Megjelenés

Kittenberger ismét színen: A hiéna átka – megjelenés


A Hungarocomixra debütált a Somogyi György és Dobó István szerzőpáros fejéből kipattant Kittenberger Kálmánról szóló képregény második része, A hiéna átka. A képeket itt is Tebeli Szabolcs (Brazil) rajzolta, illetve a színezésben segítségére volt Bárány Áron. A steampunk és az afrikai misztikum határán egyensúlyozó történet a 20 század elejére kalauzol el minket, elvarrja az első rész, a Fabriqué en Belgique még nyitva maradt szálait, és új kalandok sorát nyitja meg.

A történet szereplői létező személyek, és természetesen az első részből megismert fiktív regényalakok: Ács és Boka. A helyszín pár afrikai kocka kívétrelével leginkább Európa (London, Budapest, Brüsszel… vagy éppen egy orosz léghajó). A sztori több szálon fut, és rengeteg humor oldja a feszültséget.

Somogyi György és Brazil a Hungarocomixon dedikálta az igényes kivitelű képregényt. Itt kértem meg, mondjon pár szót a még nyomdaillatú kiadványról:

A hiéna átka, a Kittenberger második része egy évvel az első rész után játszódik – mesélte a szerző. – Illetve az elején van egy rövid flashback, ami öt évvel a történet előtt zajlik. Ez Kittenberger első afrikai útja, amikor maláriás lett, élet-halál között lebegett, és a mentora, Damaszkin Arzén ott hagyta a Voi-síkság közelében, azzal, hogy már úgyse épül fel. A többi, ahogy mondani szokták, már történelem… Az első részben elejtett szálak majd mindegyike folytatódik, vagy épp elvarrásra kerül. Fontos, hogy erre a képregényre időt kell szánni, odafigyelve kell olvasni, akár többször is, mert rengeteg apró mozaikdarabkából áll össze. Ezt a többször olvasást nagyban segítik Brazil elképesztően gyönyörű, részletgazdag rajzai, amelyek szintén tele vannak apró kis poénokkal.

Hogy melyik poén a kedvencem? Nehéz kérdés, mert meglehetősen sok geget pakoltunk bele a második részbe. Szeretem Kropotkin figuráját, mint ahogy az anarchokommunista Csecsemőt is, akinek antréja: „Elvtársak! Ha lenne Isten, azt mondanám, Isten hozott.” talán az egyik legjobb a kötetben. Majd utána lenyom egy olyan monológot („Kezdő nép közé járó koromban… „), hogy Ács és Baka is csak pislognak, mint ponty a szatyorban…. Bár ezek a belépők szerintünk majdnem mindenkinél jól sikerültek.

De a tubás halála, Baka beszéde, és utána az anarchisták megindulása, Ács és Liza zuhanás közbeni szerelmi vallomása a borsccsal, vagy éppen Damaszkin indokolatlan dühkitörései mind kedvenceim. Nem tudok választani, mert igazából szeretem az összeset. Rendkívül szórakoztató volt írni ezt az epizódot.