Hazánkban járt a múlt hétvégén Julian Glover, a Royal Shakespeare Company tagja, akit a mozinézők láthattak Az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag , a Trója, vagy éppen a Harry Potter és a Titkok Kamrája című filmben. Kamper Gergely kísérte a színészt a IX. Sci-fi Napon, és ő készített vele interjút az SFportal részére, amit alább olvashattok. Mr. Glover, mesélne önmagáról és a családjáról? Londonban élek, a második feleségemmel, életem szerelmével, aki szintén színész. Az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovagban a filmbéli feleségemet is ő alakította. Úgy gondoltuk, a karrierjére nem lenne jó hatással, ha egy egymondatos szerep kerülne az önéletrajzába, így végül a stáblistára is csak annyi került: Mrs. Glover. Egy fiam van, aki színpadi színész és rendező. 38 éves, a kislánya, az egyetlen unokánk, akit imádunk, két éves. Játszott valaha együtt a fiával? Igen, sőt, mind a hárman játszottunk együtt egy Hamlet-előadásban. A fiam játszotta Hamletet, a feleségem Hamlet anyját, én magam pedig az apja szellemét. Kíváncsiak voltunk, hogyan hatnak a darabra az életben is fennálló családi viszonyok, és csodálatos volt. Hogyan lett színész? Zárkózott fiú voltam, amikor 17 évesen az iskolai Julius Caesar-előadásban én lettem Marcus Antonius. Hirtelen egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Úgy éreztem, Julianként nem tudom kifejezni magamat, ott a színpadon pedig, ahogyan elmondtam azokat a csodálatos mondatokat, minden sokkal egyszerűbbnek tűnt. Ön hazájában színházi és filmszínészként is jól ismert. Melyik műfajban érzi magát inkább otthonő A nagy szerelem az életemben mindig is a színház lesz, de jól tudom, mennyi mindent köszönhetek a mozinak, és a filmszerepek sem voltak soha ellenemre. Hogyan kapta meg Veers tábornok szerepét A Birodalom visszavágban? A szomszédom, Robert Watts volt az egyik producer. Nem volt ez más, mint egyszerű protekció. Mint mindannyian, én is az első film hatása alá kerültem, és amikor Robert megkérdezte, nincs-e kedvem szerepelni a folytatásban, igent mondtam. Az utolsó keresztes lovagba szintén ő ajánlott be. Milyen volt a forgatás? Egy asztalnyi méret? dobozban álltam, amit belógattak egy bluescreen elé, és össze-vissza ráztak, miközben teljességgel értelmetlen mondatokat kellett mondanom. Igazából nem is tudtam, milyen járművet vezetek, amíg nem láttam a filmet. Harrison Fordékkal nem is találkoztam, hiszen nem volt közös jelenetünk. Sejtette akkor, hogy egy legenda részese lesz, és még több mint húsz év múlva is a világot fogja járni, hogy rajongókkal találkozzon? Őszintén mondom, nem. Akkor is úgy gondoltam, és ma is úgy gondolom, hogy az első film izgalmát semmi sem múlhatta fölül. Az annyira új és megdöbbentő volt, hogy mindenkinek elállt a lélegzete. Kizárt dolognak tartottam, hogy a folytatások sikere felérhet vele. Mondom ezt annak ellenére, hogy A Birodalom visszavágot mint filmet sokkal jobbnak tartom, mint a Csillagok háborúját. Az igazság az, hogy A jedi visszatért például soha nem is láttam. Mi a véleménye az új trilógiáról? Nagyon jól és okosan, csodálatos technikai háttérrel megcsinált filmek, de most már végképp az a helyzet, hogy lehetetlen elérni a Csillagok háborúja hatását. Nem látom értelmét az egésznek, itt már jártunk, ez csak a régi dolgok felmelegítése. És mi a helyzet az új Indiana Jones-filmmel? El?ször ugyanezt gondoltam arról is, de a hírek szerint egy öreg Indiana Jonesról fog szólni az egész, aki már nem tud csak úgy felrohanni a hegyre, így új módszerekkel kell megoldania a problémákat. Így már érdekes lehet. A szakmában mindenesetre nagyon jókat lehet hallani a készülő folytatásról. Amit viszont sajnálok, az az, hogy Sean Connery végül nem vállalt benne szerepet. Melyik szerepet játszotta el szívesebben, Veers tábornokot vagy Walter Donovant az Utolsó kereszteslovagban? Egyértelműen Walter Donovant. A Birodalom visszavágban csak nyúlfarknyi szerep jutott nekem, az Utolsó kereszteslovagban viszont az egyik főszereplő lehettem. Ráadásul nagyon érdekes volt a figura maga is, hiszen tulajdonképpen egy jó emberről van szó, és a kérdés az, miért viselkedik mégis úgy, ahogy, miért szövetkezik a nácikkal. De hát gondoljon csak bele mindenki, mit tenne, ha az örök élet titka kerülhetnek a kezébe. Milyen érzés volt olyan színészekkel dolgozni, mint Harrison Ford vagy Sean Connery? Fantasztikus. ?k nem egyszerűen jó filmszínészek, hanem fantasztikus színészek. Apró rezdülésekkel minden apróságot, minden nüanszot meg tudnak mutatni. Említette, hogy szomszédja segítségével kapta meg a szerepet Indiana Jones ellenfeleként. De hogyan lett Aristotle Kristatos, James Bond ellenfele a Szigorúan bizalmas című filmben? Nem sokkal korábban Alexander Dub?eket játszottam egy az 1968-as csehszlovákiai eseményekről szóló dokumentumdrámában. A mai napig úgy gondolom, hogy a 20. századi politikusok közül talán ő volt a legjobb ember. A Szigorúan bizalmas előtt az volt az alkotók koncepciója, hogy egy kevésbé irreális Bondot mutatnak meg, olyat, aki sokkal közelebb áll a hétköznapi emberekhez. Ehhez hétköznapibb ellenfelet is kerestek, akinek nem három mellbimbója van vagy valami hasonló, viszont lelke mélyén Walter Donovanhez hasonlóan jó ember. Amikor megláttak Dubekként, arra gondoltak, éppen egy ilyen tulajdonképpen kedves figurára van szükségük Bond ellenfelének, és felajánlották a szerepet. Amúgy a csehszlovákiai rendszerváltás után személyesen is alkalmam nyílt Prágában találkozni Dub?ekkel, akitől megtudtam, milyen nagy becsben tartották náluk a filmünket. Felemelő pillanat volt. Úgy hallottam, még James Bondként is szóba került a neve. Igen, amikor Sean Connery már nem vállalta, rengeteg más színésszel együtt én is voltam meghallgatáson. De formalitás volt az egész, mindenki tudta, hogy úgyis Roger Moore-é lesz a szerep. Van olyan szerep, amit mindig szeretett volna eljátszani, de sosem sikerült? Jó lett volna még több Shakespeare-t játszani. Sosem voltam például Hamlet, és ezt is sajnálom, de amit leginkább bánok, az az, hogy Coriolanusról lemaradtam. Azért nem panaszkodom, idős koromra eljátszhattam Lear királyt, ami minden angol férfiszínész álma, és lehettem IV. Henrik király is. Ezért a szerepért ráadásul megkaptam a Laurence Olivier-díjat, azaz abban az évben engem találtak az ország legjobb színészének. Milyen szerepre készül most? Semmilyenre. Két nappal ezelőtt fejeztem be a The Last Princess of Hawaii című film forgatását. Ez a film Hawaii utolsó hercegnőjéről szól, akiből az amerikaiak miatt már sosem lehetett királynő. A hercegnő beleszeretett egy angol fiúba, én az ő apját játszom. Sajnos ehhez ki sem kellett mozdulnom Londonból, úgyhogy a forgatáson nem jutottam el Hawaiira. El?tte pedig Lord Wellingtont játszottam egy másik filmben, amelyik a fiatal Viktória királynőről szól, a trónra lépése előtti időszakról. Ezt nagyon élveztem, biztosan csodálatos lesz. De hogy mi jön ezután, nem tudom. Tulajdonképpen munkanélküli vagyok. De hát ilyen egy színész élete. Járt már korábban is Magyarországonő Igen. 1996-ban szerepeltem a Cadfael című sorozat egyik epizódjában, azt Budapest környékén forgattuk. A történet klasszikus angol vidéki tájon játszódott, és mivel az angol vidék jelentős része magánterület, ahol óriási összegeket kérnek a forgatásért, a producerek úgy oldották meg a helyzetet, hogy ideköltöztettek minket. Budapest csodálatos, akkor is nagyon tetszett, és semmit sem változott. Délután körbevittek autóval, megnéztem a belvárost, holnap délelőtt pedig buszra ülök, és egyedül fogok sétálni a Dunaparton. Imádom a buszokat meg a villamosokat. Szívesen jár rajongói gyűlésekre? Megválogatom, hova megyek el. Amerikába például nem szívesen. Tavaly jártam Los Angelesben, ahová 45 000 ember jött el. Az egészet egy akkora csarnokban rendezték, hogy előtte elképzelni sem tudtam, hogy ilyen létezik. Rettenetes volt. Sokkal jobban érzem magam, ha nem vesznek körül ennyien. Ide szívesen jöttem, mert megint látni akartam Budapestet, és tudom, hogy a korábbi vendégek is remekül érezték magukat. Gerald Home még e-mailt is írt, miután hazaérkezett, hogy elmondja, mennyire jó volt.]]>