Már novellaként nagy ötlet volt, amikor a Galaktikában megjelent. Morgolódtam is magamban, hogy egy ilyen lehetőséget ennyire egyszerűen letudni – felelőtlenség. Az írásban, de még bennem is sok eshetőség felmerült, hogy hogyan tovább. Mert éreztem, nem ott a vége, ahol a novella befejeződött. Persze mint annyi mindent, ezt a történetet is már sokan és sokszor megírták. Hogy mégis, ezt az új változatot miért érdemes elolvasni? Mert az íróból hiányzik a fantázia. Ez most és itt nagyon furcsán hangzik, de azt jelenti, hogy nagyon reálisan és szárazon végig gondol egy lehetőséget, és végig járja az utat, amit aztán a hősei is megtesznek, ki így, ki úgy, jellemüktől és hozzáállásuktól függően. A történet a mindenható mesterséges intelligencia ébredésével kezdődik, majd beindulnak a világmegváltó tervek. Lassan, de biztosan kialakul egy földi paradicsom, amit Az vigyáz angyal képében. Az író végigveszi a lehetőségeket, hogy ki és hogyan reagál ezekre a történésekre. Teljes társadalmi és emberi keresztmetszetet ad. Ez néha a cselekmény rovására megy, mert itt-ott több az elmélet, mint a cselekvés, és ilyenkor hősei kissé megtorpannak, elbizonytalanodnak. Néha azt érzem, hogy ő is bizonytalanná válik az idő kezelésében, ám ezek csak pillanatnyi megingások, mert a meseszövés lendületes, a szabotázs akcióktól a büntető táborokig ível. Közben furcsa egyéni karaktereket ismerünk meg, és lassan bele merülünk egy Szép Új Világba, ahol mindenről és mindenkiről gondoskodnak. A mesterséges intelligencia és az ő szelleme lebeg a világ felett, teljes jobbító szándékával. Néha lecsap a csökönyös terroristákra, vagy szentmise alatt vitába keveredik a pappal, mobiltelefonokon keresztül, de hangoztatja, hogy szereti az embert és az emberiséget. Az M. I.-nek humora van, és vidáman kezeli az emberiséget. Néha ugyan le-lesújt, de büntetései javító szándékúak. Hőseink nem mindig tudják ezt a humort díjazni. Bogdán a „biznyiszelő” ukrán – vagy orosz, vagy csak egyszerűen nemzetközi szélhámos –, sokszor kell, hogy elszenvedje a humorát. Lonya, a társa, sokkal megértőbb, ő belátja, hogy a szeretet és a jobbítás nevében sok mindent el kell viselni. Már csak azért is, hogy egyszer eljöjjön az a beígért Szép Új Világ. Mert eljön az biztos, az előszele már itt dübörög hőseink körül. Az M.I furcsa humora (pl. Gábriel angyal képében jelenik meg a muzulmánoknak, és minden elektronikában jelen van, mindenkit lát és hall, és az emberekre hagyja azt, hogy eldöntsék, akkor ő most Isten vagy csak annak egy megtestesülése) szerintem az író fricskái a valóságnak és az embereknek. A regény legfurcsább figurája egy Madzsár nevű illető, talán maga a Sátán. Tele van praktikus jóindulattal, de azért ő a legveszélyesebb. Ezt tudja is, mert szinte az egész végtelennek tetsző életét átnevelő táborokban tölti, hol a Szaharában, hol a hideg sarkvidéken, és végül egy teljesen hermetikus űrállomáson. A regény végig egy menekülésnek és egy véget nem érő harcnak a története. Bogdán olyan ember, akit vad szabadságvágy sarkal, és mindent megtesz ennek a kiteljesedéséért. Tudja, az ember legnagyobb kincse a szabadság, vagy talán az egyetlen kincse. És körömszakadtáig harcol, hogy ez az utolsó és talán egyetlen lehetőség megmaradjon. Az emberiségért, de lehet az emberiség ellen. Ő az, aki ha a Szaharában egy betonút vezetne és annak a közepén egy sorompó lenne, nem kerülné ki, inkább felrobbantaná, hogy tovább tudjon haladni. Gábriel, az arkangyal megbocsátó vele szemben is, talán túlont túl is az. A befejezés elkeserített, de belátom, az írónak igaza van, mi emberek már csak ilyenek vagyunk. A Sátán ott munkál minden cselekedetünkben. Én azonban megint csak látom a lehetőségeket is. Több van ebben a történetben, semmint hogy így fejeződjön be! Tessék tovább gondolni, mert nekem, az olvasónak, van igényem a mese folytatására! Antal József iDeal című regénye megvásárolható az SFportal E-Book oldalán!]]>
