Kétszázadik – 24 fantasztikus novella
1969-ben jelent meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek első darabja: Isaac Asimov: A halhatatlanság halála. A sci-fi rajongók 1977-ben már a sorozat 50. kötetének örülhettek. Az Ötvenedik címmel megjelenő 526 oldalas gyűjtemény 31 elbeszélést és Kuczka Péter utószavát (A fanti változásai) tartalmazta. Az antológia szerzői között szerepelt többek között: Stanisław Lem, Clifford D. Simak, Ursula K. Le Guin, Philip K. Dick, Robert Sheckley, Ray Bradbury, Kurt Vonnegut, Herbert W. Franke és – egyedüli magyar íróként – Hernádi Gyula.
1988-tól a sorozat Galaktika Fantasztikus Könyvek néven folytatódott, de a 159. kötetnél 1994-ben sajnos megszűnt. Az utolsó kiadvány Alan Dean Foster: Elfelejtett űrhajója volt.
Főnix-megújhodásként a Metropolis Media Grupnak köszönhetően 11 év kihagyás után – 2005-ben – újraindult a minőségi sci-fi könyvek kiadása.
A fő cél mindkét – közös eszmeiséget valló, egymásba olvadó – sorozatnál az volt, hogy megismertessék a hazai és külföldi SF legjavát, sokféleségét az olvasókkal. A szerkesztésben közreműködők alapvető elvként az értékek közvetítését tűzték ki célul. A fantasztikus irodalom klasszikusai és legfrissebb irányzatai is bemutatkozhattak lapjaikon.
2009-ben kétszázadikként egy antológiát állítottak össze, mely huszonnégy írást tartalmaz. Németh Attila szerkesztő bevezetője után a kötetben egymást váltják a magyar és a külföldi szerzők művei. A Tovább után a novellák ismertetői és vélemények olvashatók…
Isaac Asimov: Hatalomérzet
A jövőben a csatarendbe állított Föld már öt éve háborúzik a távoli Deneb ellen. A kék bolygón lejárt a talajban termesztés ideje, gabona helyett a hidropónia módszere virul, s a művészetek is elvesztek. A számítógépek tökéletessége mindkét hadban álló félnél felülmúlhatatlan, de a győzelemhez vezető úton az jár előrébb, aki felül tudja múlni a számítógépeket.
Egyszerű, mint a szorzás a papíron?
Szórakoztató, szellemes, nem robotos, inkább ironikus elbeszélés. A fejlődés (k)útjai kimeríthetetlenek.
Nemere István: A háború 11-kor kezdődik
A novella jövőképfestése találó, humoros, ám néhol rémisztő: 1-2 órás állások az átlagosak, a 3 órás munkahellyel rendelkezőre már sajnálkozva néznek. Az emberek rendszámszerű névvel élnek (Reto39), ebből még a nemük sem derül ki, de ez nem is érdekes, hisz a teljes megújuláskor az is cserélhető. Mágneses csővasúton közlekednek, több száz emeletes, forgatható toronyházakban élnek. Arcfelismerő kamerák, robotállatok: totálisan számítógép irányította világ.
Hogy néha egy kis izgalom is költözzön a monoton hétköznapok közé, virtuális háborúban vehet részt, aki akar.
Érdekes, meghökkentő, de a vége kiszámítható. Mint a kétszer kettő.
E. C. Tubb: Bukott angyal
Vigyázz a földönkívüliekkel, ha ajándékot adnak is!
Miután alaposan megvizsgáltak egy embert az űrlények, megajándékozzák egy aprócska tárggyal, amitől a férfi azt várja, hogy minden napja karácsony lesz.
Rövid, pörgős, szatirikusan mosolygó sztori a torokszorító horror-elemek ellenére.
Kasztovszky Béla: Gyógynövények
Rövid történetecske a réti tűztől (pipacs) a lándzsás útifüvön és a hársfán keresztül a gubós mákig. Amatőr füvesember papaverinre vadászik, de a kutató, megfigyelő – más dimenzióból idecsöppent – idegenek is szeretik a hangulatos kisvárosokat és a természetet.
Apró szösszenet, régies nyelvezettel, csendes csattanóval.
A. és B. Sztrugackij: Vándorlókról és utazókról
„Nem azt, nem ott, nem úgy.”
Még ma sem tudjuk, hogy az embernél magasabb rendű Univerzális Értelem hordozói hogyan is néznek ki. Egyáltalán láthatjuk-e, hallhatjuk-e őket? Mi az értelem alapismérve?
Szinte semmi cselekmény nincs a tóparton, de a gondolati sík annál gazdagabb, az alak-és tájleírások rendkívül egyediek, hangulatosak. A vízből kikívánkozó lábasfejű szeptopodok egyre intelligensebbek, bizonyára nem csak velük néz farkasszemet a jelölőpisztoly.
Hibátlan, gigantikus pszichológiai sokk nélkül is kellemesen borzongató, időtálló történet.
Kánai András: Bábel folyói
A küldetéstudat minitörténete időugrásokkal. Hittérítés Földön túli kihívásokkal.
Az igazság itt is szabaddá tesz, de nehéz rájönni mindez hol keresendő. Egyenetlen, titokzatos, homályos novella.
Robert Silverberg: Schwartz a galaxisok között
„Ez van, ezt kell szeretni.”
Schwartz kultúrantropológus egy sematikus, kiszámítható, globalizált világban él, ahol kivesztek már a régi kultúrák. Gazdag ember, sikeres előadásokat tart az egyformaságba süllyedt Földön, de egy másik dimenzióban (drogos álmaiban) egy boldog életet is él: egy gazdag, sokszínű életformákkal teli űrhajón száguld a világmindenségben.
Szatirikus és társadalomkritikai morgolódásai mellett nyelvi leleményekkel is telített: digitális körülmetélés, szemfuvola, genetikai koktél – ez utóbbi egy csinos hölgy jellemzésekor használatos szerkezet.
Laza, könnyed, a klasszikus sci-fi elemeit is alkalmazó történet, jövőbelátó erényekkel.
Michael T. Cricket: A miniszterelnök-jelölt
Országomat egy vidám történetért…
Kovács „Tücsi” Mihály barangolása a miniszterelnök-kereső pártelnökkel kifejezetten az. Az alaphelyzet magyaros, a pártelnök és az emberei dettó, a helyszín a holnap Budapestje. A szerző neve mégis angol…
A téma – a politika gerinctelen húzásai – a jelen kikacsintó kivetülése a nem is messze előttünk kanyargó jövőbe.
Ülnek a poénok, könnyed a szöveg, de sci-fi-mentes a cselekmény.
Ted Chiang: Kilélegzés
Az olvasó egy rendkívül furcsa látószögű történetben találja magát.
Egy idegen világban, ahol az emberhez képest másképp gondolkodó fémlények hosszadalmas halálra vannak ítélve.
Baj van a – fizikai értelemben – zárt rendszerükkel. Az alkotó faj egy anatómiával foglalkozó egyede megpróbálja kideríteni világuk szűkülésének okait, még agyának önboncolására is hajlandó.
Mesteri a szöveg, az író folyamatosan feszültségben tartja az olvasót, miközben sejteti a tragédiát.
A végére vártam egy frappáns csattanót. A tippjeim ezek voltak:
– Talán mindez egy modern hűtőszekrényben történt?
– Vagy egy csillaghajó zárt falai között?
– Megérkeznek az emberek, és megmentik az önálló világot teremtő robotokat?
A Hugo-díjas alkotás szerzője más utat választott.
László Zoltán: Temetői járat
A világok harcában most az ember lesz a vesztes? Legalább is az űzött vadként menekülő főszereplő határozottan ezt gondolja a Föld elhagyására buzdító idegenekről.
Az emberiségért aggódó olvasó kezdetben elfogadja ezt az összeesküvés elméletet., főleg azután, amikor szembesül azzal a rémisztő eseménysorral, hogy a gyűlölt idegenek még a temetőket sem kímélik. Lassan azonban kiderül, mi is a vilgák (értelmes földönkívüli faj) igazi szándéka: rezervátumot akarnak létrehozni a Terrán.
Kitűnő – regénypalánta – ötlet, de a megvalósítás az elbeszélés korlátai közé szorult.
Mike Resnik: Hittétel
Egy alantas munkára szánt robotszolga megvilágosodik, egy lassú folyamat végén hívő kereszténnyé válik. Felmerül az asimovi kérdés: egy géplénynek lehet-e lelke? Ha már úgyis annyi ember elvesztette azt.
A megható történetet egy pap szemszögéből élhetjük át, aki meghasonlik hívei könyörtelenségét tapasztalva.
Lélekemelő rege, nálam egy szánakozó könnycsepp a jutalma.
Takács Boglárka: Az asztal
A munkahelyi frusztráció alaposan belerondíthat az ember életébe. A főnöki arrogancia, és szűklátókörűség akkor veszélyes igazán, ha ötletekkel telített szorgalommal párosul.
Kár, hogy kapkodó a történet, ráadásul erőltetett a humora. Mintha egy Philip K. Dick gyengített paródiát olvastam volna a pszí-veszélyről.
Jean-Claude Dunyach: Az emberi test rabságában
Egy aszteroidán mesterséges intelligenciákat tartanak kordában. Az MI-k egyike azonban a szabadságra vágyik, ezért menekülni készül a szigorúan ellenőrzött, a külvilágtól hermetikusan elzárt börtönéből.
Az egyedien hangulatos történetben az emberi főszereplő álomszerű, lassú sétája az űr szélén az, ami megragadta a figyelmemet, hisz cselekményről ebben a műben alig beszélhetünk.
Somlai Nóra: A farmer és a lányka
Egy kedves, aranyos, kívánatos, szőkeség utazgat lakókocsijával a nagyvilágban. Nagyon magányosnak érzi magát, olyannak, akit senki sem szeret. Vajon miért?! Pedig imádja a nyuszikat is. Ha csak teheti, odabújik közéjük.
A rövid novella brutális befejezése thriller-írókat megszégyenítő könyörtelenséggel döbbenti meg az olvasót.
Jelige: kutatóintézetből szökött szimpatikus nyuszilány keresi vastag bicepszű farmerfiúk jelentkezését. Valamit – együtt – majd csak kisütünk!
Elisabetta Vernier: Embargó
Egy embargó alatt lévő bolygón lassan összeomlik a technikai infrastruktúra, káosz közelít minden területen. Síró, vonító gépeit félti a gondozójuk, pedig lehet, hogy inkább az embereket kellene sajnálnia. No, meg e álballada olvasóit.
Hangulatosnak szánt történet, de szánalmasan unalmas ez a kiberpunk világ.
Antal József: Távlatok
Merész szerkesztésű „történet (négyszeresen) a történetben” novella. Egy agg túlélő tüzelőt keres, de helyette régi sci-fi újságokra bukkan. Az egyikben egy hetven évvel korábbi novelláját fedezi fel, amit olvasni kezd. A meseszövés egy békés, dolgos utópisztikus világban játszódik, ahol egy 70 évvel korábbi elbeszélést olvasnak egy gonosz, természetpusztító, kegyetlen világról.
… és ebben is van mit olvasni: egy digitális világról, ahol feltöltött tudatok játszadoznak egymással …
A továbbiakban az orosz matrjoska-babák mintájára visszazárulnak a cselekményszálak, a tanítómese legvégére még egy keserű csattanó is jutott.
Antal József nem magyaráz, nem filozofálgat, nem lelkizik, mindezt rábízza az olvasóra.
Szergej Lukjanyenko: Mint férfi a férfival
A digitális világban harcol a kedveséért egy féltékeny férfi, pedig a nő állítása szerint nem történt semmi közte és a csábítónak vélt férfiember között. Nem történt semmi: mint ebben a szösszenetben…
Még jó, hogy a jövőben a Családsegítő Központ modulációs termekkel is rendelkezik, így csak virtuálisan püfölhetik el egymást az ellenfelek.
Márkás név, kiábrándítóan szerény adoma.
Szélesi Sándor: Hogyan szabaduljunk meg önmagunktól
Két Szélesi megfér-e egy csárdában? Egy harmadik eljövetelére vár, hogy megadja erre a választ.
Megrendítő lehet önmagunkkal találkozni, az idősíkok keveredésének következtében ez a szerzővel mégis megtörténik. Az író önironikus, jókedvében teremtette világba vezet bennünket, ahol rengeteg életrajzi vonatkozású betéttel színesítve megengedi, hogy bekukkantsunk hozzá. A hasonmás időutazó fő célterülete Budapest (elsőnek a Moszkva tér Trombitás étterme), de a múltat felidézve Veszprémbe és Pápára is elkalandozunk, sőt még Jókaival és Illyés Gyulával is összehoz minket a sors. Az időparadoxon megoldása mellett barátlistát pipálunk, gasztronómiai utazásokat is teszünk: hogyan készül a Szélesi-féle húsleves, mi a pizzaevés helyes sorrendje, nagyjából megismerjük Sándor kedvenc italait.
Az időfizika romboló erőbe is átcsapna, de szerencsére a terrorista ízű akciót sikerül megtorpedózni. A végén a misztikumból visszakerülünk a szürke valóságba.
Szerethető történet annak, aki kedveli a kikacsintó, vidám meséket.
Gustavo Valente: Az utolsó út
Csak a logikát ne keresd!
Egy vezető helyen álló kerékpáros egyre gyorsabban kezd el tekerni, míg végül – felbosszantva az olvasót – az utolsó helyen ér célba.
Közben a relativitás-elmélettel kerül összeütközésbe: gondolati síkon, míg eközben a valóságban vért izzad. Hihetetlenül gyenge történet.
F. Tóth Benedek: Hiszed vagy nem
A Földet megszálló tervezők szolgaként használják az emberiséget, de zavarja őket az itt fellelhető – általuk értelmezhetetlen – istenhit. Olyan világot keresnek, ami teológia-mentes. Ténykedésüket behódoló tudósok, keresők, elemzők, robotpofájú vallatók segítik.
Egy távoli világban 5 éve elveszett kutató kínzástól sem mentes faggatásába csöppenünk be a történet kezdetén. A bolygófigyelő egy motorhiba miatt bekövetkező baleset után zuhan le, sérül meg súlyosan. A kőkori körülmények között élő őslakók meggyógyítják a férfit, aki hálából megtanítja nekik a tűzgyújtás fortélyait. Egy idő után a helyiek istenként tekintenek rá, míg mások megdobálják, végül elkergetik.
A hit és a félelem együtt jár. A Föld-hódító entitások az új bolygó felé figyelnek, városalapításra készülnek. Hinni vagy félni fognak hamarabb?
Engem megfogott a sodró lendületű történet. Folyamatosan lekötötte a figyelmemet, felüdülés volt olvasni.
Jonathan Lethem: Katasztronauta
Leveleket hozott a Kétszázadik postása: egy kínai aknákkal körülvett űrbázisról a Földtől nem is olyan messze. Együttműködő orosz és amerikai asztronauták kilátástalan – katasztrófával fenyegető – küzdelméről szól. A narrátor levélíró: nő; szenvedélyes hangú, totálisan nyílt, nyersen őszinte, leginkább önmagával szemben kegyetlen.
Morbid csodálattal olvastam sorait, éltem bele magam a helyzetébe, helyzetükbe. A megsérült űrhajóban uralkodó állapotok és az űrséta félelmeinek leírása mélyen megérintett. Az újabb és újabb üzeneteket olvasva, az idő előrehaladtával elszorult az ember szíve: mi jöhet még?!
Szenzációs, kitűnő írás. Még akkor is, ha kiráz tőle a hideg!
Galántai Zoltán: Asztreión háza
Modern Minotaurosz mítoszka. A létezés magasabb fokán lévő lényre vadásznak ketten.
Az élet-halál harcra fogadásokat is lehet tenni a távolból. A párbaj hármasban kezdődik, de a végére csak egy maradhat. Közben megtudjuk, hogy a felfordult világban új vallások osztják meg, taszítják véres háborúkba az emberiséget. Az önálló életre éledő szerkezetek (pl.: kémkedő légballon) egy új lehetőséget is kibontanak a történetben.
Rengeteg jó ötlet, felvillantott sziporkák, de még több kihasználatlan lehetőség.
Robert Charles Wilson: A megfigyelő
Egy torontói fiatal csitri Kaliforniába utazik nyaralni a nagybátyjához. Itt hírességekkel találkozik, akik közül Hubble csillagász felfigyel a szokatlanul gondolkodó – falon áthatoló rémeket is képzelgő – lányra. Megtudhatjuk, hogy a táguló világegyetem középpontja megfigyelőkkel teli. Mi is azok lehetünk, hisz a világmindenség bármely pontja egyben a középpontja is lehet. A fő feszültségforrások, a szomorú szemű idegenek információ-mentesen rabolnak, vizsgálnak, talán nosztalgiáznak a régmúlt amerikai életmód elmúltán.
Profi szerző, ügyes elbeszélés, de én itt csak megfigyelő voltam.
Tom Anderson: A projekt
A túlnépesedett Földön keresik a kiutat. Az alternatívák közül a Föld – leendő – ikerbolygójának befogása jelenhetné a kiutat. Csakhogy ez az ötlet másnak is eszébe juthat.
Jó párbeszédek, kevés kibontakozás, kiszámítható befejezés.
Összességében a 24 novellát az iskolai modul tantárgyak mintájára osztályozom:
Kiváló:
E. C. Tubb: Bukott angyal
A. és B. Sztrugackij: Vándorlókról és utazókról
Robert Silverberg: Schwartz a galaxisok között
Ted Chiang: Kilélegzés
F. Tóth Benedek: Hiszed vagy nem
Jonathan Lethem: Katasztronauta
Jó:
Isaac Asimov: Hatalomérzet
Nemere István: A háború 11-kor kezdődik
Michael T. Cricket: A miniszterelnök-jelölt
László Zoltán: Temetői járat
Mike Resnik: Hittétel
Antal József: Távlatok
Szélesi Sándor: Hogyan szabaduljunk meg önmagunktól
Galántai Zoltán: Asztreión háza
Robert Charles Wilson: A megfigyelő
Közepes:
Kasztovszky Béla: Gyógynövények
Kánai András: Bábel folyói
Jean-Claude Dunyach: Az emberi test rabságában
Elisabetta Vernier: Embargó
Tom Anderson: A projekt
Gyenge:
Takács Boglárka: Az asztal
Somlai Nóra: A farmer és a lányka
Szergej Lukjanyenko: Mint férfi a férfival
Gustavo Valente: Az utolsó út
+++
Borító – Sallai Péter munkája: Kiváló.
Előszók (az egyes novellák elé írt rövid szerkesztői bevezetések): Jók; hasznos, ráhangoló ismertetők.
Szerkesztés: 3, 72
A következő jubileumi válogatásnál (250./ 300./ 500. ?) talán kicsit szigorúbban szelektált összeállítással találkozunk.
Szeretném megérni. 🙂
+++
Könyvajánló, kötetboncoló elődök:
Very nice post. I just stumbled upon your weblog and wished to say that I’ve really enjoyed surfing around your blog posts. After all I will be subscribing to your feed and I hope you write again very soon!
I absolutely love your blog and found many of your posts Exactly what I want. Again, awesome blog~
The small boat set sail in the port of youth. We broke up at the right time, full of ambition and pursuit. When will they reunite? It will be at that harvest!
The warmth of the village will not be leaked. If you want to appreciate its beauty, you cannot rush through.
Unquestionably believe that which you stated. Your favorite justification appeared to be on the net the simplest thing to be aware of. I say to you, I definitely get annoyed while people think about worries that they plainly do not know about. You managed to hit the nail upon the top and also defined out the whole thing without having side effect , people could take a signal. Will likely be back to get more. Thanks
Thanks for the sensible critique. Me and my neighbor were just preparing to do some research on this. We got a grab a book from our local library but I think I learned more from this post. I am very glad to see such excellent information being shared freely out there.
I think this is one of the most important information for me. And i’m glad reading your article. But want to remark on few general things, The website style is ideal, the articles is really great : D. Good job, cheers
I have been surfing online more than three hours today, yet I never found any interesting article like yours. It is pretty worth enough for me. Personally, if all web owners and bloggers made good content as you did, the internet will be a lot more useful than ever before.
Just a smiling visitor here to share the love (:, btw great style .
Enjoyed looking through this, very good stuff, appreciate it. “All things are difficult before they are easy.” by John Norley.
You have brought up a very excellent details , appreciate it for the post.
hello!,I really like your writing so so much! percentage we communicate more about your article on AOL? I need an expert in this area to resolve my problem. May be that is you! Taking a look ahead to look you.
Thank you for helping out, fantastic information. “The surest way to be deceived is to think oneself cleverer than the others.” by La Rochefoucauld.
I’ve been absent for a while, but now I remember why I used to love this blog. Thank you, I will try and check back more frequently. How frequently you update your website?
I needed to thank you for this very good read!!
I certainly loved every bit of it. I have got you saved as
a favorite to check out new things you post…