4000 éves Mi is a ponyvairodalom?

Régebben a köznép szórakoztatására szánt, vásári ponyván árult irodalmi alkotások: álmoskönyvek, mondák, mesék, betyártörténetek összefoglaló neve.

Újabban a művészileg igénytelen, alacsony színvonalú alkotások gyűjtőneve, melyek cselekménye főleg a bűnüldözés, a kémkedés, a szentimentális kaland köréből kerülnek ki. Célja kizárólag a figyelem lekötése – általában – izgalmas cselekménnyel. Káros társadalmi jelenséggé akkor válik, ha sikerül kiszorítania az olvasmányok köréből az értékes irodalmat. A 4000 éves menyasszony is ponyva, de a figyelemreméltóbbak közül.

A gyorsan pergő eseményeket részletező leírások színesítik, meseszerű cselekménye néhol mulatságos, néhol rémregényszerű.

A fatalizmus és a száraz humor Rejtő Jenőre emlékeztetően szövi át a tudományos-fantasztikus műnek egyáltalán nem nevezhető történetet.

A katalóguscédulán talán azért szerepel a „Fantasztikus regény” csoportba soroló megnevezés, mert a kötet a Csokonai Kiadó Főnix Fantasztikus Könyvek sorozatában jelent meg Debrecenben, 1990-ben (korábban a Pirossarkú regények füzérében jelent meg 1941-ben).

A két főszereplő: az örökké vidám ifjú, Tony, aki nem ijed meg a saját árnyékától és unokabátyja, az ismert régész, Philipp, akit sorozatos sikereiért Nílus-völgyi varázslónak neveztek el.

Tony és Philipp Fulton Egyiptomban kutatásokat kezd Keft-en-Kemt földalatti erődje után.

Egy régi legenda szerint a sivatag homokja alatt várakozik Hantehep fáraó és 12000 harcosa.

Ha eljön az idő, akkor a hatalmas sereg előjön földalatti városából, hogy megvédje ősi földjét az idegen betolakodók ellen. A katonákon és az uralkodón kívül egy csodaszép lány is várja a feltámadást: Kharta, az égszínkék szemű, fekete hajú gyöngyszem.

Hihetetlen kalandok és vakmerő huszárvágások (pl.: vérátömlesztés, szívbe fecskendezett kámfor- és adrenalin injekciók) után amerikai hőseink visszahozzák az életbe a Csipkerózsika-álomban szunnyadó – valójában még csak – 19 éves lányt.

Thaina, a Hold fia, a rejtett város őrzője és fanatikus követői azonban mindent megtesznek, hogy őseik titkát és nyugalmát megvédjék.

Ellenpontként mosolyt keltő a kifejezetten P. Howard-i fura figura a névmemória-zavarban szenvedő Mr. Goode szerepeltetése.

„Ezen az arcon fensőbbségesen és szuverénül, mint valami középkori spanyol király, Mr. Goode orra uralkodott. Betegesen sápadt környezetéből, az arcból merészen és félelem nélkül magasodott ki és ütött el élénk vöröseslilás iszákos színével. Az a bibircsók, amely a hegyén éktelenkedett, már egészen felesleges erőlködésnek tűnt abból a célból, hogy a figyelmet magára vonja. Az orr két oldalán vizenyős, fáradt, apró egérszemek kandikáltak ki félénken, az orr alatt pedig apró bajusszal ékesített keskeny száj jelezte, hogy ami ott következik, az még az anatómia törvényei szerint az áll elnevezésre tarthat számot, és semmiképpen sem tévesztendő össze a tokával, amely kettős hajlata ellenére is hiába igyekezett azon, hogy feltűnésben konkurenciát csináljon a fent leírt orrnak.”

Folyamatosan felsorakoznak a kalandregények szokásos kellékei: csatára kész csontvázhadsereg, revolveres szellemjárás, megállíthatatlan tűz, romantikus szerelmi szál, közel- és távolharcok, üldözés életre-halálra.

Nem kizárt, hogy az 1941-ben keletkezett történet elemei a Múmia-filmek alapjául is szolgálhattak.

A befejezés letargikus, de talányos is egyben: az örök „hátha” reménykedését csepegteti az olvasóba, megcáfolva a kérlelhetetlen zárómondatot:

„A múlton pillanatokra győzedelmeskedhetünk, de a végső diadal mindig a halálé az élet felett…”

Oldalszám: 161

Forrás:

Kislexikon

Főnix Fantasztikus Könyvek

]]>