Magánkönyvkiadás és Novum Verlag üzlet – SF blogajánló
Már jónéhány hónapja hirdet hazánkban a Novum Verlag kiadó – a Google jóvoltából a mi oldalunkon is megjelentek már a reklámjai. A kiadó kéziratokat vár reményteli, kezdő szerzőktől – az SFblogs.net bloggerei, élükön Sanawaddal azonban egyéb értesülésekkel is árnyalják a képet.
Hirdetés
Fogtam ezt a kvázi kész regényt, és elküldtem a Novumnak, akiknek tetszett, majd mondták, hogy csekély 400.000 forintért meg is jelentetik. Udvariasan, de határozottan kiálltam az álláspontom mellett, hogy eddigi tapasztalataim szerint ez másként működik író és kiadó viszonylatában, pl. úgy, hogy egy író küzd egy regénnyel két hónapig, órákon át ül a gép előtt minden nap, kínjában issza a kávét és szívja a cigarettát[...] A Novum verlagnál mindezt természetesen méltányolták, és rögtön engedtek is 125.000 forintot (panel marketing-stratégia lehetett), illetve választhattam, hogy megveszek 350 db-ot valami 2.200 ft-os kedvezményes áron.
Írja mindezt a blogjában. A hozzászólások azóta is áramolnak oda. Mint egy, a kommentekben kés?bb idézett válaszlevélből kiderül, a kiadó gondoskodik arról is, hogy a szerző hatékonyan (?) marketingelhesse saját m?vét:
A reklámeszközök között, ha egy Szerző legalább 20 db-ot megrendel m?véből (bolti ár mínusz 30%-kal csökkentett áron – a 30% a Szerzői kedvezménye) ingyenes PR-csomagot bocsátunk rendelkezésére, mely a következőket tartalmazza:
– 10 db plakát,
– 80 db meghívó f/f,
– 48 db új megjelenésről megrendelőkártya.
További reklámeszközök is állnak rendelkezésére, mint pl. saját névjegykártya, olvasójegy stb., melyeket a Szerző saját költségére bármikor megrendelhet Kiadónknál!
Vannak persze olyan szerzők, akik úgy érzik, megéri nekik az üzlet: Viola Zoltán például hozzászólásban jelezte, hogy ő bizony megállapodott a céggel. Három részletben fogja kifizetni a költségtérítést – szerinte 2000 példányt csak felvesz a hazai piac, akkor pedig már legalábbis nem ráfizetéses a bolt. A markato néven kommentelő szerző is aláírta a megállapodást – szerinte a magánkiadás egyéb útjai-módjai mellett igenis versenyképes lehet a koncepció.
Sheenard persze nincs rászorulva ilyesfajta szolgáltatásokra, de azért meglep?dött azon, hogy mennyire megmozgatja az emberek fantáziáját a magánkiadás. Amivel nincs is gond – a LiLLi.hu oldalon működő kiadó egy teljesen más koncepcióban kínál lehetőséget szerzői kiadások megjelentetésére.
Merras pedig két másik lehetőséget is talált gyorsan – magyar vonalon a Könyvm?hely.hu nevű digitális nyomdát, mely alacsony példányszámú szerzői kiadásokra szakosodott, míg külföldi vonalon a Lulu.com-ot mutatja be, amely minta alapján a már említett LiLLi.hu is működik.
Onsai eközben a probléma egy másik aspektusára világít rá:
Engem sokkal jobban izgat, vajon jó-e a kézirat? Mert ha igen, akkor igenis el kell tudnia adni önmagát. Ha nem jó, akkor meg minek kiadni? Örüljön az ember otthon neki vagy adjon pár példányt a barátainak.
A képlet mondjuk szerintünk nem ennyire egyszerű – de abban egyetértünk, hogy mindennek az alapja a jó kézirat, a megfelelő gondozás. Hogy célszerő-e magánkiadásban kihozni akár egy science-fiction regényt is, azt nem tudjuk megmondani, ahogy azt sem, hogy ha igen, akkor melyik úton-módon. Mindenesetre nem árt alaposan körüljárni a lehetőségeket, anyagi kockázatokat, és megkérdezni mások véleményét – akár fórumokban, blogokban is.
erre annyit tudok mondani, hogy a net tele van íróklubokkal, m?helyekkel, képzett szerkeszt?t sem m?vészt találni, ha meg ez megvan, akkor össze lehet hozni egy olyan m?vet, amit a mainstream kiadók is komolyan vesznek
márpedig sok olyan van, ami a spekulatív irodalomban is részt vállal
szvsz ezek a kiadók arra mennek rá, hogyha valakinek sok pénze van, akkor hajlamos túlértékelni magát, és pl beflesselni olyasmit is, hogy tud jó scifit írni, amit ki is lehetne adni
ezzel megszületett a kereslet, márpedig a kínálatot csak és kizárólag az befolyásolja
A jelenséget részletesen tárgyalja Umberto Eco a Faucoult-inga cím? könyvében.
Olvassátok el, igen szórakoztató.
Az üzlet az üzlet, ha azokból akar valaki megélni, akik nem tudnak papírt venni, nincs otthon nyomdagépük, könyvköt? m?helyük, nem kívánnak, vagy tudnak talpalni engedélyek után, és nincs kedvük a város villamos megállóiban saját m?veiket árulni, stb, stb. Az összes periférikus üzleti tevékenység, amely találmányokra és más, de az emberi hiúság egy bizonyos tünetére épít így jut jövedelemhez. Felértékelik a m?vet. Nincs benne rizikó, mert nem is igen m?ködnek túl nagy presztízzsel. Én Kanadában élek ismerem ezt kívülr?l belülr?l. Azt tudni kell, hogy szolgáltatásaik kiterjed az össze papírmunkára, de semmi féle rizikót nem vállalnak, talán még a rájuk marad könyvek zúzdába küldése, illetve az abból ered? kilónkénti hulladék haszon is az övék, az író aspiránssal meg mindent megfizettetnek. Az övé lehet a sok könyvjelz?, a plakát a számítógépes nyomtatvány, amit szolgáltatásként kap. De mi lesz a m?vel? Itt nagyot lehet bukni, mert sok ember azt hiszi, hogy amiért odafigyelt az irodalmi órán értéket termelt. Onnan az egekbe emelkedett, rá fel kell nézni. Sajnos a “piac”, az olvasó dönti ezt el, de itt manipulálhatnak a kiadók, mert neki csak az, otthon van egy pár száz, ha nem több bel?lük. Meg lehet bel?le élni, mert még az ilyen is vonzza az embereket, hiszen százával, ezrével írogatnak az emberek könyveket.
Érdekelne, hogy mennyi honoráriumot lehet egy könyvért kapni? Jó, nyilván ez sok mindentől függ, de azért mégis….
Kara Bálint: az “örülj, hogy kiadták a regényedet”-től a milliós nagyságrendig.