Sci-Fi Filmek

Ember a Marson – Mentőexpedíció kritika


Egy ember egyedül a Marson, elhagyva, elfelejtve… Előrebocsátom: A marsi (bocsánat: a Mentőexpedíció) nem Tom Hanks Számkivetettje, itt a főszereplő nem az egyedülléttel vagy a fogfájással küzd, a feladata pedig nem az, hogy a modern világból kipottyant hajótöröttként megvívjon a természettel és a trópusi dzsungel ezernyi csodájából és élőlényéből kiválogassa a túléléséhez szükséges dolgokat; itt Matt Damonnak egy minden tekintetben gyilkos környezetben kell az élethez legszükségesebb feltételeket megteremtenie. Tüzet gyújtani ott, ahol nincs semmi éghető, vizet fakasztani ott, ahol csupán a sarki jégsapkákban van víz, belélegezhető levegőről gondoskodni, és nem utolsó sorban egy steril világon élelmet termelni. Ezzel együtt előrebocsátom azt is (spoiler-veszély), hogy ebben a történetben a főszereplő nem bukhat el, ahogy nem bukott el Robinson sem, vagy a Gravitációban Sandra Bullock, mert ha elbukik, nincs értelme a filmnek.

the_martian_mentoexpedicio_csapatÍgy hát a Mentőexpedíció az emberi találékonyság és kitartás diadalát mutatja be, és természetesen az összefogás erejét, nem pedig a szenvedés és küszködés tégláiból összehordott, egyszemélyes minicivilizáció kiépülését. A film nem mentes a feszültségektől, de tudjuk, hogy a főszereplő le fogja győzni a nehézségeket, ezért nem is azok a fontosak, hanem a karakter mindent lebíró életereje, amely egy egész bolygó gyarmatosítójává, majd később az emberiség első űrkalózává teszi.

A vászonra kivetített marsi tájképek, és rajtuk az aprócska emberi tárgyak érzékeltetik, mennyire semmik vagyunk, ha kiszakadunk természetes közegünkből (mondjuk, a természetes közegünkben is). Az egész filmet ez az atmoszféra lengi be, a sok fölülről fényképezett (trükktechnikával megalkotott) marsi tájkép mind-mind azt sugallja, hogy homokszemek vagyunk a világegyetem nagy sivatagában. Még sem leszünk depressziósak, mert a főszereplő egészséges optimizmussal és humorral kezeli a legnehezebb helyzeteket, és a NASA földi személyzete a viták, lehetetlen kérések, óvatos döntések ellenére is tenni akaró emberekből áll. A történet szerint még a kínaiak is felülemelkednek az ellentéteken, fontosabb lesz az űrügynökségek közötti összefogás, mint az eltérő világrendek okozta titkolózás. Ha valaki nem bírja ezt a kicsit hurráoptimista, segítsük egymást hozzáállást, az ne erre a filmre üljön be, nézzen inkább valami horrort.

Matt Damon remekül játszik, de mást nem is vártunk tőle. Jeff Daniels, Sean Bean és a többiek karaktere nincs kemény helyzetek elé állítva, így a feladatuk sem olyan nagy, azt azonban profin megoldják. Ez nem a nagy összecsapások, viták, veszekedések mozija, a karakterek decens, intelligens emberek.

A főszereplő karakter humora, a film szerethető epizodistái, a rafináltan összeválogatott diszkózene  végül szerethető alkotássá teszik a Mentőexpedíciót, amit a marsi látványvilág miatt (ha már az ember moziba megy) érdemes 3D-ben nézni.


1 hozzászólás on Ember a Marson – Mentőexpedíció kritika

  1. mikropolisz

    ez egy propagandafilm. csak a mars miatt érdemes megnézni. mark watney hatalmas erőforrásokkal rendelkezik. annyi a feladata, hogy mozgásban tartsa ezeket az erőforrásokat és éljen velük. menet közben bekattan a ‘gravitáció’, az ‘apollo 13’, ‘a vörös bolygó’ és a ‘mars mentőakció’. máshol írták és igaz: a színesbôrû szereplők a fehéreknek asszisztálnak v max. gratulálnak a diadalmenetükhöz.
    nem tudom elképzelni, mi hajtotta a hype-ot, ami ennyire égbe emelte andy wier-t..

    tényleg rossz a cím. ‘a marsi’ v ‘a marslakó’ jobb lett volna, csak utóbbira más ráfra kattan át a gondolkodás.. (egészebb lett volna a sztori, ha a következő expedíció watney parancsnoksága alatt hasonlóan ütőképes túlélő csapatként állja helyét és az ember vele veti meg lábát a marson, amit már sosem adnak fel.. így csak annyit tudunk meg, hogy veszélyes a marsra utazni.)
    M.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük