Könyvkritika

Kritika: Arthur C. Clarke: Földfény


Az Űr-trilógia Arthur C. Clarke korai művei közé tartozik, 1951-55 között jelent meg. A három regény, A Mars titka, a Szigetek az égben és a Földfény csak lazán kapcsolódik össze, vagyis a történetek szintjén csak annyira, hogy mindegyikben valaki elhagyja az anyabolygót, így az utazó szemén át az író rácsodálkozhat Naprendszer és a tudomány/technika csodáira. Az aprólékos tudományos pontosság és valamilyen jövőbeli helyszín költői látomása keveredik az SF legszebb, klasszikus hagyományai szerint. Persze még ez is igaz lehet sok Clarke regényre.

arthur-c-clarke-foldfenyNa de nézzük az Űr-trilógia záró darabját. A Földfény nem túl távoli jövőjében az emberiség benépesíti a Naprendszert, meghódítja a bolygókat és holdakat, azonban ez a terjeszkedés nem csupa öröm és boldogság. Hasonlóan Asimov Acélbarlangok (Gyilkosság az Űrvárosban) c. regényéhez, Clarke-nál sincsenek idegenek, csak az emberek közötti Földlakó – Űrlakó érdekellentét. A Föld és a távoli kolóniák Szövetségének konfliktusát a kimerülő nyersanyagforrások okozzák, mely elkerülhetetlenül háborúhoz vezethet. A forgatókönyv ismerős a Föld történelméből, Clarke a gyarmatosítás és a függetlenségi háború történetét írja újra, csak már nem országokról van szó, hanem bolygókról és holdakról.

A Földfény főhőse, Bertram Sadler földi titkos ügynök azt a megbízást kapja, hogy utazzon a holdi obszervatóriumba és találja meg, ki szivárogtat ki információt a Szövetségnek. Ehhez mindent és mindenkit meg kell ismernie a Holdon, ami arra ad lehetőséget, hogy Clarke a lehető legrészletesebben bemutassa égi kísérőnk felszínét és a holdi kutatóbázis működését, miközben a háború egyre elkerülhetetlenebbnek látszik. A regény kerete voltaképpen a nyomozás, de meglehetősen érdektelen, nincs meg benne a kémtörténetek feszültsége. Miért érdekelné az olvasót a kém személye, amikor a főhőst sem izgatja túlságosan, sőt még abban sem biztos, hogy egyáltalán van kém. Úgy látszik, a kémkedésnél Clarke számára sokkal izgalmasabb egy szupernóva, egy holdi porkatlan, vagy Mars és a Szaturnusz impozáns képe a teleszkóp lencséjén át…

A vékonyka regény háromnegyedénél egyébként kitör a háború, ami elvileg a mozgatórugója volt az eseményeknek. De fenyegető szörnyűség helyett a háború egyetlen-egy csatát jelent, azon sem rágja az ember tövig a körmét izgalmában, majd a felek azonnal békét kötnek. Szóval, aki a történet és a borítószöveg alapján Földfénytől látványos űrcsatákat, akciót és pergő cselekményt vár, garantáltan csalódni fog.

Más szemmel nézve viszont a Földfény igazi csemege: regényben ott van az ötvenes évek, a férfiak uralta világ, ahol a holdon van növényi élet, a számítógépekbe programszalagokkal viszik be az információt, és a teleszkóp alkotta képet folyadékkal kell előhívni. A regény legnagyobb erényén meg amúgy sem fog az idő vasfoga: Clarke Holdja egy csodálatos látomás, ahová mindenki el akarna jutni. Tizenöt évvel a Holdra-szállás előtt Clarke leírta a holdi tájat és égboltot, ahogy a Nap ragyogásba vonja a hegycsúcsokat, majd felkel a földfény, miközben az egysínű felkapaszkodik a gerincre. Kit érdekelnek ehhez képest a NASA fotói a valóságról?

Amikor aztán az ember befejezve félreteszi a Földfényt, kellemes szájízként még napokig megmarad a hit, az emberiség ragyogó jövőjébe vetett bizalom. „Mi végre törte magát az ember annyira, hogy elhagyhassa a szülőbolygóját, ha minden utazása és tapasztalata ellenére oly kevéssé változik meg az alaptermészete?” Hát Clarke regényeiben megváltozik. Egy nap a háború, melyet igazságos döntés, és a tudományos felfedezéseknek köszönhetően évszázados béke követ. Ez nem az az emberiség, amit most ismerünk.


3 hozzászólás on Kritika: Arthur C. Clarke: Földfény

  1. I have read some just right stuff here. Certainly value bookmarking for revisiting. I wonder how much effort you set to make this sort of excellent informative website.

  2. Write more, thats all I have to say. Literally, it seems as though you relied on the video to make your point. You clearly know what youre talking about, why waste your intelligence on just posting videos to your blog when you could be giving us something informative to read?

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük