Könyvkritika

4 hozzászólás on Kései sirató (levéltöredék a Preyer zsűrizésről)

  1. Először is csúsztatás: Bözsi teljes mértékben meg tud sértődni a konyhában és bármely más életszituációban is. És nem hajlandó tanulni. A Bözsi már csak ilyen. Aztán meg továbbra is fura, mikor az örömlány nyafog, hogy izélni kell. Ebben a fene nagy demokráciában a kevés jó dolgok egyike, hogy nem kötelező szívni (egyelőre). Többek közt én ezért nem zsűrizek SF-et 🙂 Csak olvasok, és az sem sokkal kellemesebb. A Preyer dobogósok hagyományosan idén sem dobtak sokat a pulzusomon (sajnálom). Ha nagyon pesszimistán (ejtsd: realistán) állok a dologhoz, akkor az elmúlt, mondjuk öt évben hazai és angolszász (akiket úgyis mindjárt lenyomunk) szerzőtől, Új Galaxistól a Galaktikáig nem biztos, hogy öt novellát meg tudok említeni, ahol megtörtént a csoda.
    A pályázati anyag nyílttá tétele pedig remek ötlet, az íróknak roppant fontos lenne és nem is értem 201x-ben miért nem default? Nyilván a zsűri döntésének vitathatósága miatt, de az írók sem örülnének neki, hogy nyilvános lenne, hogy az első helyezettől az utolsó írásig alig valaki szagolt hozzá, és így az az ötszáz nyomtatott példány sem fogyna el, amit a zsűrik és írók sleppje és az a pár valódi vásárló eddig elvitt.
    Minden őszintébb pályázatértékelés hasonlóba torkollik: az írók rosszak, az írások még rosszabbak. Mint olvasó, még csak cáfolni sem tudom. Kérdés, hogy mindezért az írók, a zsűrik, az olvasók vagy a nem létező SF piac a hibás?

  2. kertesz100

    Kedves Moszat, én az elmúlt 30 évben nem tudok túl sok és emlékezetes sf-et felsorolni. De hát köztudott, hogy én irgalmatlanul szőrős szívű vagyok! És még csak annyit, hogy a minden-megjelenés végére pedig oda tenni, mindhárom zsűritag összefoglaló véleményét,ebből esetleg okulni lehetne.

  3. lestib

    hát ha fent lennének a pályázatok bírálatokkal, az nagyon jó lenne. gyorsan megnézném, melyik a legtöbbre értékelt, átfutnám, és csak ha igen-igen jónak találnám, akkor kukkantanék – esetleg – a sorban következőbe. mert én olvasni szeretek, és csak a jót.
    úgy gondolom a zsűri szerepe az, hogy megtalálja és elsődlegesen hitelesítse a jót. hogy még én is a kezembe (kindlimre) vegyem. mert nem fogok átnyálazni két (három) könyvnyit, hátha. és hiába is osztja meg velem a nagy Interneten ezer önjelölt az írásait, hiába. és attól még jó is lehet köztük, sosem derül ki. persze egy elhivatott, lelkiismeretes bíráló támogató szavai, egy nívós díj elnyerése kiemelhet valakit – és még mi más?

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük