Kísérlet a párbeszédre ez az írás. Olyan szempontrendszert mutat, amely lehetőséget ad az internetes véleménymondóknak,műbírálóknak, valamint a klasszikus, irodalmi kritika íróinak arra, hogy – túlmutatva és félretéve minden személyeskedést – megmutassák egymásnak, mi alapján mérik és vetik össze egy-egy irodalmi mű elemzését, bemutatását. F. Tóth Benedek író, újságíró előadása a Magyar Írószövetség SF Szakosztályában. Milyen volna az egyetemes emlékezet, ha nem létezne kritika? Sosem tudjuk meg. Ezen gondolkozni is felesleges. Merthogy számos kiváló és kevésbé sikeres irodalmi műről sem maradt volna fenn semmi önmagán túl, ha nem írtak volna róla kritikát. De mi is a kritika? A természeténél fogva: bírálat. Ám nem úgy bírál, ahogyan egy bíró teszi, törvények alapján, értelmezve és alkalmazva a jogszabályban leírtakat és azok összefüggéseit. A kritikus egy olyan, soha nem kodifikált rend szerint dolgozik, szubjektumából eredően, amely szellemi, erkölcsi és társadalmi „bútorozottságának” megfelelően elmondja, leírja, mit gondol az adott műről, tárgyról, gondolatról. Különféle hivatalos meghatározásaiban persze benne foglaltatik az is, hogy a kritika az alkotások értékeinek és hibáinak esztétikai elvek alapján történő megítélése, ám ezek az elvek koronként és országonként, közösségekként változnak, és mindig csak az adott kulturális- és társadalmi közegben jelentenek többnyire egységes szempontrendszert.

Töltsd le a teljes anyagot PDF-ben!

]]>