A Solaria internetes portálon kedvenc időtöltésem volt egy pár hónapig anagrammák készítése, mások talányainak kitalálása. Feladványfabrikáló társaim betűrejtvényeinek megfejtése után gyakran megkerestem kisvárosom könyvtárában a „feladott” művet. Így jutottam el – többek között – Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei regényéhez is. A szellemes, szatirikus fantasztikus történet olvasása igencsak a kedvemre való volt, úgyhogy nemrég egy újabb Vonnegut-könyvre vetettem vigyázó szememet. Már a címe sem szokványos: Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian! A doktor úr – egy halálos injekciós berendezés kiötlője és alkalmazója – az eutanázia koronázatlan királyaként vált hírhedtté az Amerikai Egyesült Államokban, de Vonnegutnál segítőkész ürgének bizonyult, aki folyamatosan visszahozta a szerzőt a tetszhalálból. A kék alagúton – álmok szövevényéből -, a Gyöngykapun át a Mennyországba látogató író gyakori vendégként ismerősként üdvözli Szent Pétert és az angyalokat. Riportokat készít az öröklétre beutaltakkal, a túlvilági lét titkairól próbálja meg fellebbenteni a fátylat. Edzésként is felfogja a fantasztikus földöntúli utazásokat, az – általában – egyirányú utat a Paradicsomba. A halálközeli élménnyel óhajt közelebbről megismerkedni, amit hajlott kora és várható koszorúérműtéte miatt is igen aktuálisnak érez. Néhány keresetlen szóval indul a vékony (87 oldalas) kötet, ebből megtudjuk, hogy a német-amerikai származású alkotó önmagát emberbarátként, a tisztességet mindenek felett tisztelő embernek mutatja be, aki az amerikai humanisták szervezetének, az AHÁ-nak az elnöki tisztségében nemrég követte Isaac Asimovot. Élete legfőbb céljának a saját közösségének szolgálatát és az emberek tudáshoz való jogának elismertetését tartja az üres szórakoztatással szemben. A közösségi lét fontosságát a törzsi jellegű nagycsaládokkal szemlélteti, ilyennek véli a navahókat és a Kennedyeket. Megtudhatjuk a bevezetésből, hogy szarkasztikus írónk miben látja a női lélek és a férfilét értelmét. De felvilágosítást kapunk a cigaretta, a lőfegyverek, a szivar és a napolaj közötti logikai összefüggésekről is. Kurt szeretné, ha a sírján ez állna: „Minden csodálatos volt. Semmi sem fáj.” Bár szkeptikus a vallással szemben, de dédapjának véleményével ért egyet: „Ha Jézus jó dolgokat mondott, mit számít, Isten volt-e vagy sem?” Kikkel is találkozott a félholt interjúkészítő odaát? Egy kivételtől eltekintve 100%-os halottakkal. A hétköznapi emberek sorát egy agg fejlődés-pszichológusnő nyitja, majd nyugalmazott építőmunkás, ausztráliai bennszülött, akit a haditengerészet admirálisának szerény felesége követ. Védőügyvéd is álldogál a hosszú sorban, aki végre odafenn kimondhatta első őszinte mondatát, azt, hogy az igazságszolgáltatást soha sehol nem érdekelte az igazság. János bácsi is felbukkan az örök vadászmezőkön, akiről a nóta azt tudatja, hogy egy csata közben elesett egy fűszálban, de ettől függetlenül szentül meg van győződve arról, hogy: „Minden ember egyenlőnek született.” Felbukkan a szocialista párt egykori elnökjelöltje, aki sztrájkszervezőként is tengette szerény, milliomos, baloldali életét. Beszélgetőtárs a könyvelő testépítő, a színpompás osztályárulónő, a zsaru baseballjátékos, aki később bártulajdonosként is üzemelt. Hírességeket is meglátogat száguldani éppen nem tudó, de türelmes és ironikus riporterünk. Adolf Hitler megbánást tanúsít a mennyben. Sir Isaac Newton viszont azon szomorkodik, hogy mennyi mindent mások fedeztek fel, ő a Földön eltöltött 85 éve alatt – többek között – csak a differenciál- és integrálszámítást, a tömegvonzás, mozgás és fénytan számszerűsítését végezte el. Megtervezte ugyan az első tükrös távcsövet, de az evolúció, a baktériumok és a relativitáselmélet másokra maradtak. William Shakespeare megfedte beszélgetőpartnerét a legcsúfabb angol nyelv használatáért, Kurt szégyenében nem tájékoztatta titokzatos angol alkotótársát a modern amerikai nyelv létezéséről. Isaac Asimov, a tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusa a Földön 500 könyvet írt (szerzőnk ekkor 20-nál tartott, Balzac 85-ig vitte), idefenn sem bír nyugton ülni. Az egykori terrai polihisztornak  igazándiból most jött el az  ideje: a végtelen időben tovább folytatja munkáját, szárnyas robotként dolgozni akar, újabb és újabb ötlettel árasztja el a látogatóként ideiglenesen itt állomásozó barátját, Vonnegutot. Megszállott hőlégballonos, a mammográfiát felfedező radiológus, Martin Luther King gyilkosa, 20 éves korában főművét megalkotó írónő és még számtalan csodabogár kerül Vonnegut terítékére. Néha a szörnyű lenti világra is vetik pillantásukat a mennyei seregek tagjai, s megdöbbenve keseregnek – többször is – a mindig újjászülető népirtásokon. Vélemények ütköznek Koszovóról, a szerb zsarnokságról, és arról, hogy a Pokol talán a többi – még élő – emberben keresendő.

Gulliver Könyvkiadó Kft. Budapest, 2001. Fordította: Hideg János 998 Ft]]>