Gary Gygax 1938-ban született Chicagoban. A Dungeons & Dragons – és később az Advanced Dungeons & Dragons –társszerzője 1972-ben alkotta meg híres játékát. Azóta több szerepjáték,kiegészítő, egy rajzfilmsorozat, valamint számos novella, illetőleg a legnagyobb amerikai játékostalálkozó, a GenCon alapítása fűződik a nevéhez.Jelenleg Lake Genevában, Wisconsin államban él feleségével és két gyermekével. Az Átjáró Magazin 2004-ben készült interjúja, mely végül nálunk jelenik meg először.

Átjáró Magazin: Kezdjük, méghozzá alegáltalánosabb kérdéssel. Hogyan született a D&D? Honnan jött az ötlet?

Gary Gygax: Már vagy egy-két hónapja elkezdtem esszéket írni az angol Mongoose kiadó[1] Signs & Portents magazinja számára, jelenleg kb. a huszonnegyediknél tartok. Ezekben a rövid írásokban kifejtem, hogy mi minden történt az életemben, ami a Dungeons & Dragons ötletéhez vezetett. (nevet) Ez nagyon összetett.
ÁTJ: Volt Rád valamilyen hatással voltTolkien, amikor a D&D-t kitaláltad?
GG: Ó, igen. Sok teremtényt tőle vettem. Márjóval azelőtt fantasy rajongó voltam,, hogy elolvastam volna a Gyűrűk Urát.Imádtam Robert E. Howard Conanját,Paul Andersont, L. Sprague de Camp, Fletcher Pratt, Fritz Leiber. Olvastamminden fantasyjüket, mielőtt Tolkient. De annyira szerette őt mindenki, hogyazt mondtam, oké, akkor orkokat fogok szerepeltetni, és néhány elfet. Hódítsunkmeg annyi Tolkien rajongót, amennyit lehet (nevet), tudod minél nagyobb közönségetakartam elérni. Leginkább így hatott rám Tolkien. (nevet) A Gyűrűk Ura filmekbentöbb akció volt, mint a könyvekben. (nevet)
ÁTJ: Szóval tetszettek a filmek?
GG: Igen, nagyon tetszett a harmadik. A Király visszatér volt a legjobb.
ÁTJ: Egy órás csatajelenet…
GG: (nevet) Igen, így van. (nevetve) Azok azelefántok királyok voltak! Ahogy megjelentek, azt mondtam, wow, tudni akarom,ezekkel hogy bánnak el! ÁTJ: Mit gondolsz a Rolemaster rendszerenalapuló Középfölde szerepjátékról?
GG: Hát, nem nagyon tudok mit mondani róla,mert sosem játszottam vele. Tudom, hogy néhányan nagyon szeretik, mások meg aztmondják, túl sok benne a kockadobás. (nevet) De nekem nincs semmi bajom akockadobással. érdemben azonban nem tudok nyilatkozni róla, mert tényleg sosemjátszottam vele.
ÁTJ: Mi a véleményed a Decipher kiadó újrendszeréről?
GG: Hallottam róla, de nem ismerem. Annyiírnivalóm van mostanában, hogy nem igazán van időm mások játékrendszeréveljátszani. Szerencsés esetben hetente egyszer, ha tudok játszani. Most, hogyfelgyógyulóban vagyok a szélütésemből[2], már nincs annyienergiám, de április előtt volt, hogy tizenhat-tizenhét órát is dolgoztam egynap. Meg kell próbálnom visszaállni rá. Nagyon sok kreatív munkát csinálok,amit talán nem láttok odaát, de tucatnyi írásom jelenik meg, főlegszerepjátékos témában. (nevet)
ÁTJ: Ha valaki felkérne, hogy csinálj egyKözépfölde szerepjátékot, elvállalnád?
GG: Nem. (nevet) A D&D és az AD&Dbonyolult rendszerek voltak, csakúgy, mint a Dangerous Journeys. A Lejendary Advernuters egy képzettség alapú, de nagyon egyszerű,könnyen kezelhető rendszer. Az évek során ellustultam, szeretek úgy játszani,hogy olyan karaktert csinálhatok, amilyet akarok, a Játék Mester is úgy mesél,ahogy akar, és szinte bele se kell nézni a szabályokba.  Az LA rendszer a kedvencem, és nem hiszem,hogy eldobnám a menedzsment kedvéért.
{mospagebreak title=DnD – játékok, filmek}
ÁTJ: Mit gondolsz a harmadik kiadásúD&D-ről?
GG: ééén…nem szeretem. (nevet)
ÁTJ: Miért nem?
GG: Mert szuperhős vonásai vannak. Túlerőssé lehet a karaktereket tenni, s ez nem az, amit én eredetileg elképzeltem.
 
ÁTJ: Mit gondolsz az Open GamingLicence-ről?
GG: Szerintem a D20-as rendszer nagy hibavolt a Wizards részéről. Azoknak a licenceknek semmi köze ahhoz, aminalapulnak, az eredeti védjegy, a Dungeons & Dragons minőségéhez, ami pedig az én tulajdonom.Elvesztették a minőségirányítást, szörnyű hiba volt.
ÁTJ: Filmekkel kapcsolatban, neked többközöd is van a filmekhez. Először is itt van egy 80-as évekbeli nagyon sikeresD&D rajzfilmsorozat, melyet, ahogy hallottam, hamarosan kiadnak DVD-n is.Mondanál pár szót erről a sorozatról és a vele való kapcsolatodról?
GG: Igen, én voltam az egyik producere,valamint sok résznek én készítettem a storyboard-ját is, amiből végül a történet készült. Aztán átolvastam valamennyiforgatókönyvet, és jóváhagytam őket a forgatás megkezdése előtt.
ÁTJ: és mindegyik részt láttad is?
GG: Ó, hát persze! Sőt még olvastam abefejező részt is, amely sose készült el. Michael Reaves honlapján volt fenn.
ÁTJ: Szóval meg fogod venni a DVD-t?
GG: Ó, hát hogyne! (nevet) Tudod,elvesztettem őket, mikor kölcsönadtam a videokazettáimat.
ÁTJ: A másik film, amihez a közöd van, a Dungeons & Dragons mozifilm. Mitgondolsz róla?
GG: Borzalmas volt.
ÁTJ: Ha úgy tekintünk rá, mint szerepjátékadaptációra vagy, mint fantasy filmre, esetleg mindkettő?
GG: Minden szempontból. (nevet) Nincsenekmaradandó értékei. Ha csak kalandfilmet próbáltak volna meg készíteni, egyfantasy kalandfilmet, és nem nevezik D&D-nek, akkor talán működött volna.
{mospagebreak title=Irodalomról és játékfejlesztésről} ÁTJ: Mondanál párszót írói munkásságodról?Ugyanis itt Magyarországon csak egy novellád jelent meg, a Kötelesség, egy az Excaliburról szóló antológiában.
GG: Ez így van, tudok róla. (nevet) Miutánírtam két könyvet, amik csak a szerepjátszásról szóltak, a Role-PlayingMastery-t[3] és a Master of the Gamet[4], utána fantasymisztériumokkal foglalkoztam, a Dangerous Journeys[5] szerepjáték rendszer alapján. Eztán hétkönyvet írtam hősökről a Dungeons & Dragons világában[6].Ezek alapvetően szórakoztató kalandtörténetek. Nem célom hatalmas regényeketírni, rengeteg mondanivalóval.
 
ÁTJ: Melyik novelládat ajánlanád a magyarolvasók és rajongók figyelmébe?
GG: Írtam néhány összefüggő novellát, amitegy regényben… inkább antológiában adtak ki. Night Arrant volt a címe.
ÁTJ: Mi a véleményed aszerepjáték-fejlesztésről?
GG: Nos, manapság nincs túl sok értelmefejleszteni. A piac telített és nagyon kicsi a célközönség. Az egyetlen dolog,aminek helye van még, azok az online komputer játékok. De a MassivelyMultiplayer Online játékok[7] is annyiraelszaporodtak, hogy majdnem minden mást kiszorítottak erről a piacról. Szóval,a legjobb lehetőség bárkinek talán számítógépes RPG-ket írni, mert a számítógépesjátékok piaca hatalmas. A cégek milliárdokat ölnek fejlesztésbe.
ÁTJ: Ha valaki odalépne hozzád, és arrakérne, adj neki tanácsokat, mert szerepjátékot akar fejleszteni, mit mondanálneki?
GG: Azt javasolnám neki, hogy (nevet) –ahogy mondtam – a legjobb, ha megpróbál számítógépes játékokat fejleszteni.Szerepjátékkal kapcsolatban, ha olyan rendszerben akarsz írni, amivel talán elis tudod adni, akkor D20 alatt kéne írnod. De most már annyi dolog jön kiD20-szal, hogy ha manapság néhány száz példányt el tudsz adni, akkor már jólcsinálod. Egyszerűen nem elég nagy a piac hozzá. Legalább is itt az EgyesülÁllamokban, angol nyelven, gyakorlatilag esélyed sincsen. Kiadsz valamit, aztánha sok pénzt akarsz kiadni, és semmit sem keresni, csak nullszaldósnak lenni,azt elérheted. De megélni nem lehet belőle. 
ÁTJ: Mikor egy új játékot, kiegészítőtkészítesz, vagy fejlesztesz, melyek azok a szabályok, amiket követsz?
GG: A legelső dolog, hogy kidolgozom a„műfaj-koncepciót”. Utána körvonalazom, mit fognak tartalmazni a szabályok.Majd többnyire jön, hogy hogyan használhatóak a képzettségek – hakasztrendszerről van szó, akkor lebontom minden egyes kaszt szintjére –, éshogyan működik a harc. Ezek az alapelemek, de természetesen utána részleteznekmég, hogy milyen varázstárgyak vannak, hogyan működnek a varázslatok, és hosszúmég a lista. ÁTJ: Mit gondolsz a gyűjtögetőskártyajátékokról? Sokan úgy gondolják, hogy ezek megölhetik a szerepjátékot.
GG: Ó nem, egyáltalán nem! A szerepjátékteljesen különbözik a kártyajátékoktól, abszolút más műfaj, más a hangulata.Mikor például itt a Magic: the Gatheringolyan sokáig népszerű volt, mindenki azt mondta, „Jaj, ez a szerepjátékhalála!”, aztán mégsem így lett. A szerepjátékok sosem lesznek igazán nagyok.Olyasmi ez, mint a színház: sosem fog annyi pénzt hozni, mint a mozi vagy atelevízió, de még mindig sok ember szeret színházba járni. A szerepjátékkal istöbbnyire ez a helyzet. Az biztos, hogy ennek van a legkisebb rajongótábora,viszont a legmagasabb játékminősége. (nevetve) Még egy rossz Játék Mesterrelis. Tudod, vannak, akik mindenhez kockával dobatnak: „Sétálok egyet afolyóparton.” – „Jó, dobjál, hogy megbotlasz-e… Várjál… Oké, sikeresenvéghezvitted.” (nevet)
{mospagebreak title=Családi partik?} ÁTJ: Játszol még szerepjátékokat?
GG: Igen, majdnem minden csütörtök estejátszom.
ÁTJ: Ó, és mit játszol?
GG: Lejendary Adventures-t, az új rendszeremet.
 
ÁTJ: A gyerekeid is játszanak?
GG: Hát, a legtöbben ők már felnőttek és„kiszálltak a fészekből”, de van egy tizenhét éves fiam, Alex és ő még játszik.Két idősebb fiam közül az egyik néha még szakít rá időt, de a másik folytoncsak dolgozik, ráadásul most új munkája van, és van egy felesége is, így már őnem tud velünk játszani. Igazából ez a két idősebb fiam, Ernie és Luke, írt egyD20-as kalandot, a Gaxmoor elvszett városát[8] (The Lost City ofGaxmoor), ami a Troll Lord Games[9] gondozásában jelent meg.
ÁTJ: Szóval semmi családi parti?
GG: (nevet) Nem. A lányaim ugyan játszanak,de nem komoly az érdeklődésük.
ÁTJ: Melyik a kedvenc szerepjátékod asajátjaid közül?
GG: Nos, amelyiket talán a legjobbanélvezem, az a legújabb, a Lejendary Adventures. Utána az eredeti D&D ésaz első kiadású AD&D következik.
ÁTJ: Tudod, itt Magyarországon nem sokattudunk a Lejendary Adventuresről.
GG: Még itt sem túl széles körben ismert,mert nincs sok pénzünk, hogy reklámozzuk. Mindössze (nevetve) néhányezer fősközönsége van.
ÁTJ:   Haképes lennél visszatérni az múltba, mint például egy szerepjátékban…
GG: (nevet)
ÁTJ: …abba az időbe, mielőtt megírtad aD&D-t, csinálnál valamit másképp? Változtatnál valaminő
GG: Persze. Egy kicsit egyszerűbbé tenném aD&D-t, kisebb követelményeket támasztanék, mert akik segítettek a játékelkészítésében nagyon jártasak voltak a katonai miniatűrök terén, és így többlett a részlet a kelleténél. Jobban figyelnék rá, hogy sok kaland-anyag legyenelérhető azonnal a játék megjelenése után.
ÁTJ: Magyarországon is sokan támadták aszerepjátékot mondván, pszichológiai szempontból káros és sátánizmushoz vezet.Úgy tudom, ez az Egyesült Államokban is így van. Hogyan harcoltál, vagyharcolsz ez ellenő Mik a legjobb érvek ezen a vádak ellenő
GG: Először is az, hogy ez egy játék. Pszichológiailagegy közös csoportos tevékenység nem fogja megváltoztatni egy ember elméjét. Aképzelgések egyszemélyes dolgok. Mikor egy csoporttal játszol néhány dologfolyamatosan emlékeztet a valóságra, és mindenki aki játszik veled, nagyon jóltudja, hogy a kardok nem igaziak, a varázslatok sem azok, ahogy a szörnyek sem,és nincs pénz és drágakövek sem. Azok, akik ezt másképp gondolják, azoknakproblémájuk van a valóság és a képzelet megkülönböztetésével. A játékosok nemcsinálnak úgy, mintha tényleg tudnának varázsolni, karddal harcolni, vagyharminc métert mászni egy kötélen (nevet és így is folytatja), miközben egyborzasztó szörnyeteg üldözi őket. Ami pedig a vallásos köröket illeti, csaknagyon keveset tehetsz, mert ez hitük. Úgy hiszik, tettetni, hogy tudsz varázsolniaz ugyanaz, mintha azt is hinnéd, hogy tudsz. A lényeg, hogy ez egy játék, ittsemmisem valódi.
{mospagebreak title=Rendezvények} ÁTJ: Te vagy a GenCon alapítója. Mitörténik egy ilyen találkozónő Mi motivált téged, hogy megszervezd az elsőGenGont?
GG: én voltam a társalapítója az InternationalFederation of Wargamingnek[10]. Meghívtam egy csomójátékost – akikkel még most is játszunk – hétvégére a házamba, és mindannyianremekül szórakoztunk. A volt feleségem utálta: volt egy terepasztalom az alagsorban,az étkező asztalokat táblás játékokhoz használtuk és hadijátékokat játszottunka nappali padlóján is. Annyira jól mulattunk, hogy azt mondtam barátaimnak:„Tudjátok, tartani kellene egy találkozót, néhány science fiction csoporttalegyütt.” Azt felelték, „Ez egy nagyszerű ötlet! Miért nem csinálod meg?” Szóvala következő évben kibéreltem egy helyi épületet, a művelődési házat itt LakeGeneva-ban, és elneveztem a találkozót GenConnak a Geneva Convention – híres geneva-i katonai találkozó – után.és erre az egynapos találkozóra ötven ember jött el az Egyesül Államok mindenrészéből, a nyugati partról, a keleti partról, mindegyik partról, még Kanadábólis! Egy dollár volt fejenként a belépő, és ebből fedezni tudtam az épület bérletét.Annyira jól éreztük magunkat, hogy azt mondtam, legközelebb tartsunk kétnapostalálkozót!  Aztán elkezdett nőni és máramár hatalmas, harminc ezer ember szokott eljönni. Jóval több, mint valaha isálmodni mertem volna. (nevet) Mostanra üzletté nőtte ki magát.
 
ÁTJ: Milyen tanácsot adnál annak, akijátékosoknak akar rendezvényeket szervezni?
GG: Rengeteg munkával jár, ezértmindenképpen szükséged lesz néhány olyan emberre, akikre mindent rábízhatsz, éscsak örülhetsz, ha a többiek kisegítnek. Ezek olyan emberek, akiknek tűz izzika szemükben, és született szónokok. Egy ilyen ember akár száz embert is képesegyszerre kezelni. Tehát egy négyszázas rendezvényre kell, hogy legyen négyilyen nagyon jó embered. Aztán kell néhány „futó-ember” is, akiket bárhovaelküldhetsz. Ami igazán nehéz, az találni egy megfelelő helyet a találkozónak,aztán meghirdetnek az embereknek, hogy eljöhetnek és játszhatnak is ott.Mindenképpen hívj meg néhány embert, akik különleges, érdekes dolgokat mutatnakbe és árulnak. Nagyon nehéz találkozót szervezni, de igazán jó móka! Most mártúl öreg vagyok hozzá, és olyan fáradt szoktam lenni egy találkozó végére, hogyazt mondom, „Nem csinálom ezt többet!”, aztán egy héttel később már akövetkezőt tervezem. Jó érzés találkozni annyi emberrel, akik szeretik, amitcsináltam. Mindenki jól érzi magát, játszanak, örömet szerzel nekik,összebarátkozol velük, aztán ismerősként látod őket viszont a következőtalálkozón, meghallgatok, mi van velük, és így tovább.
ÁTJ: Magyarországon a találkozókon szoktakostromjátékokat és live szerepjátékokat is tartani. Mit gondolsz ezekről?
GG: Rendben vannak. Sokkal jobbak, mint egyszínház, vagy egy kalandjáték. Mert a szerepjáték nagy része képzeletbeli,képzelt lények, képelt csaták, nem olyan izgalmas, mint élőben. élőszerepjáték, mi is ezt csináltuk, amikor kiskorunkban indiánosdit, megrendőrösdit játszottunk. Ez ugyanaz, csak sokkal jobban szervezett.
ÁTJ: Van egy utolsó kérdésem. Mik a terveida közel- s távoljövőre nézve?
GG: Nos, nem tervezek túl előre. Hatvanhatvagyok és örülök, ha minden látom felkelni a napot. A Zagyg Kastély megírásáttervezem, ami egy kastélyban játszódó kampány lesz. Rob Kuntz-cal együttdolgozunk rajta, a bevezetőt már megírtam . Ez egy két-három kötetes munka,amit a Troll Lord valamikor idén kiad. Talán elkészítem egy MassivelyMultiplayer Online játék alapját is. Deleginkább azt tervezem, hogy minél lazábban töltsem legalább a felét mindennapomnak és olvassak egy kicsit. Nincs túl sok időm olvasni, így remélem újrasokkal több alkalmam lesz rá. és természetesen várom a következő Harry Potterfilmet is, nagyon szeretem Harry Pottert. (nevet) ÁTJ: Tényleg?
GG: Igen, imádom! Az első Harry Potter filmjobb volt, de a második se volt rossz. Az első jobban tesztett, mint a GyűrűkUra film első része.
ÁTJ: De mond, hogy jobban szereted a GyűrűkUrát regényben, (nevetve) mint a Harry Pottert!
GG: Ó, igen, a harmadik rész utánmindenképpen.
ÁTJ: Akkor jó.
GG: De még nem láttam a harmadik HarryPotter filmet. Úgy hallottam sötétebb lett, és több benne az akció, mint azeddigiekben.
ÁTJ: Szóval szereted az akciót a fantasyfilmekbenő
GG: Igen, sokkal jobban szeretem a kard ésboszorkányságot, untat a túl sok fecsegést. Ha fecsegést akarok hallani, akkorfogom magam, és valódi emberekkel beszélek, valódi dolgokról: politika, sex ésvallás. Egy fantasy filmben nemes kalandot és kérkedést akarok. Meglehetősen„kalandos” kölyök voltam és sok hülyeséget csináltam. (nevet)
ÁTJ: Nos, szeretném megköszönni, hogylehetővé tetted ezt az interjút! Nagyon hálásak vagyunk érte!
GG: én is köszönöm! Nagyon élveztem.
Az interjút készítette:
KHT és Miyazaki Jun


[1] Ez a kiadója a következőszerepjátékoknak is: Armageddon 2089, Babylon 5, Dredd bíró, Conan, Slaine.

[2] Gargy Gygax 2004. ápriliselsején szélütést kapott.

[3] GaryGygax: Role-Playing Mastery: Tips, Tactics and Strategies (Grafton Books,London 1989.)

[4] GaryGygax: Master of the Game (Perigee Books, 1990.)

[5] Dangerous Journeys sorozat- The Anubis Murders (1989), The Epic of Aerth (1992), Mythus (1992), The   Necropolis: And the Land of Egypt (1992),Death in Delhi (1993), The Samarkand Solution (1993)

[6] Greyhawk sorozat [ZsiványGord (Gord the Rogue) könyvek] –  Saga ofOld City (1985), Artifact of Evil (1986), City of Hawks (1987), Night Arrant(1987), Sea of Death (1987), Come Endless Darkness (1988), Dance of Demons(1988)

Ebben asorozatban Gygax egy árva koldus (Gord) sorsát követi nyomon, szerényifjúságától a Semlegesség (Neutrality)evilági megtestesüléseként égi magasságba emelkedéséig.

[7] Massive(ly) Multiplayer Online Games (MMPOG)– a számítógépes játékok egy olyan fajtája, amely lehetővé teszi több száz,akár több ezer játékosnak, hogy egyszerre együtt játszanak egy játékvilágban,amelyhez az Interneten keresztül csatlakoztak. Ilyen pl. a World of Warcraft, vagy a StarWars Galaxies. Létezik egy szerepjátékos formája is, a Massive(ly) Multiplayer Online Role-Playing Games (MMORPG).

[8] Társszerző: David Moore

[9] A Troll Lord Games adja ki többek között aGygaxian Fantasy Worlds (Gygax-iFantasy Világok) könyveket [Gary Gaygax’s Extraordinary Book of Names (GaryGygax: Rendkívüli Nevek Könyve), Gary Gygax’s Worldbuilder (Gary Gygax:Világépítő), stb] is.

[10] International Federation of Wargaming – Hadijátékok NemzetköziSzövetsége

]]>