Jonathan Cross: Kvartett kritika

Na, ez az a könyv, ami anno már a borítójával megfogott. A mondás úgy tartja, hogy ne az alapján ítéljük meg a könyvet, de hát a fene vigye el, ennek tényleg dögös borítója van. Aztán olvastam chelloveck irományát a könyvről és már biztos voltam benne: ezt el kell olvasnom. Most nyílt rá lehetőségem.

És nem csalódtam. Milyen? Cselekményes, akció dús, könnyed és szórakoztató, olvastatja magát. Az író remekül vezeti át művén négy hősét, kik egymástól függetlenek, mégis életük a múltban vagy jelenben összefonódik, hogy aztán újra szétváljon. Mivel a következő fejezet mindig más szereplőről szól, így az embert hajtja is a dolog, bár néha kicsit zavaróvá válik, mikor két szemszögből meséli el az író ugyanazt az eseményt, és mintha nem ugyanúgy zajlanának le a párbeszédek. Ez kicsit szúrta a csőröm, mert sokszor van utalás az egyik fél szemszögéből olyan megnyilvánulásokra, amik nem hangzottak el a másik fél szemszögéből. Ezt kicsit jobban át lehetett volna hidalni.

Dzséjt is átrágta magát a Kvartett című köteten, és megírta róla a saját véleményét. Bővebben a blogjában.