Irodalom

8 hozzászólás on Recenzió: Homo Freedomitisz – Antal József: iDeal

  1. balfrász

    Első pillantásra, szemüveg nélkül azt olvastam, hogy Homo Friderikusz, és erősen gondolkodóba estem, vajon mit kúrtam el ennyire… 🙂

    Lesz folytatás.

  2. raves

    Az miért humoros, hogy a MI muzulmánoknak Gábriel angyal képében jelenik meg?

  3. lestib

    vegyes a véleményem a könyvről, de most inkább a recenzióról írnék: témájánál gyengébb mű.
    mondjuk erre is igaz, hogy az ötlet hosszabb kifejtést igényelne.

  4. lestib

    ami tetszik a könyvben, az nem a sztori vagy a jól kigondoltság, hanem ahogy kitölti a lapokat. polemizál, odaszúr, kifiguráz. helyén lévő poénok, társadalomkrtika, ha ily’ nagy szavakat használhatok. hétköznapi, ismerős helyzetek, helyek. a szerző jól ír.
    a sztori mondjuk örökké rágható csont, én sem dobnám félre. az alaphelyzet ötletes: a két bajtárs/barát, a kettősségük, ellentétük, a személyes kötődésük az Őrzővel, remek indulás. elég gyorsan lépünk a csempész/zsarolós/üldözős sablon krimi érzésből, korábban, mint félretenném a könyvet, de mégiscsak visszabicsaklik a cselekmény az arénás jelenetig, ami szerintem szánalmas. fizikailag fájt a felismerés, hogy mi jön. utólag jóváírom, hogy a nevét_felejtettem_főgonosz beszövéséhez szükség volt erre, de így is nagy fekete pont. túl fogyasztóbarát betét.
    ami nagy hibája a felépítésnek, az Bogdán jelleméből következik. nekem nem jött át az a nagy szabadságszerete. itt nem sorsok és életek múlnak a dolgon. házas, családos, sikeres ember, láthatólag beilleszkedett és a helyén van. anyu főztje és az otthon melege. talán még törtesztőrészlet is lenne valami kegyetlenebb időben. latinóra a gyereknek, stb. hát hol van itt a féktelen szabadságvágy? hol itt a dráma, a vagy te vagy én? a mindent felteszek a célért?
    az első váltásnál, ahol túl vannak a harmincon, no én onnan a beletörődést, a csendes lezárást, de semmiképpen sem a belső lobogó tűz újabb kitörését vártam. leült, na. nem következik, emelkedik a történetből a végkifejlet, aminek egyébként a cselekménye jó ötlet, fordulatos.
    de ami igazán zavar, az nem az olyan apróságok, amelyek talán csak az én felkészületlenségemből adódtak, mint pl. sokszor kihangsúlyozott ukrán Oroszország Anyácskáért harcol, a katolikusok állítólag tagadják az evolúciót, hanem az a naiv társadalomkép, ami a regényben szerepel. most gondoljunk bele: tervezett kiválogatással az intelligensebbje szaporodhat, és ezáltal az átlag IQ-t növeljük. most az apróság, hogy az átlag mindig 100, ami más bázisról más, de tényleg pusztán IQ kérdése a sikeres civilizáció? valóban pusztán egyedi értelmi képességek kérdése, hogy közösen milyen eredményesek vagyunk? hát épp Matej (?) a könyvbéli cáfolata az Őrző tevékenységének, hogy pusztán zseniális egyedekkel eredményesebb és humánusabb társadalmat építhetünk fel.
    annak a programnak tudnia kell (jajj, hogy is van ez? hardver az ürge vagy szoftver? hát nem csupán vas volt? ki írta a programot és hol került a képbe? ennyire kevés szkifinél maradtam le.), hogy mi következik, ha lelép: nincs társadalom, vagy csak mikro szinten. hiányzik a kooperáció, az érdekérvényesítés, az egyeztetések, az önkormányzás programja a sok okos rémkoppintóból. a könyv után az jön: a sok okos zseniális fegyverkezési hajszába és háborúba kezd. na, ez a Szép Új Világ.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük