Bellamaria készített interjút.Kezdjük azzal, hogy kinek is tartod magadat, mit tudsz elmondani magadról pár szóban? Hantos Norbert vagyok, ’87-ben születtem Móron, programtervez? informatikus vagyok a Szegedi Tudományegyetemen. A száraz részéről ennyit. 🙂 Az olvasás és írás mellett nagy rajongója vagyok még a Rubik-kockának, sok év alatt is csak a felszínét sikerült megismernem. Aktív versenyző vagyok, igazi „kocka”. 🙂 Honnan indultál és hová tartasz? Nem olyan régen indultam el az írás ösvényén, alig több mint egy éve. Így a múltról nem sokat tudok mesélni, a jövő pedig még igencsak ködös. Egy ismerősöm biztatására kezdtem írni, először még csak fiókos írásokat. Ezen felbátorodva arra gondoltam, hogy jó lenne meghallgatni mások véleményét, akár idegenekét is. Tényleg jó az, amit csinálok, vagy felejtsem el az egészet? Szerintem minden író így kezdi. Így kerültem a Karcolatra. Jelenleg ott tevékenykedek, tagja vagyok a scriptoriumának, ezen keresztül szeretném elsajátítani a helyes írástechnikát. Érzem, hogy rengeteget tudnék fejlődni, és bízom benne, hogy soha nem jön el az a pillanat, amikor már úgy gondolom, mindent tudok. Hogy mit hoz a jövő, majd meglátjuk. De semmiképp sem szeretném abbahagyni az írást. Mi leszel, ha nagy leszelő Sci fi író matematikus, vagy sci fi író, aki jártas a matematika világábanő Programozó, aki szabadidejében sokat olvas és ír. Legalábbis ezt szeretném. 🙂 Nem áltatom magam, valószínőleg nem az írásból fogok megélni. De nagyon élvezem, főleg azt a részét, amikor ismerősömnek átnyújtom a frissen elkészült irományt. 🙂 A matematika csak afféle hobbi. Szeretem, leny?göz a változatossága és az eleganciája, ugyanakkor van egyfajta elrettent? mélysége. És mivel nem akartam annyira a mélyére ásni, mint egy matematikus, így megmaradt egy érdekfeszít? tudománynak, amiről szívesen olvasgatok, vagy épp írok, de nem többnek. Mi volt az első sci fi közeli élményed? Érdekes, mert ez egyben az első novella közeli élményem is volt. Mindig is regényeket olvastam, regényben gondolkodtam, számomra egy jó könyv legszomorúbb része az, amikor elfogynak a lapok, és vége a varázsnak. Ehhez képest egy lélegzetnyi történet, ami alig pár oldal, nem tudott megfogni. Túl gyorsan vége volt. Az első novellát, ami úgy megdöbbentett, hogy csak pislogtam utána, azt nem is olvastam, hanem hallgattam: úgy olvasták fel a buszon, ráadásul nem is nekem. Csak fél füllel figyeltem, miről van szó. Viszont olyan zseniálisan fokozta a feszültséget, egészen a legvégéig, egyszerűen nem bírtam nem odafigyelni, és folyton az járt a fejemben, mi jöhet még, és mindig rátett egy lapáttal, egész a csattanóig, ami felért egy fejbevágással, na az egészen elképeszt? volt. Ez volt Asimovnak az Utolsó kérdése, és itt jöttem rá: egy novella is lehet egészen zseniális, többszáz oldalas cselekmény nélkül. Kedvenc író, könyv? Nehéz kérdés. Leslie L. Lawrenctől van a legtöbb könyvem, nagyon szeretem a történeteit. Viszont ami történet mély nyomot hagyott bennem, az Clive Barker Korbácsa, nagyszerően kidolgozott horror-fantasy. De úgy kedvencet inkább nem neveznék meg. Attól függ, épp mihez van hangulatom. Milyen pályázatokon vettél részt korábbanő Mi volt ezek közül sikeresebb? Nem lesz egy hosszú lista. 🙂 Eleddig három pályázaton vettem részt. A legelső az Abyss Magaziné volt, „Megújulás” címén, itt viszont rögtön félsikert könyvelhettem el, mert beválogatták a novellámat a tíz legjobb pályam? közé. A második a Karcolat pályázata volt, könnyed, laza stílusú, humorral átsz?tt sci-fit kértek. Az ide küldött művem semmiféle említésre méltó eredményt nem ért el, teljesen jogosan, mivel szép számmal érkeztek sokkal jobban megírt történetek. A harmadik a mostani „Preyer Hugo emlékére” sci-fi pályázat, aminek az eredménye kissé meglepett. 🙂 Sokat dolgoztam rajta, igyekeztem nagyon igényesre megírni, de nem gondoltam volna, hogy végül ezt hozzák ki győztesnek. Természetesen leírhatatlanul örülök a sikernek. Hogyan írsz? Spontán, vagy mikor leírod az első mondatot, pontosan tudod, hová szeretnél eljutni? Az ötleteim nagy része spontán. Néha villámcsapásként ér a buszon, néha álomból születik, igaz, ez utóbbi nagyon ritka – szerencsére, mert azok a legkuszábbak. 🙂 Ilyenkor hagyom pár napig pihentetni, hátha eszembe jut még valami hozzá. Aztán nekiülök, de ilyenkor még sokáig nem írok le egy bet?t sem: hosszasan töprengek, próbálom megfogalmazni a mondatokat, beleélni magam, megtalálni a hangulatát. Szeretem a csattanóra kihegyezett történeteket, így nálam általában az utolsó mondat van meg elsőnek. Ahhoz próbálom megtalálni az elejét; a körítést, a fokozást. Ha megvan az első mondat, akkor tulajdonképpen megvan a novella kerete. Innen már csak arra kell ügyelnem, ne térjek el túlságosan, mert nehéz visszakanyarodni az eredeti célhoz… Főleg, ha a közepén eszembe jut egy spontán ötlet, ami gyakori. Nem vagyok termékeny író, szeretek elszöszmötölni az írásaimmal, tíz-tízenötször is átnézni, átírni, egy-egy mondatot vagy bekezdést teljesen újrafogalmazni, és még így is megkérd?jelezhet? az eredmény. És amikor hátrad?lök, hogy kész a nyers változat, utána jön még csak a hibajavítás. Nálad mik az ihlet kellékei? Vagy hirtelen eszembe jut valami, minden előjel nélkül, vagy berakok valami kellemes zenét, és hagyom, hadd kalandozzanak el a gondolataim. Elsősorban utazás alatt, zenehallgatás közben tudok a leginkább ellazulni, ötleteket gyűjteni. Írás közben is gyakran hallgatok zenét – kivéve, amikor nagyon kell figyelnem, mert épp kényes résznél járok a történetben, vagy hibákra vadászom. Ilyenkor a csend sokkal jobb. Zene közben szárnyal a fantáziám, de ez ilyenkor inkább hátrány… A Karcolaton kitűntél kiváló kritikai érzékeddel. Mi vonz jobban, az írás, vagy a cincálás? Nem nevezném a szigorú értelemben vett kritikának. Tény, hogy én írom a leghosszabb véleményezéseket, de ezek amolyan kukacoskodások. Vessz?hibák, lemaradt felkiáltójel, helyesírás, szóismétlés, furcsa szórend, ezek inkább korrektúrával kapcsolatos észrevételek. Egy kritika ennél sokkal több. Viszont rájöttem, hogy ez nem csak az illető személynek hasznos, de nekem is. Ha már tucatszor leírtam, hogy e szerint a szabály szerint ide meg ide kötelez? a felkiáltójel, akkor bennem is megmarad annyira, hogy írásközben már elsőre jól írjam, és ne utólag kelljen végigböngészni a novellát. Az írás természetesen sokkal jobban vonz. A cincálást nem is csinálnám, ha nem biztattak volna rá. Igaz, az írással is így volt… 🙂 Mégis maradok inkább az írói úton, a „kritikát” pedig kihasználom, mint lehetőség a fejlődésre. Mind a többiekére, mind a sajátomra. Olvasáskor mi a nagyobb szerelmed, sci fi vagy fantasy, esetleg klasszikusok? Lehet, hogy meglep? lesz, de inkább fantasy. Elsősorban a rejtélyes, misztikummal átsz?tt kalandok, vagy egy természetfelettit is szerepeltető, csattanóval záródó novella. Nagy szerelmem a sárkányos történetek. Főleg ebben gondolkodom, de nem rettenek vissza, ha sci-firől van szó. Elvégre mindhárom pályázat, amin részt vettem, sci-fi témájú… Egyre jobban tetszik a tudományos fantasztikum világa, de továbbra is nálam az első a fantasy. Illetve amit még megemlítenék, az a krimi és a horror, de ebben a kettőben nem érzem, hogy bármit is tudnék alkotni… A klasszikusok többsége bevallom, nem az én gyomromnak valók, bár egy Pál utcai fiúkat szerintem nem lehet nem szeretni. 🙂 Van e saját definiciód a sci fire? Nincs, és ahogy elnézem, a sci-fi nagyjai is előszeretettel vitatkoznak ezen a kérdésen. 🙂 Ahogy most a HungarConon hallottam, aki olvasnak sci-fit, annak nem kell magyarázni, aki nem olvas, annak marad az űrhajós, időutazós, jövőben játszódó utópisztikus és anti-utópisztikus történetek gyűjteménye.]]>
