és mint oly sokszor már, egy ilyen „húsbavágó” krízishelyzetben is, a felkészületlen milliók életébe kerülhet. A társadalomkritikai mondanivaló, mint minden hasonló műben, itt is szinte kikerülhetetlen, de egyáltalán nincs készen a szánkba rágva, csupán szembesít a helyzettel, és felveti a kérdést, hogy mi vajon mihez kezdenénk hasonlóan eszement körülmények között. A kiváló karakterábrázolások mellett lenyűgöző ötletek is felbukkannak a könyv lapjain, például a stabilizálódás utáni időszak nehézségei, amikor hirtelen életképtelennek tekinthető befektetési jogászokat kell használható mesterségekre kitanítani a túlélés érdekében (például árokásás, villanyszerelés, egyebek). Vagy a kvizlingek felvetése például, akik nem zombik ugyan, de úgy viselkednek, mintha azok lennének. Tökéletesen azonosulnak a legyőzhetetlennek vélt ellenféllel, miután a tudatuk ezt az utat találja egyedül járhatónak; megtámadják a normális embereket, képtelenek bármiféle kommunikációra és a kannibalizmus sem áll tőlük távol, miközben az élőholtak ugyanúgy felfalják őket is, mivel egyiküket sem fogadják el maguk közül valónak. Remek pszichológiai felvetés egy elképzelt holocaust lehetséges személyiségromboló hatásainak levezetésére.

Emellett az egész sztorinak van egy jellegzetes második világháborús hangulata, melynek során, mint tudjuk, a köznyelv Fritzeknek gúnyolta a németeket. Itt az ellenfelet Zacknek nevezik, ami egyfajta karakter ad neki, miközben elvonatkoztat a ténytől, hogy valamikor a zombik is az emberiség részei voltak. Zack természetesen minden eddiginél különlegesebb világpusztító erő, olyan jelenség, amely minden megölt áldozatát a saját seregébe sorozza, nincs szüksége sem bonyolult logisztikai háttérre, sem közlekedésre, sem infrastruktúrára, sem hadműveleti központra, sem ellátmányra – és mellesleg megfélemlíteni sem lehet, mert nincsenek érzései.

Létrejön egy új veterángeneráció, új fegyverek és új mentalitás, amely a praktikusságot és a hatékonyságot mindennél előrébbvalónak tekinti. A Zombiháború speciel az olyan ritka könyvek közé tartozik, amit este elkezdtem, és reggelig képtelen voltam letenni, amíg ki nem olvastam. Egyes jelenetek naturalizmusa miatt néhol erős idegzet szükségeltetik hozzá, de ízig-vérig egy nagyszerű könyv, amelybe könnyű belehelyezkedni, és ha egyszer magába szippantott, jó darabig nem enged többé szabadon. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki fajsúlyosabb kikapcsolódásra vágyik, mert egyszerre olvasható lektűrként, sci-fiként, hitelesnek látszó kordokumentumként, társadalmi szatíraként, háborús kalandregényként és üdítő zombi hentelésként is. Lényegében rezeg a léc, hogy mostanában az egyik legjobb könyv, amit volt szerencsém olvasni, bár van egy nagy hátránya is, mire végeztem vele, sikerült elfeküdnöm a vállam.

Írta: Bukros Zsolt


  • És tényleg jó. Olvassátok! 🙂

  • És tényleg jó. Olvassátok! 🙂

  • adam1224

    Nagyszerű könyv! Másfél-két éve vettem meg, azóta már négyszer biztosan elolvastam. Ahogy a cikk írója is leírta, a könyv szereplői szinte lélegeznek – hiszen a saját szavaikkal, első szám első személyben mesélik el az átélteket. Aki szereti (vagy legalábbis elviseli) a zombi-témát, és érdekli egy ilyen gondolatkísérlet, hogy ‘hogyan is történne’, szívből ajánlom)
    (Személyes kedvencem benne a járvány világszerte sporadikusan, több helyen való megjelenésének zseniális magyarázata)