Emlékszel az új Star Trek mozifilm előzetesére, amikor a még gyerek James Tiberius Kirk elköt egy autót, száguldozik vele egy sort, majd sikeresen belehajt egy szakadékba? Szerencsére még időben kiugrik, hogy aztán pár évvel később át tudja venni az Enterprise parancsnokságát. A probléma csupán annyi, hogy a rideg tudományos számítások miatt bele kellett volna halnia a száguldozásba. Ha a fizikai törvényeken és nem a forgatókönyvírók fantáziáján múlt volna, akkor James T. Kirk nemhogy legendás csillaghajó kapitány nem lehetett volna, hanem még lábjegyzetként sem kerülhetett volna be a Föderáció történelemkönyveibe. Tizenéves korában ugyanis kórboncnoki jelentést kellett volna készíteni róla. Frissítsük csak fel az emlékezetünket, mi is van a Star Trek film trailerének elején: Nos, lelkes fizikusok felállítottak mindenféle egyenleteket, és kiszámolták, hogy a jelenet mely pontjain mekkora terhelés nehezedik az ifjú Kirkre. Az autó 32 méter / másodperc sebességgel repül ki a szakadékba, míg Kirk valószínűsíthetően 28 méter / másodperccel repül ugyanekkor a szakadék irányába. Ebből mindenféle egyenletekkel levezethető, hogy amikor az ujjaival éppenhogycsak eléri Kirk a szikla peremét, akkor a kezére mintegy 3900 Newton (kb. 900 font, kb. 408 kilogramm) terhelés nehezedik. Egy átlagember tehát nagyjából ott döglik meg, ahol ezt az akciót megkísérli – de természetesen Kirk kapitány nem átlagember, és ez valószínűleg gyerekkorában is meglátszódott rajta. Így mindenki mással ellentétben simán felállhatott, és büszkén a kamerába mondhatta: „A nevem James Tiberius Kirk!”.]]>