HungaroCon 2009 – élő közvetítés
Vasárnapi program:
Kerekasztal beszélgetés Zsoldos Péter-Díjas írókkal: Hol maradt a jövő, amit ígértetek?
Zsoldos Péter-Díj értékelés a zsűritagokkal
Ha kérdeznél valamit az íróktól, zsűritől, akkor tedd fel kommentben itt, és mi megkérdezzük!
Kapcsolódó cikkek
HungaroCon 2009 – Zsoldos Péter-Díj eredmény hirdetés
Idén is kiosztották a legjobb sci-fi regénynek és novellának járó Zsoldos Péter-Díjat, a 2009-es HungaroCon szombati átadó ünnepségén. Novella kategóriában Szélesi Sándor – az SFportal...
HungaroCon 2009 – Ómagyarország előadás
“2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és...
HungaroCon 2009 – Lőrinczy Judit: Negyvenhárom másodperc (5 perces színmű)
Az idei HungaroCon szombat késő délutánján igazi különlegességet nézhettek meg a látogatók – egy 5 perces science-fiction színpadi művet, amelyet Lőrinczy Judit írt, Szabó Sándor...
Valamit kéne csinálni ezzel a twitterdobozzal, mert olvashatatlan a random karakterekre lefordított ékezetes betűkkel. Sanyié olvasható.
egyelőre levettem szabó sanyi twittjeit, valami miatt nem lehet egyszerre két twitter boxot berakni. közgyűlés után megoldom, és holnap olvasható lesz mindkettő.
Mondjátok meg Beának, hogy viszek házi martinit, én úgyse ihatok belőle.
Ebédre mi is befutunk erősítésnek. Keressünk valahol citromos sört Beának?
)
Persze, hozzatok, nincs alkohol mennyiség, ami itt el ne fogyna
a jelenleg futó dreamworld előadásnak lehet hallani a hangját???
Nem.
Jeah! Már addig néhány a másodpercig, míg volt kép, volt hang is
Hajrá, ne add fel!
Stabil adás, kösz a fáradozást!
a mobilt internet stabilitásától függően sajnos lehet még adás szakadás, ettől függetlenül – lekopogom – sikerült megoldani a problémákat.
remélem, sárdi tanárnő előadására ill. a díjátadóra is minden stabilan marad.
Ui: ülhetnél valahol középen, mert így szétrecseg az ember feje, és Peterst sem mindig látni
Sárdi Margit tanárnő előadása megkezdődött, nézzétek élőben!
Furcsa, hogy pont a Technology Review írója mondja: az online magazin azzal toboroz regisztrálókat, hogy pl. publikálja Greg Egan Steve Fever c. írását…
a “hol marad a jövő, amit ígértetekk?” beszélgetés apropója ez a cikk: http://bit.ly/u6VOK
fogalmazzunk úgy, hogy a hvgnek is szoktak jobb cikkei.
pocsék a mobilnet, a szünetekért elnézést kérünk, nem tudunk vele mit kezdeni
Kérdésem van, igaz késve. (Twitteren bedobtam, de nem volt válasz.) Ha a hvg cikke még mindig az aktuális hiszti, miért nem hívták meg a szerzőt a vitára?
Az idei díjazottak kicsit elgondolkoztattak…
Csak a vetésforgóban bepörgő, sf körökben ismert, bejáratott, “jól csengő” nevek képesek kies honunkban kiemelkedő, figyelemre és díjazásra méltó sf-et írni?
Rajtuk kívül oly annyira átlagos a mezőny, hogy a “futottak még” kategóriából csak elvétve bukkan(hat) fel egy-egy író – hogy aztán visszasüllyedjen a mezőnybe, és eltűnjön a kíváncsi szemek elől?
De így viszont az is felmerül bennem: az ismétlődő nevek (Szélesi S. 4x, Bán J. 5x, Markovics B. 2x) vajon tényleg képviselnek-e valamiféle díjazásra érdemes minőséget, vagy csupán ők emelkednek ki rendszeresen, stabil minőséget szállítva a nevezettek közül?
Vajon tényleg letesznek-e valami olyat az asztalra, ami miatt kiérdemlik a megkülönböztetett figyelmet, vagy csak “vakok között félszemű a király”-alapon kerülnek kiemelésre?
Vajon a zsűrinek van-e valamiféle “díjkiosztási kényszere” (“mert olyan nincs, hogy nem osztunk díjat!”), _muszáj_ mindig találni egy legjobbat?
Nem lehet, hogy a “legjobb”-nak talált csupán a mezőnyhöz képest az, nem pedig a sf műfaj egészéhez mérve?
A írók tavalyi ZsP-díj tippjei (ami nem volt más, mint “egymás vállának körbeveregetése”) ébresztettek rá először, hogy senki, még csak nem is gondolkodik el a lehetőségen, hogy a jelen sf írói “ismert és elismert körből” (Antal J., Bán J., László Z., Markovics B., Szélesi S.) bárki más is nyerhetne.
Valóban ez a kör hazánkban az sf elitje? (Ami fölött már csak az ég van?) És jó az nekünk, ha igen?
Örüljünk hát tiszta szívből (“kicsi, sárga, de a miénk”), miközben lesajnálóan nézzük a “coca-cola mámorban fetrengő amerikaiakat”, akiknél mi messze többek és jobbak vagyunk?
Pesszimizmus, vagy sem: engem kicsit megijeszt, hogy amikor látom, hogy kik “fújják nálunk az sf passzátszelét”.
Nem, nem vagyok benne biztos, hogy ez jó nekünk – abban pedig igen, hogy beszűkít, ha csak az “ismert sf-írók kalapból” húzunk elő egyet-egyet minden évben.
Nem, nem vagyok benne biztos, hogy valóban méltó-e egy-egy mű a díjazásra, valóban kiemelkedő-e az sf palettáján az, amit letett az asztalra – de abban igen, hogy ijesztően sötét jövő, hogyha nincs senki, aki a mezőnyből képes lenne felütni a fejét, és csatlakozni az “ismert sf-írók baráti köréhez”.
Csák Tomit tisztelem és becsülöm, de ez nem volt válasz a felvetésemre.
Mindenesetre köszönöm, hogy eljutott hozzájuk a dolog.