Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

Egy messzi- messzi sziget belsejében – egy mendemondát bizonyítandóan – egy magas sótartalmú tavat kíváncsi matrózok halásznak le egy ritka élőlény után kutatva. A sikeres, bár véres és kegyetlen rablás után a hajójukra hurcolnak egy pár életben maradt példányt az óriásszalamandrákból.

A szárazföldi lét azonban nagyon megviseli a szerencsétlen kétéltűeket, csak egy pár marad meg belőlük, ők azonban megszöknek – a közben már útnak indult hajóról – egy indiai-óceáni szigetecske közelében. Čapek regényének elején itt bukkan a már elszaporodott, de a cápák által erőteljesen létszámkordában tartott tapaboyokra (az emberrel barátságos szalamandrákra) a holland nevű (valójában a cseh Vantoch lisztkereskedő fia) van Toch kapitány.

A kapitány ráveszi a vízben élő hatalmas, embernagyságú lényeket, hogy gyöngyöket hozzanak fel neki a mélységből. Cserébe olcsó késeket ad nekik, hogy védekezni tudjanak a tengeri farkasok ellen. A szalamandrák rendkívül értelmes és szelíd, de fejlődőképes lényeknek bizonyulnak. Nem lázadoznak rabszolga létük ellen, elfogadják az embert felsőbbrendű uruknak.

A tengeri óriásokkal való munkavégzés hihetetlenül olcsó, így hatalmas méretű kereskedelem indul, egymást érik a világ minden tengerparti tájára induló szalamandra-szállítmányok. A kapitány meggazdagodási tervei azonban hamarosan nem várt következményekkel járnak.

A homogén társadalom egyedeinek munkabírása töretlen, szorgalma határtalan, még azt is eltűrik, hogy egyes fajtársaikkal kísérletezzenek az emberi orvosok. A szalamandrák beszélni is megtanulnak – elsősorban angolul -, sőt még az emberi vallások hithű követőivé is válnak…

A számukra – egyes ügybuzgó vagy humanitárius homo sapiensek által – létrehozott nyelvet és sajátságos szalamandravallást viszont nem követik. Sebaj, ezen nyelv és vallás az emberek között térhódít majd!

+++

“A szalamandra nem tehet róla, hogy szalamandra, de aki egyszer szalamandra, az nem ember. “

Karel Čapek szatírája döbbenetes tükörképét, kínos karikatúráját adja a legújabb kori emberiségnek, az 1936-os keltezésű mű semmit sem vesztett az aktualitásából. Az örökké hataloméhes birodalmak, a pénz egyeduralmát hirdető nagyvállalatok, és az ezeknek behódoló emberek tragédiája nyomon követhető ebben a klasszikus sci-fi-ben.

A robot szó “feltalálója” (az 1921-ben megjelent R.U.R. című művében használja ezt a szót) a Gestapo figyelmét is felkeltette, főleg azért, mert nem egyértelmű, hogy a kommunizmus vagy a fasizmus paródiáját írta-e meg a szerző ebben a bizarr, pesszimista utópiában.

Szerencsére az áldokumentumok erdejébe vivő fantasztikus regény felettébb mulatságos is. A rémisztgető író gyakran kikacsint kegyetlen sorai közül, s gyakran a kisemberek szemén keresztül láttatja a világfelfordító eseményeket.

+++

Olvasásra ajánlott:

MEK

Literatúra

Karel Čapek vigyorgó világvége víziója, egy ártalmatlannak tűnő új állatfaj felfedezéséről.

34 rövid jelenet, 8 színész, 2 zenész, összesen több mint 60 szerepben:

Tudományos komédia két részben

Karel Čapek: Abszolútum-gyár

A 20. század legnagyobb hatású cseh írója 1922-ben írta meg Abszolútum-gyár című szatirikus tárcaregényét. Čapekre jellemző, hogy cseh kisemberek hétköznapjaiból indítja el a regény cselekményét, s a szálak gyakran futnak keresztül szeretett hazáján, hogy végül ismét a hétköznapi emberek körében érje meg az olvasó a végkifejletet.

A jövőben (valaki után 1943-ban) Marek mérnök kiötöl egy korszakalkotó találmányt, egy atommotort (karburátort), amivel végtelenül olcsóvá lehet tenni a termelést. Az anyagot felbontása során tökéletesen felhasználó gépnek van egy mellékterméke: a matériába zárt szellemi szubsztancia (Abszolútum = Isten) felszabadul a totális megsemmisítés során.

Fél mázsa szénnel körülhajózhatjuk a világot, vagy egy metropolis világítása egy évre nem probléma többé. Egy dió nagyságú antracittal egy család egész évi energiaigénye kielégíthető. A mellékhatásként kiáramló szellemi erőknek egyelőre csak az előnyei érzékelhetők: a karburátor közelében bekövetkező váratlan megtérések, bámulatos és szokatlan csodák, fantasztikus levitációk, halottak feltámadása.

A találmányt megvásárolja Marek úr barátja, G. H. Bondy, a nagy gyáros és üzleti vállalkozó, aki gyártani kezdi picike és óriási méretekben a formabontó atomkazánokat. A Föld népeire rászabaduló Abszolútum kezdetben látszólag a haladást szolgálja, de a történet végére akkora világfelfordulást okoz, hogy arról még Ézsaiás próféta is csak csukott szemekkel – és persze zárt szájjal – bírna jósolni.

Čapek jellegzetes (kelet-európai) humorát; simogató, de csípős, csattanós iróniáját a magyar olvasónak nem kell megmagyarázni, magáért beszél. S a történet bumeráng-visszacsapódó paródiaként – még most is, lassan 90 évvel a regény megírása után -, hihetetlenül telibe találó: az emberiség teljesen javíthatatlan, rajta még az Isten sem segíthet, viszont kész a túlélésre!

Nostradamus is megirigyelhetné írónk jóslatait a legnagyobb háborúról, de sci-fi írók is felhúznák a szemöldöküket Čapek fantasztikus ötleteit olvasván.

Az alábbi részletek óvatosan olvasandók, mert spoilerek. 🙂

1. „A törökök arab, szudáni és perzsa katonaság segítségével elözönlötték az egész Balkánt, és hatalmukba kerítették Magyarországot, ekkor azonban ellentét támadt a síiták és a szunniták közt egy nyilvánvalóan nagyon fontos kérdés miatt, amely Alival, a negyedik kalifával függött össze. A két szekta Isztambultól a Tátráig nem mindennapi fürgeséggel és véres kegyetlenséggel űzte egymást, aminek sajnos a keresztények is megitták a levét. Európának ebben a részében tehát megint rosszabb volt a helyzet, mint bárhol másutt.”

2. „A mi cseh hazánk egymás után került a svédek, franciák, törökök, oroszok és kínaiak hatalmába, s mindegyik invázió az utolsó szálig kiirtotta a bennszülött lakosságot. A Szent Vitus-templomban ezekben az években lelkész, ügyvéd, imám, archimandrita és bonc prédikált, illetve mondott misét, persze csak átmeneti sikerrel. Egyetlen vigasztaló változás volt csupán: a Rendi színházban állandósult a telt ház; ezt ugyanis katonai raktárnak használták.”

3. „…a japánok kiszorították a kínaiakat Kelet-Európából, bizonyos időre új Központi Birodalom jött létre (így nevezik ugyanis a kínaiak hazájukat), mégpedig történetesen éppen az Osztrák-Magyar Monarchia régi határain belül;[…]

A hivatalos nyelv a kínai lett, ami azonnal megszüntette a nemzetiségi viszálykodásokat, az állami isten pedig Buddha; a nyakas cseh- és morvaországi katolikusok külföldre költöztek, miután a kínaiak irtóhadjáratokkal és vagyonelkobzásokkal sújtották őket, ami hallatlan mértékben megsokszorozta a nemzeti vértanúk számát. […]

Ez a kínai kormány sok haladó jellegű új intézkedést vezetett be, így például élelmiszer helyett jegyeket osztott ki; de a Központi Birodalom hirtelen összeomlott, mert teljesen elfogyott a tölténygyártáshoz szükséges ólom, és ezzel minden tekintély megdőlt; az a pár kínai, akit nem öltek le, a következő békés időszakban is itt maradt, főleg köztisztviselői minőségben.”

]]>