Kétszázadik – 24 fantasztikus novella
1969-ben jelent meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek első darabja: Isaac Asimov: A halhatatlanság halála. A sci-fi rajongók 1977-ben már a sorozat 50. kötetének örülhettek. Az Ötvenedik címmel megjelenő 526 oldalas gyűjtemény 31 elbeszélést és Kuczka Péter utószavát (A fanti változásai) tartalmazta. Az antológia szerzői között szerepelt többek között: Stanisław Lem, Clifford D. Simak, Ursula K. Le Guin, Philip K. Dick, Robert Sheckley, Ray Bradbury, Kurt Vonnegut, Herbert W. Franke és – egyedüli magyar íróként – Hernádi Gyula.
1988-tól a sorozat Galaktika Fantasztikus Könyvek néven folytatódott, de a 159. kötetnél 1994-ben sajnos megszűnt. Az utolsó kiadvány Alan Dean Foster: Elfelejtett űrhajója volt.
Főnix-megújhodásként a Metropolis Media Grupnak köszönhetően 11 év kihagyás után – 2005-ben – újraindult a minőségi sci-fi könyvek kiadása.
A fő cél mindkét – közös eszmeiséget valló, egymásba olvadó – sorozatnál az volt, hogy megismertessék a hazai és külföldi SF legjavát, sokféleségét az olvasókkal. A szerkesztésben közreműködők alapvető elvként az értékek közvetítését tűzték ki célul. A fantasztikus irodalom klasszikusai és legfrissebb irányzatai is bemutatkozhattak lapjaikon.
2009-ben kétszázadikként egy antológiát állítottak össze, mely huszonnégy írást tartalmaz. Németh Attila szerkesztő bevezetője után a kötetben egymást váltják a magyar és a külföldi szerzők művei. A Tovább után a novellák ismertetői és vélemények olvashatók…
Isaac Asimov: Hatalomérzet
A jövőben a csatarendbe állított Föld már öt éve háborúzik a távoli Deneb ellen. A kék bolygón lejárt a talajban termesztés ideje, gabona helyett a hidropónia módszere virul, s a művészetek is elvesztek. A számítógépek tökéletessége mindkét hadban álló félnél felülmúlhatatlan, de a győzelemhez vezető úton az jár előrébb, aki felül tudja múlni a számítógépeket.
Egyszerű, mint a szorzás a papíron?
Szórakoztató, szellemes, nem robotos, inkább ironikus elbeszélés. A fejlődés (k)útjai kimeríthetetlenek.
Nemere István: A háború 11-kor kezdődik
A novella jövőképfestése találó, humoros, ám néhol rémisztő: 1-2 órás állások az átlagosak, a 3 órás munkahellyel rendelkezőre már sajnálkozva néznek. Az emberek rendszámszerű névvel élnek (Reto39), ebből még a nemük sem derül ki, de ez nem is érdekes, hisz a teljes megújuláskor az is cserélhető. Mágneses csővasúton közlekednek, több száz emeletes, forgatható toronyházakban élnek. Arcfelismerő kamerák, robotállatok: totálisan számítógép irányította világ.
Hogy néha egy kis izgalom is költözzön a monoton hétköznapok közé, virtuális háborúban vehet részt, aki akar.
Érdekes, meghökkentő, de a vége kiszámítható. Mint a kétszer kettő.
E. C. Tubb: Bukott angyal
Vigyázz a földönkívüliekkel, ha ajándékot adnak is!
Miután alaposan megvizsgáltak egy embert az űrlények, megajándékozzák egy aprócska tárggyal, amitől a férfi azt várja, hogy minden napja karácsony lesz.
Rövid, pörgős, szatirikusan mosolygó sztori a torokszorító horror-elemek ellenére.
Kasztovszky Béla: Gyógynövények
Rövid történetecske a réti tűztől (pipacs) a lándzsás útifüvön és a hársfán keresztül a gubós mákig. Amatőr füvesember papaverinre vadászik, de a kutató, megfigyelő – más dimenzióból idecsöppent – idegenek is szeretik a hangulatos kisvárosokat és a természetet.
Apró szösszenet, régies nyelvezettel, csendes csattanóval.
A. és B. Sztrugackij: Vándorlókról és utazókról
„Nem azt, nem ott, nem úgy.”
Még ma sem tudjuk, hogy az embernél magasabb rendű Univerzális Értelem hordozói hogyan is néznek ki. Egyáltalán láthatjuk-e, hallhatjuk-e őket? Mi az értelem alapismérve?
Szinte semmi cselekmény nincs a tóparton, de a gondolati sík annál gazdagabb, az alak-és tájleírások rendkívül egyediek, hangulatosak. A vízből kikívánkozó lábasfejű szeptopodok egyre intelligensebbek, bizonyára nem csak velük néz farkasszemet a jelölőpisztoly.
Hibátlan, gigantikus pszichológiai sokk nélkül is kellemesen borzongató, időtálló történet.
Kánai András: Bábel folyói
A küldetéstudat minitörténete időugrásokkal. Hittérítés Földön túli kihívásokkal.
Az igazság itt is szabaddá tesz, de nehéz rájönni mindez hol keresendő. Egyenetlen, titokzatos, homályos novella.
Robert Silverberg: Schwartz a galaxisok között
„Ez van, ezt kell szeretni.”
Schwartz kultúrantropológus egy sematikus, kiszámítható, globalizált világban él, ahol kivesztek már a régi kultúrák. Gazdag ember, sikeres előadásokat tart az egyformaságba süllyedt Földön, de egy másik dimenzióban (drogos álmaiban) egy boldog életet is él: egy gazdag, sokszínű életformákkal teli űrhajón száguld a világmindenségben.
Szatirikus és társadalomkritikai morgolódásai mellett nyelvi leleményekkel is telített: digitális körülmetélés, szemfuvola, genetikai koktél – ez utóbbi egy csinos hölgy jellemzésekor használatos szerkezet.
Laza, könnyed, a klasszikus sci-fi elemeit is alkalmazó történet, jövőbelátó erényekkel.
Michael T. Cricket: A miniszterelnök-jelölt
Országomat egy vidám történetért…
Kovács „Tücsi” Mihály barangolása a miniszterelnök-kereső pártelnökkel kifejezetten az. Az alaphelyzet magyaros, a pártelnök és az emberei dettó, a helyszín a holnap Budapestje. A szerző neve mégis angol…
A téma – a politika gerinctelen húzásai – a jelen kikacsintó kivetülése a nem is messze előttünk kanyargó jövőbe.
Ülnek a poénok, könnyed a szöveg, de sci-fi-mentes a cselekmény.
Ted Chiang: Kilélegzés
Az olvasó egy rendkívül furcsa látószögű történetben találja magát.
Egy idegen világban, ahol az emberhez képest másképp gondolkodó fémlények hosszadalmas halálra vannak ítélve.
Baj van a – fizikai értelemben – zárt rendszerükkel. Az alkotó faj egy anatómiával foglalkozó egyede megpróbálja kideríteni világuk szűkülésének okait, még agyának önboncolására is hajlandó.
Mesteri a szöveg, az író folyamatosan feszültségben tartja az olvasót, miközben sejteti a tragédiát.
A végére vártam egy frappáns csattanót. A tippjeim ezek voltak:
– Talán mindez egy modern hűtőszekrényben történt?
– Vagy egy csillaghajó zárt falai között?
– Megérkeznek az emberek, és megmentik az önálló világot teremtő robotokat?
A Hugo-díjas alkotás szerzője más utat választott.
László Zoltán: Temetői járat
A világok harcában most az ember lesz a vesztes? Legalább is az űzött vadként menekülő főszereplő határozottan ezt gondolja a Föld elhagyására buzdító idegenekről.
Az emberiségért aggódó olvasó kezdetben elfogadja ezt az összeesküvés elméletet., főleg azután, amikor szembesül azzal a rémisztő eseménysorral, hogy a gyűlölt idegenek még a temetőket sem kímélik. Lassan azonban kiderül, mi is a vilgák (értelmes földönkívüli faj) igazi szándéka: rezervátumot akarnak létrehozni a Terrán.
Kitűnő – regénypalánta – ötlet, de a megvalósítás az elbeszélés korlátai közé szorult.
Mike Resnik: Hittétel
Egy alantas munkára szánt robotszolga megvilágosodik, egy lassú folyamat végén hívő kereszténnyé válik. Felmerül az asimovi kérdés: egy géplénynek lehet-e lelke? Ha már úgyis annyi ember elvesztette azt.
A megható történetet egy pap szemszögéből élhetjük át, aki meghasonlik hívei könyörtelenségét tapasztalva.
Lélekemelő rege, nálam egy szánakozó könnycsepp a jutalma.
Takács Boglárka: Az asztal
A munkahelyi frusztráció alaposan belerondíthat az ember életébe. A főnöki arrogancia, és szűklátókörűség akkor veszélyes igazán, ha ötletekkel telített szorgalommal párosul.
Kár, hogy kapkodó a történet, ráadásul erőltetett a humora. Mintha egy Philip K. Dick gyengített paródiát olvastam volna a pszí-veszélyről.
Jean-Claude Dunyach: Az emberi test rabságában
Egy aszteroidán mesterséges intelligenciákat tartanak kordában. Az MI-k egyike azonban a szabadságra vágyik, ezért menekülni készül a szigorúan ellenőrzött, a külvilágtól hermetikusan elzárt börtönéből.
Az egyedien hangulatos történetben az emberi főszereplő álomszerű, lassú sétája az űr szélén az, ami megragadta a figyelmemet, hisz cselekményről ebben a műben alig beszélhetünk.
Somlai Nóra: A farmer és a lányka
Egy kedves, aranyos, kívánatos, szőkeség utazgat lakókocsijával a nagyvilágban. Nagyon magányosnak érzi magát, olyannak, akit senki sem szeret. Vajon miért?! Pedig imádja a nyuszikat is. Ha csak teheti, odabújik közéjük.
A rövid novella brutális befejezése thriller-írókat megszégyenítő könyörtelenséggel döbbenti meg az olvasót.
Jelige: kutatóintézetből szökött szimpatikus nyuszilány keresi vastag bicepszű farmerfiúk jelentkezését. Valamit – együtt – majd csak kisütünk!
Elisabetta Vernier: Embargó
Egy embargó alatt lévő bolygón lassan összeomlik a technikai infrastruktúra, káosz közelít minden területen. Síró, vonító gépeit félti a gondozójuk, pedig lehet, hogy inkább az embereket kellene sajnálnia. No, meg e álballada olvasóit.
Hangulatosnak szánt történet, de szánalmasan unalmas ez a kiberpunk világ.
Antal József: Távlatok
Merész szerkesztésű „történet (négyszeresen) a történetben” novella. Egy agg túlélő tüzelőt keres, de helyette régi sci-fi újságokra bukkan. Az egyikben egy hetven évvel korábbi novelláját fedezi fel, amit olvasni kezd. A meseszövés egy békés, dolgos utópisztikus világban játszódik, ahol egy 70 évvel korábbi elbeszélést olvasnak egy gonosz, természetpusztító, kegyetlen világról.
… és ebben is van mit olvasni: egy digitális világról, ahol feltöltött tudatok játszadoznak egymással …
A továbbiakban az orosz matrjoska-babák mintájára visszazárulnak a cselekményszálak, a tanítómese legvégére még egy keserű csattanó is jutott.
Antal József nem magyaráz, nem filozofálgat, nem lelkizik, mindezt rábízza az olvasóra.
Szergej Lukjanyenko: Mint férfi a férfival
A digitális világban harcol a kedveséért egy féltékeny férfi, pedig a nő állítása szerint nem történt semmi közte és a csábítónak vélt férfiember között. Nem történt semmi: mint ebben a szösszenetben…
Még jó, hogy a jövőben a Családsegítő Központ modulációs termekkel is rendelkezik, így csak virtuálisan püfölhetik el egymást az ellenfelek.
Márkás név, kiábrándítóan szerény adoma.
Szélesi Sándor: Hogyan szabaduljunk meg önmagunktól
Két Szélesi megfér-e egy csárdában? Egy harmadik eljövetelére vár, hogy megadja erre a választ.
Megrendítő lehet önmagunkkal találkozni, az idősíkok keveredésének következtében ez a szerzővel mégis megtörténik. Az író önironikus, jókedvében teremtette világba vezet bennünket, ahol rengeteg életrajzi vonatkozású betéttel színesítve megengedi, hogy bekukkantsunk hozzá. A hasonmás időutazó fő célterülete Budapest (elsőnek a Moszkva tér Trombitás étterme), de a múltat felidézve Veszprémbe és Pápára is elkalandozunk, sőt még Jókaival és Illyés Gyulával is összehoz minket a sors. Az időparadoxon megoldása mellett barátlistát pipálunk, gasztronómiai utazásokat is teszünk: hogyan készül a Szélesi-féle húsleves, mi a pizzaevés helyes sorrendje, nagyjából megismerjük Sándor kedvenc italait.
Az időfizika romboló erőbe is átcsapna, de szerencsére a terrorista ízű akciót sikerül megtorpedózni. A végén a misztikumból visszakerülünk a szürke valóságba.
Szerethető történet annak, aki kedveli a kikacsintó, vidám meséket.
Gustavo Valente: Az utolsó út
Csak a logikát ne keresd!
Egy vezető helyen álló kerékpáros egyre gyorsabban kezd el tekerni, míg végül – felbosszantva az olvasót – az utolsó helyen ér célba.
Közben a relativitás-elmélettel kerül összeütközésbe: gondolati síkon, míg eközben a valóságban vért izzad. Hihetetlenül gyenge történet.
F. Tóth Benedek: Hiszed vagy nem
A Földet megszálló tervezők szolgaként használják az emberiséget, de zavarja őket az itt fellelhető – általuk értelmezhetetlen – istenhit. Olyan világot keresnek, ami teológia-mentes. Ténykedésüket behódoló tudósok, keresők, elemzők, robotpofájú vallatók segítik.
Egy távoli világban 5 éve elveszett kutató kínzástól sem mentes faggatásába csöppenünk be a történet kezdetén. A bolygófigyelő egy motorhiba miatt bekövetkező baleset után zuhan le, sérül meg súlyosan. A kőkori körülmények között élő őslakók meggyógyítják a férfit, aki hálából megtanítja nekik a tűzgyújtás fortélyait. Egy idő után a helyiek istenként tekintenek rá, míg mások megdobálják, végül elkergetik.
A hit és a félelem együtt jár. A Föld-hódító entitások az új bolygó felé figyelnek, városalapításra készülnek. Hinni vagy félni fognak hamarabb?
Engem megfogott a sodró lendületű történet. Folyamatosan lekötötte a figyelmemet, felüdülés volt olvasni.
Jonathan Lethem: Katasztronauta
Leveleket hozott a Kétszázadik postása: egy kínai aknákkal körülvett űrbázisról a Földtől nem is olyan messze. Együttműködő orosz és amerikai asztronauták kilátástalan – katasztrófával fenyegető – küzdelméről szól. A narrátor levélíró: nő; szenvedélyes hangú, totálisan nyílt, nyersen őszinte, leginkább önmagával szemben kegyetlen.
Morbid csodálattal olvastam sorait, éltem bele magam a helyzetébe, helyzetükbe. A megsérült űrhajóban uralkodó állapotok és az űrséta félelmeinek leírása mélyen megérintett. Az újabb és újabb üzeneteket olvasva, az idő előrehaladtával elszorult az ember szíve: mi jöhet még?!
Szenzációs, kitűnő írás. Még akkor is, ha kiráz tőle a hideg!
Galántai Zoltán: Asztreión háza
Modern Minotaurosz mítoszka. A létezés magasabb fokán lévő lényre vadásznak ketten.
Az élet-halál harcra fogadásokat is lehet tenni a távolból. A párbaj hármasban kezdődik, de a végére csak egy maradhat. Közben megtudjuk, hogy a felfordult világban új vallások osztják meg, taszítják véres háborúkba az emberiséget. Az önálló életre éledő szerkezetek (pl.: kémkedő légballon) egy új lehetőséget is kibontanak a történetben.
Rengeteg jó ötlet, felvillantott sziporkák, de még több kihasználatlan lehetőség.
Robert Charles Wilson: A megfigyelő
Egy torontói fiatal csitri Kaliforniába utazik nyaralni a nagybátyjához. Itt hírességekkel találkozik, akik közül Hubble csillagász felfigyel a szokatlanul gondolkodó – falon áthatoló rémeket is képzelgő – lányra. Megtudhatjuk, hogy a táguló világegyetem középpontja megfigyelőkkel teli. Mi is azok lehetünk, hisz a világmindenség bármely pontja egyben a középpontja is lehet. A fő feszültségforrások, a szomorú szemű idegenek információ-mentesen rabolnak, vizsgálnak, talán nosztalgiáznak a régmúlt amerikai életmód elmúltán.
Profi szerző, ügyes elbeszélés, de én itt csak megfigyelő voltam.
Tom Anderson: A projekt
A túlnépesedett Földön keresik a kiutat. Az alternatívák közül a Föld – leendő – ikerbolygójának befogása jelenhetné a kiutat. Csakhogy ez az ötlet másnak is eszébe juthat.
Jó párbeszédek, kevés kibontakozás, kiszámítható befejezés.
Összességében a 24 novellát az iskolai modul tantárgyak mintájára osztályozom:
Kiváló:
E. C. Tubb: Bukott angyal
A. és B. Sztrugackij: Vándorlókról és utazókról
Robert Silverberg: Schwartz a galaxisok között
Ted Chiang: Kilélegzés
F. Tóth Benedek: Hiszed vagy nem
Jonathan Lethem: Katasztronauta
Jó:
Isaac Asimov: Hatalomérzet
Nemere István: A háború 11-kor kezdődik
Michael T. Cricket: A miniszterelnök-jelölt
László Zoltán: Temetői járat
Mike Resnik: Hittétel
Antal József: Távlatok
Szélesi Sándor: Hogyan szabaduljunk meg önmagunktól
Galántai Zoltán: Asztreión háza
Robert Charles Wilson: A megfigyelő
Közepes:
Kasztovszky Béla: Gyógynövények
Kánai András: Bábel folyói
Jean-Claude Dunyach: Az emberi test rabságában
Elisabetta Vernier: Embargó
Tom Anderson: A projekt
Gyenge:
Takács Boglárka: Az asztal
Somlai Nóra: A farmer és a lányka
Szergej Lukjanyenko: Mint férfi a férfival
Gustavo Valente: Az utolsó út
+++
Borító – Sallai Péter munkája: Kiváló.
Előszók (az egyes novellák elé írt rövid szerkesztői bevezetések): Jók; hasznos, ráhangoló ismertetők.
Szerkesztés: 3, 72
A következő jubileumi válogatásnál (250./ 300./ 500. ?) talán kicsit szigorúbban szelektált összeállítással találkozunk.
Szeretném megérni. 🙂
+++
Könyvajánló, kötetboncoló elődök:
