Irodalom

147 hozzászólás on F. Tóth Benedek – Kritikus kritika

  1. Attila

    Szép hosszút rejszolt a szerző, gondolom szinte balzsam a kollegák és a saját sebeire… Gondolom a nyáj ki is tagadná, ha kevésbé fennkölt stílben tolná a süket, önigazoló rizsát.

    Ja:

    “valamint egy bloggert, az önmagát csak Attila néven jelölő”

    Soha a büdös életben nem írtam blogot.

  2. S. Sárdi kritikája pozitív kicsengésű, Attiláé nem; a különféle kritika-hangnemeket összevetni akkor lett volna szerencsés, ha két hasonló álláspontú kritikáról van szó.

    Őszintén, az egyszeri olvasónak lekerekítve ez látszik:
    Szélesit dicséri S. Sárdi, S. Sárdit dicséri F. Tóth.
    Szélesit lehúzza Attila, Attilát lehúzza F. Tóth.

    Különféle szövegrészleteket kiemelhetnék, hogy miért ez látszik, de szerintem érezhető. Pedig okosakat ír, csak szándéktól függetlenül félreérthető az előadás. Ezt kikerülendő célszerűbb lett volna két negatív, vagy két pozitív kritikát összevetni. Így kicsit valóban olyan, mintha egy tudományos ruhába öltözött manipuláció lenne, hogy a Szélesit dicsérő kritika a jó kritika – még akkor is, ha nem erről van szó, és tudom, hogy nem erről van szó. De ezt érezni.

  3. Izé, az az összeesküvés-elmélet nem került kifejtésre, hogy Attila = Rorimack, csak egy lábjegyzetbe szorult, erre esetleg lehetne még egy oldalt szánni?
    v.ö. : 22
    Idézet ATTILA kritikájából. SZÉLESI Sándor: Árnyak ébredése. rpg.hu/iras/mutat.php?cid=4667

  4. acélpatkány: egyetértek. Nagyon komoly törekvés van benne a mű elemzésére. Takács Gábor kritikája átmenet Attila és S. Sárdi Margit műbírálata között, s szándékaiban és megírásában is a műbírálat felé tart. Tetszik, ahogyan érvel, s amivel érvel, még akkor is, ha nem értek egyet vele, vagy ha éppen egyetértek. Ez a kritika célja és lényege. Egy becsületesen megírt elmarasztaló vagy dicsérő kritika hasznossági értéke azonos – lehet tanulni belőle.

    fbdbh: érdekes meglátás. Nem áll szándékomban személyeket lehúzni vagy dicsérni. Szempontokat vetek össze, és mint minden kiválasztás, ez is egyedi. Attila és S. Sárdi Margit vonatkozásában távoli pontokról van szó. Kettőjük példája ezért is alkalmas arra, hogy rávilágítson arra, milyen széles a skála – akár egyetértünk velük, akár nem.

  5. acélpatkány

    “Nagyon komoly törekvés van benne a mű elemzésére. Takács Gábor kritikája átmenet Attila és S. Sárdi Margit műbírálata között, s szándékaiban és megírásában is a műbírálat felé tart.”

    Volna kedved kifejteni (akár egy blogbejegyzésben is), hogy mi az amiben nem éri el a Sárdi-féle kritikát?

    “Egy becsületesen megírt elmarasztaló vagy dicsérő kritika hasznossági értéke azonos – lehet tanulni belőle.”

    Akkor ez most azt jelenti, hogy megüti a mércét?

  6. kertesz100

    Kedves Koboldmaki
    Ön több példányban és sokkkkhelyen előfordul, nagy és nemes társaság lehet. Sajnos nem választékos sem a nyelve, sem a stilusa. Persze kinek mire telik! Van aki eszik a herendi porcelánból, van aki bele randit. De ha csak randitani tud, nem kell majd megdöbbeni ha a házigazda pofán vágja. Mert amit itt csinál kedves, az szellemi hererázás, de csak úgy tudja élvezni saját ocska cselekményét, hogy mások is lássák. Mit hülyegyerekek a parkban, egyik ugrál a padon, hogy letörjön,(ez Ön)de ehhez az is kell, hogy még másik három hasonyszőrű szellemi nyomoronc ott biztassa röhögve – (közönség nélkül talán még normálisan is tudna viselkedni)!. Sajnálatos és még az sem biztos, hogy kinövi. Most lehet engem elküldeni, meg mindenfélét mondani, az Ön választékos stílusában. Menjünk együtt a dzsungelba, bár azt hiszen önérzetesebb állatok Önt még onnan is kitessékelnék. Akkor pedig Önnek nem marad hely a nap alatt.
    De azért érdekes lehet ez az alacsonyszintű szellemi kielégülés, főleg az Ön számára. Dehát különbözők a szinvonalak.
    Jó hőbörgést.

  7. kertesz100

    (Bocsi, de idegesítő volt, de akkor a házigazda pofán vágta.)
    A vitáról pedig annyit, hogy a kritika nagyjából szubjektív műfaj, az írás ugyancsak, az olvasás szintén. Akkor nagyon nehéz ezekből valami objektívet kihozni.
    Az író hallgassa meg a kritikát, és az olvasót is – ha találkozik vele-, aztán cselekedjen tovább a maga jobb belátása szerint. Mert az alkotás szuverén dolog, abba kivülről belepöntyögni felesleges.
    A kritikus mondja el a véleményét, de csak szigorúan a produktumról – semmi másról, és bizzon benne, hogy jobbitószándéka meghallgatásra talál. Hiszen egy kis távolságot tartva, talán jobban lehet látni azt a dolgot, amit az író létre hozott… meg talán egy másfajta nézőpont.
    Az olvasó pedig olvasson, ne hallgasson senkire, és ha valahol egy kedvére való csemegét talált, járjon arra az etetőre amig tartanak a fimon falatok.
    A kritika kritikája, pedig bármennyire objektivitásra is törekszik ennyi szubjektivitásból nem lehet épbőrrel kijönni!
    Ide a végére, mint gyakorló és nagyon szubjektív-lelkű kritikus, csak egy Oscar Wilde idézetet teszek, most szó szerint nem jut eszembe, de valahogy imigyen szól: “Ha egy műről kritikát kell mondanom, óvakszok elolvasni, mert befolyásolna.”
    Hát ennyi.

  8. acélpatkány:
    1. már-már elérné: kivéve a második bekezdést; a negyedikben attól hiányos, hogy nem tudom meg, miért az első felvetést (David szócsöve)feltételezi; attól most eltekintek, hogy az I. Világháború kirobbanásának oka nem feltétlenül az, amit Takács Gábor ( 🙂 ) ír, de ez nézőpont kérdése is lehet; az utolsó előtti bekezdésben utal rá, hogy nem is akarja az egészet fejtegetni, megelégszik a negatívumokkal (miközben ha nem talál pozitívumot, nem is kellene írnia). Amúgy élvezetes szemszögből elemzi a regényt, és számos olyan pontjára világít rá (például Justin karaktere), amely valóban elemzésre ad okot – akkor is, ha a magyarázattal nem értek egyet. De elfogadom, mert más másként lát.

    2. mihez képest mérce? Ha ahhoz képest, hogy lehet tanulni belőle, és érdemes rá figyelni, akkor a mérce fölött van.

    Minden smúzolás nélkül, az egy egészen korrekt műbírálat!

    kertesz100: igaz meglátás. Számoltam azzal, hogy felerősítek néhány karaktert, és megmutatkozik majd néhány jellem. De naivan és tényleg makacsul hiszem, hogy akkor érti mindenki, miről van szó, ha mindenki a saját bőrén tapasztalja. Pro és kontra. Az első hullámokban még kevés volt a párbeszédre való hajlam, ennyi indulatra és ilyen stlíusra azonban nem számítottam. Nyilván, ez is a tanulási folyamat része. Kérdés, ki mennyire hajlandó részt venni ebben a vitában, és kiderül az is, ki az aki képes erre egyáltalán. A hozzászólásokból ez is kiderül.

  9. Sangel: kösz, az embernek azért néha jól esik ha elismerik (még ha nem is teljes mértékben) a saját munkáját (még ha nem is értenek vele egyet).

    kertesz100: lesz/van a tolladból Beavatás kritika?

  10. kertesz100

    Lesz kritika az UG-ben, ha csak a szerkesztő ki nem szerkeszti. A szerző utálni fog.

  11. acél: nem hiszem, hogy soxor találkoztál volna vele, hogy rossz a kritikai érzéked, de egyre inkább úgy látom, ezt max érezni lehet, érteni nem igen

  12. scal: sajnos aki kritikaírásra adja a fejét, és nem a fősodornak megfelelő a véleménye, annak szinte mindig találkoznia kell azzal, hogy megkérdőjeleződik a hozzáértése.
    Gyakorlatilag ez az egész SF kritika-vita sem más, mint a művek színvonalával elégedetlenkedők és a velük szemben állók szócsatája. Örvény a biliben, ahogy szokás mondani. Mintha mindenki igyekezne ne törődni azzal, hogy itt nem elsősorban a kritikai művek, hanem a kritizált művek megítélése a lényeg.

  13. Barátaim az Űrben,
    nem szeretném, ha más irányt venne ez a vita. Kit érdekel, milyen egy kritika előjele, vagy tanul belőle valaki, vagy nem, vagy szórakozik rajta, vagy nem, vagy bosszankodik rajta, vagy nem. A lényeg, hogy kritika legyen. Erről bátorkodtam írni, szempontrendszerekről. Aki ezt nem érti, az a csöndben is az ordítást hiányolja.

  14. acélpatkány: a tanácsod eleje érthető, méltányolható felvetés, de az egy másik esszé, amit majd – nyilván – megír más. A tanácsod másik része olyan… ‘bourbonos’ – no comment.

  15. sheenard

    F. Tóth: jól kibabráltál velem, most ha el akarnám mondani a témában a véleményemet, rögtön megkapnám, hogy elfogult vagyok, és hazabeszélek. Így hát hallgatok, és csendesen csóválom a fejem néha. 🙂

    Acélpatkány: David nem a szerző szócsöve. Elhiheted nekem 🙂 Egész más a véleményem a civilizációról, a fejlődésről és a háborúkról. Kár, hogy ez volt a kritikád egyik alapköve.

    Kertész100: 25 éve hallgatom a kritikáidat, Lajos, szerintem megedződtem 🙂

  16. acelpatkany

    Sheenard: ezt miért nem fejtetted ki ott, ahol a kritika szerepel? Szívesen veszem, ha a szerző reagál – remélem senki sem gondolja rólam, hogy leugatom az írókat, akik teljesítettek, letettek valamit az asztalra, míg én csak fél órát szántam a gépelésre és pár órát a könyvükre…
    Egyébként legyen, David nem a szerző szócsöve. OK. Ennek ellenére mégis az ő világképe van központba állítva, és semmi sem utal rá, hogy a szerző hibásnak tartaná.

    És ha már ezt felhoztad: a többi kifogás, amit a kritika fele felhoz (szereplők, konfliktus, történetvezetés) továbbra is áll. És továbbra is tartom magam a leírtakhoz.

    Benedek: nocsak, hajdani uralkodókhoz még sosem hasonlították a szavaimat sem pedig engem. Nem lehetne mondjuk inkább Hohenzollern? Az sokkal szikárabb, illik hozzám.

  17. “sajnos aki kritikaírásra adja a fejét, és nem a fősodornak megfelelő a véleménye, annak szinte mindig találkoznia kell azzal, hogy megkérdőjeleződik a hozzáértése”

    acélpatki: olvastam már több kritikádat is, ha számít valamit a szavam, teljesen korrektek, egy kritika nem attól lesz jó, hogy pozitív avagy sem, hanem attól hogy írják meg, milyen szempontok alapján ítélnek, és egyáltalán nem az kell hogy laudációt írj, akár az összes kritikád lehet lehúzós, és ismerve fiatal korodat azt mondom, messze előtted áll a legígéretesebb jövő kritika írás tekintetében

    te már rájöttél mitől lesz valami magánvélemény (ami mindenkinek van) és mitől válik valami sokkal többé (ami lehet irányadó), sosem éreztem az írásaidban öncélúságot, az meg hogy néha vitriolosan fogalmazol a kritikaírás egyik vonása, a kettő között iszonyatos a szakadék, sokan mégsem látják

    csak így tovább

  18. Sándor: sorry, nem számoltam a spanyol inkvizícióval… 🙂

    Gábor: szóval mégsem akarsz Bourbon lenni. 🙂

  19. sheenard

    acélpatkány: Ki vagyok én, hogy ítéletet mondjak a szereplők felett?

    Elárulom: senki.

  20. acélpatkány

    Sheen: nono! Te alkottad a szereplőket, ergo te vagy az Istenük (az Atyjuk, bocs, tegnap néztem a Titánok gagyi harcát) – ha valakinek, hát neked kell letenned a voksod mellettük vagy ellenük. Vagy egy ifrit súgta neked a történetet?

  21. Erről csak annyit, hogy Bret Easton Ellis, vagy ne menjünk ilyen messzire akár Flaubert is nagyon rossz író lenne ebben az esetben, hiszen egyikük sem mond ítéletet a szereplőik felett, mindkettő kapott is hideget-meleget a fejére emiatt. Lehet kritizálni a művet, de ez speciel szerintem hülyeség, pont attól lehet izgalmas és időtálló egy mű, hogy nem a szerző véleményét tükrözi. Uff.

  22. kertesz100

    Bovariné egy kis szerencsétlen vidéki kurva, (vagy az szeretne lenni),akinek semmi nem sikerül, de Flóbert egy csodás szerethető nőt írt belőle, akiért lehet izgulni. És nem mondott ítéletet. A Kaméliás- Hölgy szintén pénzért tette, és nem az író ítélte el, hanem a társadalom. Az író ábrázoljon, gondolkodjon, és főleg írjon, a többi az olvasó dolga, esetleg a kritikus még bele nyavalyoghat kicsit, de attól a karaván halad.

  23. acélpatkány

    Kritikus magyarázkodik a kritikát ért kritika miatt. Ez így műár túl sok él…

    Én nem azt mondom, hogy a szerző “ítélje el, égesse el máglyán stb.” a szereplőjét, ha nem ért vele egyet. De jelen esetben én úgy érzem, nem találni ellenpontot az főhős gondolatainak. Nem kell feltétlenül a szerző szócsövének lennie a karakternek, de a regény egésze a szerző tükre. És én semmit sem láttam – de lehet velem van a hiba, én nem fogtam fel ezt a részt – ami azt jelezné, hogy a szerző álláspontja más, mint a főszereplőé – amennyiben a fiú halála lenne ez a pont, akkor meg elég erősen el van rontva ez a pont, mert én ha minden áron meg akarnám magyarázni, akkor a fiú azért halt meg, mert az ember TELJES mértékben különbözik ezektől az idegenektől, így semmi esély sincs a békés egymás mellett élésre, erre pont a srác halála a bizonyíték.

    egyébként most már szívesen venném, ha a t. szerző fölvilágosítana (akár magánlevélben is, úgy korrekt, így nem rontjuk mások élményét), hogy hol és mit rontottam el, és mit kellene látnom, és miért, és hol. Kérhet egy olvasó ilyet?

    kertesz100: igazad lehet, sajnos az idézett műveket nem olvastam (szegénységi bizonyítványomat megkaptam).

  24. rhewa

    Te Acél, figyu, valamit nem értek.
    Biztos a látens szőkeségem miatt 🙂
    Naivitásom azt súgja, hogy egy író nem feltétlenül akar bármelyik oldalon is állást foglalni. (Megtehetné persze, ahogy sokan meg is teszik) Akár két, akár több “pólusú” regényről, novelláról van szó, depláne egy teremtett világban, az író -szerintem-, nyugodt szívvel megteheti azt, hogy egyszerűen csak elmesél egy történetet, és az olvasóra bízza, hogy véleményt alkosson.
    Nehari, de tényleg nem értem a problémád 🙁
    Úgy gondolom, hogy az általad hiányolt ellenpont, az olvasóban fog megszületni.
    Ha hülyeséget írtam, mea culpa! Büntiből levágatom a hajam, és hordani fogom a szemüvegemet. 😀

  25. acélpatkány

    Itt most nem arról van szó, hogy a szerző állást foglal-e valamelyik szereplő mellett/ellen. lehet ezt ragozni, de van az irodalomnak egy sajátos jellege, ami megkülönbözteti mondjuk egy matematika tankönyvtől (viszont valamilyen szinten rokonítja mondjuk a történetírói munkákkal):
    Minden szerző üzenni akar valamit regényével, novellájával, eposzával, versével, kétsoros hexameterjével. Ha nekem nem az jön le, amit a szerző akart, akkor nekem nem az jött le, amit a szerző akart. Olyan nincs, hogy a szerző “csak leírt valamit.” Ilyet az irodalom nem ismer.

    Én itt ezzel ezt le is zárom, ha valakinek kérdése van, szívesen folytatom az eszmecserét máskor máshol (emailt tudtok, vagy mutassatok egy nyilvános fórumot). ez a bejegyzés ugyanis nem Szélesi Sándor A beavatás szertartása című regényéről szól, hanem F. Tóth Benedek április 14én az SF szakosztályban tartott előadásáról.

    És ez a látens szőkeség: egy hetvenen túli dramaturg ma azt mondta, hogy a “nem, én vagyok a hülye” láncbeszélgetésnek nincs értelme.

  26. rhewa

    “ez a bejegyzés ugyanis nem Szélesi Sándor A beavatás szertartása című regényéről szól, ”
    Épp ezért nem említettem egy szóval sem Sheen-t vagy a könyvét. Nem véletlenül.
    Csak kíváncsi voltam, mint mindig.
    Ráfaragtam, erre most tessék; hordhatom a szemüvegem! 🙂

  27. acélpatkány

    rhewa: mondjuk akkor, hogy ez az idézett szövegrész nekem szólt magamtól, hogy fejezzem már végre be 😉

  28. kertesz100

    Kedves Benedek
    Miután minden röffenést elolvastam, eszembe jutott egy ajánlat neked. Ha máskor ilyet teszel, válassz magadnak egy nemlétező könyvet, és válasz két olyan kritikát, mint ezek voltak, és azokat prózában fogalmazd meg, hogy senki semmire ne ismerjen rá. Mert itt is az volt a baj, hogy ismerték a szerzőket és ezen índultak be az indulatok. Szinte már nem is fontos a Szélesi munkája. Két nem létező kritikát is mellé lehetett volna tenni, az egyik irodalmi alapról indulna mint Margit, a másik indulatos volna és “anyázna” mint Attila. De senki nem ismerne semmi konkrétra, bár ahogy az embereket ismerem, megpróbálnának különböző dolgokat, és személyeket kitalálni.
    De egyet meg kell állapítanom: Attila a lelke mélyén nagyon meg volt elégedve, ezt ki is fejezte a maga “irodalmi” modorában. Jó érzés az, ha az emberrel foglalkoznak!! Már csak azt várom, mikor Sárdi Margit is elismeri, hogy menyire jólesett a lekének. Bár gondolom ez nem fog működni.
    További jó munkát, és verd le a fejedről a ráhintett hamut.

  29. kertesz100: olyan ez, mint a megvalósult sci-fi. Valaki megírja, mindenki várja, a végén senkinek nem kell. Ígérj tojást, húst akarnak; adjál cukrot, só kell nekik; mondd meg, ki vagy, névtelenül megítélnek. Én még úgy tanultam, hogy a semmiből nem lesz semmi, de legfeljebb is csak semmi, ám be kell látni, a semmi is valami, és (ez) nem semmi. 🙂 A nemlétezőről írni, úgy, hogy mindenki értse, na, az már valami! A létezőről írni, úgy, hogy mindenki értse, az semmi. Valamiről úgy írni, hogy semmi, az még inkább valami… Be is fejezem, mielőtt egyértelművé válnék, és félreértené bárki is.
    Jöhetnek a kommentek!!! 🙂

  30. Attila

    kertesz100:

    “De egyet meg kell állapítanom: Attila a lelke mélyén nagyon meg volt elégedve, ezt ki is fejezte a maga “irodalmi” modorában. Jó érzés az, ha az emberrel foglalkoznak!!”

    Ja, mindig is imádtam, amikor tehetségtelen senkik a nevemet használták síkosítónak a benyalási próbálkozásaikhoz.

    Barom.

  31. kertesz100

    Kedves Attila

    Köszönöm, hogy végre valaki helyre tett, mégha nem is ért hozzá, és csak a szája nagy, vagdalkozni tud csak, bár ezt valakik nagyon élvezik. És Ön nekik akar megfelelni. De majd eljön az az idő is mikor kicsit szégyelni fogja magát mindezért, amit most olyan nagy vehemenciával elkövet. Ha nem lett volna igazam, most nem írna!
    És nagyon tetszik, hogy mindeddig inkognitóban volt, nem tudtuk ki is Ön, de most végre aláírta a hozzászólását. Köszönöm a bemutatkozást, mostmár tudom kivel állok, állunk szemben. Nagyom kifejező az Ön neve, ősi és hatásos “BAROM”. Még egyszer köszönöm, hogy a jövőben tudjuk kivel állunk szembe!

  32. Vegyes érzéseim vannak. Az előadás helyenként jó, de bőven vannak vele gondjaim.

    Nem tudom, mennyire szerencsés úgy vizsgálni a kritika elvi szempontrendszerét, hogy szembeállítjuk egymással az ELTE tanárának és az rpg.hu kritikusának ugyanazon műről szóló írását. Ez így már (még a két írás ismerete nélkül is!) alaptól (fel)tételezi a vizsgálat végeredményét. A módszer magában rejti a súlyos prekoncepciót. Így nem korrekt, gyerekek. Ebből nem lehet értelmes párbeszéd, csak a szakadék hasad még mélyebbre.

    A két írás köszönő viszonyban sincsen egymással. Benedek utólag (megjelenésük után) választotta őket. Kár, mert az előadás (eredetiben nem tudom milyen volt, a pdf-ből ez jön le)sokkal inkább szól a két írásról, mint a kritika elvi módszertanáról, amit ígért.

    Ha párbeszédet akarunk, másképpen kellene hozzáfogni.

  33. Kedves Inpeters,
    ezért is született ez az írás, hogy beszéljünk a témáról. Várjuk az észrevételeidet! 🙂

  34. Inpeters,
    másként látjuk. Ebben egyvalami csak a prekoncepció: a megítélés vonalán lévő írások kiválasztás. Az én kiválasztásom, tény, de indoklom is, hogy miért. Nem tudom, milyen végeredményt feltételezel az elején, én csak arról írok, miért nem kritika a vélemény. Ez az összevetési alapom. Kritikát összevetni kritikával, nyilván egy másik esszé – jóllehet, mindkettő műbírálat ezen a néven fut. Meglátásom szerint ezért van helye ennek az összevetésnek.

  35. Sangel!

    Sajnos, nagyon nem szerencsés.
    Elfogadom az indokokat, de ha valóban a párbeszéd a célod, oda más eszközök vezet(het)nek.

    A prekoncepció a lehető legélesebb. A Sárdi Margit-Attila antinómia annyira erős, hogy a magyar SF-tábor minden szubkultúrája azonnal állást foglal, és nem feltétlenül úgy, ahogy gondolod.

    Külön is szerencsétlen szituációt teremt, hogy ugyanazon művet az egyik méltatja, a másik elmarasztalja. Természetesen egy kicsit könnyebb helyzetben lehettél volna, ha két egyaránt méltató, vagy egyaránt elmarasztaló írást választasz; akkor valóban tisztán a kritikai módszertant vethetted volna egybe, de ott is lehettek volna nemkívánatos mellékízek. nagyon érzékeny téma ez, Sangel.

    Így azonban annyi a rossz mellékíz, annyi aknát telepítesz, hogy azokon fel is robban a szándék.

    A falka-célzások sem tettek jót a párbeszéd reményeinek.

    A vége csak az lehet, hogy aki Sárdi Margit felfogásával ért egyet, továbbra is ezen véleményen lesz; aki meg Attila felfogását fogadja el, továbbra is kitart emellett. Ez még nem volna baj, de a szembenállás csak erősödik; lassan nem lesz olyan Kissinger, aki képes enyhülést kieszközölni.

    Természetesen most már nem biztos, hogy hiteles volna pusztán elméleti síkra terelni a kritikáról szóló eszmecserét. Vagy hagyni kell, hogy ki-ki továbbra is olyan véleményt írjon, ami jólesik, vagy meg kell próbálni az összevetést korrektebb módon felvetni.

    Esetleg ne két már létező kritikát vess össze, hanem előre bejelentve kérj egyet-egyet az összevetés érdekében – nem tagadva, hogy ez a szándékod.

    Persze, nem egyszerű dolog olyan művet találni, amelyről várhatóan mindkettőtől méltató vagy elmarasztaló kritikát várhatunk, de meg kellene próbálni. Az igazi az volna, ha mindkettő pozitívan értékelné a választott művet, mert az adná a legteljesebb összevetés lehetőségét.

    Ha erre nincs mód, akkor merészen fel kell dobni egy még meg sem jelent írást, mert akkor tisztán a kritikákat lehetne összevetni, abból következtetni a műre. Érdekes volna, utána a mű megismerése hitelesítené, vagy megkérdőjelezné a kritikákat.

    Talán korrektebb volna, talán valóban tisztázottabb viszonyt teremtene.

    Ha konszenzust szeretnénk, nekünk is el kell felejtenünk a falkázást – és minden hasonlót.

  36. Korum

    Végre elolvastam mindent. (Nagyon) röviden :
    Elolvastam a két kritikát. Attiláéval az a gondom, hogy lehetne konkrétabb, kevés benne a valódi információ a könyvről. S. Sárdi Margitéval meg az, hogy nagyon PR-cikk hangulata van, és ez elveszi az ember kedvét az olvasástól (meg a spoilerek a szövegben).
    Aztán elolvastam a könyvet, nem tetszett. Ezek után Attila kritikája pontosabbnak tűnt, S. Sárdi Margité pedig teljesen elszálltnak.
    Aztán elolvastam a kritikák kritikáját. Ilyen formában fölösleges volt megírni.
    Végeredmény: Attila írjon informatívabb kritikákat, S. Sárdi Margit reklámcikkeket, melyek elhitetik egy termékről, hogy az tökéletes, Szélesi Sándor meg inkább újabb Monas após novellákat.

  37. Kedves Inpeters,

    köszönöm, amit írsz. Tökéletesen értem az álláspontodat. Nem azt az utat választottam. Lehetett volna, úgy is, semmi kétség, de az egy másik esszé.

    Nem voltam tisztában azzal, hogy milyen megítéltetés alá kerül az írásom, s vele együtt én is. De hidd el, nem gyűjtök tábort magam mellé, és nem akarok építeni magam ellen. Nem azért írtam ugyanis ezt a szösszenetet. Ha valaki elolvasta az egészet, tudja, miről szól. Meg lehet ítélni, el lehet vetni, hozzá lehet szólni. Ám sosem gondoltam volna, hogy ennyire érzelmi alapon működik ez a sci-fi közösség, s hogy mennyien hivatkoznak arra, hogy talán jobb lett volna, ha… és lehetett volna másként inkább… Miért van az, hogy mindjárt másról beszélnének, arról, amiről nem is írt senki?… Nyilván, konfliktusban állni nem mámorító érzés. Érvek mellett vitatkozva nem lehet? Úgy látom, a többségben még ehhez sincs kellő erő. Egy ilyen közösségben ez valóban provokatív írásnak számít.

    Pedig nem hiszem, hogy az enyém volna a tökéletes kiindulópont. Egyféle. Sőt, nem is akarok váteszkedni. Megkockáztatom, még a kritikát is elég jól viselem. Kedvelem az okos érveket, a gondolkozó embereket. Az ostobaságot viszont sosem bírtam. Annál kevésbé a gyávaságot és bunkóságot. Ki-ki vegye magára, vagy ne vegye. Pro és kontra.

    Tényleg másként látunk. Messze nem tartom ugyanis szerencsétlennek ezt az összevetést. Ha az volna, hidd el, meg sem írtam volna. Tanárember volnék, számos módszert ismerek és alkalmazok. Tény azonban, meglehetősen kétpólusú világot állítok egymással szembe, de csakis azért, mert ezek a világok szembe állíthatók. Teoretikusan csak azok vitatkoznak, akik abból élnek. Már az ókor óta. 🙂 Inpeters, Te is jól tudod, példa nélkül nincs tétel. S hogy felkorbácsolta az érzelmeket? Csakis azokét, akik eleve emócióval ítélnek. Látnám a szakmai érveiket! Félreértés ne essék, örülök az emóciónak is, ám ha önmagában áll, az nem több egy dacos gyerek duzzogásánál.

    Nem tehetek róla, makacsul kitartok amellett, hogy a vélemény nem kritika, csak a hatásuk lehet ugyanaz. Attól, hogy valamire ráírjuk, hogy kritka, attól az még nem lesz az. És ettől még lehet Attila írása jó, és nem feltétlenül kell egyetérteni S. Sárdi Margittal, sőt, Szélesi Sándor regénye is lehet rossz vagy kiváló. Kinek hogyan megy át az üzenete, ki milyen élményt vagy csalódást talál benne. Magánügye, szíve joga, meg is oszthatja ezt bárkivel.

    Elismerem: a falkaszemlélet szóhasználat nem a legszerencsésebb. Talán bántásnak veszi az, aki közéjük tartozik. De nem én használom rájuk ezt, tudtommal sokan jelölik így hovatartozásukat. Ha félreértettem volna ezt a közösségvállalást, megkövetem őket. Nem pejoratíve akartam használni, hanem közösségmegjelölésként.

    Egyébként, a megszólalásokat elemezve rá kellett jönnöm, hogy még azok is óvatosan foglalnak állást ebben a témában, akiknek amúgy megvan hozzá a szellemi, lelki bútorozottságuk. Akinek csak lelke van, az ki is fejezte a maga módján. Sajnálom, ha megbántottam őket, remélem, tanulságos volt szembenézni önmagukkal is. Ha meg nem, hát sok vizet úgysem zavartam.

    Nekem mindenesetre tanulságos volt figyelni, ki hogyan viselkedik, s hogy mennyi és milyen hullámot kelt bármilyen kavics is, amit a tóba dobnak. Mindazonáltal: ha konszenzust szeretnénk, ugyanazt kell értenünk minden fogalmon – legyen az vélemény, amely szent és szabad; recenzió, amely korrektül bemutatja/eladja/vagy nem adja el az írók novelláit, regényeit; vagy kritika, amely a mű egészét elemzi, s helyezi el az írói munkásságban, a pályatársak között, és persze az irodalomban. Erre tettem kísérletet. Ha nem sikerült, nem biztos, hogy csak az én hibám… Ha sikerült, nem biztos, hogy az én érdemem.

    Ui: Kissinger? Elegendő volna az is, ha végre beszélgetnénk.

  38. bigbadwolf

    Én meg azon gondolkoztam el, hogy mi lehet ennek az egésznek a célja?

    Rámutatni, hogy minimum ELTÉ-t kell végezni (ott kell tanítani?) ahhoz, hogyha valaki véleményt mer/akar nyilvánítani egy műről – és azt merészen kritikának meri nevezni?

    Tehát ne nevezze senki eztán a véleményét “kritikának”, de talán még jobb, hogyha nem is véleményez/referál senki eztán megjelent művekről, hacsak végzettségét tekintve nem irodalmár?

    Szubjektív vs. objektív?
    Mert Attila nem szimpatizál Szélesi Sándorral, S. Sárdi Margit pedig igen?

    Az írók egyrészt vágynak az Olvasó visszajelzésére művüket illetően – elvileg nekik is írnának, ugyebár -, másrészt meg az Olvasó kussoljon, mert nincs joga/végzettsége ahhoz, hogy véleményt alkothasson?

    Sajnos, ez a cikk nemhogy próbálta volna elmosni a határokat, még inkább mélyítette azokat: ez nem egy elemző értekezés, hanem egy célzott visszavágás/ellentámadás.

    Persze, így is lehet a szabad netes véleménynyilvánítás (a gonzó és tsai. co) ellen harcolni -, de kérdés, hogy kell-e?

  39. bigbadwolf: remélem, ennél azért több is \”lejött\” abból a mennyiségű szövegből, amennyi árilis 14. óta íródótt ebben a témában.

    Mondta bárki is, hogy ELTÉ-t kell végezni?

    A vélemény nem kritika – a hatása lehet ugyanaz.

    Az objektivitás illúzió, de illik rá törekedni.

    Írta valaki, hogy nem lehet egy olvasónak véleménye?

    Az írás éppen azt mutatja, mekkora és mi a különbség.

    Kizárt, hogy a szabad véleménynyilvánítás ellen szólna az Kritikus kritika.

  40. Kedves Sangel!

    Én is értem az álláspontod, és az a véleményem, hogy teljesen jó szándéktól vezéreltetve célt tévesztettél.

    Amikor a két írást kiválasztottad, már – természetesen – mindkettőt ismerted. Pontosan tudtad, hogy a kettő közül melyiket tekinted autentikusnak, és melyiket nem. Ebből következően azt is tudtad, a vizsgálat alapján melyik javára fog billenni a mérleg. Erre mondtam, hogy prekoncepciós alapra fektetted az előadás koncepcióját. Így a példa uralta az elméletet, nem pedig az elmélet a példát.

    Azt pedig a hozzászólások alapján Te is láthatod, hogy előadásoddal kapcsolatban a vita nem arról szólt, amiről Te szeretted volna, és amiről szólnia kellene – a kritika elveiről, céljairól és módszertanáról – hanem sokkal inkább a két példának hozott írásról. Meg a két írás elemezte műről – ami meg végképp nem volt célja az előadásodnak.

    Tartok tőle, hogy senkit sem sikerült meggyőznöd. Félő, hogy a konszenzushoz egy milliméterrel sem közeledtünk. Nagyon kár, mert felkészültél, van mondanivalód a kritikáról. Más kérdés, hogy a példa sugallta prekoncepció némiképpen átsugárzott az előadásod elméleti vonulatára is, és ott nem tett jót.

    A gyakorlatban a következőt érted el:

    Aki már korábban eldöntötte, hogy a két kritika közül melyiket fogadja el, megerősödött benne – akár Sárdi Margit, akár Attila írásával értett egye.

    Aki meg egyiket sem – és esetleg a regényt sem – olvasta eddig, annak számára a két kritika tökéletesen kioltja egymást. Patthelyzetet teremt.

    Ráadásul nagyon kevesen figyeltek oda arra, miket is mondtál a jó kritika elveiről. A pártodon állók tudomásul vették, az “ellenfél” meg csak azt szűrte le, hogy az Általad preferált kritika érdemeit igyekszel a másik rovására kidomborítani. Ez így nyilvánvaló módszertani hiba, kedves Sangel.

    Kár, mert valóban el kellene mozdulnunk a holtpontról. Valami közös nevezőt kellene találnunk.

    Meg kellene fontolnod a korábbi javaslatomat, hátha sikerülne legalább a párbeszéd lehetőségét megteremteni.

    Egyébként a kritika ügyében azt gyanítom, a Nyugat korszakának némely módszertani problémái jelentek meg új köntösben: Legalább kétféle kritikai alapállás létezik az egyik “olvasmányt” keres, a másik meg “irodalmat”. Ez nem baj, de valami átjárást kellene találni a kettő között úgy, hogy elkezdődhessen a valódi, értékszemléleten alapuló kritikáról szóló dialógus

  41. Kedves Inpeters,
    ígérem, nem írom le többet: tudatosan választottam ezt a két írást. Pontosan a módszertan miatt. Ha Attila nem írja oda, hogy kritika, nem azt választottam volna. 🙂

    Amit Te javasolsz, az egy màsik összevetési forma. Jóllehet, az enyémet is érti mindenki, csak ez a konfrontatívabb forma. A vita is erre mutat rá, és a megnyilvánulások előjele is.

    A célom nem a meggyőzés volt, a hivatkozásaim is csak egyféle
    szempontredszert tükröznek, hanem a figyelem ráirányítása
    valamire, amiről beszélni kellene. A kritika, ahogyan én látom.

    Igen, igazad van, ebben a formában a legtöbben mintha észre sem
    vették volna, miről írok, de ez is benne van a kalapban. Azt pedig nem akarom megmondani, ki mi értsen félre. Ez az írás ráadásul nem rólam szól, (persze, rólam is), a párbeszéd pedig elkezdődött. Még azokban is, akik duzzognak.

    Azt nem tartom bajnak, ha merevek az álláspontok. Néha az is elég, ha tudjuk, vagy tudatjuk, milyen módon és mihez képest.

    A Nyugat korának vitái emlékezetesek, és minden későbbi és előtti is az. Ezek a viták addig tartanak, ameddig van irodalom és olvasó, és írnak jó és rossz regényt. De ez a jó, mert minden mozog. Mi is változunk, változhatunk.

  42. bigbadwolf

    Sangel:

    Bízom benne, hogy tényleg javító/újító, pozitív szándékkal vágtál bele ebbe a kritikai projektbe – de rendesen félrement a dolog.

    Ezzel az esszéddel mintha az sf-insider kör (nevezhetjük “belterj”-nek?) még jobban magára gombolta volna a zárt ajtót, mint egy nagykabátot, és bentről kissé lesajnálóan mutogatna kifelé az outsiderekre, akik nem átallanak beleszólni olyan dolgokba, amikhez nem értenek, ami nem az ő kompetenciájuk.

    A kint rekedt (kizárt?) külsősök pedig gúnyosan leskelődnek be a zárt szobába, és néha az ablakon keresztül egy-egy bottal megpiszkálnak odabent valakit.

    Erről az egész helyzetről egy régi sf novella jut eszembe (a címe nem, sry), amikor a földre egy idegen, rút szörnyeket szállító űrhajó jön, és pénzért mutogatják őket az embereknek. A végére pedig kiderül, hogy az idegen “szörnyek” is csupán turisták, akik ellátogattak az emberi szafari parkba, és mennyire elborzadtak azon, amit láttak.

    Valahogy így, ilyen elkerekedő szemmel, viszolygó arccal mered egymásra most az insider-outsider kör is. Csak itt már a nyers megnemértésbe némi indulat, harag, gyűlölet, ellenszenv is társul.

    Nem, konkrétan tényleg nem szóltál a szabad véleménynyilvánítás ellen – csupán elegánsan (lekezelően?) rámutattál arra, hogy minden nem “szakmai” (szakmai = belső körös?; szakmai = dicsérő?;) kritika értéktelen, értelmetlen és felesleges.

  43. woof

    “Ezzel az esszéddel mintha az sf-insider kör (nevezhetjük “belterj”-nek?)…”

    Szegény Kánai, ha ezt megtudja 🙂

    “Ha Attila nem írja oda, hogy kritika, nem azt választottam volna. ”

    Itt most komolyan azon megy a nyünnyögés, hogy minek neveznek egy irományt? Basszus, mezei olvasóként (akárcsak Attila) én is kritikának hívom a véleményt, sőt, prosztó módon leműfajozom a zsánert, akkor is ha az Igazzy Sci-Fi Írók ettől elsápadnak.
    Bezzeg ha Attila “vélemény” címszóval tenné a netre az írásait, egyből milyen oké lenne minden. Az írók csupa kiváló dolgot adnának ki a kezük közül, hiszen ez a magyar sci-fi rákfenéje. Az kritika és annak elnevezése. 🙂

    “Ez az írás ráadásul nem rólam szól, (persze, rólam is), a párbeszéd pedig elkezdődött. ”

    Attól hogy minden hozzászólásodban leírod, milyen frankó párbeszéd is kezdődött el itten, ez még ugyanaz a nevetséges vita marad, ami évek óta folyik, sem több, sem kevesebb. De elismerem, én egyszerű ember vagyok, a véleményt is kritikának hívom, miért tudnám megkülönböztetni a konstruktív párbeszédet a szánalmas civódástól? 🙂

  44. Sangel!

    Értem az álláspontodat, csak nem tartom hasznosnak.

    Úgy vélem, abba az irányba kellene terelni a párbeszédet, hogy bizonyos elveket kimondjunk, és kölcsönösen tiszteletben tartsunk.

    Például: hogy méltat vagy elmarasztal, az a kritikus személyes szabadságának alapja, ízlése, szíve joga.

    Ami minket érdekel, az a méltatás vagy elmarasztalás alapját képező érvrendszer, vizsgálati módszer és a kritika felépítésének metodikája. Ez az, amit nagyon egyszerűen és minél objektívebben meg kellene határoznunk.

    Mi képezi vizsgálat tárgyát, hogyan, miért, milyen módszerrel.

    Végezetül: a már elkészült kritikákat milyen szempontok alapján osztályozzuk.

    Ezen kérdések mindegyikével foglalkozik az előadásod, de némelyikkel csak töredékesen. A hangsúlyok azonban a példák miatt nagyon eltolódtak.

    Bigbadwolf, tetszik a hasonlatod.

  45. sheenard

    Bármennyire is furcsa, sangel nem arra mutatott rá, hogy a nem-szakmai “kritika” felesleges. Többször is kiemelte, hogy van helye, ám előadásából az is kiviláglott, nem mindegy milyen címkét kap, s ha már a “kritika” címkét kapta, akkor talán próbálkozhat az írója (akárki is legyen az) bizonyos szempontokhoz közelíteni. És teljesen mindegy, hogy elmarasztaló vagy felmagasztaló kritikát ír.

    Szerintem tegyétek meg azt, hogy az Attila nevet kicserélitek Bélára, Sárdi Margit nevét Kovács Irénre, az enyémet meg Nagy Jóskára, és olvassátok el így sangel anyagát.

    Értelmes emberek talán el tudnak vonatkoztatni, és meglátják a mögöttes tartalmat és szándékot.

    lnpeters: amikor prekoncepcióról beszélsz, akkor sangel felé irányítod a sallert, amikor pedig a gyakorlati eredményéről, akkor az olvasótábor egészét nézed le egy kicsit. Tehát sangel magát is becsapta volna, a társaságból meg senki nem érti…

    Persze van, aki biztosan nem, és én sem örültem, hogy példa lettem, mert egyrészt nem tudok szabadon vitatkozni, másrészt mivel a regény megosztotta az olvasókat, hát annak szubjektív értékelését is rávetítik Sangel előadására, de azért hiszem, hogy azért páran kihámozzák a mondanivalót a sorok közül.

  46. Sheenard!

    Nem irányítok én sallert senki felé, sőt éppen a sallerezésnek szeretnék véget vetni.

    A név kicserélése mit sem változtat azon, hogy Sangel egy már ismert regényről írott két – ugyancsak már ismert – kritikát használt fel mondandója alátámasztására. A prekoncepciót nem lehet nem észrevenni, ez nem vád, hanem tény.

    Az olvasótábort meg végképp nem nézem le; egészen egyszerűen arra reagáltak a hozzászólók, ami az előadás írott formájának – Sangel eredeti szándékával talán ellentétes – üzenete.

  47. acélpatkány

    Noha ez szentségtörésnek fog hangzani, de szerintem Sárdi tanárnő írása (minden tiszteletem az övé) nem állja meg a helyét a szakmaiság talaján. Csak az a baj, hogy mivel mindenki ismeri az én “véleményemet” (ahogy sangel kifejtette, az nem lehet kritika, mert nem azt írtam oda), így nem próbálhatom meg megvizsgálni, mit tartok “szakmai hibának.” (Holott egy az irodalommal foglalkozó általam megkérdezett egyén is hasonló állásponton van – hopp, hogy sosem volt teoretikai konszenzus, ezt senkinek nem tanítják az egyetemen?)
    De tényleg nincs értelme ezen pörögnöm.
    Attila “kritikája” (nehogy megsértsek valakit, inkább idézőjelezek) meg egyértelműen nem hasonlítható össze a Sárdi-féle írással, hisz különböző célt tűztek ki maguk elé, és kimondva-kimondatlan különböző módszereket használnak fel. Természetesen ha Attila verné a mellét, hogy “márpedig ez kritika, blőáá”, akkor lenne értelme pellengérre állítani. De Attila nem ez ellen kelt ki, hanem hogy a véleményét fitymálják le (és sangel bármit is mondasz, mindenki szerint [sheen-t kivéve] ez történik, olvass vissza).

  48. acélpatkány: senki nem gátol meg abban, hogy kifejtsd az álláspontodat. 🙂

    Attila véleményével senkinek sincs semmi baja. Leírom megint: a vélemény nem kritika, a hatásuk lehet ugyanaz.

  49. Attila

    kertesz100:

    “És nagyon tetszik, hogy mindeddig inkognitóban volt, nem tudtuk ki is Ön, de most végre aláírta a hozzászólását.”

    Kismókus, ha ennyire nem megy az szövegértelmezés, akkor miért kacérkodsz a gondolattal, hogy érdemes kritikát írnod? Inkább eriggy, gyakorolj még egy kicsit, mielőtt nekiállsz hülyeségeket beszélni és ismét megvágod magad a szarkazmus fegyverével…

    sangel:

    “Leírom megint: a vélemény nem kritika, a hatásuk lehet ugyanaz.”

    Ez még akkor sem lesz igaz, ha sokszor leírod. Viszont, ezen a vonalon elindulva könnyen eljuthatunk odáig, hogy bizonyos regénynek látszó irományok sem regények, hanem a szellemi környezetszennyezés valamely egyéb típusához tartoznak, bár mindkettő megjelenhet nyomtatásban. Ez azok számára, akik nem annyira az írás, mint inkább az írói lét életpótlékként való megélése miatt kepesztetnek – lásd még az Írói Fotó Póz Formagyakorlatok, valamint az Írói Sál Felgyűrt Zakóval címszavakat – rendkívül pusztító hatású lehet.

    Amúgy meg a lejjebb már emlegetett elefántcsonttorony-effekttel meg kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban lenne egy privát megjegyzésem: az én kis, erősen meritokrácia által befolyásolt véleményem az, hogy műbírálat/kritika téren nem marhára tartom fajsúlyosnak a véleményeteket. Sem a te eddigi alkotásaid – mind prózai, mind újságírói próbálkozásaid; sem Sárdi eddigi dolgai – sem a neten elérhető publikációs listája, sem a zsoldos-értékelései; sem pedig a Vásárhelyi gyerek írásai nem tűnnek túl impresszívnek.

    Ezzel nem mondom azt, hogy én meg valami Kritikatudományi Origópont lennék, mert erről sincs szó. De műkedvelőként nem marhára látom azt a mindent elsöprő szakmaiságot, amit bármilyen szempontból érdemes lenne figyelembe vennem részetekről. Előadjátok a véleményeteket, szép, iktattam, de a súlyuk kábé Wilhelm macska véleményéével egyezik meg. Kábé akkor nézek majd utána az álláspontotoknak, amikor pl Sohár Anikótól kérek majd fordítási tanácsot.

    Ez persze a privát véleményem, nyilván az írói létet életpótlékként megélő arcocskák továbbra is zabálni fogják megnyilvánulásaitokat, visszacsatolva és szimbiotikus viszonyt képezve a szakértői lét életpótlékával…

    …csak azok a rohadt olvasók ne lennének, mint zavaró elemek.

  50. kertesz100

    Kedves Attila.

    Mostmár csak egyetlen kérdésem van, miután elolvastam az Ön önértékelését? Hová hordjuk össze a márványt, hogy az Ön nagyságának megfelelő szobrot emeljünk belőle? Mert itt mindenki hülye, csak Ön zseniális. Persze ezt Ön tudja legjobban, hiszen valamennyire kapcsolatban van magával, és talán ismeri is! De ha úgy érezzük, mindenki hülye, akkor ki szokott derülni, velünk van a baj. De azért kérjük a koordinátákat a szobor miatt.
    Tisztelettel, egy Ájult Polgár. (A Vásárhelyi Gyerek)

  51. Barátaim az Űrben,

    úgy látom, ennél többet, ebben a körben már nem tehetek.
    Megírtam, elmondtam, próbálkoztam.
    Számos dolog vár rám, regény, novella, média, van teendőm más is, bőven.

    Guarda e passa!

    ben

    Ui: kertesz100: sajnálom, hogy Rád is hullott a hamuból, mert az még rendben van, hogy engem barmoznak, de azt hiszem, itt a legjobb modor és humor sem segít. 🙂

    Ui2: Inpeters: igazad van, amit a párbeszédről írtál. A párbeszédhez partnerekre van szükség.

  52. Azt gondolom, ettől még keresni kell a párbeszéd lehetőségeit. Nem biztos, hogy a kritika az a pont, ahol a leghamarabb megtaláljuk a közös nevezőt.

    Sajnálom, Sangel, nem mondhattam más – öreg vagyok már megalkuvónak.

  53. sheenard

    lnpeters: szerinted a két hangnemet összehasonlítva létezhet közös nevező?

    🙁

    Naivának sem vagy már fiatal…

  54. Tudod, ahogy figyelmesen olvastam a hozzászólásokat, úgy éreztem, hogy létezhet.

    Pedagógusnak sem vagyok már fiatal, (és ami a hangnemet illeti)az ország egyik legkeményebb vidékén, frontiskolában dolgozom.

    Most ne törődj a hangnemmel, arra figyelj, mit mond a másik fél. ha leválasztjuk a sallangokat, Attila két fontos dolgot hangoztatott:

    1. Fenntartja a kritikájában foglaltakat.
    2. Nem ismeri el az övével párhuzamba állított másik kritikát szakszerűnek és autentikusnak.

    Olyan helyzetbe került, hogy aligha mondhatott mást. Azon az alapon, hogy ő vonuljon vissza, és fogadja el a Sárdi-kritikában foglaltakat, nem lehetséges a konszenzus; ezt még minimális empátiával sem lehetne feltételezni.

    Számotokra sem előnyös ezt szorgalmazni, nemcsak amiatt, mert az ellentétek tovább mélyülnek. Azért sem szerencsés, mert már akadt Attilán kívül is olyan hozzászóló, aki nagyon komolyan kiállt amellett, hogy a tárgyalt művel kapcsolatban Attila értékelését kell irányadónak tekinteni. Ezzel már ki is világlott az alapkoncepció gyenge és önveszélyes mivolta…

    (Ezek után én is nagyon kíváncsi vagyok a regényedre, Sándor, mihamarabb el is olvasom.)

    Továbbra is javaslom: ha már Á-t mondtatok, mondjatok B-t is. Próbáljátok folytatni a konszenzus keresését, de ne személyeskedve, hanem teljesen elvi alapon. Bocs, most Nektek kell ezt mondanom, mert ezt a frontot Ti nyitottátok.

    Javaslom egy még meg nem jelent mű, vagy annak egy hosszabb részlete párhuzamos kritikájának megírását. Fel kellene kérni egyrészt Attilát, másrészt Sárdi Margitot, vagy egy tanítványát.

  55. kertesz100

    Szerintem nem kell, és nem is érdemes mindég és mindenkivel kompromisszumot kötni. Vannak akik nem érdemlik meg a fáradozást, meg igazából nem is tartanak rá igényt. Minek kellene megzavarni őket ilyen dolgok erőltetésével!?

  56. Attila

    kertesz100:

    Nem megmondtam, hogy vigyázz, mielőtt összevagdosod magad? Csihadj le, egy bizonyos kor után az izgalom keringési zavarokat okozhat…

    A plebs többi részének:

    Majd ha alkalomadtán egyszer kinéztek saját kis világotokból és feltűnnek a minimálpéldányszámú, sorban megbukott/éppen nullszaldós könyvek, az olvasói tábor hiánya – volt már olyan hungarocon, ahol az írók/szerkesztők/díjátadók nem voltak kábé annyian, mint a normál látogatók? -, esetleg filózzatok el azon, amit lejjebb írtam. Tán egypárnak lesz annyi esze, hogy végre kiköpi a gittet és elmegy rendes ligában játszani a gombfoci helyett.

  57. Attila

    Jut eszembe:

    goodwill, te most öngólt rúgtál, vagy tényleg burkoltan lehülyézted a velem vitatkozókat?

  58. tapsi

    Engem igazából az a tény zavar, hogy Sangel úgy adta elő, hogy de ő most teljesen pártatlanul és szakmailag és korrektül és csak a random példa kedvéért épp Attila “kritikáját” húzza le, hogy tagadhatatlan és ismert tény, hogy Attila az ő kötetéről is írt egy közepesen negatív ismertetőt.

    Nem kell nagy formátumú politikusnak lenni ahhoz, hogy borítékolható legyen, innentől a sokat emlegetett pártatlanságnak meg a “semmi bajom ám az írásaival, csak nem kritikák” típusú jobbra-balra elkenésnek még a látszata sem áll meg. Ilyen helyzetben menthetetlen hiba volt épp Attila egy kritikáját elővenni, kivéve, ha a papírformás provokáció volt a cél (mellesleg azt is lehetett volna szebben).

    Ilyesmire azért nem csak lehetne, de illene is odafigyelni, máskülönben a “de én csak szakmailag” érvelés nagyon, nagyon, nagyon könnyen és látványosan pofára esik.

    Nem kell ehhez Talleyrand felturbózott inkarnációjának lenni, komolyan.

  59. Én, mint átlagolvasó, csöndben csak annyit tennék hozzá, hogy én elolvastam mindkét kritikát, de változatlanul nem tudom, hogy érdekeljen-e engem ez a könyv vagy nem.

  60. @lnpeters
    Nyilatkozom: azt hiszem, nagyon jól látod a helyzetet. És számomra nem kérdés, hogy az igazság valahol középen van.

  61. raves

    És van egy harmadik álláspont, amely szerint ennek az egésznek semmi értelme. A harmadik állásponton képviselők csak olvasni akarnak, megmondani a véleményüket, írni akarnak, elolvasni az írásukról szóló véleményeket, meg hasonló hétköznapi dolgok.

  62. Kelt

    Beszállnék egy olyan másfeledik állásponttal, hogy amíg a nem elvtársi kritika egyetlen kezelési módja az, hogy támadásnak, és emiatt érvénytelennek, tekintik őket, addig kevés lesz az igazán jó olvasnivaló.

    Gyilkolni persze nem kell egymást, de a vita valamilyen megoldására szükség van.

  63. Na, úgy látom, meghaltunk.

    Zárszó helyett idéznék néhány gondolatot Bánffy Miklós Babits Mihályhoz írott leveléből. Az időpont 1935. Téma: a kritika.

    \”Mi pedig a kritikustól, akit mindenkor üdvözlünk, elvárunk néhány elemi tulajdonságot. Tudjon írni, és tudjon magyarul írni… Kritikájának legyen távlata, és mindenekfelett irodalmi szelleme.\”

    Azt gondolom, ezt minden tábor és minden műhely megszívlelheti.

  64. I’а†ve read numerous excellent stuff here. Unquestionably worth bookmarking for revisiting. I surprise how lots attempt you set to create this sort of good informative website.

  65. Usually I don at read article on blogs, but I would like to say that this write-up very forced me to check out and do it! Your writing style has been amazed me. Thank you, very nice post.

  66. Wow, incredible blog layout! How long have you been blogging for? you made blogging look easy. The overall look of your website is fantastic, let alone the content!

  67. This blog is without a doubt interesting as well as diverting. I have found a lot of helpful things out of this source. I ad love to come back again soon. Thanks!

  68. Wow, fantastic blog layout! How long have you been blogging for? you made blogging look easy. The overall look of your site is great, as well as the content!

  69. Thanks , I have just been looking for info about this subject for ages and yours is the greatest I ave discovered till now. But, what about the bottom line? Are you sure about the source?

  70. magnificent points altogether, you just received a emblem new reader. What could you suggest about your publish that you simply made a few days ago? Any sure?

  71. Very nice info and right to the point. I am not sure if this is in fact the best place to ask but do you people have any ideea where to get some professional writers? Thank you

  72. Red your weblog put up and liked it. Have you ever considered about guest posting on other relevant blogs comparable to your website?

  73. Thanks pertaining to discussing the following superb written content on your site. I ran into it on the search engines. I will check back again if you publish extra aricles.

  74. Your style is very unique in comparison to other people I have read stuff from. I appreciate you for posting when you ave got the opportunity, Guess I all just bookmark this site.

Comments are closed.